Legmerészebb álmunk

Mik az álmaik? Vagy pontosabban: mik a szertefoszlott álmaik? Dan Pallotta olyan időkről álmodik, amikor ugyanolyan lelkesen, kíváncsian és tudományosan szemléljük az emberiség fejlődését, mint a technika alakulását. "Miért az a legnagyobb félelmünk, hogy nem adják meg a lehetőséget, hogy teljes önvalónkkal megmutatkozzunk? – kérdezi Pallotta. Képzeljenek el olyan világot, melyben felismerjük a másokban rejlő zsigeri félelmet, és szeretetben élünk, mert tudjuk, hogy a félelem alapvető emberi tulajdonság."

Amikor az álmokra gondolok,

ahogy sokan másoknak,

ez a kép jut az eszembe.

Nyolcéves voltam, Neil Armstongot néztem,

ahogy a holdkompból
kilépett a Hold felszínére.

Korábban sosem láttam ehhez foghatót,

és ehhez hasonlót azóta sem láttam.

Egyetlen okból jutottunk fel a Holdra:

John Kennedy határidőt szabott nekünk.

Azon határidő nélkül

még mindig csak álmodoznánk róla.

Leonard Bernstein szerint nagy
teljesítmény eléréséhez két dolog kell:

terv és szűkös határidő.

(Nevetés)

Határidő és elkötelezettség

az Apolló nagy, de halványuló tanulságai.

Így kapott értelmet
a holdutazás kifejezés.

Mai világunknak égető szüksége
van olyan politikai vezetőkre,

akik merész határidőket szabnak,

hogy újra Apollo fajsúlyú
merész álmokat valósítsunk meg.

Mikor álmokra gondolok,

a Los Angeles-i és stonewalli
transzvesztiták jutnak az eszembe,

és milliónyi társuk,
akik mindent kockára tettek,

hogy felvállalják önmagukat,
amikor az nagyon veszélyes volt.

És a Fehér Házra, ezen a képen,
amint a szivárvány színeiben ragyog,

igen –

(Taps)

hogy megünnepelje a homoszexuálisok
és leszbikusok házassághoz való jogát.

Ezt legmerészebb álmaimban
sem tudtam volna elképzelni

18 évesen,

mikor rájöttem, hogy meleg vagyok,

és emiatt elidegenedtem hazámtól

és álmaimtól.

Erre a képre gondolok a családomról,

amelyről soha álmodni sem mertem volna,
hogy valaha lesz nekem,

(Taps)

és gyermekeinkre, kezükben e címlappal,

a Legfelsőbb Bíróság ítéletével,
melyről soha nem hittem, hogy megjelenik.

Több transzvesztita-
és űrhajós-bátorságra van szükségünk.

(Nevetés)

(Taps)

Szükségszerű,

hogy több dimenzióban álmodjunk,

mert nem tudtam mindent
nyolcévesen az Apollóról,

sem a szivárványfények megszervezéséről.

A Mercury-, Gemini- és Apolló-programban
részt vevő 30 űrhajós közül

csak hétnek a házassága maradt fenn.

Azok az emlékezetes képek,
ahogy az űrhajósok szökdelnek a Holdon

elfedik a földi alkoholizmust
és depressziót.

Thomas Merton trappista szerzetes

kérdezte az Apollo-program ideje alatt:

"Mit nyerünk a holdutazással,

miközben képtelenek vagyunk az önmagunk
fele tátongó szakadékot áthidalni?"

Mit nyerünk a házassághoz való joggal,

ha képtelenek vagyunk túljutni
a keserűségen és érzelmi távolságon,

amely minket oly gyakran
elválaszt a szerettünktől?

Nem csak a házasságban.

Tanúja voltam a legfájdalmasabb,
legrombolóbb,

legtragikusabb belső harcnak
az LMBT-, az AIDS-,

az emlőrák- és a jótékonysági-
szervezetekben,

és mindez a szeretet nevében.

Thomas Merton a szentek közötti
háborúkról is írt:

"Létezik egy mindent átható változata
a kortárs erőszaknak,

melynek az idealisták
könnyen áldozatul esnek:

aktivizmus és túlfeszített munka.

Aktivizmusunk tébolya kioltja
a békevágyat.

Lerombolja a belső hajlamunkat a békére."

Túl gyakran válnak
távoli jövőről szőtt álmaink

kategóriákba sorolt fixa ideákká,

mely lerombolja képességünket,
hogy jelen legyünk mai életünkben.

Álmaink a jövő nemzedékének

vagy másik ország nemzedékének
szánt jobb életről

elidegenítenek

a mellettünk ülő
gyönyörű emberi lényektől.

Ez csak a haladás ára –
mondogatjuk magunknak.

Elmehetünk a Holdra,

vagy lehet biztonságos családunk.

Nem tudunk egyszerre mindkét
dimenzióban álmodni,

és nem tesszük magasabbra
a lécet, mint ami biztonságos,

amikor érzelmi életünkről van szó.

Ezért a kommunikációs technika

tarolt,

eközben a figyelem és megértés

elsorvadt.

Elárasztott minket az információ,

de az örömtől meg vagyunk fosztva.

De az eszme, hogy a jelenünk
és jövőnk kizárják egymást,

hogy a magunkban rejlő
lehetőség megvalósításhoz

fel kell adjuk a lét teljességét,

hogy az áramkörben lévő tranzisztorok
száma többszörösen megduplázható,

de az együttérzésre, emberségre, derűre,
szeretetre való képességünk

valami miatt korlátozott,

ez hamis és nyomasztó választás.

Nem csak a jobb munka

és a magánélet egyensúlyának
kevésbé vonzó ötletét javaslom.

Miért jó, hogy több időt töltök
a gyerekeimmel otthon,

ha közben gondolataim máshol járnak?

Még csak nem is a tudatosságra utalok.

A tudatosság hirtelen válik
termelékenységfokozó eszközzé.

(Nevetés)

Ugye?

Merjünk önmagunkkal kapcsolatban is

olyan merészen álmodni,

ahogy az ipar és technika terén tesszük.

Vakmerő hitelességről beszélek,

amely megengedi, hogy együtt sírjunk,

és hősies alázatról, mely megengedi,
hogy álcázás nélkül önmagunk legyünk.

Képtelenek vagyunk elviselni egymást,

félelmünk, hogy együtt sírjunk,
egy sor problémához vezet,

melyeket kétségbeesetten
próbálunk megoldani az elején,

a kongresszusi patthelyzettől
az embertelen gazdaságig.

(Taps)

Jonas Salk ezt B korszaknak nevezte,

teljesen más korszaknak,

ahol a technológia fejlődéséhez hasonlóan

lelkesen, kíváncsian, tudományosan
közelítjük meg az emberiségünk.

Ne mondjunk le erről a lehetőségről

csak azért, mert alig értjük.

Volt, mikor az űrt sem ismertük.

Csak azért, mert jobban hozzá vagyunk
szokva a technikához és a mozgalmakhoz.

Ez a komfortzónában ragadás meghatározása.

Kellemes elképzelni lehetetlennél
lehetetlenebb technikai megoldásokat.

2016-ban ez önvalónk egy dimenziója,

mely követeli a jogos részét
a képzeletvilágunkban.

Mind azért vagyunk itt, hogy álmodjunk,

de ha őszinték akarunk lenni,

akkor mindenki a saját álmait hajszolja.

Mikor azt keresem, ki segíthetne
megvalósítani az álmom,

akkor néha figyelmen kívül hagyjuk
a másik személy emberségét.

Éppen most nem tudok foglalkozni önökkel.
Világmegváltó ötletem van.

Igaz?

(Nevetés)

Évekkel ezelőtt egyszer
csodálatos cégem volt,

mely nagyszerű polgári
megmozdulásokat szervezett.

Ez volt a mantránk:

"Emberi. Jó. Légy mindkettő."

Arra biztattuk az embereket,
hogy legyenek kirívóan kedvesek.

Pl. "Segítsünk mindenkinek
felállítani a sátrát."

Rengeteg sátor volt.

(Nevetés)

"Vegyünk mindenkinek pálcás jégkrémet."

"Segítsünk defektes kereket cserélni."

miközben tudjuk, hogy közben az étkezőben
a sor végtelen hosszú lesz.

Sokan csatlakoztak hozzánk,

annyian, hogy ha az AIDS-futamon,
valakinek eldurrant a kereke,

alig tudtuk megjavítani,
olyan sokan tolongtak, hogy megkérdezzék,

szükségünk van-e segítségre.

Néhány napig

tízezreknek alkottunk meg
ezeket a világokat,

melyekről azt mondták, jó lenne,
ha a világ mindig ilyen lenne.

Mi lenne, ha ezt
az új világot is kipróbálnánk

az elkövetkező napokban?

Mikor valakitől azt tudakolnák:
"Mi a foglalkozása?”,

ahelyett azt kérdezzék: "Mik az álmai?”,

vagy "Mik a szertefoszlott álmai?”

Mint a TED: "Teljesítsük Egymás
Délibábszerű álmait".

(Taps)

Lehet ez a "Józan szeretnék maradni",

vagy "Lombházat szeretnék
építeni a fiammal”.

Ne ahhoz menjenek oda, aki népszerű,

hanem a magányoshoz,

és kérdezzék meg, hogy kávézna-e.

Legnagyobb félelmünk, hogy megtiltják,

hogy megvalósítsuk

az igazi képességünk szerint
megálmodott életcélunk.

Esetleg azelőtt meghalunk,
hogy esélyünk lenne megtenni.

Képzeljék el, hogy olyan világban élünk,

melyben érezzük egymás zsigeri félelmét,

és bátran szeretnénk egymást,
mert tisztában vagyunk azzal,

hogy az emberek mind félelemmel élnek.

Ideje egyszerre több dimenzióban álmodni,

és ott, ahol kibontakozik
minden csodálatos dolog,

amit meg tudunk, meg akarunk
és meg kell tennünk,

ott van a bennünk rejlő
hihetetlen lehetőségek birodalma.

Ideje erre az útra lépni,

és vállaljuk álmainkat
ebben az irányban is.

Ha a Hold rólunk álmodna,

akkor ezt kívánná nekünk.

Megtiszteltetés, hogy itt lehettem.

Köszönöm szépen.

(Taps)