Hogyan terjednek a kórokozók (és miért leszünk tőlük betegek)? - Yannay Khaikin and Nicole Mideo

A teljes lecke angol nyelven itt található: http://ed.ted.com/lessons/how-do-germs-spread-and-why-do-they-make-us-sick-yannay-khaikin-and-nicole-mideo

Kórokozókat szinte minden felületen találunk, mellyel érintkezünk, így szervezetünk igen gyakran kerül kapcsolatba velük. De miért van, hogy néhány kórokozó viszonylag ártalmatan, míg mások végzetesek is lehetnek? Yannay Khaikan és Nicole Mideo körüljárják a kérdést, és megvizsgálják a kórokozók átvitelének különböző módjait.

Lecke: Yannay Khaikan és Nicole Mideo
Animáció: Ace & Son Moving Picture Co., LLC.

Süt a nap.

Csiripelnek a madarak.

Úgy tűnik, újabb szép nap kezdődik.

Boldogan sétálunk a parkban,
mikor: "Hapci!"

Egy elhaladó idegen száján
és orrán át váladék és nyál távozik.

Érezzük, ahogy nedvességcseppek
landolnak bőrünkön,

de nem érezzük a sok ezer vagy
akár sok millió mikroszkopikus kórokozót,

melyek a levegőben utazva

észrevétlenül rákerülnek a ruhánkra,
kezünkre és arcunkra.

Bár undorítóan hangozhat,

valójában testünk nagyon gyakran
kerül kapcsolatba betegségek kórokozóival,

és legtöbbször kevésbé nyilvánvaló módon.

Kórokozókat szinte minden felületen
találunk, mellyel érintkezünk.

Mikor kórokozókról beszélünk,

valójában sokféle mikroszkopikus
organizmust értünk ezalatt,

például baktériumokat, gombákat,

protozoonokat és vírusokat.

A kórokozókban közös,
hogy képesek kapcsolatba lépni testünkkel,

és megváltoztatni ahogyan
működünk és érezzük magunkat.

A fertőző betegségeket tanulmányozó
kutatók évtizedek óta azon tanakodnak,

miért van, hogy néhány
kórokozó viszonylag ártalmatlan,

míg mások hatása szörnyű,
és olykor végzetes is.

Még mindig nem fejtettük
meg teljesen a rejtélyt,

de annyit tudunk, hogy a kórokozók
ártalmassága, vagy virulenciája,

evolúció eredménye.

Hogyan lehet, hogy ugyanaz
az evolúciós folyamat

eltérően ártalmas
kórokozókat hoz létre?

Ezt úgy érthetjük meg,

ha megnézzük a kórokozók
átvitelének módját,

vagyis a stratégiát, melynek segítségével
egyik gazdáról a másikra kerülnek át.

Gyakori, hogy ez a levegőben történik,

pl. az imént látott tüsszentéssel.

Az egyik kórokozó, mely ezt a módszert
használja a rhinovírus:

a felső légutakban elszaporodik,

és a megfázások legalább feléért felelős.

Most képzeljük el, hogy tüsszentés után

háromféle képzelt rhinovírus közül –

nevezzük őket úgy, hogy "Túl Sok"
"Túl Kevés" és "Pont Elég" –

az egyik szerencséjére rajtunk landol.

Ezek a vírusok sokszorozódásra
vannak beprogramozva,

de a genetikai különbségek miatt
különböző mértékben.

"Túl Sok" nagyon gyakran sokszorozódik,

és ezért rövid távon nagyon sikeres.

Ez a siker azonban
a vírusgazda rovására megy.

Egy gyorsan sokszorozódó vírus
több kárt tud okozni a testben,

és a megfázás tünetei is súlyosabbak.

Ha túl betegek vagyunk
elhagyni otthonunkat,

a vírusnak nincs lehetősége
másik gazdára kerülni.

És ha netán a betegségbe belehalunk,

a vírus életciklusa
a miénkkel együtt véget ér.

Ezzel szemben "Túl Kevés"
ritkán sokszorozódik,

és közben kevés kárt okoz.

Bár elég egészségesek maradunk ahhoz,
hogy lehetséges új gazdákkal találkozzunk,

a tünetek hiánya azt jelenti,
hogy lehet, nem is tüsszentünk,

vagy ha igen, a váladékban túl kevés
vírus van ahhoz, hogy mást megfertőzzünk.

Mindeközben, "Pont Elég" megfelelően
gyorsan sokszorozódik,

hogy elegendő mennyiségű vírust
hordozzunk mások megfertőzéséhez,

de nem túl gyakran ahhoz,
hogy fel se tudjunk kelni az ágyból.

És végül az a vírus a legsikeresebb,

amelyik át tud kerülni új gazdába,
és így a vírus tovább él.

A tudósok körében ez az optimális
virulenciának nevezett elmélet.

Először az 1980-as években dolgozták ki.

Eszerint a kórokozók úgy fejlődnek,
hogy maximalizálják sikerességüket úgy,

hogy egyensúlyt teremtenek
a virulenciáért felelős

gazdatestbeni szaporodás
és az új gazdatestbe kerülés között.

Az elmélet szerint

a rhinovírus evolúciója kevésbé
virulens formákat részesít előnyben,

mivel az új áldozatra kerülésnél
fontos szerepet játszik a közelség.

A rhinovírus számára
a mozgásképes gazda a jó gazda,

és ez pontosan így is működik.

A legtöbben orrfolyást, köhögést
és tüsszögést tapasztalnak,

a megfázás általában enyhe,
és nagyjából egy hétig tart.

Jó lenne, ha itt vége lenne a történetnek,

de a kórokozók sok más módon is terjednek.

Például a malária parazitát,
a plasmodiumot szúnyogok terjesztik.

A rhinovírussal ellentétben ennek
nincs szüksége arra, hogy mozogjunk,

sőt még előnyös is neki, ha árt nekünk,

mivel egy beteg, mozgásképtelen embert
a szúnyogoknak könnyebb megcsípni.

A gazda mobilitásától kevésbé
függő kórokozók,

pl. amelyek rovarok útján,
vízzel vagy étellel terjednek,

általában komolyabb tüneteket okoznak.

Hogyan csökkenthetjük a fertőző
betegségek káros hatásait?

Dr. Paul Ewald evolúcióbiológus szerint

valójában irányíthatjuk fejlődésüket

egyszerű betegség-visszaszorító
módszerekkel.

Ha szúnyogmentesítjük házainkat,
tiszta ivóvízrendszereket építünk ki,

vagy otthon maradunk, ha megfázunk,

gátolhatjuk a káros kórokozók
terjedési stratégiáit azzal,

hogy nagyobb függést alakítunk ki
a gazdatest mobilitásától.

Míg a kórokozók elpusztításának
hagyományos módszerei

hosszú távon csak erősebb
kórokozókat hoznak létre,

ez az enyhébb formákat
létrehozó, újító megközelítés

mindenki számára előnyös lehet.

(Köhögés)

Legalábbis többnyire.