Lélekszabadító költészet
-
0:03 - 0:07Azt mondják: ahhoz,
hogy valaki költő legyen, -
0:07 - 0:11egyszer meg kell járnia a poklot.
-
0:12 - 0:20Amikor először léptem be a börtön ajtaján,
nem lepett meg sem a lakatok zaja, -
0:20 - 0:24sem a záródó ajtók, sem a rácsok;
-
0:24 - 0:28semmi sem a dolgok közül,
amelyeket már magam elé képzeltem. -
0:28 - 0:33Talán azért sem, mert a börtön
egy viszonylag nyílt téren helyezkedik el. -
0:34 - 0:35Látszik az ég.
-
0:35 - 0:39Sirályok repülnek arra;
az ember azt gondolná, közel a tenger, -
0:39 - 0:42hogy ott van a part mellett.
-
0:42 - 0:48Valójában azonban a sirályok
a közeli szeméttelepre tartanak élelemért. -
0:49 - 0:55Mentem tovább, és hirtelen megláttam
a folyosókon áthaladó rabokat. -
0:56 - 0:59Olyan volt, mintha hátraléptem
volna egyet, és belegondoltam, -
1:00 - 1:03hogy akár magam is lehetnék egy közülük,
-
1:04 - 1:10ha más lett volna a történetem,
a környezetem, a sorsom. -
1:10 - 1:16Mert senki, senki nem választhatja meg,
hova születik. -
1:18 - 1:222009-ben meghívtak,
hogy vegyek részt egy projektben, -
1:23 - 1:28melyet a San Martín Nemzeti Egyetem
indított a börtön 48-as egységében, -
1:28 - 1:31és vezessek ott íróműhelyet.
-
1:31 - 1:33A büntetés-végrehajtási szolgálat
-
1:33 - 1:38rendelkezésünkre bocsátott egy területet
a börtön végében, -
1:38 - 1:43ahol felhúzták
az egyetemi központ épületét. -
1:44 - 1:47Amikor először ültem le az elítéltekkel,
-
1:47 - 1:50megkérdeztem őket, miért kérték,
hogy legyen íróműhelyük, -
1:50 - 1:54mire azt felelték, hogy papírra
szerették volna vetni mindazt, -
1:54 - 1:58amit nem mondhattak ki,
és nem tehettek meg. -
1:59 - 2:03Ekkor döntöttem el, hogy beviszem
a költészetet a börtönbe. -
2:05 - 2:09Javasoltam,
hogy próbálkozzunk a költészettel, -
2:09 - 2:11és megkérdeztem, tudják-e, mi a költészet.
-
2:11 - 2:16Senkinek nem volt még ötlete sem,
hogy mi is a költészet valójában. -
2:19 - 2:21Felhívták a figyelmemet, hogy a műhelybe
-
2:21 - 2:24nemcsak egyetemi végzettséggel
rendelkező elítéltek jelentkezhettek, -
2:24 - 2:28hanem a többiek is.
-
2:28 - 2:32Megjegyeztem, hogy a műhelymunka
megkezdéséhez -
2:32 - 2:36szükségem van egy olyan eszközre,
amely mindnyájunk számára elérhető. -
2:36 - 2:38Ez az eszköz a nyelv volt.
-
2:39 - 2:44Ott volt tehát a nyelv és az íróműhely,
nekikezdhettünk a verselésnek. -
2:45 - 2:51Nem számoltam azonban azzal,
hogy a börtönben sincs egyenlőség: -
2:51 - 2:55sok elítélt még az általános iskolát
sem fejezte be. -
2:56 - 3:01Sokan nem tudtak folyóírással írni,
csak nyomtatott betűkkel, -
3:03 - 3:07és még úgy is csak akadozva.
-
3:07 - 3:11Így hát elkezdtünk rövid verseket keresni;
-
3:11 - 3:14nagyon rövideket, de annál velősebbeket.
-
3:14 - 3:19Olvasni kezdtünk: először egy szerzőtől,
majd egy másiktól, -
3:19 - 3:24és e rövid verseket olvasva
egyre inkább ráébredtek, -
3:24 - 3:27hogy a költői nyelv
-
3:27 - 3:30szakít a hagyományos logikával,
és új rendszert épít fel. -
3:30 - 3:34A nyelvi logikával való szakítás
szakítás azon rendszer logikájával is, -
3:34 - 3:38amelyhez ők hozzá vannak szokva.
-
3:38 - 3:43Így fejlődött ki egy új rendszer,
s néhány új szabály, -
3:43 - 3:49melyek segítségével hamar,
igazán hamar rájöttek, -
3:49 - 3:55hogy a költői nyelvvel
azt mondhatják el, amit csak akarnak. -
3:59 - 4:02Azt mondják: ahhoz,
hogy valaki költő legyen, -
4:02 - 4:04egyszer meg kell járnia a poklot.
-
4:05 - 4:10És számukra pokolból nincs hiány –
abból van bőven. -
4:10 - 4:14Egyszer az egyikük azt mondta:
"A börtönben sosem alszol. -
4:14 - 4:19A börtönben nem lehet aludni.
Sosem hunyhatod le a szemedet." -
4:20 - 4:25És akkor azt tettem, amit most.
-
4:25 - 4:31Egy pillanatnyi csönd után ezt mondtam:
"Fiúk, ez a költészet. Ez. -
4:32 - 4:37A börtönélet itt van előttetek –
egy karnyújtásnyira. -
4:37 - 4:40Mindez, amit mondtok,
hogy nem alszotok soha, -
4:40 - 4:46Ez maga a félelem. Ezt még
nem írta meg senki. Ez mind költészet." -
4:47 - 4:52Így kezdtük magunkévá tenni ezt a poklot.
-
4:52 - 4:55Egyenesen fejest ugrottunk
a pokol hetedik bugyrába. -
4:55 - 4:59És a pokol hetedik bugyrában,
mely a miénk lett és megszerettük, -
4:59 - 5:03megtanulták, hogy a falak
lehetnek láthatatlanok, -
5:04 - 5:08hogy az ablakok is tudnak sikoltani,
és hogy megbújhatnak az árnyékban. -
5:12 - 5:15A műhelyben végzett első évfolyammal
-
5:16 - 5:18egy kis év végi összejövetelt rendeztünk,
-
5:18 - 5:21mint mikor valaki egy számára fontos
projekt végéhez ér, -
5:21 - 5:24és azt meg akarja ünnepelni.
-
5:24 - 5:29Meghívtuk a családtagjaikat,
a barátaikat, az egyetem vezetőségét. -
5:29 - 5:33A tanítványaimnak csak annyit kellett
tenniük, hogy felolvasnak egy verset, -
5:33 - 5:36átveszik az oklevelüket,
és fogadják a tapsot. -
5:36 - 5:38Ez volt a mi kis ünnepségünk.
-
5:40 - 5:44A pillanat, amelyet szeretnék
-
5:44 - 5:47önöknek itt emlékül hagyni az,
-
5:47 - 5:53amikor ezek a férfiak, néhányan akkorák,
hogy eltörpülök mellettük, -
5:53 - 5:59néhányan nagyon fiatalok,
de annál büszkébbek, -
5:59 - 6:05mint kisgyermekek, remegve,
papírral a kezükben, izzadva, -
6:05 - 6:10remegő hanggal felolvasták a versüket.
-
6:12 - 6:17Abban a pillanatban
mélyen elgondolkodtam azon, -
6:17 - 6:21hogy sokuknak bizonyára
ez volt az első alkalom, -
6:21 - 6:25hogy valaki megtapsolta őket
valamiért, amit tettek. -
6:29 - 6:32Van, amit a börtönben nem lehet megtenni.
-
6:32 - 6:37A börtönben nem lehet álmodni,
a börtönben nem lehet sírni. -
6:37 - 6:42Vannak szavak, amelyek szinte tiltottak:
például az "idő" -
6:42 - 6:46a "jövő" vagy a "vágy".
-
6:47 - 6:52Mi azonban mertünk álmodni,
nagyot álmodni, -
6:52 - 6:57hisz úgy döntöttünk, könyvet fognak írni.
-
6:57 - 7:01És nemcsak megírták a könyvet,
de be is kötötték. -
7:01 - 7:03Ez 2010 végén volt.
-
7:04 - 7:09Majd másodszor is megfogadtuk,
és még egy könyvet írtunk. -
7:09 - 7:11És bekötötték azt is.
-
7:11 - 7:13Ez nem olyan rég volt – tavaly, év végén.
-
7:17 - 7:19Hétről hétre figyelemmel kísérhetem,
-
7:20 - 7:26hogyan válnak más emberekké,
hogyan változnak, -
7:27 - 7:31és azt is, ahogy a szó megbecsülést adott
nekik; olyat, amelyet addig nem ismertek, -
7:31 - 7:33sőt, elképzelni sem tudtak.
-
7:33 - 7:38Nem tudták, hogy ilyen megbecsülés
létezik, és hogy részük lehet benne. -
7:39 - 7:45A műhelyben, ott, szeretett poklunkban
-
7:45 - 7:46mind adtunk.
-
7:46 - 7:48Karjainkat és szívünket kitárva
-
7:48 - 7:52beleadtunk mindent, amink volt,
amit csak adni tudtunk – mindannyian. -
7:52 - 7:53Mindenki egyenlőképpen.
-
7:53 - 7:57Így az ember azt érzi,
-
7:58 - 8:01hogy legalább egy kicsit szűkít
azon a mélységes társadalmi szakadékon, -
8:02 - 8:09amely miatt sokak számára
az egyetlen jövőkép a börtön. -
8:12 - 8:14Nem feledem
-
8:14 - 8:21a 48-as egység
íróműhelyének egyik remek költője, -
8:21 - 8:24Nicolas Dorado sorait:
-
8:28 - 8:34"Egy végtelen fonalra van szükségem,
hogy e mély sebet bevarrjam." -
8:35 - 8:41Ezt teszi a költészet.
Bevarrja a kirekesztés ejtette sebet. -
8:41 - 8:46Ajtókat tár ki.
A költészet tükörként szolgál. -
8:46 - 8:49Tükröt állít, mely maga a vers.
-
8:50 - 8:53Ők pedig magukra ismernek,
magukat látják a versben, -
8:54 - 8:58és írnak magukból,
s ahogy írnak, önmaguk lesznek. -
8:59 - 9:05Ahhoz, hogy írni tudjanak,
át kell érezniük az írás pillanatát, -
9:05 - 9:09amely különlegesen szabad pillanat.
-
9:09 - 9:12Gondolataikba mélyedve meg kell találniuk
azt a morzsányi szabadságot, -
9:12 - 9:17amelyet soha, de soha senki
el nem vehet tőlük, amikor írnak; -
9:17 - 9:20és így bizonyosodhatnak meg arról is,
hogy a szabadság létezik, -
9:20 - 9:25még a börtön falai között is,
-
9:25 - 9:30és csodálatos terünkben
az egyetlen rács maga a rács szó, -
9:30 - 9:34és poklunkban mindannyian
boldogságtól izzunk, -
9:34 - 9:37mikor a szó lángra gyúl.
-
9:38 - 9:41(Taps)
-
10:05 - 10:11Sokat meséltem önöknek a börtönről,
arról, amit hétről hétre tapasztalok, -
10:11 - 10:16arról, amiben örömömet lelem, és ami
az ottaniakkal együtt más emberré tesz. -
10:16 - 10:22Nem is tudják, mennyire szeretném,
hogy önök is érezhessék, megélhessék, -
10:22 - 10:25tapasztalhassák, még ha csak
másodpercek erejéig is, -
10:25 - 10:29azt, ami nekem minden héten örömet okoz,
és azzá tesz, aki vagyok. -
10:32 - 10:35(Taps)
-
10:41 - 10:45Martín Bustamante:
"A szív az idő könnyeit őrli, -
10:46 - 10:48fénytől elvakítva,
-
10:48 - 10:51a lét irama rejlik ott,
-
10:52 - 10:53ahol emlékek úsznak el.
-
10:53 - 10:56Harcol, nem enged.
-
10:57 - 11:00Bús tekintetek előtt a szív meghasad,
-
11:01 - 11:03tüzet ontó fergetegek hátán nyargal,
-
11:04 - 11:07szégyentől nyomott melleket emel,
-
11:08 - 11:10tudja, az út nem csak olvasás és követés,
-
11:11 - 11:14a végtelen kékség látványát is áhítja.
-
11:14 - 11:17A szív gondolkodni megül,
-
11:18 - 11:20harcot vív a közönségességgel,
-
11:21 - 11:24s próbál sebzés nélkül szeretni,
-
11:24 - 11:28a napfényt magába szívja, felbátorodik,
-
11:28 - 11:31átadja magát, s az észhez utazik.
-
11:33 - 11:35A szív mocsarakon verekszi át magát,
-
11:36 - 11:38az alvilág határán botladozik,
-
11:39 - 11:42erőtlenül hull alá,
de nem adja meg magát könnyen, -
11:42 - 11:45
s közben a józanodás botladozó lépteire -
11:46 - 11:47megébred,
-
11:47 - 11:49megébred a megnyugvás."
-
11:49 - 11:51A nevem Martín Bustamante.
-
11:51 - 11:55Elítélt vagyok a San Martín börtön
48-as egységében. -
11:55 - 11:57Ma van az ideiglenes
szabadon bocsátásom napja. -
11:58 - 12:00A költészet és az irodalom
-
12:00 - 12:02megváltoztatták az életemet.
-
12:02 - 12:03Nagyon köszönöm!
(Taps) -
12:03 - 12:04CD: Köszönöm!
-
12:04 - 12:06(Taps)
- Title:
- Lélekszabadító költészet
- Speaker:
- Cristina Domenech
- Description:
-
"Azt mondják: ahhoz, hogy valaki költő legyen, egyszer meg kell járnia a poklot." Cristina Domenech egy argentin börtönben vezet íróműhelyt, és elmeséli megindító történetét arról, hogyan segít a bebörtönzötteknek, hogy ki tudják fejezni és meg tudják érteni önmagukat, és hogy a szavak adta szabadságban boldogságra leljenek. Hallgassuk meg egyik ottani tanítványának átütő erejű felolvasását egy 10 000 főt számláló közönség előtt.
- Video Language:
- Spanish
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 12:37
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Zsuzsa Viola accepted Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Lili László edited Hungarian subtitles for Cristina Domenech | ||
Lili László edited Hungarian subtitles for Cristina Domenech |