Janine di Giovanni: Amit a háborúban láttam
-
0:01 - 0:04Így kezdődik egy háború.
-
0:04 - 0:07Az egyik nap még éled a megszokott életed,
-
0:07 - 0:09egy buliba tervezel menni,
-
0:09 - 0:12viszed a gyerekeidet az iskolába,
-
0:12 - 0:14időpontot foglalsz a fogorvosnál.
-
0:14 - 0:18Aztán, egyszercsak megszakadnak a telefonvonalak,
-
0:18 - 0:22elmegy a TV adás, fegyveres emberek vannak az utcán,
-
0:22 - 0:24útlezárások vannak.
-
0:24 - 0:29A megszokott életed egy felfüggesztett valósággá válik.
-
0:29 - 0:31Megáll.
-
0:31 - 0:34Most lopok egy történetet az egyik barátomtól,
-
0:34 - 0:36egy boszniai barátom történetét,
-
0:36 - 0:41mert szerintem illusztrálná Önöknek, hogy pontosan milyen érzés is ez.
-
0:41 - 0:451992 áprilisának egyik napján épp munkába sétált
-
0:45 - 0:48miniszoknyában és magassarkúban. Egy bankban dolgozott.
-
0:48 - 0:52Fiatal anya volt. Valaki aki szeretett bulizni.
-
0:52 - 0:53Egy nagyszerű ember.
-
0:53 - 0:57És hirtelen meglát egy tankot,
-
0:57 - 1:00amint Szarajevó főutcáján csordogál
-
1:00 - 1:04félresodorva mindent, ami az útjába akad.
-
1:04 - 1:08Azt gondolja, hogy csak álmodik, de nem.
-
1:08 - 1:10És elkezd futni, mint ahogy bármelyikünk tette volna,
-
1:10 - 1:14fedezékbe vonul, egy szeméttároló mögé bújik,
-
1:14 - 1:17a magassarkújában és a miniszoknyában.
-
1:17 - 1:21És mialatt ott bujkált nevetségesnek érzezte magát,
-
1:21 - 1:24de látja a tankot elhaladni a katonákkal,
-
1:24 - 1:26és mindenfelé emberek vannak, teljes a káosz,
-
1:26 - 1:31és azt gondolja, "Úgy érzem magam, mint Alíz Csodaországban,
-
1:31 - 1:33ahogy halad lefelé a nyúlüregben,
-
1:33 - 1:36lejjebb és lejjebb, le a káoszba,
-
1:36 - 1:42és az életem már sosem lesz a régi."
-
1:42 - 1:45Néhány héttel később, a barátom egy tömegben volt,
-
1:45 - 1:50furakodott előre az újszülött kisfiával a karjaiban,
-
1:50 - 1:53hogy odaadja egy idegennek egy buszon,
-
1:53 - 1:56ami egyike volt a Szarajevót elhagyó utolsó buszoknak,
-
1:56 - 1:59hogy kivigyék a gyerekeket a városból, hogy biztonságban legyenek.
-
1:59 - 2:03És emlékszik, ahogy tolakodtak előre az anyjával,
-
2:03 - 2:07emberek tömkelegén keresztül, "Az én gyerekem vigyék! Az enyémet!"
-
2:07 - 2:13és átadta a fiát valakinek az ablakon át.
-
2:13 - 2:16Évekig nem látta viszont.
-
2:16 - 2:19Az ostrom három és fél évig tartott,
-
2:19 - 2:22víz nélkül,
-
2:22 - 2:27áram nélkül, elektromosság nélkül, fűtés nélkül, étel nélkül,
-
2:27 - 2:32Európa szívében a 20. század közepén.
-
2:32 - 2:36Az enyém volt a megtiszteltetés, hogy egyike lehettem azoknak a riportereknek,
-
2:36 - 2:38akik átélték ezt az ostromot,
-
2:38 - 2:41és azért mondom, hogy megtiszteltetés és kiváltság volt, hogy ott lehettem,
-
2:41 - 2:44mert ez mindent megtanított nekem,
-
2:44 - 2:48nem csak a riporteri, hanem az emberi létről is.
-
2:48 - 2:50Tanultam a könyörületről.
-
2:50 - 2:54Átlagos emberekről, akik hősökké váltak.
-
2:54 - 2:58Tanultam az osztozkodásról. Tanultam a bajtársiasságról.
-
2:58 - 3:01De leginkább a szeretetről.
-
3:01 - 3:07Még ez a borzalmas pusztítás, halál és káosz közepette is
-
3:07 - 3:10megtanultam, hogy az átlagemberek hogyan segítenek a szomszédjaikon,
-
3:10 - 3:12megosztják az ételüket, felnevelik a gyerekeiket,
-
3:12 - 3:16elvonszolnak az út közepéről valakit, akire éppen lőnek,
-
3:16 - 3:18akkor is, ha ezzel a saját elétüket veszélyeztették,
-
3:18 - 3:22sérülteket segítettek be taxikba,
-
3:22 - 3:24hogy megpróbálják kórházba juttatni őket.
-
3:24 - 3:27Nagyon sokat tanultam magamról.
-
3:27 - 3:31Martha Gellhorn, a hőseim egyike, egyszer azt mondta:
-
3:31 - 3:36"Csak egy háborút szerethetsz. A többi csak kötelesség."
-
3:36 - 3:39Ezután még sok-sok háborúból tudósítottam,
-
3:39 - 3:42olyan sokat, hogy már számolni se tudom,
-
3:42 - 3:45de egyik sem volt olyan, mint Szarajevó.
-
3:45 - 3:49Múlt áprilisban visszatértem egy nagyon furcsa --
-
3:49 - 3:53én őrült középiskolai osztálytalálkozónak hívtam.
-
3:53 - 3:57Ez valójában az ostrom 20. évfordulója volt,
-
3:57 - 4:00a szarajevói ostrom kezdetének,
-
4:00 - 4:04és nem szeretem az "évforduló" szót, mert úgy hangzik, mint egy buli,
-
4:04 - 4:05és ez nem egy buli volt.
-
4:05 - 4:09Ez egy elég komor összejövetele volt a riportereknek,
-
4:09 - 4:13akik ott dolgoztak a háború alatt, humanitárius segélymunkásokkal,
-
4:13 - 4:17és persze Szarajevó bátor és merész lakosaival együtt.
-
4:17 - 4:20Az a dolog, ami a legnagyobb hatással volt rám,
-
4:20 - 4:21ami összetörte a szívem,
-
4:21 - 4:24maga az volt, ahogy Szarajevó főutcáján sétáltam,
-
4:24 - 4:28ahol a barátom, Aida, látta közeledni a tankot 20 évvel ezelőtt,
-
4:28 - 4:34és ezen az utcán több mint 12.000 piros szék állt
-
4:34 - 4:36üresen,
-
4:36 - 4:38és minden egyes darab egy embert
-
4:38 - 4:42szimbolizált, aki meghalt az ostromban,
-
4:42 - 4:46csupán csak Szarajevóban, nem egész Boszniában,
-
4:46 - 4:49és a székek a város egyik végéből
-
4:49 - 4:51kiterjedtek annak nagy részére,
-
4:51 - 4:55de a legszomorúbbak számomra a pici kis székek voltak
-
4:55 - 4:57a gyerekek emlékére.
-
4:57 - 5:01Most Szíriából tudósítok,
-
5:01 - 5:04és azért kezdtem el tudósítani, mert úgy hittem,
-
5:04 - 5:06szükség van rá.
-
5:06 - 5:09Úgy hiszem, itt egy történet elmesélésre vár.
-
5:09 - 5:13Ismét látom a boszniai háború sablonját.
-
5:13 - 5:15És amikor először megérkeztem Damaszkuszba,
-
5:15 - 5:18egy furcsa pillanatot láttam, ahol az emberek
-
5:18 - 5:21nem hitték el, hogy a háború eléri majd őket,
-
5:21 - 5:23mert ugyanez volt Boszniában is,
-
5:23 - 5:26és szinte minden más országban is, ahol háború közeleg.
-
5:26 - 5:28Az emberek nem akarják elhinni, hogy jön,
-
5:28 - 5:32és ezért nem távoznak, nem mennek el, amíg bírnának.
-
5:32 - 5:34Nem veszik ki a pénzüket.
-
5:34 - 5:37Ott maradnak, mert mindenki az otthonában akar maradni.
-
5:37 - 5:42És aztán a háború és a káosz utoléri őket.
-
5:42 - 5:45Ruanda egy hely, ami sokat kísért.
-
5:45 - 5:511994-ben, röviden távoztam Szarajevóból, hogy tudósítsak a ruandai népirtásról.
-
5:51 - 5:561994 áprilisa és augusztusa között
-
5:56 - 6:01egymillió embert mészároltak le.
-
6:01 - 6:06Ha engem már ez a 12.000 szék így felkavart
-
6:06 - 6:08pusztán a mennyiségével,
-
6:08 - 6:11szeretném, hogy gondoljanak egymillió emberre, ha csak egy másodpercre is.
-
6:11 - 6:14És hogy egy példával szolgáljak, emlékszem,
-
6:14 - 6:19ahogy álltam egy úton és végignéztem rajta, ameddig csak bírtam,
-
6:19 - 6:25legalább egy mérföldig, és végig holttestek halomjait láttam,
-
6:25 - 6:27kétszer magasabban, mint én.
-
6:27 - 6:30És ez a halottak csak egy kis százaléka volt.
-
6:30 - 6:32Anyákat láttam, ahogy a gyerekeiket karolták,
-
6:32 - 6:36akik már a halálukon voltak.
-
6:36 - 6:39Szóval sokat tanulunk a háborúból,
-
6:39 - 6:41és azért említettem Ruandát,
-
6:41 - 6:45mert egy olyan hely, mint Dél-Afrika,
-
6:45 - 6:49ahol 20 évvel később gyógyulást tapasztalhatunk.
-
6:49 - 6:53Az országgyűlési képviselők 56%-a nő,
-
6:53 - 6:55ami fantasztikus,
-
6:55 - 6:59és ma már az ország alkotmánya tiltja
-
6:59 - 7:02a hutu és a tutsi megnevezések használatát.
-
7:02 - 7:06Tilos bárkit az etnikai hovatartozása alapján azonosítani,
-
7:06 - 7:11mert természetesen ez volt a mészárlás elsődleges oka.
-
7:11 - 7:14Egy segélymunkás barátom elmesélt egy gyönyörű történetet,
-
7:14 - 7:15legalábbis nekem az volt.
-
7:15 - 7:20Volt egy csoport gyerek, hutuk és tutsik keverve,
-
7:20 - 7:23és egy csoport asszony, akik majd örökbe fogadják őket,
-
7:23 - 7:27és a sorban álló gyerekeket egymás után adták a nőknek.
-
7:27 - 7:30Nem volt semmilyen kompenzálás, hogy te egy tutsi vagy,
-
7:30 - 7:33te egy hutu vagy, talán te ölted meg az anyám,
-
7:33 - 7:35talán te ölted meg az apám.
-
7:35 - 7:40Csak összehozta őket ez a fajta kibékülés,
-
7:40 - 7:44és szerintem ez csodálatos.
-
7:44 - 7:47így mikor megkérdeznek, hogy tudom folytatni a háborús tudósítását,
-
7:47 - 7:49és miért folytatom,
-
7:49 - 7:50hát ezért folytatom.
-
7:50 - 7:54Amikor visszatérek Szíriába, tulajdonképpen a jövő héten,
-
7:54 - 7:58amit látok, az egy sor hihetetlenül hősies ember,
-
7:58 - 8:00néhányuk a demokráciáért harcol,
-
8:00 - 8:04olyasmikért, amiket mi minden egyes nap biztosra veszünk.
-
8:04 - 8:07És nagyjából ezért csinálom.
-
8:07 - 8:122004-ben kisfiam született,
-
8:12 - 8:15és csodagyereknek tartom,
-
8:15 - 8:18mert miután ennyi halált,
-
8:18 - 8:22pusztítást, káoszt és sötétséget láttam életem során,
-
8:22 - 8:26megszületett ez a kis reménysugár.
-
8:26 - 8:30És Lucának neveztem el, ami azt jelenti "fényhozó",
-
8:30 - 8:35mivel tényleg fényt hoz az életembe.
-
8:35 - 8:39De most azért beszélek róla, mert amikor négy hónapos volt,
-
8:39 - 8:43a külföldi szerkesztőm visszaküldött Bagdadba,
-
8:43 - 8:47ahol a teljes Saddam-rezsim alatt tudósítottam,
-
8:47 - 8:49és Bagdad bukása közben és utána is,
-
8:49 - 8:53és emlékszem, ahogy könnyes szemmel felszállok a repülőre,
-
8:53 - 8:55sírok, mert el leszek választva a fiamtól,
-
8:55 - 8:58és mialatt ott voltam
-
8:58 - 9:00egy igazán híres iraki politikus, aki a barátom volt,
-
9:00 - 9:03azt mondta, "Mit keresel te itt?
-
9:03 - 9:05Miért nem vagy otthon Lucával?"
-
9:05 - 9:09Mire én, "Mert muszáj látnom." 2004 volt,
-
9:09 - 9:13a kezdete egy hihetetlenül véres időszaknak Irakban,
-
9:13 - 9:16"Muszáj látnom, muszáj látnom, hogy mi történik itt.
-
9:16 - 9:17Muszáj tudósítanom."
-
9:17 - 9:21És ő azt mondta, "Menj haza,
-
9:21 - 9:24mert ha lemaradsz az első fogáról,
-
9:24 - 9:27az első lépéséről, sosem fogod magadnak megbocsátani.
-
9:27 - 9:31De mindig lesz egy másik háború."
-
9:31 - 9:35És sajnos mindig lesznek háborúk.
-
9:35 - 9:39És becsapnám magam, ha azt hinném, hogy mint újságíró,
-
9:39 - 9:41riporter vagy író,
-
9:41 - 9:46az amit teszek, megállíthatja őket. Én nem bírom.
-
9:46 - 9:48Nem vagyok Kofi Annan. Ő nem tud megállítani egy háborút.
-
9:48 - 9:51Próbált tárgyalni Szíriáról, de nem sikerült neki.
-
9:51 - 9:55Nem vagyok egy ENSZ-es konfliktus kezelő.
-
9:55 - 9:57Még egy humanitárius segély orvos sem vagyok,
-
9:57 - 10:00és nem tudnám megmondani, hányszor álltam tehetetlenül,
-
10:00 - 10:03míg emberek haltak meg előttem, és nem tudtam őket megmenteni.
-
10:03 - 10:07Csupán egy tanú vagyok.
-
10:07 - 10:12Az a szerepem, hogy hangot adjak azoknak, akiknek nincsen.
-
10:12 - 10:16Egy munkatársam úgy írta le, hogy fényt hozunk
-
10:16 - 10:18a föld legsötétebb zugaiba.
-
10:18 - 10:21És ezt próbálom én is tenni.
-
10:21 - 10:24Nem mindig járok sikerrel,
-
10:24 - 10:27és néha roppant idegesítő tud lenni,
-
10:27 - 10:29mert úgy érzi az ember, hiába ír,
-
10:29 - 10:31vagy úgy érzi, senkit sem érdekel.
-
10:31 - 10:33Kit érdekel Szíria? Kit érdekel Bosznia?
-
10:33 - 10:35Kit érdekel Kongó,
-
10:35 - 10:38Elefántcsontpart, Libéria vagy Sierra Leone,
-
10:38 - 10:40ez a sor hely, melyet
-
10:40 - 10:44soha életemben nem fogok elfelejteni?
-
10:44 - 10:47De a hivatásom az, hogy tanúskodjak,
-
10:47 - 10:50és ez a lényeg, a dolog szíve,
-
10:50 - 10:53nekünk riportereknek, akik ezt csináljuk.
-
10:53 - 10:56És csupán csak annyit tehetek, hogy reménykedek,
-
10:56 - 10:59nem az államvezetésben vagy a politikusokban,
-
10:59 - 11:01mivel akármennyire is bízni szeretnék abban,
-
11:01 - 11:04hogy olvassák a szavaim és tesznek annak érdekében,
-
11:04 - 11:07nem csaphatom be magam.
-
11:07 - 11:11Viszont remélem, hogy holnap miközben reggeliznek, emlékeznek majd arra,
-
11:11 - 11:15amit mondtam vagy a történeteim egyikére,
-
11:15 - 11:17és ha emlékeznek Szarajevó
-
11:17 - 11:21vagy Ruanda történetére,
-
11:21 - 11:23akkor elvégeztem a munkám.
-
11:23 - 11:25Köszönöm szépen.
-
11:25 - 11:33(Taps)
- Title:
- Janine di Giovanni: Amit a háborúban láttam
- Speaker:
- Janine di Giovanni
- Description:
-
Janine di Giovanni riporter a világ legszörnyűbb helyein járt, hogy történeteket hozzon Boszniából, Sierra Leonéból és legújabban Szíriából. Emberi pillanatokról mesél a hatalmas konfliktusok közepette -- és feltárja azt a megdöbbentő átmenetet, mikor egy ismerős városi utca átalakul egy lebombázott csatatérré.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 11:53
Adél Kenyeres commented on Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Laszlo Kereszturi approved Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Laszlo Kereszturi commented on Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Laszlo Kereszturi edited Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Anna Patai accepted Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Anna Patai edited Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Adél Kenyeres edited Hungarian subtitles for What I saw in the war | ||
Adél Kenyeres edited Hungarian subtitles for What I saw in the war |