A gyógytorna unalmas — inkább játsszunk helyette!

Ha gyógykezelésre járunk és hazafelé tartunk az egyórás gyógytorna után, a legkevésbé sem vágyunk rá, hogy otthon egyedül zűrös gyakorlatokat végezzünk, melyek sokára hoznának csak eredményt. Cosmin Mihaiu TED-előadó egy szórakoztató és olcsó megoldást mutat be, amely az unalmas gyógytorna-gyakorlatokat könnyen megtanulható videojátékká alakítja át.

Gyerekkoromban nagyon szerettem
bújócskázni.

Egyszer föl akartam mászni egy fára,
melyen jó búvóhely kínálkozott,

de lezuhantam, és eltörtem a karomat.

Az első osztályt egy nagy gipszkötéssel
a törzsemen kezdtem.

Hat hét múlva vették le, de utána
sem tudtam kinyújtani a könyököm,

s gyógytornáznom kellett,
hogy hajlítani és nyújtani tudjam.

Naponta százszor, minden nap.
Nem nagyon tornáztam,

mert a gyakorlatot unalmasnak
és fájdalmasnak találtam,

s ezért a javulásom
még hat hétig elhúzódott.

Jó pár év múlva anyámnak
"befagyott váll" szindrómája lett,

amely a váll fájdalmával
és merevségével jár.

Azt tartottam róla fél életemen át,
hogy kivételes ereje van,

s most segítség nélkül nem tudott
öltözködni vagy ételt felvágni.

Hetente járt gyógytornára,
de hozzám hasonlóan

otthon ő is elhanyagolta a kezelést,

és több mint öt hónapba telt,
hogy az állapota javuljon.

Mindkettőnknek szükségünk volt
gyógytornára,

ami monoton gyakorlatok sorát
jelenti abból a célból,

hogy baleset vagy sérülés miatt elveszett
mozgástartományunkat visszanyerjük.

Először a gyógytornásszal
végzi a gyakorlatokat,

de azután a betegtől függ,
hogy otthon tornázik-e.

De a betegek a gyakorlatokat unalmasnak,
megterhelőnek, zűrösnek

és hosszadalmasnak érzik.
És hol van még az eredmény?

Az előírásokat nem teljesítők aránya,
sajnos, eléri a 70%-ot.

Ez azt jelenti, hogy a betegek többsége
nem tornázik,

s ezért fölgyógyulásuk sokkal tovább tart.

A gyógytornászok állítják:
az egyéni gyakorlatok elvégzése

csökkenti a fölépülés idejét,

de a betegekből hiányzik
a késztetés hozzá.

Úgyhogy három barátommal együtt
— hiszen mind szoftvergüzük vagyunk —

föltettük magunknak a kérdést:

mi lenne, ha a beteg a maga módján bele
tudná magát játszani a gyógyulásba?

Elkezdtük összeállítani a MIRA-t,
egy pc-szoftvert,

amely ezt a Kinect mozgásrögzítő
kamerát használja.

A készülék a hagyományos gyakorlatokat
videojátékká alakítja át.

A gyógytornászom már összeállította
a személyre szabott gyakorlataimat.

Lássuk mindezt a gyakorlatban.

Az első játék arra kér,
hogy röptessem a méhecskét le-föl,

hogy begyűjthesse
a virágport a kaptárakba,

miközben kikerüli a többi rovart.

A méhecskét karom kinyújtásával
és behajlításával vezérlem,

akárcsak hétéves koromban,
miután leszedték rólam a gipszet.

A játék tervezésekor először megbeszéltük
a gyógytornásszal,

melyik mozdulatot kell
a betegnek elvégeznie.

Azután megcsináljuk a videojátékot,

amely a betegnek egyszerű,
vonzó célt tűz ki.

De a szoftver nagyon jól alakítható,

és a gyógytornászok saját
gyakorlatokat is összeállíthatnak.

A szoftver használatával a gyógytornászom

rögzítette magának
a karemelési gyakorlatot,

a mamám által végzett egyik mozdulatot,

mikor "be volt fagyva" a válla.

Utánozom a képernyő bal oldalán látható
gyógytornászom mozdulatait,

eközben a jobb oldalon magamat látom,
amint a javasolt mozdulatot végzem.

Magabiztosabb is vagyok,

mert a gyógytornászommal együtt gyakorlom

azokat a mozdulatokat,
melyeket számomra a legjobbnak tart.

Ez alapvetően kiterjeszti
a gyógytornászoknak az alkalmazást,

s így a legjobb gyakorlatokat
állíthatják össze.

Ez pedig egy elesés megelőzésére
szolgáló aukciósház-játék,

amelyet izomerősítésre
és az egyensúly javítására terveztünk.

Betegként a leülést
és a fölállást kell gyakorolnom.

Amikor fölállok,

árajánlatot teszek
a megvásárolandó tárgyra.

(Nevetés)

Nagymamám két nap múlva lesz 82 éves.

A 80 év fölöttieknek 50%-os az esélyük,

hogy évente legalább egyszer elessenek,

aminek medencetörés vagy
még rosszabb következménye lehet.

Az esések legfőbb oka a rossz izomtónus
és a leromlott egyensúlyérzék,

tehát e problémák célzott gyakorlatokkal
történő gyógyítása

elősegíti, hogy a nagymamámhoz
hasonló idősek tovább

érezzék magukat biztonságban,
s ne szoruljanak segítségre.

Az edzésprogram után a MIRA összegzi,

mennyire haladtam a foglalkozás során.

Most háromféle játékprogramot mutattam be:

gyerekeknek, felnőtteknek és időseknek,

de ortopédiai vagy neurológiai
beteg is használhatja,

és hamarosan autizmussal, mentális
vagy beszédzavarral élő

gyerekeknek szóló változata is lesz.

Gyógytornászom belenézhet az adataimba,

és elemezheti a foglalkozások során
összegyűlt adatokat.

Megnézheti, mennyit haladtam,
hány pontot gyűjtöttem,

milyen sebesen mozgattam az ízületeimet,

és így tovább.

Gyógytornászom fölhasználhatja ezt,
hogy változtasson a kezelésemen.

Nagyon örülök, hogy ezt a változatot

több mint 10 európai és USA-beli klinikán
használják, s dolgozunk

az otthon használható változaton is.

Azt szeretnénk, ha a gyógytornászok
előírhatnák ezt a digitális kezelőeszközt,

és segítene a betegeknek, hogy a maguk
módján játszva gyógyuljanak otthon.

Ha a mamámnak vagy nekem,
mikor gyógytornáznunk kellett,

lett volna ilyen eszközünk,
eredményesebb lett volna a kezelés,

és talán korábban fölépültünk volna.

Köszönöm.

(Taps)

Tom Rielly:
Mondd, Cosmin, mi az a hardver,

amit olyan sietősen visznek ki innen?

Miből készült, és mennyibe kerül?

Cosmin Milhau: Ez a Microsoft Surface
Pro 3, demo célokra,

de elég egy számítógép
és egy 120 dolláros Kinect.

TR: Igen, és a Kinectet
az Xboxokhoz használják,

3D-s játékokhoz, ugye?

CM: Pontosan, de nincs szükség Xboxra,
csak egy kamerára.

TR: Akkor ez nem kerül többe
1000 dollárnál?

CM: Így van, 400 dollárért
már használható.

TR: Most klinikai vizsgálatnak
vetik alá a készüléket.

CM: Igen.

TR: Akkor lesz egy házilag
használható készülék,

és távirányítással tornázhatok,

a klinikán a gyógytornász nézi,
mit csinálok.

CM: Így van.

TR: Köszönöm szépen.
CM: Köszönöm.

(Taps)