Hogyan zsákmányolja ki a hallgatókat, és termel másnak profitot a diákhitel?

"Valaha Amerika – állítja Sajay Samuel professzor – nem azt jelentette, hogy adóssággal végzed az egyetemet." Ma viszont a felsőoktatás fogyasztói termék, csillagászati árakkal, amely több mint 1 billió dollár adóssággal terheli a diákokat, miközben az egyetemek és hitelező cégek komoly profitot termelnek. A professzor radikális javaslatot tesz: összekötni a tandíjat a várható jövedelemmel, hogy tudatos döntéseket hozhassanak a diákok a jövőjükről, visszaálljon a tanulás iránti szeretet, és értelmesen éljenek a világban.

Napjainkra 40 millió amerikai adósodott el
az új gazdaság felé vezető úton.

Túl szegények, hogy egyetemet fizessenek,

és most egybillió dollárnál
is többel tartoznak.

Bármilyen munkát elvállalnak

a rájuk terhelt adósságaik kifizetésére.

Az Amerikai Egyesült Államokban

még egy csődbe ment kártyás
is kap még egy esélyt.

De szinte lehetetlen egy amerikainak

megszabadulnia a diákhitelből
származó adósságtól.

Valaha Amerika nem azt jelentette,

hogy az egyetemi évek
adóssággal végződnek.

Paul barátom apja
háborús veteránként végzett

a Colorado Állami Egyetemen.

Az ő korosztályának

a felsőoktatás ingyenes,
vagy majdnem ingyenes volt,

mert közjónak számított.

De többé már nem.

Paul is ott végzett, angol szakon,
de tanulmányai kifizetésére

már részmunkaidős melót vállalt.

A felsőoktatás tandíja 30 éve még

hozzáférhető és elfogadható volt.

A felhalmozott adósságot
kifizettük, mire végeztünk.

De többé már nem.

Paul lánya apja nyomdokaiba lépett,

egy lényeges különbséggel:

mire végzett, 5 évvel ezelőtt,

elképesztő adósságot halmozott fel.

Kate-hez hasonlóan
sok diák kölcsönre szorul,

mert számukra már megfizethetetlen
a felsőfokú oktatás tandíja,

akár sok amerikai családnak,
ha nem a többségüknek.

És akkor mi van?

Adósságba keveredni
egy költséges oktatás miatt

nem is rossz, ha kifizethetjük

a magasabb jövedelmünkből,
ami ennek folyománya.

Csakhogy itt fordul élesre a dolog.

2001-ben egy diplomás
10%-kal többet keresett,

mint 2013-ban.

Tehát

a tandíj nő,

a közfinanszírozás csökken,

a családi bevétel csökken,

a személyi jövedelem gyalázatos.

Még csodálkozunk, ha több
mint a negyedük képtelen

visszafizetni a felvett diákhitelt?

De borúra derű,

mert olyan igazságok villannak fel,
melyeket lehetetlen mellőzni.

Ma hármat említek közülük.

1,2 billió dollár adósság a tandíjakra

bőven elég, hogy nyilvánvaló legyen:

a felsőoktatás megvásárolható termék.

A közgazdászokhoz hasonlóan
mind úgy beszélünk az oktatásról,

mint befektetésről, amely az emberi
erőforrást azáltal fejleszti,

hogy munkára készíti föl a diákokat.

E befektetés alapján
rangsoroljuk az embereket,

hogy megkönnyítsük a munkaadók dolgát.

A U.S. News & World Report úgy rangsorolja
az egyetemeket,

akár a fogyasztói értékelések
a mosógépeket.

Kegyetlen nyelvezettel fűszerezik.

A tanár "szolgáltató",

a diák "fogyasztó".

Szociológia vagy Shakespeare,
foci vagy tudomány,

mind csak "tartalom".

A diákhitel nyereséges,

de nem neked.

A te adósságod profitot hizlal
a diákhitel-iparágban.

A diákhitelt nyújtó két óriásvállalat,

a Sallie Mae és a Navient

együttesen 1,2 milliárd dollár
nyereséget jelentett 2015-ben.

A lakás-jelzáloghoz hasonlóan,

a diákhitelekből is különböző
pénzügyi termékek képezhetők,

melyek a tőzsdén forgalmazhatók.

Az ezekbe a hitel-alapú értékpapírokba

fektető egyetem és főiskola pedig

kétszeresen is nyer.

Egyszer a tandíjadból,

majd az adósság kamatából megint.

Ekkora pénzösszeg láttán

nem meglepő, hogy a felsőoktatási üzlet

megtévesztő reklámba,

beetetésbe kezdett...

kihasználja tudatlanságunkat,
és megjátssza, hogy oktat.

Harmadszor:

a diploma márkanév lett.

Sok-sok évvel ezelőtt a tanárom megírta:

"Amint a diákokat fogyasztóként kezelik,

a szenvedély és irigység rabjai lesznek."

Ahogy egy kliensnek eladható
egy feljavított iPhone,

pont úgy egyre több oktatás
adható el az embereknek.

"Az egyetem az új középiskola" –

hangoztatjuk.

De tovább is mehetünk.

Az emberekre rásózhatnak
magasabb értékű diplomákat,

mester- vagy doktori fokozatot.

A felsőoktatást státusszimbólumként
is forgalmazzák.

Vásárolj diplomát, pont úgy,

mint egy márkás autót vagy bőröndöt,

hogy más légy, mint a többi.

Ezáltal az irigység tárgya
lehetsz mások szemében.

A diploma márkanév lett.

De ezen igazságokat gyakran elrejtik
az igencsak zajos eladási görbék.

Minden nap valami politikus fazon

világosít föl a TV-ben:

"Az egyetemi diploma
feltétlenül szükséges,

hogy fölküzdd magad
a középosztálybeli életstílusba."

A tipikus bizonyítékot
a képzettségi pótlék szolgáltatja:

az egyetemet végzett átlag 56%-kal
többet keres, mint a középiskolát végzett.

Vizsgáljuk ezt meg közelebbről,

mert ez látszólag meghazudtolja

az olyan sztorikat, amelyekben diplomások

bárosként vagy pénztárosként dolgoznak.

100, érettségi utáni bármilyen
képzésre beiratkozóból

45 nem végzi el kellő időben,

– több okból, beleértve az anyagiakat is.

55 végzettből

2 munkanélküli marad,

és 18 alulfoglalkoztatott.

Tehát a diplomások többet keresnek,

de megéri a csillagászati tandíj

és a tanulás idején elveszett bér?

Itt a közgazdászok is elismerik,

hogy csak azoknak kifizetődő,
akik be is fejezik.

De ez is csak azért, mert évtizedek óta
a gimis végzettek bére a padlón van,

évtizedek óta.

A csupán érettségizett alkalmazottak

évtizedek óta nem részesülnek

méltányos jutalékban a munkájuk alapján.

De ha annyit kaptak volna,
amennyit kellett volna,

akkor sokak számára az egyetem
rossz befektetés lett volna.

Képzettségi pótlék?

Inkább gimis árkedvezmény.

Az egyetemre beiratkozók kétharmada
nem fog megfelelő állást találni.

Számukra nem túl fényes a jövő,

sőt, egyenesen sivár.

A diákhitel legszigorúbb formái

őket fogják a legjobban sújtani.

Érdekes és sajnálatos módon

a leghangosabb reklám

őket cserkészi be a képzettségi pótlékkal.

Ez nemcsak cinikus marketing,

hanem egyenesen kegyetlen.

Mihez kezdjünk?

Mi van, ha a diákok és a szülők
a felsőoktatást termékként kezelik?

Hisz mindenki más ezt teszi.

Aztán, mint minden terméknél,
tudni szeretnénk,

mit kapunk a pénzünkért cserébe.

Mikor gyógyszert veszünk,

mellékhatásokra is figyelmeztetnek.

Amikor felsőoktatási terméket veszünk,

kellene figyelmeztetés,

amely lehetővé teszi a fogyasztóknak

a megalapozott döntést.

Autóvásárláskor tudjuk,

mekkora fogyasztásra számíthatunk.

Ki tudja, mire számíthatunk, mondjuk,

Kanadai Tanulmányok diplomával.

Mellesleg, van ilyen...

Mi lenne, ha lenne erre egy alkalmazás?

Amely összeköti egy szak költségét
a várható jövedelemmel?

Hívjuk Jövedelemalapú Tandíjnak, JAT-nak;

valaki közületek fejlessze ki...

(Nevetés)

Fedezd fel a valóságot!

(Nevetés)

Három előnye,

három haszna van a JAT-nak.

Bármely felhasználó kiszámolhatja,

mennyit kereshet majd
egy bizonyos egyetemi végzettséggel.

Kétlem, hogy e jól informált felhasználók

bedőlnek majd

az eladói trükköknek.

De segít okosan dönteni is.

Miért is fizetne bárki többet egyetemre,

mondjuk, mint mellékjövedelmének 15%-át?

A JAT-nak további haszna is van.

Ha a költséget jövedelemhez igazítjuk,

az egyetemek gazdasági osztálya
kénytelen lesz költséghatékonyabb lenni,

és új megoldásokat találni.

Például, minden itteni diák nagyjából

azonos tandíjat fizet minden főszakért.

Ez nyilvánvalóan tisztességtelen,
és változásra szorul.

Egy mérnökhallgatónak
több erőforrásra van szüksége,

felszerelés, labor, oktatói gárda,

mint egy filozófia szakos hallgatónak.

Következésképpen a filozófia szakos diák

támogatja a mérnökhallgatót.

Aki aztán, ne feledjük,
oda fejlődik, hogy többet keres.

Miért kellene ugyanazt a terméket

ketten megvegyék,

de egyikük csak a szolgáltatás felét
vagy harmadát kapja?

Így a diplomások egy része

jövedelme 25%-át fizeti
diákhitele törlesztésére,

míg mások csupán 5%-át.

Ez az egyenlőtlenség megszűnne,
ha a főszak tandíja igazságosabb lenne.

Persze, mindezen adatokat

valaki közületek összeveti, nem?

Eme adatokat jól meg kell tervezni,

s auditáltatni állami számviteli céggel,

a statisztikai torzítások elkerülésére.

Mind ismerjük a statisztikákat, ugye?

De talán a JAT harmadik

és legnagyobb előnye az lenne,

hogy megszabadítaná az amerikaiakat
a félelemtől és az anyagi csődtől,

merthogy hibás terméket vásároltak.

Idővel talán újra felfedezi

fiatal és idős egyaránt,

ahogy az úr korábban mondta,

hogy kíváncsiak, szeretnek tanulni,

majd azt tanulják, amit szeretnek,

szeressék, amit tanulnak,

amire képességeik ösztönzik,

és kövessék szenvedélyüket,

és a felfedezésben kedvükre haladjanak.

Elvégre Eric és Kevin

két évvel ezelőtt

pontosan ilyen fajta ifjak voltak,

akik felkerestek, és azóta is

együtt dolgozunk

az eladósodott amerikai diákokról
szóló kutatásban.

Köszönöm a figyelmet!

(Taps)