1
00:00:00,703 --> 00:00:03,515
Így kezdődik egy háború.

2
00:00:03,515 --> 00:00:06,781
Az egyik nap még éled a megszokott életed,

3
00:00:06,781 --> 00:00:09,297
egy buliba tervezel menni,

4
00:00:09,297 --> 00:00:11,681
viszed a gyerekeidet az iskolába,

5
00:00:11,681 --> 00:00:14,394
időpontot foglalsz a fogorvosnál.

6
00:00:14,394 --> 00:00:18,020
Aztán, egyszercsak megszakadnak a telefonvonalak,

7
00:00:18,020 --> 00:00:21,957
elmegy a TV adás, fegyveres emberek vannak az utcán,

8
00:00:21,957 --> 00:00:24,273
útlezárások vannak.

9
00:00:24,273 --> 00:00:28,750
A megszokott életed egy felfüggesztett valósággá válik.

10
00:00:28,750 --> 00:00:30,955
Megáll.

11
00:00:30,955 --> 00:00:33,513
Most lopok egy történetet az egyik barátomtól,

12
00:00:33,513 --> 00:00:36,491
egy boszniai barátom történetét,

13
00:00:36,491 --> 00:00:40,868
mert szerintem illusztrálná Önöknek, hogy pontosan milyen érzés is ez.

14
00:00:40,868 --> 00:00:44,962
1992 áprilisának egyik napján épp munkába sétált

15
00:00:44,962 --> 00:00:48,110
miniszoknyában és magassarkúban. Egy bankban dolgozott.

16
00:00:48,110 --> 00:00:51,634
Fiatal anya volt. Valaki aki szeretett bulizni.

17
00:00:51,634 --> 00:00:53,468
Egy nagyszerű ember.

18
00:00:53,468 --> 00:00:56,775
És hirtelen meglát egy tankot,

19
00:00:56,775 --> 00:00:59,981
amint Szarajevó főutcáján csordogál

20
00:00:59,981 --> 00:01:03,533
félresodorva mindent, ami az útjába akad.

21
00:01:03,533 --> 00:01:07,564
Azt gondolja, hogy csak álmodik, de nem.

22
00:01:07,564 --> 00:01:10,309
És elkezd futni, mint ahogy bármelyikünk tette volna,

23
00:01:10,309 --> 00:01:14,326
fedezékbe vonul, egy szeméttároló mögé bújik,

24
00:01:14,326 --> 00:01:16,925
a magassarkújában és a miniszoknyában.

25
00:01:16,925 --> 00:01:21,144
És mialatt ott bujkált nevetségesnek érzezte magát,

26
00:01:21,144 --> 00:01:23,840
de látja a tankot elhaladni a katonákkal,

27
00:01:23,840 --> 00:01:26,200
és mindenfelé emberek vannak, teljes a káosz,

28
00:01:26,200 --> 00:01:30,827
és azt gondolja, "Úgy érzem magam, mint Alíz Csodaországban,

29
00:01:30,827 --> 00:01:33,162
ahogy halad lefelé a nyúlüregben,

30
00:01:33,162 --> 00:01:36,230
lejjebb és lejjebb, le a káoszba,

31
00:01:36,230 --> 00:01:41,631
és az életem már sosem lesz a régi."

32
00:01:41,631 --> 00:01:45,418
Néhány héttel később, a barátom egy tömegben volt,

33
00:01:45,418 --> 00:01:50,368
furakodott előre az újszülött kisfiával a karjaiban,

34
00:01:50,368 --> 00:01:52,904
hogy odaadja egy idegennek egy buszon,

35
00:01:52,904 --> 00:01:55,928
ami egyike volt a Szarajevót elhagyó utolsó buszoknak,

36
00:01:55,928 --> 00:01:59,093
hogy kivigyék a gyerekeket a városból, hogy biztonságban legyenek.

37
00:01:59,093 --> 00:02:03,203
És emlékszik, ahogy tolakodtak előre az anyjával,

38
00:02:03,203 --> 00:02:06,629
emberek tömkelegén keresztül, "Az én gyerekem vigyék! Az enyémet!"

39
00:02:06,629 --> 00:02:12,682
és átadta a fiát valakinek az ablakon át.

40
00:02:12,682 --> 00:02:15,550
Évekig nem látta viszont.

41
00:02:15,550 --> 00:02:19,269
Az ostrom három és fél évig tartott,

42
00:02:19,269 --> 00:02:21,558
víz nélkül,

43
00:02:21,558 --> 00:02:26,847
áram nélkül, elektromosság nélkül, fűtés nélkül, étel nélkül,

44
00:02:26,847 --> 00:02:32,202
Európa szívében a 20. század közepén.

45
00:02:32,202 --> 00:02:36,004
Az enyém volt a megtiszteltetés, hogy egyike lehettem azoknak a riportereknek,

46
00:02:36,004 --> 00:02:38,423
akik átélték ezt az ostromot,

47
00:02:38,423 --> 00:02:41,461
és azért mondom, hogy megtiszteltetés és kiváltság volt, hogy ott lehettem,

48
00:02:41,461 --> 00:02:43,651
mert ez mindent megtanított nekem,

49
00:02:43,651 --> 00:02:47,780
nem csak a riporteri, hanem az emberi létről is.

50
00:02:47,780 --> 00:02:50,135
Tanultam a könyörületről.

51
00:02:50,135 --> 00:02:53,946
Átlagos emberekről, akik hősökké váltak.

52
00:02:53,946 --> 00:02:58,317
Tanultam az osztozkodásról. Tanultam a bajtársiasságról.

53
00:02:58,317 --> 00:03:01,228
De leginkább a szeretetről.

54
00:03:01,228 --> 00:03:06,507
Még ez a borzalmas pusztítás, halál és káosz közepette is

55
00:03:06,507 --> 00:03:09,643
megtanultam, hogy az átlagemberek hogyan segítenek a szomszédjaikon,

56
00:03:09,643 --> 00:03:12,287
megosztják az ételüket, felnevelik a gyerekeiket,

57
00:03:12,287 --> 00:03:15,539
elvonszolnak az út közepéről valakit, akire éppen lőnek,

58
00:03:15,539 --> 00:03:18,396
akkor is, ha ezzel a saját elétüket veszélyeztették,

59
00:03:18,396 --> 00:03:21,647
sérülteket segítettek be taxikba,

60
00:03:21,647 --> 00:03:24,268
hogy megpróbálják kórházba juttatni őket.

61
00:03:24,268 --> 00:03:27,487
Nagyon sokat tanultam magamról.

62
00:03:27,487 --> 00:03:30,512
Martha Gellhorn, a hőseim egyike, egyszer azt mondta:

63
00:03:30,512 --> 00:03:35,710
"Csak egy háborút szerethetsz. A többi csak kötelesség."

64
00:03:35,710 --> 00:03:39,246
Ezután még sok-sok háborúból tudósítottam,

65
00:03:39,246 --> 00:03:41,875
olyan sokat, hogy már számolni se tudom,

66
00:03:41,875 --> 00:03:44,958
de egyik sem volt olyan, mint Szarajevó.

67
00:03:44,958 --> 00:03:48,913
Múlt áprilisban visszatértem egy nagyon furcsa --

68
00:03:48,913 --> 00:03:52,687
én őrült középiskolai osztálytalálkozónak hívtam.

69
00:03:52,687 --> 00:03:57,030
Ez valójában az ostrom 20. évfordulója volt,

70
00:03:57,030 --> 00:03:59,502
a szarajevói ostrom kezdetének,

71
00:03:59,502 --> 00:04:03,942
és nem szeretem az "évforduló" szót, mert úgy hangzik, mint egy buli,

72
00:04:03,942 --> 00:04:05,345
és ez nem egy buli volt.

73
00:04:05,345 --> 00:04:09,333
Ez egy elég komor összejövetele volt a riportereknek,

74
00:04:09,333 --> 00:04:12,724
akik ott dolgoztak a háború alatt, humanitárius segélymunkásokkal,

75
00:04:12,724 --> 00:04:17,193
és persze Szarajevó bátor és merész lakosaival együtt.

76
00:04:17,193 --> 00:04:19,612
Az a dolog, ami a legnagyobb hatással volt rám,

77
00:04:19,612 --> 00:04:21,353
ami összetörte a szívem,

78
00:04:21,353 --> 00:04:23,523
maga az volt, ahogy Szarajevó főutcáján sétáltam,

79
00:04:23,523 --> 00:04:27,598
ahol a barátom, Aida, látta közeledni a tankot 20 évvel ezelőtt,

80
00:04:27,598 --> 00:04:34,295
és ezen az utcán több mint 12.000 piros szék állt

81
00:04:34,295 --> 00:04:35,921
üresen,

82
00:04:35,921 --> 00:04:38,190
és minden egyes darab egy embert

83
00:04:38,190 --> 00:04:41,907
szimbolizált, aki meghalt az ostromban,

84
00:04:41,907 --> 00:04:46,194
csupán csak Szarajevóban, nem egész Boszniában,

85
00:04:46,194 --> 00:04:48,781
és a székek a város egyik végéből

86
00:04:48,781 --> 00:04:51,055
kiterjedtek annak nagy részére,

87
00:04:51,055 --> 00:04:54,558
de a legszomorúbbak számomra a pici kis székek voltak

88
00:04:54,558 --> 00:04:57,414
a gyerekek emlékére.

89
00:04:57,414 --> 00:05:00,541
Most Szíriából tudósítok,

90
00:05:00,541 --> 00:05:03,731
és azért kezdtem el tudósítani, mert úgy hittem,

91
00:05:03,731 --> 00:05:05,987
szükség van rá.

92
00:05:05,987 --> 00:05:08,992
Úgy hiszem, itt egy történet elmesélésre vár.

93
00:05:08,992 --> 00:05:12,962
Ismét látom a boszniai háború sablonját.

94
00:05:12,962 --> 00:05:15,191
És amikor először megérkeztem Damaszkuszba,

95
00:05:15,191 --> 00:05:17,593
egy furcsa pillanatot láttam, ahol az emberek

96
00:05:17,593 --> 00:05:21,153
nem hitték el, hogy a háború eléri majd őket,

97
00:05:21,153 --> 00:05:23,088
mert ugyanez volt Boszniában is,

98
00:05:23,088 --> 00:05:25,902
és szinte minden más országban is, ahol háború közeleg.

99
00:05:25,902 --> 00:05:28,445
Az emberek nem akarják elhinni, hogy jön,

100
00:05:28,445 --> 00:05:31,912
és ezért nem távoznak, nem mennek el, amíg bírnának.

101
00:05:31,912 --> 00:05:33,582
Nem veszik ki a pénzüket.

102
00:05:33,582 --> 00:05:37,477
Ott maradnak, mert mindenki az otthonában akar maradni.

103
00:05:37,477 --> 00:05:41,516
És aztán a háború és a káosz utoléri őket.

104
00:05:41,516 --> 00:05:45,319
Ruanda egy hely, ami sokat kísért.

105
00:05:45,319 --> 00:05:51,473
1994-ben, röviden távoztam Szarajevóból, hogy tudósítsak a ruandai népirtásról.

106
00:05:51,473 --> 00:05:56,322
1994 áprilisa és augusztusa között

107
00:05:56,322 --> 00:06:00,523
egymillió embert mészároltak le.

108
00:06:00,523 --> 00:06:05,750
Ha engem már ez a 12.000 szék így felkavart

109
00:06:05,750 --> 00:06:07,822
pusztán a mennyiségével,

110
00:06:07,822 --> 00:06:11,453
szeretném, hogy gondoljanak egymillió emberre, ha csak egy másodpercre is.

111
00:06:11,453 --> 00:06:13,990
És hogy egy példával szolgáljak, emlékszem,

112
00:06:13,990 --> 00:06:19,071
ahogy álltam egy úton és végignéztem rajta, ameddig csak bírtam,

113
00:06:19,071 --> 00:06:25,160
legalább egy mérföldig, és végig holttestek halomjait láttam,

114
00:06:25,160 --> 00:06:26,884
kétszer magasabban, mint én.

115
00:06:26,884 --> 00:06:30,219
És ez a halottak csak egy kis százaléka volt.

116
00:06:30,219 --> 00:06:32,188
Anyákat láttam, ahogy a gyerekeiket karolták,

117
00:06:32,188 --> 00:06:35,529
akik már a halálukon voltak.

118
00:06:35,529 --> 00:06:38,859
Szóval sokat tanulunk a háborúból,

119
00:06:38,859 --> 00:06:41,211
és azért említettem Ruandát,

120
00:06:41,211 --> 00:06:45,329
mert egy olyan hely, mint Dél-Afrika,

121
00:06:45,329 --> 00:06:49,311
ahol 20 évvel később gyógyulást tapasztalhatunk.

122
00:06:49,311 --> 00:06:52,779
Az országgyűlési képviselők 56%-a nő,

123
00:06:52,779 --> 00:06:55,231
ami fantasztikus,

124
00:06:55,231 --> 00:06:59,257
és ma már az ország alkotmánya tiltja

125
00:06:59,257 --> 00:07:02,430
a hutu és a tutsi megnevezések használatát.

126
00:07:02,430 --> 00:07:06,299
Tilos bárkit az etnikai hovatartozása alapján azonosítani,

127
00:07:06,299 --> 00:07:10,845
mert természetesen ez volt a mészárlás elsődleges oka.

128
00:07:10,845 --> 00:07:13,952
Egy segélymunkás barátom elmesélt egy gyönyörű történetet,

129
00:07:13,952 --> 00:07:15,435
legalábbis nekem az volt.

130
00:07:15,435 --> 00:07:20,352
Volt egy csoport gyerek, hutuk és tutsik keverve,

131
00:07:20,352 --> 00:07:23,066
és egy csoport asszony, akik majd örökbe fogadják őket,

132
00:07:23,066 --> 00:07:27,000
és a sorban álló gyerekeket egymás után adták a nőknek.

133
00:07:27,000 --> 00:07:30,166
Nem volt semmilyen kompenzálás, hogy te egy tutsi vagy,

134
00:07:30,166 --> 00:07:33,081
te egy hutu vagy, talán te ölted meg az anyám,

135
00:07:33,081 --> 00:07:34,927
talán te ölted meg az apám.

136
00:07:34,927 --> 00:07:40,233
Csak összehozta őket ez a fajta kibékülés,

137
00:07:40,233 --> 00:07:43,817
és szerintem ez csodálatos.

138
00:07:43,817 --> 00:07:46,659
így mikor megkérdeznek, hogy tudom folytatni a háborús tudósítását,

139
00:07:46,659 --> 00:07:48,871
és miért folytatom,

140
00:07:48,871 --> 00:07:50,340
hát ezért folytatom.

141
00:07:50,340 --> 00:07:53,731
Amikor visszatérek Szíriába, tulajdonképpen a jövő héten,

142
00:07:53,731 --> 00:07:57,692
amit látok, az egy sor hihetetlenül hősies ember,

143
00:07:57,692 --> 00:07:59,965
néhányuk a demokráciáért harcol,

144
00:07:59,965 --> 00:08:03,982
olyasmikért, amiket mi minden egyes nap biztosra veszünk.

145
00:08:03,982 --> 00:08:07,220
És nagyjából ezért csinálom.

146
00:08:07,220 --> 00:08:11,688
2004-ben kisfiam született,

147
00:08:11,688 --> 00:08:14,883
és csodagyereknek tartom,

148
00:08:14,883 --> 00:08:17,929
mert miután ennyi halált,

149
00:08:17,929 --> 00:08:22,106
pusztítást, káoszt és sötétséget láttam életem során,

150
00:08:22,106 --> 00:08:25,965
megszületett ez a kis reménysugár.

151
00:08:25,965 --> 00:08:30,162
És Lucának neveztem el, ami azt jelenti "fényhozó",

152
00:08:30,162 --> 00:08:35,085
mivel tényleg fényt hoz az életembe.

153
00:08:35,085 --> 00:08:38,536
De most azért beszélek róla, mert amikor négy hónapos volt,

154
00:08:38,536 --> 00:08:43,208
a külföldi szerkesztőm visszaküldött Bagdadba,

155
00:08:43,208 --> 00:08:46,540
ahol a teljes Saddam-rezsim alatt tudósítottam,

156
00:08:46,540 --> 00:08:49,419
és Bagdad bukása közben és utána is,

157
00:08:49,419 --> 00:08:52,513
és emlékszem, ahogy könnyes szemmel felszállok a repülőre,

158
00:08:52,513 --> 00:08:55,499
sírok, mert el leszek választva a fiamtól,

159
00:08:55,499 --> 00:08:57,732
és mialatt ott voltam

160
00:08:57,732 --> 00:09:00,467
egy igazán híres iraki politikus, aki a barátom volt,

161
00:09:00,467 --> 00:09:02,941
azt mondta, "Mit keresel te itt?

162
00:09:02,941 --> 00:09:04,782
Miért nem vagy otthon Lucával?"

163
00:09:04,782 --> 00:09:08,567
Mire én, "Mert muszáj látnom." 2004 volt,

164
00:09:08,567 --> 00:09:12,954
a kezdete egy hihetetlenül véres időszaknak Irakban,

165
00:09:12,954 --> 00:09:16,194
"Muszáj látnom, muszáj látnom, hogy mi történik itt.

166
00:09:16,194 --> 00:09:17,059
Muszáj tudósítanom."

167
00:09:17,059 --> 00:09:20,623
És ő azt mondta, "Menj haza,

168
00:09:20,623 --> 00:09:23,909
mert ha lemaradsz az első fogáról,

169
00:09:23,909 --> 00:09:26,907
az első lépéséről, sosem fogod magadnak megbocsátani.

170
00:09:26,907 --> 00:09:30,770
De mindig lesz egy másik háború."

171
00:09:30,770 --> 00:09:35,111
És sajnos mindig lesznek háborúk.

172
00:09:35,111 --> 00:09:38,965
És becsapnám magam, ha azt hinném, hogy mint újságíró,

173
00:09:38,965 --> 00:09:40,731
riporter vagy író,

174
00:09:40,731 --> 00:09:45,569
az amit teszek, megállíthatja őket. Én nem bírom.

175
00:09:45,569 --> 00:09:48,116
Nem vagyok Kofi Annan. Ő nem tud megállítani egy háborút.

176
00:09:48,116 --> 00:09:51,093
Próbált tárgyalni Szíriáról, de nem sikerült neki.

177
00:09:51,093 --> 00:09:55,089
Nem vagyok egy ENSZ-es konfliktus kezelő.

178
00:09:55,089 --> 00:09:57,372
Még egy humanitárius segély orvos sem vagyok,

179
00:09:57,372 --> 00:10:00,198
és nem tudnám megmondani, hányszor álltam tehetetlenül,

180
00:10:00,198 --> 00:10:03,469
míg emberek haltak meg előttem, és nem tudtam őket megmenteni.

181
00:10:03,469 --> 00:10:07,304
Csupán egy tanú vagyok.

182
00:10:07,304 --> 00:10:12,358
Az a szerepem, hogy hangot adjak azoknak, akiknek nincsen.

183
00:10:12,358 --> 00:10:15,591
Egy munkatársam úgy írta le, hogy fényt hozunk

184
00:10:15,591 --> 00:10:18,353
a föld legsötétebb zugaiba.

185
00:10:18,353 --> 00:10:21,000
És ezt próbálom én is tenni.

186
00:10:21,000 --> 00:10:24,036
Nem mindig járok sikerrel,

187
00:10:24,036 --> 00:10:26,577
és néha roppant idegesítő tud lenni,

188
00:10:26,577 --> 00:10:28,783
mert úgy érzi az ember, hiába ír,

189
00:10:28,783 --> 00:10:31,112
vagy úgy érzi, senkit sem érdekel.

190
00:10:31,112 --> 00:10:33,361
Kit érdekel Szíria? Kit érdekel Bosznia?

191
00:10:33,361 --> 00:10:35,374
Kit érdekel Kongó,

192
00:10:35,374 --> 00:10:37,648
Elefántcsontpart, Libéria vagy Sierra Leone,

193
00:10:37,648 --> 00:10:39,763
ez a sor hely, melyet

194
00:10:39,763 --> 00:10:43,736
soha életemben nem fogok elfelejteni?

195
00:10:43,736 --> 00:10:46,989
De a hivatásom az, hogy tanúskodjak,

196
00:10:46,989 --> 00:10:50,171
és ez a lényeg, a dolog szíve,

197
00:10:50,171 --> 00:10:52,712
nekünk riportereknek, akik ezt csináljuk.

198
00:10:52,712 --> 00:10:56,303
És csupán csak annyit tehetek, hogy reménykedek,

199
00:10:56,303 --> 00:10:58,911
nem az államvezetésben vagy a politikusokban,

200
00:10:58,911 --> 00:11:01,308
mivel akármennyire is bízni szeretnék abban,

201
00:11:01,308 --> 00:11:03,773
hogy olvassák a szavaim és tesznek annak érdekében,

202
00:11:03,773 --> 00:11:06,933
nem csaphatom be magam.

203
00:11:06,933 --> 00:11:11,150
Viszont remélem, hogy holnap miközben reggeliznek, emlékeznek majd arra,

204
00:11:11,150 --> 00:11:14,703
amit mondtam vagy a történeteim egyikére,

205
00:11:14,703 --> 00:11:17,385
és ha emlékeznek Szarajevó

206
00:11:17,385 --> 00:11:20,876
vagy Ruanda történetére,

207
00:11:20,876 --> 00:11:23,449
akkor elvégeztem a munkám.

208
00:11:23,449 --> 00:11:25,487
Köszönöm szépen.

209
00:11:25,487 --> 00:11:32,717
(Taps)