Melyik ország teszi a legtöbb jót a világnak?

A globalizáció váratlan mellékhatása: problémák, melyek egykor helyben maradtak – például ha egy bank túl sok hitelt helyezett ki – most kihatással vannak az egész világra. De az országok továbbra is egymástól függetlenül működnek, mintha egyedül lennének a bolygón. Simon Anholt, politikai tanácsadó egy szokatlan mutatót álmodott meg, hogy arra ösztönözze a kormányokat, hogy kifelé gondolkodjanak: "Melyik ország teszi a legtöbb jót?" A válasz talán meglepő lesz, főleg ha ön az USA-ban vagy Kínában él.

Sokat gondolkodtam mostanában a világról,

főleg arról, hogyan változott
az elmúlt 20, 30, 40 évben.

20, 30 évvel ezelőtt,

ha egy tyúk megfázott, tüsszentett,
majd elpusztult

valahol egy kis faluban Kelet-Ázsiában,

bizonyára tragédiaként
élte volna meg maga a tyúk,

és közvetlen hozzátartozói,

de nem hinném,
hogy aggódnunk kellett volna

egy világjárvány kitörésétől,

és milliók halálától.

20 vagy 30 évvel ezelőtt,
ha egy észak-amerikai bank

túl sok kölcsönt adott volna ügyfeleknek,

akik nem tudták volna azt törleszteni,

a bank csődbe ment volna,

ami rossz hír a banknak,

rossz hír a hitelesnek,

de nem képzeltük volna, hogy az ügylet

térdre kényszerítené a világgazdaságot

közel egy évtizedre.

Ez a globalizáció.

Ez az a csoda, ami lehetővé tette,

hogy átrepítsük akár testünket
vagy szellemünket,

szavainkat, képeinket és ötleteinket,

tanításainkat és leckéinket
bárhova ezen a bolygón,

olyan gyorsan és olcsón, mint előtte soha.

Ez egy csomó rossz dolgot hozott,

mint amiket az imént említettem,

de nagyon sok jót is.

Nem sokan ismerjük például

a Milleniumi Fejlesztési Célok
különleges sikereit,

mely kitűzött céljai nagy részét

jóval a határidő előtt elérte.

Ez is bizonyítja, hogy az emberiség

képes eddig elképzelhetetlen
módon együtt dolgozni,

ha valóban együttműködik,
és mindent megtesz a sikerért.

Ha össze kellene foglalnom,

úgy érzem, hogy a globalizáció

meglepetésként ért minket,

és csak lassan reagálunk a változásokra.

Ha a globalizáció árnyoldalát nézzük,

az valóban megterhelőnek tűnik.

Az igazi kihívásokkal szemben,

mint a klímaváltozás
és az emberi jogok csorbulása,

a demográfia, a terrorizmus
és a járványok,

a drogkereskedelem és a rabszolgaság,

a fajok kihalása és még folytathatnám,

nem igazán tudunk felmutatni
igazi eredményeket

a szörnyen sok változás ellenében.

Dióhéjban ezek tehát azok a kihívások,

melyekkel szembesülünk

a történelem ezen izgalmas szakaszában.

Ezekkel kell elsőként foglalkoznunk.

Közösen kellene cselekednünk,

kifundálni, hogyan globalizálódjunk

jobb megoldásokkal,

hogy fajunk ne váljon

a globalizáció problémáinak áldozatává.

Miért vagyunk ilyen lassúak ebben?

Mi ennek az oka?

Természetesen nem egy okról beszélhetünk,

de talán elsődleges ok,

hogy ma is ugyanolyan

a szervezettségünk,

mint két-háromszáz évvel ezelőtt volt.

Egyetlen szuperhatalom maradt a Földön –

a bolygó hétmilliárd lakosa.

Mi vagyunk az a hétmilliárd,
aki a gondokat okozza,

és ugyanez a hétmilliárd az,

aki meg fogja oldani azokat.

De hogy is szerveződik ennyi ember?

Még így is kb. 200
nemzetállamra oszlunk,

és a nemzeteknek van kormányuk,

akik a szabályokat hozzák,

és akik miatt úgy viselkedünk, ahogy.

Ez egy meglehetősen hatásos rendszer,

de a probléma azzal van, hogy
amikor ezeket a törvényeket hozzák,

és ahogy ezek a kormányok gondolkoznak,

az teljesen rossz megközelítése
a globális problémák megoldásának,

mivel mind befelé néznek.

A politikusoknak, akiket megválasztunk

és azoknak is, akiket nem választunk,

mikroszkópszerű elméjük van.

Nem teleszkópszerű.

Befele néznek. Úgy tesznek,
úgy viselkednek,

mintha azt hinnék,
minden ország egy sziget,

ami egészen boldogan létezik,

minden mástól függetlenül

a saját kis bolygóján

a saját kis Naprendszerében.

Ez itt a probléma:

az országok versengenek egymással,

az országok harcban állnak egymással.

Ezen a héten, mint mindig,

országról országra egymást megölni
próbáló embereket láthatsz,

ha pedig nem ez történik éppen,

az országok akkor is
versengenek egymással,

el akarják távolítani ellenfeleiket.

Ez nyilvánvalóan nem jó elrendezés.

Egyértelmű, hogy változtatnunk kell ezen.

Egyértelmű, hogy meg kell találnunk

a módját, hogy rávegyük az országokat,

hogy egy kicsit jobban dolgozzanak össze.

És miért is ne tennék ezt meg?

Miért van az, hogy a vezetőink
még mindig inkább befelé néznek?

Nos, az első és legszembetűnőbb ok,

hogy mert erre kérjük őket.

Ezt a feladatot adjuk nekik.

Azzal, hogy megválasztunk
egy kormányt,

azzal, hogy toleráljuk a már meglevő
kormányt,

tulajdonképpen megmondjuk nekik,
mit akarunk,

mégpedig azt, hogy hozzánk,
az országunkba

bizonyos dolgokat hozzanak el.

Azt akarjuk, hogy jólét,

fejlődés, versenyképesség,
áttekinthetőség, igazság,

és ezekhez hasonló dolgok legyenek.

Szóval hacsak nem kérjük a kormányunkat,

hogy kifelé is gondolkodjanak kicsit,

elmélkedjenek a globális bajokról,
melyek mindannyiunkkal végeznek,

ha nem kezdünk velük valamit,

akkor aligha hibáztathatjuk őket

amiért továbbra is befelé néznek,

amiért továbbra is mikroszkópszerű
a szemléletük

a teleszkopikus helyett.

Ez az elsődleges oka, hogy
a helyzet miért nem akar változni.

A második oka, hogy ezek a kormányok,

akárcsak mi mindannyian,

kulturális pszichopaták.

Nem akarok goromba lenni,

de tudják, ki a pszichopata.

A pszichopata az a személy, aki

– szerencsétlenségére –

nem képes igazán együtt érezni

más emberi lényekkel.

Ha körbetekintenek,

nem más embereket látnak,

mély, gazdag, háromdimenziós
személyes életeket,

célokat és ambíciókat.

Ők csak kartonpapír-figurákat látnak,

és ez nagyon szomorú és magányos,

és szerencsére nagyon ritka is.

De nem úgy van az, hogy többségünk

nem is igazán remekel,
ha empátiáról van szó?

Persze, nagyon együtt érzünk,

ha olyanokról van szó,

akik úgy néznek ki, mint mi,

akik úgy járnak, beszélnek,
esznek és imádkoznak,

úgy öltöznek, mint mi,

de ha azokról van szó,
akik nem így tesznek,

akik nem úgy öltöznek, mint mi,

nem pont úgy imádkoznak, mint mi,

nem pont úgy beszélnek, mint mi,

akkor nem vagyunk hajlamosak mi is

úgy nézni rájuk, mintha
kartonpapír-figurák lennének?

Ezt a kérdést kell önmagunknak feltenni.

Szerintem folyamatosan
figyelnünk kell erre.

Mi és a politikusaink nem vagyunk

bizonyos szempontból
kulturális pszichopaták?

A harmadik ok szinte említésre sem méltó,

mert annyira butaság,

de a kormányok közt létezik egy hiedelem,

hogy a hazai tennivalók

és a nemzetközi tennivalók

összeegyeztethetetlenek,
és mindig is azok lesznek.

Ez egyszerűen nonszensz.

Főállásban politikai tanácsadó vagyok.

Az elmúlt 15 évet azzal töltöttem,

hogy kormányoknak
adtam világszerte tanácsokat,

és ez idő alatt
egyetlen egyszer sem láttam

egyetlen hazai politikai ügyet sem,

ami annyira kreatívan,

hatékonyan és villámgyorsan
lenne megoldva,

mint ahogy az egy nemzetközi
probléma esetén lenne,

nemzetközi kontextusban megvizsgálva,

összehasonlítva, hogy
mely ország mit tett,

másokat is bevonva, kifelé dolgozva,

ahelyett, hogy befelé dolgoztak volna.

Önök most azt mondhatnák,
hogy oké, mindent összevetve,

akkor miért nem működik?

Miért nem tudjuk a
politikusainkat megváltoztatni?

Miért nem követelhetünk tőlük?

Nos én, mint olyan sokan mások,
rengeteget panaszkodtam arról,

hogy milyen nehéz az
embereket megváltoztatni,

és nem hiszem, hogy
fontoskodnunk kellene.

Talán csak el kellene fogadnunk,

hogy mi egy természeténél fogva
konzervatív faj vagyunk.

Nem szeretünk megváltozni.

Ennek nagyon ésszerű evolúciós oka van.

Valószínűleg nem lennénk ma itt,

ha nem lennénk olyan ellenállóak
a változással szemben.

Ez igen egyszerű.
Sok ezer évvel ezelőtt

felfedeztük, hogy ha mindig

ugyanúgy cselekszünk,
akkor nem halunk meg,

mert amiket korábban csináltunk,

abba nyilván nem haltunk bele,

és így amíg mindig ugyanúgy csináljuk,

minden rendben lesz,

és az az ésszerű,
ha nem csinálunk semmi újat,

mert attól esetleg meghalunk.

De persze akadtak kivételek is.

Különben nem jutottunk volna sehova.

És az egyik ilyen érdekes kivétel az,

amikor képes vagy megmutatni másoknak,

hogy talán van bennük egy kis önzőség,

amikor legyőzik kétségeiket

és megváltoznak kicsit.

Az utóbbi 10 vagy 15 évben
sok időt töltöttem azzal,

hogy rájöjjek, hogy mi lehet
az az önérdek,

ami arra ösztönzi nemcsak a politikusokat,

de a cégeket, a lakosságot,

mindannyiunkat, hogy elkezdjen
egy kicsit kifelé is gondolkodni,

hogy egy nagyobb összképben gondolkodjon,

ne csak mindig befelé figyeljen,
hanem néha kifelé is.

És itt fedeztem fel

valami nagyon fontosat.

2005-ben elindítottam egy kutatást,

"Országimázs Index" (NBI) néven.

Ez egy igen nagyméretű tanulmány,

amely a világ lakosságának nagyon
nagy számú mintáját kérdezi,

egy minta, ami nagyjából
a világ lakosságának

70%-át képviseli,

és amiben arról kérdezem őket,

hogy miként látnak más országokat.

Ez az NBI kutatás az évek során

egy nagyon nagy adatbázissá nőtt.

Nagyjából 200 milliárd adat arról,

hogy az átlagos emberek
mit gondolnak más országokról

és hogy miért.

Miért csináltam ezt?
Nos, mert a kormányok, akiknek segítek

nagyon szeretnék tudni,

hogy hogyan vélekednek róluk.

Azt tudják – részben mert

arra buzdítom őket, hogy
tudatosítsák magukban –

hogy minden ország nagyban függ

a jó hírnevétől,

annak érdekében, hogy túléljen
és virágozzék a világban.

Ha egy országról nagyon jó,
pozitív kép alakul ki,

mint pl. Németországról,
Svédországról vagy Svájcról,

akkor minden könnyű és olcsó.

Több turista érkezik.
Több befektetőt kap.

Drágábban adhatja el a termékeit.

Ám, ha egy országról kialakult kép

gyenge vagy nagyon negatív,

minden nehéz és minden drága.

Szóval a kormányok kétségbeesetten
ügyelnek

az országukról kialakult képre,

mert közvetlen hatással van arra,

hogy mennyi pénzt tudnak keresni,

és ez az, amit ők a lakosságuknak

ígértek.

Szóval néhány évvel ezelőtt
úgy döntöttem,

rászánom az időt és belenézek
a gigantikus adatbázisba,

és kiderítem, hogy

az emberek miért preferálnak
egy országot

egy másikkal szemben?

És a válasz, amit az adatbázis adott,

teljesen meghökkentett.

Az érték 6,8 volt.

Nincs időm részletesen elmagyarázni.

Alapvetően arról szólt, hogy –

– (Nevetés) (Éljenzés) –

az általunk kedvelt országok
jó országok.

Elsősorban nem azért csodálunk egy
országot, mert az gazdag,

vagy mert hatalommal bír,
vagy mert sikeres,

mert modern, mert technikailag fejlett.

Elsősorban azért csodáljuk, mert jó.

Mit értünk "jó" alatt?

Olyan országokat, akik hozzájárulnak

valamivel a világunkhoz,

akik ténylegesen biztonságosabbá
teszik a világot,

vagy jobbá, vagy gazdagabbá,
vagy igazságosabbá.

Ezeket az országokat szeretjük.

Ez a felfedezés jelentős fontossággal bír,

értik, mire akarok kilyukadni,

mert ez végre kézzelfogható.

Most már mondhatom, és gyakran mondom is
bármelyik kormánynak,

hogy ha jól akarják csinálni,
jót kell tenni.

Ha több terméket akarsz eladni,

ha több befektetőt akarsz,

ha versenyképesebb akarsz lenni,

akkor kezdj el viselkedni,

mert ezért fognak tisztelni az emberek,

és ekkor fognak üzletelni veled,

és így minél együttműködőbb vagy,

annál versenyképesebb leszel.

Ez egy meglehetősen fontos felfedezés,

és amint rájöttem erre,

éreztem, hogy kell egy másik mutató is.

Esküszöm, ahogy öregszem,
úgy egyszerűsödnek az ötleteim

és lesznek gyerekesebbek.

Ezt úgy hívom "Jó Ország Mutató",

és pontosan ezt is jelenti.

Azt méri, vagy legalábbis próbálja mérni,

hogy az egyes országok mennyivel
járulnak hozzá,

nem a saját lakosságukhoz, hanem az
emberiség többi részéhez.

Még senkinek se jutott eszébe

ezt mérni ezelőtt.

Így a kollégám, Dr. Robert Govers és én

az elmúlt két évet azzal töltöttük,

sok nagyon komoly és okos
ember segítségével,

hogy bezsúfoltuk az összes megbízható
adatot a világból

amit csak találtunk arról, hogy
az egyes országok mit

nyújtanak a világnak.

És önök most arra várnak, hogy
elmondjam, melyik van legelöl.

És el is fogom mondani,

de először azt mondanám el,

hogy egészen pontosan mit értek azalatt,

ha azt mondom, jó ország.

Nem erkölcsi jóságot.

Amikor azt mondom, hogy X ország

a Föld legjobb országa, akkor

az a legjobb,
nem a legkiválóbb.

A legkiválóbb mást jelent.

Ha jó országról beszélünk,

lehetsz jó, jobb, legjobb.

Nem ugyanaz, mint a
kiváló, kiválóbb, legkiválóbb.

Ez egy ország, ami egyszerűen többet ad

az emberiségnek, mint
az összes többi ország.

Azt nem számítjuk, hogy otthon
hogyan viselkednek,

mert azt máshol mérik.

És a győztes,

Írország.

(Taps)

Az itt látható adatok szerint

egy főre vetítve,
a GDP egy dollárjára számítva

egyik ország sem járul hozzá többel

a világhoz, mint Írország.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy ha ma lefekszünk aludni,

az elalvás előtti utolsó 15 másodpercben
mindannyiunknak

az lehet az utolsó gondolatunk,

hogy a fenébe is,
de örülök, hogy Írország létezik!

(Nevetés)

És ez...
(Taps)

egy nagyon komoly
gazdasági recesszió mélyén

szerintem van egy nagyon
fontos tanulság, miszerint

ha nem feledkezel meg
a nemzetközi kötelezettségeidről,

miközben próbálod újraépíteni
a saját gazdaságodat,

az már valami.

Finnország nagyjából ezt teszi.

Csak azért van Írország alatt,

mert a legkevesebb pontja alacsonyabb,
mint Írország legkevesebb pontja.

A másik érdekes a TOP 10-ben,

persze Új-Zéland kivételével,

az az, hogy nyugat-európai nemzetek.

Gazdagok is.

Ez lehangolt engem,

mert az egyik, amit nem akartam

a mutatókban felfedezni, az az,

hogy csak a gazdag országok
hatásköre segíteni

a szegény országokat.

De ez nem erről szól.

Ha megnézzük lentebb a listát,

az a dia nincs nálam, de láthatják, hogy

valami viszont örömre ad okot,

mégpedig Kenya a TOP 30-ban,

és ez egy nagyon, nagyon fontos
dolgot mutat.

Ez nem a pénzről szól.

Ez a hozzáállásról szól.

A kultúráról.

Egy kormányról és az emberekről,
akik törődnek

a világ többi részével,

és megvan az elképzelésük és a bátorságuk,

hogy kifelé gondolkodjanak, ahelyett,
hogy csak önzően gondolkodnának.

Most átugrok néhány dián, hogy

láthassanak néhány alul lévő országot.

Németország a 13., USA 21.,

Mexikó 66.,

aztán itt vannak a nagy fejlődő országok,

Oroszország 95., Kína 107.

Az olyan országok, mint Kína,
Oroszország és India,

melyek ugyanúgy a
táblázat alján szerepelnek,

nos, bizonyos értelemben, nem meglepők.

Az idejük nagy részét az utóbbi

évtizedekben a saját gazdaságuk
építésére,

saját társadalmuk és közösségük építésére
fordították,

és csak remélhetjük, hogy

a növekedésük második szakasza

nyitottabb lesz kifelé,

mint az első szakasz.

Azután mindegyik országot elemezni lehet

a megjelenő aktuális adatsorok alapján.

Önök is megtehetik ezt.

Ma éjféltől fent lesz a
goodcountry.org honlapon, és ott

megnézhetők az országok.

Betekintést nyerhetnek
a különböző mutatókba.

Ez tehát a Jó Ország Mutató.

Hogy mire való?

Azért tettem fel, mert

meg akarom próbálni bemutatni ezt a szót

vagy újra bemutatni.

Nem akarok többé
versengő országokról hallani.

Eleget hallottam már

virágzó, tehetős,
gyorsan növekvő országokról.

A boldog országokról is sokat beszélnek,
elegem van belőle,

mert végülis ez ugyanúgy önzőséget jelent.

Ez továbbra is rólunk szól,

és ha továbbra is csak magunkra gondolunk,

akkor nagyon nagy bajban leszünk.

Szerintem mindannyian tudjuk, hogy

miről akarunk hallani.

Jó országokról akarunk hallani,

ezért egy szívességet szeretnék
kérni önöktől.

Nem kérek sokat.

Olyasvalamit, amit
könnyűnek találnak majd,

talán élvezetesnek

és hasznosnak is,

és ez az, hogy egyszerűen csak
kezdjék a "jó" szót

helyén kezelni.

Amikor a saját országukra gondolnak,

amikor mások országára gondolnak,

ha cégekre gondolnak,

ha a mai világról beszélnek,

kezdjék el úgy használni ezt a szót,

ahogyan erről ma este beszéltünk.

Ne a rossz ellentéteként,

mert az egy véget nem érő vitához vezet.

Jó; az önző ellentéte,

jó ország az, amelyik
mindannyiunkra gondol.

Ezt szeretném kérni önöktől,

használják ezt pálcaként,

amivel megverhetik a politikusaikat.

Amikor megválasztják, újraválasztják őket,

amikor rájuk szavaznak, amikor

meghallgatják az ajánlatukat,

használják a szót ,"jó",

és kérdezzék meg önmaguktól,

"Ezt tenné egy jó ország?"

És ha a válasz nem,
legyenek nagyon gyanakvóak.

Kérdezzék meg önmaguktól,
"ez a viselkedés jellemzi

az országomat?

Olyan országból akarok származni,

ahol a kormány a nevemben

ilyesmit tesz?

Vagy épp ellenkezőleg,

inkább úgy sétálnék a világban,

hogy emelt fővel gondolhassam, "Igen,

büszke vagyok, hogy
egy jó országból jöttem"?

És mindenki üdvözli majd.

És mindenki az elalvás előtti

utolsó 15 másodpercben azt mondja majd,

"A mindenit, örülök, hogy annak az
embernek az országa létezik."

Szerintem a legvégén ez

fogja megváltoztatni a világot.

Ez a szó; "jó",

és a 6,8-as szám,

és a felfedezés mögötte

változtatta meg az életemet.

Szerintem az ön életét is
megváltoztathatják,

és használhatjuk majd arra, hogy

megváltoztassuk a politikusaink és
a cégeink viselkedését,

és ezáltal megváltoztathatjuk a világot.

Elkezdtem nagyon másként gondolni

a saját országomra, amióta
ezekről a dolgokról gondolkodom.

Azt hittem, hogy gazdag
országban akarok élni,

aztán azt hittem, hogy egy
boldog országban,

de kezdtem rájönni, hogy ez nem elég.

Nem akarok gazdag országban élni.

Nem akarok egy gyorsan növekvő

vagy versengő országban élni.

Egy jó országban akarok élni,

és nagyon, nagyon remélem, hogy önök is.

Köszönöm.

(Taps)