Süt a nap. Csiripelnek a madarak. Úgy tűnik, újabb szép nap kezdődik. Boldogan sétálunk a parkban, mikor: "Hapci!" Egy elhaladó idegen száján és orrán át váladék és nyál távozik. Érezzük, ahogy nedvességcseppek landolnak bőrünkön, de nem érezzük a sok ezer vagy akár sok millió mikroszkopikus kórokozót, melyek a levegőben utazva észrevétlenül rákerülnek a ruhánkra, kezünkre és arcunkra. Bár undorítóan hangozhat, valójában testünk nagyon gyakran kerül kapcsolatba betegségek kórokozóival, és legtöbbször kevésbé nyilvánvaló módon. Kórokozókat szinte minden felületen találunk, mellyel érintkezünk. Mikor kórokozókról beszélünk, valójában sokféle mikroszkopikus organizmust értünk ezalatt, például baktériumokat, gombákat, protozoonokat és vírusokat. A kórokozókban közös, hogy képesek kapcsolatba lépni testünkkel, és megváltoztatni ahogyan működünk és érezzük magunkat. A fertőző betegségeket tanulmányozó kutatók évtizedek óta azon tanakodnak, miért van, hogy néhány kórokozó viszonylag ártalmatlan, míg mások hatása szörnyű, és olykor végzetes is. Még mindig nem fejtettük meg teljesen a rejtélyt, de annyit tudunk, hogy a kórokozók ártalmassága, vagy virulenciája, evolúció eredménye. Hogyan lehet, hogy ugyanaz az evolúciós folyamat eltérően ártalmas kórokozókat hoz létre? Ezt úgy érthetjük meg, ha megnézzük a kórokozók átvitelének módját, vagyis a stratégiát, melynek segítségével egyik gazdáról a másikra kerülnek át. Gyakori, hogy ez a levegőben történik, pl. az imént látott tüsszentéssel. Az egyik kórokozó, mely ezt a módszert használja a rhinovírus: a felső légutakban elszaporodik, és a megfázások legalább feléért felelős. Most képzeljük el, hogy tüsszentés után háromféle képzelt rhinovírus közül – nevezzük őket úgy, hogy "Túl Sok" "Túl Kevés" és "Pont Elég" – az egyik szerencséjére rajtunk landol. Ezek a vírusok sokszorozódásra vannak beprogramozva, de a genetikai különbségek miatt különböző mértékben. "Túl Sok" nagyon gyakran sokszorozódik, és ezért rövid távon nagyon sikeres. Ez a siker azonban a vírusgazda rovására megy. Egy gyorsan sokszorozódó vírus több kárt tud okozni a testben, és a megfázás tünetei is súlyosabbak. Ha túl betegek vagyunk elhagyni otthonunkat, a vírusnak nincs lehetősége másik gazdára kerülni. És ha netán a betegségbe belehalunk, a vírus életciklusa a miénkkel együtt véget ér. Ezzel szemben "Túl Kevés" ritkán sokszorozódik, és közben kevés kárt okoz. Bár elég egészségesek maradunk ahhoz, hogy lehetséges új gazdákkal találkozzunk, a tünetek hiánya azt jelenti, hogy lehet, nem is tüsszentünk, vagy ha igen, a váladékban túl kevés vírus van ahhoz, hogy mást megfertőzzünk. Mindeközben, "Pont Elég" megfelelően gyorsan sokszorozódik, hogy elegendő mennyiségű vírust hordozzunk mások megfertőzéséhez, de nem túl gyakran ahhoz, hogy fel se tudjunk kelni az ágyból. És végül az a vírus a legsikeresebb, amelyik át tud kerülni új gazdába, és így a vírus tovább él. A tudósok körében ez az optimális virulenciának nevezett elmélet. Először az 1980-as években dolgozták ki. Eszerint a kórokozók úgy fejlődnek, hogy maximalizálják sikerességüket úgy, hogy egyensúlyt teremtenek a virulenciáért felelős gazdatestbeni szaporodás és az új gazdatestbe kerülés között. Az elmélet szerint a rhinovírus evolúciója kevésbé virulens formákat részesít előnyben, mivel az új áldozatra kerülésnél fontos szerepet játszik a közelség. A rhinovírus számára a mozgásképes gazda a jó gazda, és ez pontosan így is működik. A legtöbben orrfolyást, köhögést és tüsszögést tapasztalnak, a megfázás általában enyhe, és nagyjából egy hétig tart. Jó lenne, ha itt vége lenne a történetnek, de a kórokozók sok más módon is terjednek. Például a malária parazitát, a plasmodiumot szúnyogok terjesztik. A rhinovírussal ellentétben ennek nincs szüksége arra, hogy mozogjunk, sőt még előnyös is neki, ha árt nekünk, mivel egy beteg, mozgásképtelen embert a szúnyogoknak könnyebb megcsípni. A gazda mobilitásától kevésbé függő kórokozók, pl. amelyek rovarok útján, vízzel vagy étellel terjednek, általában komolyabb tüneteket okoznak. Hogyan csökkenthetjük a fertőző betegségek káros hatásait? Dr. Paul Ewald evolúcióbiológus szerint valójában irányíthatjuk fejlődésüket egyszerű betegség-visszaszorító módszerekkel. Ha szúnyogmentesítjük házainkat, tiszta ivóvízrendszereket építünk ki, vagy otthon maradunk, ha megfázunk, gátolhatjuk a káros kórokozók terjedési stratégiáit azzal, hogy nagyobb függést alakítunk ki a gazdatest mobilitásától. Míg a kórokozók elpusztításának hagyományos módszerei hosszú távon csak erősebb kórokozókat hoznak létre, ez az enyhébb formákat létrehozó, újító megközelítés mindenki számára előnyös lehet. (Köhögés) Legalábbis többnyire.