Miért van szükségük gyermekeinknek a rendre?
-
0:01 - 0:03Ma délután szeretnék kicsit eltérni
-
0:03 - 0:05az eredeti tervektől.
-
0:05 - 0:07A külpolitikáról tájékozódhatnak úgy is,
-
0:07 - 0:10ha megnézik Rachel Maddow
vagy valaki más műsorát, -
0:10 - 0:12de most...
(Nevetés) -
0:12 - 0:15a fiatalokról és a rendről
szeretnék beszélni, -
0:16 - 0:17fiatalság és a rend.
-
0:18 - 0:20Ez a kép múlt szerda délután készült
-
0:20 - 0:22egy New York-i iskolában, Brooklynban,
-
0:22 - 0:25a jezsuita fenntartású
Cristo Rey középiskolában. -
0:26 - 0:29Az ottani diákoknak tartottam előadást.
Nézzenek csak rájuk. -
0:29 - 0:32Három oldalról vettek körül.
-
0:32 - 0:34Jól látható, hogy majdnem mind kisebbségi,
-
0:34 - 0:37és az is, hogy az épület elég sivár.
-
0:37 - 0:40Egy régi New York-i iskolaépület,
semmi különös. -
0:40 - 0:43Még ma is régi fatábláik vannak
meg hasonlók. -
0:43 - 0:46Körülbelül 300 gyerek jár ide.
-
0:46 - 0:48Az iskola 4 éve működik.
-
0:48 - 0:50Mostanában végez az első osztály.
-
0:51 - 0:53Huszonketten ballagnak el,
-
0:53 - 0:55és mind a 22 továbbtanul.
-
0:55 - 0:57Mindannyian csonka családból jöttek,
-
0:57 - 1:01általában az édesanyjukkal
vagy a nagymamájukkal élnek, -
1:01 - 1:04
Ez a családjuk. -
1:04 - 1:06Azért járnak ide, hogy tanuljanak
-
1:06 - 1:07és szocializálódjanak
-
1:08 - 1:09Szóval elkészült ez a kép,
-
1:09 - 1:13és múlt héten fel is került
a Facebook oldalamra. -
1:13 - 1:15Valaki ezt írta alá:
-
1:15 - 1:19"Miért kell a fiúnak
vigyázzban állnia előtte?" -
1:19 - 1:23Valaki ezt válaszolta:
"De milyen jól néz ki!" (Nevetés) -
1:24 - 1:26Tényleg jól néz ki,
mert a fiataloknak tartás kell. -
1:27 - 1:30Minden iskolai látogatásomkor
bevetek egy trükköt. -
1:30 - 1:33Miután szólok néhány szót a gyerekekhez,
-
1:33 - 1:35megkérem őket,
hogy tegyenek fel kérdéseket. -
1:35 - 1:37Mikor felteszik a kezüket, odahívom őket.
-
1:37 - 1:39Ki kell jönniük, meg kell állniuk előttem:
-
1:39 - 1:42vigyázzállásban, mint a katonáknak.
-
1:42 - 1:43"Nyújtsd ki a karod a törzsed mellett!
-
1:43 - 1:47Emeld fel a fejed! Nyisd ki a szemed!
Nézz egyenesen előre, -
1:47 - 1:50és tedd fel a kérdést hangosan,
hogy mindenki hallja!" -
1:50 - 1:53Nincs görnyedés,
nincs lógó gatya meg ilyenek. -
1:53 - 1:54(Nevetés)
-
1:54 - 1:59Ez a fiatalember –
Cruz volt a vezetékneve – imádta ezt. -
1:59 - 2:02Ezzel van tele a Facebook oldala,
feltette az internetre. -
2:02 - 2:03(Nevetés)
-
2:04 - 2:07Szóval sokak szerint
barátságtalan voltam a gyerekkel. -
2:07 - 2:09Pedig nem. Csak vicceltünk kicsit.
-
2:09 - 2:11Az igazság az, hogy már
évek óta így csinálom: -
2:11 - 2:13minél kisebbek,
annál viccesebb az egész. -
2:14 - 2:17Amikor hat-, hétévesekkel találkozom,
-
2:17 - 2:19ki kell találnom valamit,
hogy csöndben maradjanak. -
2:19 - 2:21Tudják, hogy van:
mindig elkezdenek zsezsegni. -
2:21 - 2:23Így aztán játszom velük kicsit,
-
2:23 - 2:24mielőtt vigyázzba állítom őket.
-
2:24 - 2:27Azt mondom: " Figyeljetek csak!
Mikor a katonaságban -
2:27 - 2:28figyelni kell,
-
2:28 - 2:31van egy parancsszavunk.
Azt mondjuk: "Pihenj!" -
2:32 - 2:35Ez azt jelenti, hogy mindenki
maradjon csendben és figyeljen. -
2:36 - 2:37Értitek?"
-
2:37 - 2:41"Aha, aha, aha!" "Akkor gyakoroljuk ezt!
Kezdjetek el beszélgetni!" -
2:41 - 2:45Körülbelül tíz másodpercig hagyom őket,
aztán elkiáltom magam: "Pihenj!" -
2:45 - 2:47"Jaj!" (Nevetés)
-
2:48 - 2:50"Igenis, tábornok úr!
Igenis, tábornok úr!" -
2:51 - 2:54Próbálják ki a gyerekeken otthon.
Nézzék meg, működik-e. (Nevetés) -
2:54 - 2:56Nem hiszem, hogy fog.
-
2:56 - 2:58Mindenesetre ezt szoktam
játszani velük. -
2:58 - 3:01Nyilvánvaló, hogy ennek a hátterét
a katonai múltam adja. -
3:01 - 3:04Felnőtt életem nagy részében,
-
3:04 - 3:08ahogy mondani szoktam, felfegyverzett
gyerekekkel, tinédzserekkel dolgoztam. -
3:09 - 3:10Miután beállnak a seregbe,
-
3:11 - 3:12első dolgunk az,
-
3:12 - 3:17hogy valamilyen szervezett formába,
egységekbe rendezzük őket. -
3:17 - 3:19Mindenki egységes
öltözéket kell viseljen, -
3:19 - 3:22levágjuk a hajukat,
hogy egységesen nézzenek ki. -
3:22 - 3:24Csapatokba rendezzük őket.
-
3:24 - 3:26Megtanulják, mi a jobbra át és a balra át.
-
3:26 - 3:28Megtanulnak engedelmeskedni,
és megtanulják, -
3:28 - 3:30mi a következménye,
ha nem teljesítik a parancsot. -
3:30 - 3:32Így alakul ki a rend.
-
3:32 - 3:35Aztán megismerkednek valakivel,
akit szinte azonnal utálni fognak: -
3:35 - 3:37a kiképző őrmesterrel.
És utálják. -
3:38 - 3:40A kiképző tiszt üvölt velük,
-
3:41 - 3:43mindenféle borzalmas feladatot
végeztet velük, -
3:44 - 3:47de aztán, ahogy telik az idő,
valami elképesztő dolog történik. -
3:47 - 3:49Mikor kialakul a rend,
-
3:50 - 3:53amikor kezdik megérteni, mi miért van,
-
3:53 - 3:56amikor megértik, hogy:
"Anyuci nincs itt, fiam. -
3:57 - 4:00Én vagyok a legrosszabb rémálma.
Én vagyok az apja meg az anyja. -
4:01 - 4:04Ez van. Érti, fiam?
-
4:04 - 4:07Bizony. És mikor kérdezek valamit,
csak három lehetséges válasz van: -
4:07 - 4:09igen, uram; nem, uram;
nincs mentségem, uram. -
4:09 - 4:11Ne magyarázkodjon nekem,
hogy miért mulasztott. -
4:11 - 4:14Csak igen, uram; nem uram
vagy nincs mentségem, uram." -
4:14 - 4:15– Nem borotválkozott. – De uram...
-
4:15 - 4:18– Nem! Ne kezdje nekem, hogy hányszor
vágta meg reggel az arcát. -
4:18 - 4:20Azt mondtam, nem borotválkozott.
-
4:20 - 4:23– Nincs mentségem, uram!
– Ezt már szeretem, gyorsan tanul. -
4:23 - 4:26Meglepődnének, ha tudnák,
mit el nem lehet érni velük, -
4:26 - 4:27miután megtanulják a rendet.
-
4:28 - 4:3218 hét alatt minden kialakul. Beérnek.
-
4:33 - 4:36És tudják mit? Még a kiképző tisztjükre
is megtanulnak felnézni. -
4:36 - 4:38Sosem felejtik el, ki volt a kiképzőjük.
-
4:38 - 4:40Megtanulják tisztelni.
-
4:40 - 4:44Ezért gondolom, hogy nagy szükség lenne
erre a fajta rendre és tiszteletre -
4:44 - 4:46a gyerekeink életében.
-
4:46 - 4:48Sok időt töltök fiatalokkal,
-
4:48 - 4:51és sokaknak fel szoktam tenni a kérdést:
Mikor kezdődik a nevelés? -
4:51 - 4:54Mindig arról beszélünk,
hogy oktatási reformra van szükség. -
4:54 - 4:57Tegyünk többet a tanárokért!
Legyen több számítógép az iskolákban! -
4:57 - 4:59Legyen minden online!
-
5:00 - 5:03De ez nem old meg mindent.
Ez csak része a megoldásnak. -
5:03 - 5:07Az igazi megoldás ott kezdődne, ha már
eleve úgy jönnének a gyerekek iskolába, -
5:07 - 5:11hogy a szívükben és a lelkükben rend van.
-
5:11 - 5:14Mikor kezdődik a tanulási folyamat?
Első osztályban? -
5:14 - 5:16Nem, nem. Abban a pillanatban kezdődik,
-
5:16 - 5:19mikor az anya először tartja
a gyermekét a karjaiban. -
5:19 - 5:21A gyerek felnéz az anyjára,
-
5:21 - 5:25és azt gondolja: "Ó, ez biztos az anyukám.
-
5:25 - 5:26Ő az, aki etet.
-
5:27 - 5:30És igen, mikor valami
nincs rendben ott lent, -
5:30 - 5:31gondoskodik rólam.
-
5:32 - 5:35Az ő nyelvét fogom megtanulni."
-
5:35 - 5:38És abban a pillanatban,
ki is zár minden más nyelvet, -
5:38 - 5:40amit ebben az életkorban megtanulhatna.
-
5:40 - 5:43Három hónapig csak az anya van.
-
5:43 - 5:45A tanulás azzal a személlyel kezdődik,
-
5:45 - 5:47aki gondozza: legyen az az anya,
a nagymama vagy bárki. -
5:47 - 5:50Itt kezdődik a tanulás.
-
5:50 - 5:51Ezzel kezdődik a beszéd.
-
5:51 - 5:54Ezzel kezdődik a szeretet.
Ezzel kezdődik a rend. -
5:54 - 5:56Ilyenkor kezdjük
belenevelni a gyerekekbe, hogy: -
5:56 - 5:58"Különleges vagy.
-
5:59 - 6:01Más vagy mint bármelyik
másik gyerek a világon. -
6:02 - 6:03Olvasunk neked."
-
6:03 - 6:05Az a gyerek, akinek nem olvasnak,
-
6:06 - 6:08hátrányos helyzetben van,
mikor iskolába kerül: -
6:08 - 6:10az a gyerek, aki nem ismeri a színeket
-
6:10 - 6:13vagy nem ismeri az órát,
nem tudja bekötni a cipőjét, -
6:13 - 6:15nem tudja, hogy kell ezeket csinálni,
-
6:15 - 6:16nem tudja, mit jelent az,
-
6:17 - 6:20amit nekem már gyerekkoromban
jól a fejembe véstek: "Figyelj oda!" -
6:20 - 6:24Figyelj oda, hogy viselkedsz! Figyelj oda
a felnőttekre! Figyelj oda, mit mondasz! -
6:24 - 6:27Így kell rendesen nevelni egy gyereket.
-
6:27 - 6:31Most pedig már a kis unokáimon is látom,
-
6:31 - 6:34a gyerekeim bánatára,
-
6:34 - 6:38hogy ők is pont úgy viselkednek,
ahogy régen mi. De alakíthatjuk őket. -
6:39 - 6:43És ez is a feladat: felkészíteni
a gyerekeket a tanulásra, az iskolára. -
6:44 - 6:47Minden erőmmel azon vagyok,
-
6:47 - 6:48hogy valahogy átadjam a gondolatot,
-
6:48 - 6:52hogy szükség van iskola-előkészítőkre,
fontos a "Korai Előny" program, -
6:52 - 6:54szükség van terhesgondozásra.
-
6:55 - 6:59A tanulási folyamat már
a gyerek születése előtt megkezdődik, -
6:59 - 7:02és ha elmarad, gondokba ütközhetünk.
-
7:02 - 7:05Sok helyen találkozunk problémákkal.
-
7:05 - 7:07Sok iskolában, ahová csillogó szemmel
-
7:07 - 7:09érkeznek a gyerekek
-
7:09 - 7:13kis hátizsákjukkal,
kezdésre készen. -
7:13 - 7:17Aztán rájönnek, hogy ők nem olyanok,
mint a többi elsős, -
7:17 - 7:21akik már ismerik a könyveket,
akik olvastak, már ismerik az ábécét. -
7:21 - 7:23Harmadikos korukra azok a gyerekek,
-
7:23 - 7:28akiknek korai éveikben nem volt részük
ebben a fajta rendben és figyelemben -
7:28 - 7:30észreveszik, hogy lemaradnak.
És mit csinálnak ekkor? -
7:30 - 7:33Rosszul fognak viselkedni.
Rosszul viselkednek. -
7:33 - 7:36És innen egyenes út vezet a börtönbe
vagy az iskolaelhagyáshoz. -
7:36 - 7:38Mindez előre látható.
-
7:38 - 7:41Aki még harmadikban sem tud
az elvártaknak megfelelően olvasni, -
7:41 - 7:4518 éves korára jó eséllyel börtönbe kerül.
-
7:45 - 7:47A bebörtönzési arány nálunk a legmagasabb,
-
7:47 - 7:50mert nem indítjuk megfelelően
útnak a gyerekeket. -
7:50 - 7:53Könyvem utolsó fejezetének címe:
-
7:53 - 7:54"A jó kezdés ajándéka".
-
7:55 - 7:59A jó kezdés ajándéka. Minden gyereknek
szüksége van jó kezdésre. -
7:59 - 8:02Azon szerencsések közé tartozom,
akiknek ez megadatott. -
8:02 - 8:03Nem voltam különösebben jó tanuló.
-
8:04 - 8:06Állami iskolába jártam New Yorkban,
-
8:07 - 8:09és egyáltalán nem voltam jó tanuló.
-
8:09 - 8:13Megvan a New York-i Oktatási Hivatal
teljes dokumentációja rólam: -
8:13 - 8:15az óvodától a főiskoláig.
-
8:15 - 8:17Akkor kértem ki,
mikor ez első könyvem írtam. -
8:18 - 8:20Tudni akartam, jól emlékszem-e.
-
8:20 - 8:22És, istenem, jól emlékeztem! (Nevetés)
-
8:23 - 8:25Mindenből 3-as voltam. Végig.
-
8:26 - 8:28Végül átvergődtem a középiskolán,
-
8:28 - 8:30és bekerültem
a New York-i City College-ba. -
8:30 - 8:3378.3%-os átlaggal, amivel nem is
lett volna szabad bejutnom. -
8:34 - 8:37A mérnöki karon kezdtem,
-
8:37 - 8:39de csak hat hónapig bírtam.
(Nevetés) -
8:39 - 8:43Aztán elkezdtem a geológiát.
"Hegyek kezdőknek." Ez könnyű lesz! -
8:43 - 8:46És ekkor találtam rá
a tartalékos tisztképzésre. -
8:46 - 8:49Végre valami, amiben jó voltam,
amit szerettem csinálni. -
8:49 - 8:52És találtam ott egy csapat fiatalt,
akik ugyanígy voltak ezzel. -
8:53 - 8:57Akkor az egész életem a tartalékos
képzésnek és a hadseregnek szenteltem. -
8:57 - 9:00Mindig azt mondom a gyerekeknek,
hogy ahogy egyre idősebbek lesznek, -
9:00 - 9:02és egyre erősebb lesz bennük a fegyelem,
-
9:02 - 9:05azokat a dolgokat keressék, amiben jók,
és amit szeretnek csinálni. -
9:05 - 9:08És ha ez a kettő együtt van jelen,
na, az a legjobb. -
9:08 - 9:11Ez így működik. Szerencsémre én
rátaláltam erre. -
9:11 - 9:13Szóval, a New York-i egyetemen
kezdett elegük lenni belőlem. -
9:13 - 9:15Négy és fél, majdnem öt éve jártam oda,
-
9:15 - 9:19és a jegyeim sem voltak a legjobbak.
-
9:20 - 9:22Néha gondjaim adódtak az iskolavezetéssel.
-
9:23 - 9:26És akkor ezt mondták:
"De a tartalékosoknál olyan jól teljesít! -
9:26 - 9:29Nézzétek meg! Ott csupa ötös mindenből.
Másból viszont semmiből." -
9:29 - 9:33Aztán arra jutottak, hogy: "Rendben,
vegyük a jegyeket, amiket ott szerzett, -
9:33 - 9:37számítsuk bele az átlagába,
és majd meglátjuk, mi lesz." -
9:37 - 9:41Így is lett, és ez fel is vitte
az átlagom 2.0-re. (Nevetés) -
9:43 - 9:46Bizony. (Nevetés) (Taps)
-
9:48 - 9:51Azt mondták: "Ezzel már elhelyezkedhet
valami kormányhivatalban. -
9:51 - 9:54Menjen csak a seregbe. Megszabadulunk
tőle. Nem látjuk többet." -
9:54 - 9:56Így aztán elküldtek a seregbe.
-
9:56 - 9:59És láss csodát, sok évvel később,
-
9:59 - 10:04én lettem a City College egyik legkiválóbb
egykori diákja. (Nevetés) -
10:05 - 10:07Ezért aztán mindenhol
elmondom a fiataloknak: -
10:08 - 10:12nem az számít, honnan jönnek,
hanem az, hogy mit kezdenek az életükkel. -
10:12 - 10:14Ez határozza meg, mi lesz belőlük.
-
10:15 - 10:17Szerencsések, hogy egy olyan
országban élhetnek, -
10:17 - 10:20ahol bárhonnan indul is valaki,
vannak lehetőségei – -
10:20 - 10:23feltéve, hogy hisz magában,
-
10:23 - 10:26hisz a közösségben, a hazájában,
-
10:26 - 10:30és hisz abban, hogy előre tud lépni,
-
10:30 - 10:32hogy fejlődhet és haladhat előre.
-
10:32 - 10:34Ez a siker kulcsa.
-
10:34 - 10:37De minden a jó kezdet
ajándékával kezdődik. -
10:38 - 10:40Ha nem adjuk meg ezt az ajándékot
minden gyereknek, -
10:40 - 10:43ha nem fektetünk
már a kezdetektől energiát ebbe, -
10:44 - 10:46nehézségekbe ütközünk.
-
10:46 - 10:51Ez az oka, hogy az iskolaelhagyók aránya
összességében nagyjából 25%. -
10:51 - 10:54Ha a kisebbségeket nézzük,
ez az arány majdnem 50% -
10:54 - 10:57azokon a területeken,
ahol a jövedelmek alacsonyak, -
10:57 - 11:00mert ezek a gyerekek nem kapják meg
a jó kezdet ajándékát. -
11:00 - 11:05Számomra nem csak az jelentette
a jó kezdetet, hogy jó volt a családom, -
11:05 - 11:07hanem az is, hogy ez a család
elmondta nekem, hogy: -
11:07 - 11:11"Na, ide figyelj! Banánszállító hajókkal
érkeztünk ebbe az országba -
11:12 - 11:141920-ban és 1924-ben.
-
11:15 - 11:18Minden nap inunk szakadtáig dolgoztuk
a ruhagyárban, -
11:19 - 11:22de nem azért, hogy te meg
feldugjál valamit az orrodba, -
11:23 - 11:27vagy bajba kerülj. És ne is álmodj arról,
hogy abbahagyod az iskolát!" -
11:27 - 11:30Ha azzal állítottam volna haza
ezekhez a bevándorlókhoz, hogy: -
11:30 - 11:33"Tudjátok mit, elegem van a suliból!
Nem megyek többet!" -
11:33 - 11:36Azt mondták volna: "Ide se gyere többet!
Kerítünk helyetted egy másik gyereket!" -
11:36 - 11:39(Nevetés)
-
11:41 - 11:44Ugyanilyen elvárásaik voltak
az összes unokatestvérem -
11:44 - 11:47és az egész bevándorló nagy család felé,
akik Dél-Bronxban éltünk. -
11:48 - 11:50Több is volt ez, mint egyszerű elvárás.
-
11:51 - 11:56Úgy szúrták a szégyenérzetet
a szívünkbe, mint egy tőrt. -
11:56 - 11:58"Ne merj szégyent hozni a családodra!"
-
11:59 - 12:01Néha bajba keveredtem,
-
12:01 - 12:03és mikor a szüleim hazajöttek,
-
12:03 - 12:06a szobámban vártam, hogy mi lesz.
-
12:06 - 12:08Csak ültem ott,
és azt mondogattam magamban: -
12:08 - 12:12Oké, fogjatok egy szíjat, verjetek el, de
ne gyertek megint ezzel a szégyen izével. -
12:13 - 12:16Teljesen kész voltam, mikor
az anyám ezzel jött. -
12:16 - 12:18Kiterjedt baráti köröm is volt.
-
12:18 - 12:21A gyerekeknek kellenek ezek.
Fontos, hogy tartozzanak valahová: -
12:21 - 12:23egy törzshöz, egy családhoz,
egy közösséghez. -
12:23 - 12:27Nálunk ezt a közösséget a nagynénéim
jelentették, akik ilyen bérházakban laktak. -
12:27 - 12:29Nem tudom, önök közül hányan New York-iak.
-
12:29 - 12:31Szóval ott voltak ezek a bérházak,
-
12:31 - 12:34és ezek a nők mindig kint lógtak
valamelyik ablakban. -
12:34 - 12:36Ott könyököltek egy párnán.
-
12:36 - 12:39Sosem mentek el onnan.
(Nevetés) -
12:39 - 12:42Biz' isten úgy nőttem fel,
hogy jártam ezeket az utcákat, -
12:42 - 12:43és mindig ott voltak.
-
12:43 - 12:46Sosem mentek el a mosdóba.
Sosem főztek. (Nevetés) -
12:46 - 12:48Nem csináltak soha semmit.
-
12:49 - 12:51Csak velünk voltak elfoglalva.
-
12:51 - 12:53Mindig velünk foglalkoztak.
-
12:54 - 12:55Nem érdekelte őket,
-
12:56 - 13:00hogy orvos, ügyvéd
vagy tábornok lesz-e belőlünk: -
13:00 - 13:03és nem is gondolták,
hogy bárki a családból tábornok lesz. -
13:04 - 13:07Az volt a fontos, hogy tanuljunk,
szerezzünk valami állást. -
13:07 - 13:10"Ne gyertek nekünk az önmegvalósítással!
-
13:10 - 13:12Szerezzetek állást és költözzetek el!"
(Nevetés) -
13:12 - 13:14"Nekünk nincs ilyesmire időnk.
-
13:15 - 13:18És aztán majd segítetek minket.
Ezért vagytok, fiúk!" -
13:19 - 13:21Így aztán elkerülhetetlen volt,
-
13:21 - 13:28hogy ezt mindenki tovább vigye
a saját családjába. -
13:28 - 13:32Ez nagyon fontos.
Mindannyian, akik itt vannak ma, -
13:32 - 13:33sikeres emberek,
-
13:34 - 13:38biztos vagyok benne, hogy nagyszerű
családjuk van: gyerekeik, unokáik. -
13:39 - 13:42De ez nem elég. Fontos, hogy figyeljünk
az olyan gyerekekre is, -
13:42 - 13:43mint Mr. Cruz,
-
13:44 - 13:47akik vihetik valamire, ha megkapják
a szükséges kereteket, -
13:47 - 13:49ha felkaroljuk őket,
és segítjük, mentoráljuk őket, -
13:49 - 13:51ha klubokat indítunk
ezeknek a fiúknak és lányoknak, -
13:51 - 13:53ha finomítjuk az iskolarendszert,
-
13:53 - 13:55ha arra törekszünk, hogy a legjobb legyen,
-
13:55 - 13:59és nemcsak a saját gyerekünk iskolája,
hanem a harlemi iskolák is, -
13:59 - 14:01nemcsak a belvárosi Montessori iskola.
-
14:02 - 14:05Mindannyian részt kell vállalnunk ebben.
-
14:06 - 14:09Így nemcsak a gyerekeink
jövőjébe fektetünk be, -
14:09 - 14:10hanem a sajátunkba is.
-
14:11 - 14:14Kisebbségi többségű ország leszünk,
-
14:14 - 14:15amint felnő még egy generáció.
-
14:16 - 14:18Azok lesznek többségben,
akik ma a kisebbséget alkotják. -
14:18 - 14:21Fel kell készíteni őket
a többségi szerepre. -
14:21 - 14:24Lehetővé kell tennünk,
hogy vezetők lehessenek belőlük – -
14:24 - 14:26vezetői ennek a nagyszerű országnak,
-
14:27 - 14:29az országnak, aminek párja nincs;
-
14:30 - 14:32az országnak, ami nap mint nap
ámulatba ejt. -
14:32 - 14:35Az országnak, ahol nagy a széthúzás:
mindig huzakodunk valamin. -
14:35 - 14:37Így működik a rendszer.
-
14:37 - 14:41Az ellentétek országa ez,
de a nemzetek nemzete is egyben. -
14:41 - 14:44Minden nemzetre hatással vagyunk,
és minden nemzet hat ránk. -
14:45 - 14:46Bevándorlók országa vagyunk.
-
14:46 - 14:49Ezért van szükségünk
egészséges bevándorlási politikára. -
14:50 - 14:53Ostobaság egészséges bevándorlási
politika nélkül létezni. -
14:53 - 14:56Fogadjuk be azokat, akik ennek a nagyszerű
nemzetnek részévé kívánnak válni. -
14:56 - 14:59Vagy küldjük őket haza,
de tanítsuk meg őket arra, -
14:59 - 15:01hogyan emelhetik ki
saját népüket a szegénységből. -
15:02 - 15:05Az egyik kedvenc történetem,
amit mindig szívesen mesélek el, -
15:05 - 15:07hogy mennyire szeretek
hazamenni New Yorkba, -
15:07 - 15:09szeretek szép napokon
végigsétálni a Park Avenue-n. -
15:09 - 15:10Megcsodálok mindent,
-
15:10 - 15:13elnézem a világ minden tájáról
érkezett járókelőket. -
15:13 - 15:16De mindig meg kell állnom
valamelyik sarkon, -
15:16 - 15:19hogy hot dogot vegyek
a bevándorló mozgóárustól. -
15:20 - 15:23Azt a vacak, szottyos hot dogot. (Nevetés)
-
15:23 - 15:26Mindegy hol vagyok, mit csinálok éppen,
-
15:26 - 15:27ennek meg kell lennie.
-
15:27 - 15:30Akkor is így volt,
amikor én voltam a külügyminiszter. -
15:30 - 15:32Kijöttem lakosztályomból,
a Waldorf Astoriából... -
15:32 - 15:36(nevetés)
-
15:36 - 15:39...végigmentem az utcán,
és mikor odaértem az 55. utcához, -
15:39 - 15:41elkezdtem keresni a bevándorló mozgóárust.
-
15:41 - 15:43Akkoriban öt testőr kísért
-
15:44 - 15:47és három New York-i rendőrautó
cirkált körülöttem, -
15:47 - 15:51hogy biztos senki ne nyiffantson ki, mikor
végigmegyek a Park Avenue-n. (Nevetés) -
15:51 - 15:53Kértem egy hot dogot az árustól,
-
15:53 - 15:55nekiállt, hogy elkészítse,
aztán körbenézett, -
15:55 - 15:57meglátta a testőröket és a rendőrautókat:
-
15:57 - 15:59"Van zöldkártyám! Van zöldkártyám!"
(Nevetés) -
15:59 - 16:03"Semmi baj. Semmi baj." (Nevetés)
-
16:04 - 16:06Ma már egyedül megyek. Egyedül vagyok.
-
16:06 - 16:09Nincsenek testőrök. Nincsenek
rendőrautók. Senki. -
16:09 - 16:11De hot dog az kell! (Nevetés)
-
16:11 - 16:14Múlt héten is vettem. Kedd este.
-
16:15 - 16:17A Columbus Circle-ön.
-
16:18 - 16:20Ez a jelenet ismétlődik mindig:
-
16:20 - 16:23odamegyek, kérek egy hot dogot,
-
16:24 - 16:26az árus elkészíti, és mielőtt odaadná,
-
16:26 - 16:28azt mondja: "Magát ismerem.
Szoktam látni a tévében. -
16:29 - 16:31Maga, ...maga Powell tábornok."
-
16:31 - 16:32"Igen, így van" "Ó..."
-
16:33 - 16:34Odaadom a pénzt.
-
16:34 - 16:39"Nem tábornok. Nem fogadhatom el.
Már megkaptam a pénzt. -
16:39 - 16:43Amerika kifizette már.
Sosem felejtem el, honnan jöttem. -
16:43 - 16:46De most már amerikai vagyok.
Köszönöm, uram." -
16:46 - 16:49Megköszönöm a nagylelkűségét,
továbbmegyek, -
16:49 - 16:51és végig ez jár a fejemben: édes istenem,
-
16:51 - 16:54ugyanez az ország fogadta be
90 évvel ezelőtt a szüleimet. -
16:55 - 16:57Még mindig ugyanaz
a nagyszerű ország vagyunk, -
16:57 - 17:00de ma már azok a fiatalok is
erősítenek minket, -
17:00 - 17:03akik a világ legkülönbözőbb
tájairól érkeztek. -
17:03 - 17:06Nekünk pedig, akik hozzá kívánunk járulni
-
17:06 - 17:09ennek a nagyszerű országnak
az épüléséhez, kötelességünk biztosítani, -
17:09 - 17:11hogy egyetlen gyermek se maradjon le.
-
17:11 - 17:12Nagyon köszönöm.
-
17:12 - 17:18(Taps)
- Title:
- Miért van szükségük gyermekeinknek a rendre?
- Speaker:
- Colin Powell
- Description:
-
Hogyan indítsuk útra jól a gyerekeket? Ebben a szívből jövő, személyes hangvételű előadásban, Colin Powell, az Egyesült Államok egykori külügyminisztere arra kér szülőket, barátokat és rokonokat, hogy segítsék a gyerekeket abban, hogy erős közösségi érzés és felelősségtudat alakulhasson ki bennük már azelőtt, hogy általános iskolába kerülnek. (A felvétel a TEDxMidAtlantic rendezvényén készült.)
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 17:46
Maria Ruzsane Cseresnyes commented on Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Csaba Lóki commented on Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Csaba Lóki edited Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes accepted Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Kids need structure | ||
Maria Ruzsane Cseresnyes edited Hungarian subtitles for Kids need structure |
Csaba Lóki
Módosítottam, ahogy kértétek.
Maria Ruzsane Cseresnyes
Köszi.