1
00:00:03,123 --> 00:00:06,585
Azt mondják: ahhoz,
hogy valaki költő legyen,

2
00:00:06,855 --> 00:00:10,587
egyszer meg kell járnia a poklot.

3
00:00:12,082 --> 00:00:19,783
Amikor először léptem be a börtön ajtaján,
nem lepett meg sem a lakatok zaja,

4
00:00:20,133 --> 00:00:24,318
sem a záródó ajtók, sem a rácsok;

5
00:00:24,318 --> 00:00:27,646
semmi sem a dolgok közül,
amelyeket már magam elé képzeltem.

6
00:00:28,291 --> 00:00:32,889
Talán azért sem, mert a börtön
egy viszonylag nyílt téren helyezkedik el.

7
00:00:33,584 --> 00:00:35,459
Látszik az ég.

8
00:00:35,494 --> 00:00:39,337
Sirályok repülnek arra;
az ember azt gondolná, közel a tenger,

9
00:00:39,337 --> 00:00:41,855
hogy ott van a part mellett.

10
00:00:42,130 --> 00:00:48,335
Valójában azonban a sirályok
a közeli szeméttelepre tartanak élelemért.

11
00:00:49,250 --> 00:00:55,191
Mentem tovább, és hirtelen megláttam
a folyosókon áthaladó rabokat.

12
00:00:55,886 --> 00:00:59,446
Olyan volt, mintha hátraléptem
volna egyet, és belegondoltam,

13
00:01:00,101 --> 00:01:03,235
hogy akár magam is lehetnék egy közülük,

14
00:01:03,720 --> 00:01:09,772
ha más lett volna a történetem, 
a környezetem, a sorsom.

15
00:01:10,427 --> 00:01:16,039
Mert senki, senki nem választhatja meg,
hova születik.

16
00:01:17,786 --> 00:01:22,463
2009-ben meghívtak,
hogy vegyek részt egy projektben,

17
00:01:22,698 --> 00:01:27,500
melyet a San Martín Nemzeti Egyetem
indított a börtön 48-as egységében,

18
00:01:28,025 --> 00:01:30,635
és vezessek ott íróműhelyet.

19
00:01:31,120 --> 00:01:32,705
A büntetés-végrehajtási szolgálat

20
00:01:32,705 --> 00:01:37,951
rendelkezésünkre bocsátott egy területet
a börtön végében,

21
00:01:37,951 --> 00:01:42,660
ahol felhúzták
az egyetemi központ épületét.

22
00:01:44,272 --> 00:01:46,625
Amikor először ültem le az elítéltekkel,

23
00:01:46,625 --> 00:01:50,105
megkérdeztem őket, miért kérték,
hogy legyen íróműhelyük,

24
00:01:50,470 --> 00:01:53,611
mire azt felelték, hogy papírra
szerették volna vetni mindazt,

25
00:01:53,821 --> 00:01:57,656
amit nem mondhattak ki,
és nem tehettek meg.

26
00:01:59,052 --> 00:02:03,269
Ekkor döntöttem el, hogy beviszem
a költészetet a börtönbe.

27
00:02:05,274 --> 00:02:09,254
Javasoltam,
hogy próbálkozzunk a költészettel,

28
00:02:09,254 --> 00:02:11,295
és megkérdeztem, tudják-e, mi a költészet.

29
00:02:11,295 --> 00:02:16,337
Senkinek nem volt még ötlete sem,
hogy mi is a költészet valójában.

30
00:02:18,662 --> 00:02:20,661
Felhívták a figyelmemet, hogy a műhelybe

31
00:02:20,661 --> 00:02:24,389
nemcsak egyetemi végzettséggel
rendelkező elítéltek jelentkezhettek,

32
00:02:24,389 --> 00:02:27,686
hanem a többiek is.

33
00:02:28,491 --> 00:02:32,113
Megjegyeztem, hogy a műhelymunka
megkezdéséhez

34
00:02:32,148 --> 00:02:35,600
szükségem van egy olyan eszközre, 
amely mindnyájunk számára elérhető.

35
00:02:35,635 --> 00:02:38,014
Ez az eszköz a nyelv volt.

36
00:02:38,821 --> 00:02:43,677
Ott volt tehát a nyelv és az íróműhely,
nekikezdhettünk a verselésnek.

37
00:02:45,167 --> 00:02:50,799
Nem számoltam azonban azzal,
hogy a börtönben sincs egyenlőség:

38
00:02:50,834 --> 00:02:55,454
sok elítélt még az általános iskolát
sem fejezte be.

39
00:02:55,880 --> 00:03:00,951
Sokan nem tudtak folyóírással írni,
csak nyomtatott betűkkel,

40
00:03:03,310 --> 00:03:06,882
és még úgy is csak akadozva.

41
00:03:06,887 --> 00:03:10,611
Így hát elkezdtünk rövid verseket keresni;

42
00:03:10,611 --> 00:03:14,336
nagyon rövideket, de annál velősebbeket.

43
00:03:14,371 --> 00:03:18,622
Olvasni kezdtünk: először egy szerzőtől,
majd egy másiktól,

44
00:03:18,622 --> 00:03:23,812
és e rövid verseket olvasva
egyre inkább ráébredtek,

45
00:03:23,847 --> 00:03:26,519
hogy a költői nyelv

46
00:03:26,554 --> 00:03:30,004
szakít a hagyományos logikával,
és új rendszert épít fel.

47
00:03:30,039 --> 00:03:33,768
A nyelvi logikával való szakítás
szakítás azon rendszer logikájával is,

48
00:03:33,803 --> 00:03:37,533
amelyhez ők hozzá vannak szokva.

49
00:03:38,408 --> 00:03:43,143
Így fejlődött ki egy új rendszer,
s néhány új szabály,

50
00:03:43,178 --> 00:03:49,080
melyek segítségével hamar,
igazán hamar rájöttek,

51
00:03:49,113 --> 00:03:55,001
hogy a költői nyelvvel
azt mondhatják el, amit csak akarnak.

52
00:03:59,382 --> 00:04:01,846
Azt mondják: ahhoz, 
hogy valaki költő legyen,

53
00:04:01,846 --> 00:04:04,311
egyszer meg kell járnia a poklot.

54
00:04:05,415 --> 00:04:09,884
És számukra pokolból nincs hiány –
abból van bőven.

55
00:04:10,259 --> 00:04:14,199
Egyszer az egyikük azt mondta:
"A börtönben sosem alszol.

56
00:04:14,234 --> 00:04:19,100
A börtönben nem lehet aludni.
Sosem hunyhatod le a szemedet."

57
00:04:20,351 --> 00:04:25,147
És akkor azt tettem, amit most.

58
00:04:25,182 --> 00:04:31,429
Egy pillanatnyi csönd után ezt mondtam:
"Fiúk, ez a költészet. Ez.

59
00:04:32,338 --> 00:04:37,339
A börtönélet itt van előttetek –
egy karnyújtásnyira.

60
00:04:37,339 --> 00:04:39,639
Mindez, amit mondtok,
hogy nem alszotok soha,

61
00:04:39,689 --> 00:04:46,218
Ez maga a félelem. Ezt még
nem írta meg senki. Ez mind költészet."

62
00:04:47,271 --> 00:04:51,506
Így kezdtük magunkévá tenni ezt a poklot.

63
00:04:51,541 --> 00:04:55,034
Egyenesen fejest ugrottunk
a pokol hetedik bugyrába.

64
00:04:55,069 --> 00:04:59,012
És a pokol hetedik bugyrában,
mely a miénk lett és megszerettük,

65
00:04:59,047 --> 00:05:03,488
megtanulták, hogy a falak
lehetnek láthatatlanok,

66
00:05:03,644 --> 00:05:07,771
hogy az ablakok is tudnak sikoltani,
és hogy megbújhatnak az árnyékban.

67
00:05:11,547 --> 00:05:14,976
A műhelyben végzett első évfolyammal

68
00:05:15,674 --> 00:05:17,972
egy kis év végi összejövetelt rendeztünk,

69
00:05:18,007 --> 00:05:21,322
mint mikor valaki egy számára fontos
projekt végéhez ér,

70
00:05:21,357 --> 00:05:23,901
és azt meg akarja ünnepelni.

71
00:05:24,301 --> 00:05:28,809
Meghívtuk a családtagjaikat,
a barátaikat, az egyetem vezetőségét.

72
00:05:29,179 --> 00:05:33,168
A tanítványaimnak csak annyit kellett
tenniük, hogy felolvasnak egy verset,

73
00:05:33,398 --> 00:05:35,659
átveszik az oklevelüket,
és fogadják a tapsot.

74
00:05:35,659 --> 00:05:38,188
Ez volt a mi kis ünnepségünk.

75
00:05:40,079 --> 00:05:43,748
A pillanat, amelyet szeretnék

76
00:05:43,748 --> 00:05:47,417
önöknek itt emlékül hagyni az,

77
00:05:47,417 --> 00:05:53,454
amikor ezek a férfiak, néhányan akkorák,
hogy eltörpülök mellettük,

78
00:05:53,489 --> 00:05:59,337
néhányan nagyon fiatalok,
de annál büszkébbek,

79
00:05:59,377 --> 00:06:05,168
mint kisgyermekek, remegve, 
papírral a kezükben, izzadva,

80
00:06:05,168 --> 00:06:10,146
remegő hanggal felolvasták a versüket.

81
00:06:12,002 --> 00:06:16,623
Abban a pillanatban
mélyen elgondolkodtam azon,

82
00:06:17,053 --> 00:06:21,408
hogy sokuknak bizonyára
ez volt az első alkalom,

83
00:06:21,488 --> 00:06:25,410
hogy valaki megtapsolta őket
valamiért, amit tettek.

84
00:06:28,809 --> 00:06:32,222
Van, amit a börtönben nem lehet megtenni.

85
00:06:32,257 --> 00:06:36,858
A börtönben nem lehet álmodni,
a börtönben nem lehet sírni.

86
00:06:37,231 --> 00:06:42,222
Vannak szavak, amelyek szinte tiltottak:
például az "idő"

87
00:06:42,222 --> 00:06:45,668
a "jövő" vagy a "vágy".

88
00:06:47,031 --> 00:06:52,032
Mi azonban mertünk álmodni,
nagyot álmodni,

89
00:06:52,317 --> 00:06:56,826
hisz úgy döntöttünk, könyvet fognak írni.

90
00:06:56,861 --> 00:07:01,216
És nemcsak megírták a könyvet,
de be is kötötték.

91
00:07:01,291 --> 00:07:03,404
Ez 2010 végén volt.

92
00:07:04,377 --> 00:07:09,036
Majd másodszor is megfogadtuk,
és még egy könyvet írtunk.

93
00:07:09,036 --> 00:07:10,565
És bekötötték azt is.

94
00:07:10,570 --> 00:07:13,490
Ez nem olyan rég volt – tavaly, év végén.

95
00:07:16,551 --> 00:07:19,112
Hétről hétre figyelemmel kísérhetem,

96
00:07:19,680 --> 00:07:26,330
hogyan válnak más emberekké,
hogyan változnak,

97
00:07:26,847 --> 00:07:31,121
és azt is, ahogy a szó megbecsülést adott
nekik; olyat, amelyet addig nem ismertek,

98
00:07:31,156 --> 00:07:33,094
sőt, elképzelni sem tudtak.

99
00:07:33,129 --> 00:07:37,979
Nem tudták, hogy ilyen megbecsülés
létezik, és hogy részük lehet benne.

100
00:07:39,071 --> 00:07:44,700
A műhelyben, ott, szeretett poklunkban

101
00:07:44,700 --> 00:07:46,189
mind adtunk.

102
00:07:46,372 --> 00:07:48,472
Karjainkat és szívünket kitárva

103
00:07:48,472 --> 00:07:51,736
beleadtunk mindent, amink volt,
amit csak adni tudtunk – mindannyian.

104
00:07:51,736 --> 00:07:53,008
Mindenki egyenlőképpen.

105
00:07:53,276 --> 00:07:57,476
Így az ember azt érzi,

106
00:07:57,611 --> 00:08:01,385
hogy legalább egy kicsit szűkít
azon a mélységes társadalmi szakadékon,

107
00:08:01,689 --> 00:08:09,403
amely miatt sokak számára
az egyetlen jövőkép a börtön.

108
00:08:12,008 --> 00:08:13,716
Nem feledem

109
00:08:13,716 --> 00:08:20,641
a 48-as egység
íróműhelyének egyik remek költője,

110
00:08:20,749 --> 00:08:24,087
Nicolas Dorado sorait:

111
00:08:28,186 --> 00:08:34,495
"Egy végtelen fonalra van szükségem,
hogy e mély sebet bevarrjam."

112
00:08:34,991 --> 00:08:40,566
Ezt teszi a költészet. 
Bevarrja a kirekesztés ejtette sebet.

113
00:08:40,714 --> 00:08:46,210
Ajtókat tár ki. 
A költészet tükörként szolgál.

114
00:08:46,417 --> 00:08:48,992
Tükröt állít, mely maga a vers.

115
00:08:49,727 --> 00:08:53,332
Ők pedig magukra ismernek, 
magukat látják a versben,

116
00:08:53,510 --> 00:08:57,897
és írnak magukból,
s ahogy írnak, önmaguk lesznek.

117
00:08:58,920 --> 00:09:05,491
Ahhoz, hogy írni tudjanak,
át kell érezniük az írás pillanatát,

118
00:09:05,491 --> 00:09:08,615
amely különlegesen szabad pillanat.

119
00:09:08,670 --> 00:09:11,958
Gondolataikba mélyedve meg kell találniuk
azt a morzsányi szabadságot,

120
00:09:11,992 --> 00:09:16,669
amelyet soha, de soha senki
el nem vehet tőlük, amikor írnak;

121
00:09:16,914 --> 00:09:20,255
és így bizonyosodhatnak meg arról is,
hogy a szabadság létezik,

122
00:09:20,290 --> 00:09:24,718
még a börtön falai között is,

123
00:09:24,753 --> 00:09:29,747
és csodálatos terünkben
az egyetlen rács maga a rács szó,

124
00:09:30,236 --> 00:09:33,907
és poklunkban mindannyian
boldogságtól izzunk,

125
00:09:33,984 --> 00:09:37,069
mikor a szó lángra gyúl.

126
00:09:37,704 --> 00:09:40,704
(Taps)

127
00:10:05,040 --> 00:10:11,250
Sokat meséltem önöknek a börtönről,
arról, amit hétről hétre tapasztalok,

128
00:10:11,302 --> 00:10:15,648
arról, amiben örömömet lelem, és ami
az ottaniakkal együtt más emberré tesz.

129
00:10:16,365 --> 00:10:21,560
Nem is tudják, mennyire szeretném,
hogy önök is érezhessék, megélhessék,

130
00:10:21,822 --> 00:10:25,069
tapasztalhassák, még ha csak
másodpercek erejéig is,

131
00:10:25,174 --> 00:10:29,257
azt, ami nekem minden héten örömet okoz,
és azzá tesz, aki vagyok.

132
00:10:32,013 --> 00:10:35,151
(Taps)

133
00:10:41,228 --> 00:10:45,038
Martín Bustamante:
"A szív az idő könnyeit őrli,

134
00:10:45,873 --> 00:10:47,648
fénytől elvakítva,

135
00:10:48,498 --> 00:10:50,978
a lét irama rejlik ott,

136
00:10:51,821 --> 00:10:53,364
ahol emlékek úsznak el.

137
00:10:53,399 --> 00:10:56,117
Harcol, nem enged.

138
00:10:56,945 --> 00:10:59,572
Bús tekintetek előtt a szív meghasad,

139
00:11:00,635 --> 00:11:03,074
tüzet ontó fergetegek hátán nyargal,

140
00:11:04,137 --> 00:11:06,861
szégyentől nyomott melleket emel,

141
00:11:07,641 --> 00:11:10,226
tudja, az út nem csak olvasás és követés,

142
00:11:10,612 --> 00:11:13,692
a végtelen kékség látványát is áhítja.

143
00:11:14,457 --> 00:11:17,383
A szív gondolkodni megül,

144
00:11:18,124 --> 00:11:20,237
harcot vív a közönségességgel,

145
00:11:20,922 --> 00:11:23,640
s próbál sebzés nélkül szeretni,

146
00:11:24,305 --> 00:11:27,683
a napfényt magába szívja, felbátorodik,

147
00:11:27,998 --> 00:11:31,427
átadja magát, s az észhez utazik.

148
00:11:32,546 --> 00:11:34,874
A szív mocsarakon verekszi át magát,

149
00:11:36,029 --> 00:11:38,151
az alvilág határán botladozik,

150
00:11:38,814 --> 00:11:42,353
erőtlenül hull alá,
de nem adja meg magát könnyen,

151
00:11:42,353 --> 00:11:45,385

s közben a józanodás botladozó lépteire

152
00:11:45,555 --> 00:11:46,849
megébred,

153
00:11:47,132 --> 00:11:48,884
megébred a megnyugvás."

154
00:11:49,182 --> 00:11:51,344
A nevem Martín Bustamante.

155
00:11:51,379 --> 00:11:54,984
Elítélt vagyok a San Martín börtön
48-as egységében.

156
00:11:55,019 --> 00:11:57,392
Ma van az ideiglenes
szabadon bocsátásom napja.

157
00:11:58,147 --> 00:11:59,854
A költészet és az irodalom

158
00:12:00,355 --> 00:12:01,698
megváltoztatták az életemet.

159
00:12:01,698 --> 00:12:02,769
Nagyon köszönöm!
(Taps)

160
00:12:02,769 --> 00:12:04,185
CD: Köszönöm!

161
00:12:04,185 --> 00:12:06,295
(Taps)