Jobb vécék, jobb élet

Az illemhelyek hiánya egy óriási, bűzlő problémát teremt a vidéki Indiában. Az ezáltal keletkező rossz minőségű víz az itteni betegségek egyik legfőbb oka, s különösen rossz hatással van a nőkre. Joe Madiath bemutat egy programot, amellyel a falvakban élők segíthetnek magukon: a helyieket is mozgósítva tiszta, védett víz- és egészségügyi berendezéseket épít, amelynek jelentős, az egészségen, oktatáson és a kormányon is túlmutató előnyei vannak.

Nagyon divatos és helyénvaló
az ételről beszélni,

minden formájáról, színéről,
aromájáról és ízéről.

De miután az étel keresztülmegy
az emésztőrendszeren,

amikor bélsárként kiválasztódik,

többé nem divatos beszélni róla.

Inkább visszataszító.

Az én kutatásom tárgya a trágya.

(Nevetés)

A szervezetem, Gram Vikas, annyit jelent
"falufejlesztési szervezet",

a megújuló energia területén dolgozott.

Nagyrészt biogázt állítottunk elő

vidéki konyhák részére.

A biogázt Indiában állati
trágyából nyerjük,

amit általában tehénlepénynek hívunk.

Azonban a nemekre való tekintettel

én inkább marhaszarnak hívnám.

De később, ahogy rájöttünk,

milyen fontos a higiénia
és az ürülék megfelelő felszámolása,

beléptünk a közegészségügy küzdőterébe.

Indiában és a legtöbb fejlődő országban
a betegségek 80 százalékát

a rossz minőségű víz okozza.

És mikor megnézzük,
mitől rossz a víz minősége,

azt találjuk, hogy ez az emberi végtermék
nem megfelelő eltakarítása.

Az emberi végtermék
a legnyersebb formájában

visszakerül az ivóvízbe,
a fürdővízbe, mosóvízbe,

öntöző- vagy bármilyen vízbe.

És ez az oka a betegségek
80 százalékának a vidéki területeken.

Indiában sajnos csak a nők
hordják a vizet.

Szóval a vízhordás feladata
teljesen a nőkre hárul.

Úgyhogy elég siralmas a helyzet.

A szabadban ürítés mindent letarol.

India hetven százaléka
a szabadban végzi a dolgát.

Kinn ülnek a szabadban,

széllel vitorlázva,

arcukat eltakarva, altájukat kirakva,

ősi dicsőséggel trónolva –

India hetven százaléka ezt teszi.

És ha összességében nézzük a világot,

a szabadba ürítések 60 százalékát
az indiaiak végzik el.

Hát ez aztán előkelő!

Nem tudom, hogy nekünk, indiaiaknak
büszkének kéne-e lennünk erre.

(Nevetés)

Szóval mi, sok faluval közösen,

megbeszéltük, hogyan kéne kezelni
ezt a közegészségügyi helyzetet.

Összejöttünk és megalapítottuk
a MANTRA nevű projektet.

A MANTRA annyit jelent, mint Mozgalom
a Vidéki Területek Átalakításáért.

Átalakításról beszélünk,
a vidéki területek átalakításáról.

A falvak, amelyek részt vesznek
a projekt megvalósításában,

jogi társaságot szerveznek,

ahol a közgyűlés olyan tagokból áll,

akik megválasztják a programot
végrehajtó férfiakat és nőket,

akik később az üzemeltetésről
és a karbantartásról is gondoskodnak.

Eldöntötték, hogy vécét
és zuhanyzót építenek.

A víz egy védett vízforrásból
kerül a tározóba,

onnan elvezetik a háztartásokba,

mégpedig három csapon keresztül:

egy a vécébe, egy a zuhanyzóba,
egy a konyhába, napi huszonnégy órában.

Kár, hogy olyan városainkban,
mint Újdelhi és Mumbai,

nincs 24 órás vízellátás.

De azt akarjuk,
hogy ezekben a falvakban legyen.

Határozott különbség van a minőségben.

Nos, Indiában általánosan elterjedt nézet

a közigazgatásban és a befolyásos
emberek körében,

hogy a szegény ember
szegény megoldásokat érdemel,

és a teljesen szegény ember
szánalmas megoldásokat érdemel.

A Nobel-díjra méltó
elképzeléssel egyetemben,

miszerint a legolcsóbb a leggazdaságosabb,

ez az, aminek a szegények
isszák meg a levét.

Mi ez ellen harcolunk.

Úgy érezzük, hogy a szegényeket
évszázadok óta megalázzák.

És a közegészségügy terén

sem kéne megaláznunk őket.

A higiénia inkább a méltóságról,

mintsem a hulladékeltakarításról szól.

Úgyhogy megépítjük ezeket a vécéket,
és gyakran azt kell hallanunk tőlük,

hogy ezek a vécék jobbak, mint a házaik.

És láthatják, hogy elöl vannak
az egymáshoz épített házak,

mellettük pedig a vécék.

A falu összes lakója
kivétel nélkül úgy döntött,

hogy vécét és zuhanyzót épít.

Ezért hát összejönnek,
összegyűjtik a helyi alapanyagokat,

murvát, homokot és kötőanyagokat,

általában állami
támogatáshoz is juthatnak,

ami a máshonnan beszerzett anyagköltségnek
legalább egy részét megtéríti,

például a cementet, acélt, vécétartályt.

Majd vécét és mosdót építenek.

Ezenfelül a segédmunkások, tehát
a napszámosok, többnyire nincstelenek,

lehetőséget kapnak, hogy kőműves
és vízszerelő képzésben részesüljenek.

Amíg őket betanítják, a többiek
összegyűjtik az alapanyagokat.

És ha mindketten készen állnak,
építenek egy vécét, egy zuhanyzót,

és természetesen egy víztornyot is,
egy magas víztározót.

Két emésztőgödörből álló rendszert
használunk a hulladék tárolására.

Az ürülék a vécéből az első gödörbe jut.

Ha az megtelik, lezárják,
és jöhet a következő.

De rájöttünk, hogy ha banán-
és papajafákat ültetünk

az emésztőgödrök környékére,

nagyon jól fejlődnek,
mivel felszívják az összes tápanyagot,

mi pedig nagyon finom banánt
és papaját nyerünk.

Ha bármelyikük eljönne hozzám,

boldogan megkínálnám önöket
ezekkel a gyümölcsökkel.

Itt láthatják a kész vécéket
és víztornyokat.

Ez olyan faluban van,
ahol a többség írástudatlan.

Mindig 24 órás a vízellátás,

mert a tárolás során a víz
gyakran beszennyeződik –

elég, ha egy gyerek belemártja a kezét,
vagy valami beleesik.

Szóval nem tároljuk a vizet.
Mindig csapoljuk.

Így építik a megemelt víztározót.

És itt a kész épület.

Mivel magasnak kell lennie,
és van némi szabad hely,

kettő vagy három szobát
építenek a víztorony alá,

ahol a falu különböző
bizottsági üléseket tart.

Nyilvánvaló bizonyítékaink vannak
a program nagyszerű hatásaira.

Mielőtt elkezdtük, az emberek
több mint 80 százaléka

szenvedett víz okozta betegségektől.

Empirikus bizonyítékunk van rá,
hogy ezután –

abban az 1200 faluban,
ahol végrehajtották a programot –

az ilyen megbetegedések száma
82 százalékkal csökkent.

(Taps)

A nők általában,
főként a nyári hónapokban,

körülbelül 6-7 órát
töltöttek el vízhordással.

És amikor vízért mentek,

mert ahogy az előzőekben is említettem,
csak a nők hordanak vizet,

gyakran a kislányokat is
bevonták a munkába,

vagy otthon hagyták őket,
hogy a testvéreikre vigyázzanak.

Így a lányok kevesebb
mint kilenc százaléka járt iskolába,

ha egyáltalán volt is iskola.

És a fiúknak körülbelül 30 százaléka.

De aztán a lányoknál 90, a fiúknál
100 százalékra nőtt ez az arány.

(Taps)

A falu legkiszolgáltatottabb csoportja

a nincstelen munkások,
akik napszámban dolgoznak.

Mivel részt vettek ezen a képzésen,

kőműves, vízszerelő
és rúdhajlító munkás lett belőlük,

a keresetük 300-400 százalékra nőtt.

Itt tehát működik a demokrácia,

mert van közgyűlés,
irányító testület, bizottság.

Az emberek kérdéseket vetnek fel,
irányítják magukat,

megtanulják, hogyan boldoguljanak,

kézbe veszik a saját jövőjüket.

És ez a demokrácia helyi
közösségi szinten működik.

Több mint 1200 faluban
valósult meg idáig a program.

Több mint 400 ezer ember javára vált,
és még mindig folyamatban van.

És remélem, hogy továbbra is folytatódik.

Indiának és a hozzá hasonló
fejlődő országoknak

a hadseregek és fegyverek,

szoftvercégek és űrhajók

talán nem olyan fontosak,
mint a csapok és vécék.

Köszönöm. Köszönöm szépen.

(Taps)

Köszönöm.