Joseph Kim: Egy elvesztett család Észak-Koreában. És egy új Amerikában.
-
0:00 - 0:04Észak Koreában születtem és nevelkedtem.
-
0:04 - 0:09Habár a családom állandóan a megélhetésért küszködött,
-
0:09 - 0:12mindig szeretet és gondoskodás vett körül,
-
0:12 - 0:14mivel én voltam az egyetlen fiú gyermek
-
0:14 - 0:18és a kisebb testvér.
-
0:18 - 0:21De aztán a nagy éhínség beköszöntött 1994-ben.
-
0:21 - 0:24Négy éves voltam.
-
0:24 - 0:27A nővérem és én tüzifáért jártunk
-
0:27 - 0:29reggel 5 órától
-
0:29 - 0:32éjfél utánig.
-
0:32 - 0:36Jártam az utcákat élelem után kutatva,
-
0:36 - 0:38és emlékszem, láttam egy kis gyereket
-
0:38 - 0:41az édesanyja hátán sültkrumplit enni,
-
0:41 - 0:44és ahogy el akartam tőle lopni.
-
0:44 - 0:49Az éhezés megalázottság. Az éhezés reménytelenség.
-
0:49 - 0:52Egy éhező gyereknek, a politika és szabadság
-
0:52 - 0:55ismeretlen fogalmak.
-
0:55 - 0:58A kilencedik születésnapomon a szüleim
-
0:58 - 1:01még csak nem is tudtak enni adni.
-
1:01 - 1:05De még gyerekként is éreztem a levertséget
-
1:05 - 1:08a szívükben.
-
1:08 - 1:13Több, mint egy millió észak-koreai halt éhen azokban az időkben,
-
1:13 - 1:17és 2003-ban, amikor 13 éves voltam,
-
1:17 - 1:20az apám is éhen halt.
-
1:20 - 1:24Láttam ahogy lassan elsorvadt és meghalt.
-
1:24 - 1:28Ugyanebben az évben az anyám egyszercsak eltünt,
-
1:28 - 1:30aztán a nővérem közölte velem,
-
1:30 - 1:33hogy elmegy Kínába pénzt keresni,
-
1:33 - 1:37és, hogy visszajön majd pénzzel és étellel hamarosan.
-
1:37 - 1:40Mivel még soha nem voltunk egymástól távol
-
1:40 - 1:43és úgy gondoltam örökké együtt leszünk,
-
1:43 - 1:46még csak meg sem öleltem amikor elment.
-
1:46 - 1:51Ez volt életem legeslegnagyobb hibája.
-
1:51 - 1:52Akkor még nem tudtam,
-
1:52 - 1:56hogy sokáig nem látjuk egymást majd.
-
1:56 - 2:01Azóta nem találkoztam sem édesanyámmal, sem a nővéremmel.
-
2:01 - 2:05Váratlanul árva és otthontalan lettem.
-
2:05 - 2:08A mindennapi életem rendkívül kemény volt,
-
2:08 - 2:10azonban egyszerű is.
-
2:10 - 2:14Csak egy darabka koszos kenyeret kellett találnom a kukában.
-
2:14 - 2:17De így nem lehetett túlélni.
-
2:17 - 2:22Rájöttem, hogy a koldulás nem megoldás.
-
2:22 - 2:27Szóval az illegális piacon kezdtem el a étel kordékból lopkodni.
-
2:27 - 2:30Néha, találtam egy-két munkát
-
2:30 - 2:32ételért cserébe.
-
2:32 - 2:36Egyszer, két hónapot azzal töltöttem télen,
-
2:36 - 2:37hogy egy szénbányában dolgoztam
-
2:37 - 2:4333 méterrel a föld alatt bármiféle védőfelszerelés nélkül
-
2:43 - 2:47akár napi 16 órában.
-
2:47 - 2:49Nem számított ritkaságnak.
-
2:49 - 2:56Sok más árva élt még így, vagy rosszabb körülmények között.
-
2:56 - 3:01Amikor nem tudtam elaludni a fagyos hideg
-
3:01 - 3:02vagy éhség miatt,
-
3:02 - 3:05reménykedtem, hogy a következő reggelen
-
3:05 - 3:08a nővérem jön és felébreszt
-
3:08 - 3:10a kedvenc ételemmel.
-
3:10 - 3:13Ez a remény tartott életben.
-
3:13 - 3:16Nem volt nagy, egetverő remény.
-
3:16 - 3:19Inkább olyasmi, mint ami segített hinni,
-
3:19 - 3:21hogy majd a következő kukában lehet kenyér,
-
3:21 - 3:24még ha többnyire nem is volt.
-
3:24 - 3:28De ha nem hiszek benne, meg sem próbálom,
-
3:28 - 3:30és akkor meghalok.
-
3:30 - 3:34A remény tartott életben.
-
3:34 - 3:37Minden nap mondtam magamnak,
-
3:37 - 3:39nem számít, hogy mennyire nehéz,
-
3:39 - 3:43életben kell maradnom.
-
3:43 - 3:47Három évnyi várakozás után a nővéremre
-
3:47 - 3:52úgy döntöttem, hogy én magam megyek Kínába megkeresni.
-
3:52 - 3:55Rádöbbentem,
-
3:55 - 3:58hogy ilyen körülmények között nem sokáig maradnék életben.
-
3:58 - 4:01Tudtam, hogy az út kockázatos lesz,
-
4:01 - 4:04de így is úgy is pengeélen táncoltam.
-
4:04 - 4:08Ugyanúgy éhen halhatok Észak Koreában, mint az apám
-
4:08 - 4:12vagy legalább megpróbálhatok a jobb élet reményében
-
4:12 - 4:15elszökni Kínába.
-
4:15 - 4:18Megtudtam, hogy sok ember próbál átszökni
-
4:18 - 4:23Kínába a határon át éjszaka, hogy így ne lássák meg őket a sötétben.
-
4:23 - 4:27Az észak koreai határőrök gyakran lelövik az embereket
-
4:27 - 4:30akik engedély nélkül próbálnak átkelni a határon.
-
4:30 - 4:33A kínai katonák elkapják
-
4:33 - 4:35és visszatoloncolják őket Észak-Koreába
-
4:35 - 4:39ahol súlyos büntetést szabnak ki rájuk.
-
4:39 - 4:42Úgy döntöttem én nappal próbálkozom,
-
4:42 - 4:48először is azért mert gyerek voltam aki félt a sötétben,
-
4:48 - 4:52másodszor pedig azért, mert tudtam így is nagy kockázatot vállalok,
-
4:52 - 4:56és mivel nem sokan kísérelték meg a szökést nappal,
-
4:56 - 4:57így úgy gondoltam talán van esélyem
-
4:57 - 5:01anélkül, hogy meglátnának.
-
5:01 - 5:052006. február 15-én sikerült Kínába jutnom.
-
5:05 - 5:0716 éves voltam.
-
5:07 - 5:10Azt hittem, Kínában könnyebb lesz majd,
-
5:10 - 5:13mivel több volt az élelem.
-
5:13 - 5:16Azt hittem, több ember segít majd nekem.
-
5:16 - 5:20De sokkal nehezebb volt az élet, mint Észak-Koreában
-
5:20 - 5:22mivel itt nem voltam szabad.
-
5:22 - 5:25Folyton azon aggódtam, hogy elkapnak
-
5:25 - 5:27és visszaküldenek.
-
5:27 - 5:31Csodával határos módon, néhány hónappal később
-
5:31 - 5:32tallálkoztam valakivel aki
-
5:32 - 5:35egy földalatti menedéket vezetett Észak-Koreaiaknak
-
5:35 - 5:38és ott maradhattam,
-
5:38 - 5:43és ehettem rendszeresen hosszú évek óta először.
-
5:43 - 5:48Később, abban az évben egy aktivista segített eljutni Kínából,
-
5:48 - 5:52mint menekült az Amerikai Egyesült Államokba.
-
5:52 - 5:55Amerikába mentem, úgy, hogy egy szót sem beszéltem angolul,
-
5:55 - 6:00mégis a szociális gondozóm közölte, hogy középiskolába kell járnom.
-
6:00 - 6:04Még Észak-Koreában is egyes alatt voltam.
-
6:04 - 6:05(Nevetés)
-
6:05 - 6:09És épphogy befejeztem az alsó tagozatot.
-
6:09 - 6:12És emlékszem, hogy küzdöttem az iskolában nap, mint nap.
-
6:12 - 6:16A tankönyvek és a könyvtár nem tartozott a hobbijaim közé.
-
6:16 - 6:20Az édesapám, nagyon sokat próbálkozott, hogy ösztökéljen a tanulásra,
-
6:20 - 6:23de nem sikerült neki.
-
6:23 - 6:26Egy alkalommal az apám feladta a próbálkozást.
-
6:26 - 6:30Azt mondta: "Nem vagy a fiam többé."
-
6:30 - 6:34Csupán 11 vagy 12 éves voltam, de mélyen megsebzett.
-
6:34 - 6:37Azonban, a motiváltságom
-
6:37 - 6:42csöppet sem változott a haláláig.
-
6:42 - 6:45Tehát, Amerikában majdhogynem nevetséges volt,
-
6:45 - 6:48hogy középiskolába kellett járnom.
-
6:48 - 6:50Még csak a felső tagozatot sem fejeztem be.
-
6:50 - 6:53Úgy döntöttem mégis eljárok mert azt mondták,
-
6:53 - 6:56de nem erőltetem meg magam.
-
6:56 - 6:59Azonban, egy nap amikor hazajöttem az iskolából a nevelő anyám
-
6:59 - 7:03csirkeszárnyakat sütött vacsorára.
-
7:03 - 7:06És vacsora alatt akartam még egy szárnyat enni,
-
7:06 - 7:09de láttam, hogy nem volt elég mindenkinek,
-
7:09 - 7:12így letettem róla.
-
7:12 - 7:15Amikor lenéztem a tányéromra,
-
7:15 - 7:20Láttam, az utolsó csirkeszárnyat amit a nevelő apám tett oda az övéről.
-
7:20 - 7:22Határtalanul boldog voltam.
-
7:22 - 7:25Ránéztem ahogy ott ült mellettem.
-
7:25 - 7:28És ő csak kedvesen nézett vissza rám,
-
7:28 - 7:31de nem szólt semmit.
-
7:31 - 7:35Váratlanul az édesapám jutott eszembe.
-
7:35 - 7:38A nevelő apám kedvessége
-
7:38 - 7:41az édesapámra emlélkeztetett,
-
7:41 - 7:44aki mindig megosztotta velem az ételt,
-
7:44 - 7:48még ha ő is éhes volt és éhezett.
-
7:48 - 7:53Úgy éreztem megfulladok attól, hogy mennyi ételhez juthatok Amerikában
-
7:53 - 7:56és mégis, az apám éhen halt.
-
7:56 - 8:00Akkor este azt kívántam bárcsak főzhetnék neki,
-
8:00 - 8:04és más is eszembe jutott még,
-
8:04 - 8:06hogy hálálhatnám meg neki.
-
8:06 - 8:09Így, megígértem magamnak,
-
8:09 - 8:12hogy keményen tanulok majd és elérem a legjobb oktatást
-
8:12 - 8:16Amerikában, hogy lerójam az áldozatot amit értem tett.
-
8:16 - 8:18Komolyan vettem az iskolát,
-
8:18 - 8:21és életemben először
-
8:21 - 8:25akadémiai kitüntetést kaptam kíváló tanulmányért
-
8:25 - 8:30és dékán listás lettem az első tanévtől.
-
8:30 - 8:38(Taps)
-
8:38 - 8:41A csirkeszárny megváltoztatta az életem.
-
8:41 - 8:45(Nevetés)
-
8:45 - 8:48A remény személyes dolog. A remény valami
-
8:48 - 8:51amit senki nem adhat neked.
-
8:51 - 8:54Neked kell eldöntened, hogy hiszel benne.
-
8:54 - 8:57Neked kell elérned.
-
8:57 - 9:00Észak-Koreában, nekem sikerült.
-
9:00 - 9:03A remény hozott Amerikába.
-
9:03 - 9:06De Amerikában nem tudtam mit tehetnék,
-
9:06 - 9:11mert volt ez a túláradó szabadságérzetem.
-
9:11 - 9:15Annál a bizonyos vacsoránál a nevelő apám irányt mutatott nekem,
-
9:15 - 9:19és ösztökélt, értelmet adott
-
9:19 - 9:23az életemnek Amerikában.
-
9:23 - 9:26Nem egyedül jöttem.
-
9:26 - 9:31A remény velem volt, de ez önmagában nem elég.
-
9:31 - 9:35Rengeteg ember segített utam során.
-
9:35 - 9:39Az észak-koreai emberek keményen küzdenek a túlélésért.
-
9:39 - 9:42Kényszeríteni kell magukat a túlélésre,
-
9:42 - 9:44hogy legyen reményük a túlélésre,
-
9:44 - 9:49de ez nem tudják segítség nélkül.
-
9:49 - 9:51Ez az én üzenetem.
-
9:51 - 9:54Remélj,
-
9:54 - 9:57de segíts másokon.
-
9:57 - 10:04Az élet bárhol a világon nehéz lehet.
-
10:04 - 10:08A nevelő apám akaratlanul is megváltoztatta az életem.
-
10:08 - 10:12Ugyanígy te is megváltoztathatod valaki életét,
-
10:12 - 10:17akár egy kis törődéssel.
-
10:17 - 10:22Egy darab kenyér csillapíthatja az éhséged
-
10:22 - 10:25és a remény elhozhatja a keresett kenyeret,
-
10:25 - 10:27hogy életben maradj.
-
10:27 - 10:30De bizton hiszem,
-
10:30 - 10:34hogy kedvességgel és törődéssel
-
10:34 - 10:37megmentheted egy másik Joseph életét
-
10:37 - 10:43és megváltoztathatod ezernyi más Josephét
-
10:43 - 10:47akik remélik a túlélést.
-
10:47 - 10:48Köszönöm.
-
10:48 - 10:57(Taps)
-
11:24 - 11:27Adrian Hong: Joseph, köszönjük, hogy megosztottad
-
11:27 - 11:30ezt a nagyon személyes és egyedi történetet velünk.
-
11:30 - 11:33Tudom, hogy nem találkoztál a nővéreddel, azt mondtad,
-
11:33 - 11:36már majdnem egy évtizede,
-
11:36 - 11:38és mivel ő is láthatja ezt,
-
11:38 - 11:40szeretnénk neked lehetőséget adni,
-
11:40 - 11:42hogy üzenj neki valamit.
-
11:42 - 11:43Joseph Kim: Koreaiul?
-
11:43 - 11:46A.H.: Mondhatod angolul aztán pedig koreaiul is.
-
11:46 - 11:50(Nevetés)
-
11:50 - 11:52J.K.: Oké, nem fogom koreaiul mondani,
-
11:52 - 11:55mert nem hiszem, hogy kibírom
-
11:55 - 11:59sírás nélkül.
-
11:59 - 12:03Nuna, már 10 éve,
-
12:03 - 12:10hogy nem láttalak.
-
12:10 - 12:13És csak annyit szeretnék mondani,
-
12:13 - 12:17hogy hiányzol, és hogy szeretlek,
-
12:17 - 12:22és kérlek gyere vissza hozzám és maradj életben.
-
12:22 - 12:27És én -- oh, istenem.
-
12:27 - 12:31Még mindig nem adtam fel a remény, hogy újra lássalak.
-
12:33 - 12:38Boldogan élem az életem,
-
12:38 - 12:41keményen tanulok
-
12:41 - 12:43míg újra találkozunk,
-
12:43 - 12:48és megígérem, hogy nem sírok többet.
-
12:48 - 12:49(Nevetés)
-
12:49 - 12:52Igen, várom, hogy újra lássalak
-
12:52 - 12:54és ha te nem találsz,
-
12:54 - 12:57én is keresni foglak,
-
12:57 - 13:00és remélem, hogy egy szép napon újra találkozunk.
-
13:00 - 13:03És üzenhetek még gyorsan az anyukámnak?
-
13:03 - 13:05A.H.: Persze, kérlek.
-
13:05 - 13:08J.K.: Nem voltunk együtt sokat,
-
13:08 - 13:10de tudom, hogy még mindig szeretsz,
-
13:10 - 13:13és, hogy valószínűleg még mindig imádkozol értem
-
13:13 - 13:16és gondolsz rám.
-
13:16 - 13:18Csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm,
-
13:18 - 13:21hogy világra hoztál.
-
13:21 - 13:23Köszönöm.
-
13:23 - 13:28(Taps)
- Title:
- Joseph Kim: Egy elvesztett család Észak-Koreában. És egy új Amerikában.
- Speaker:
- Joseph Kim
- Description:
-
Joseph Kim, menekült, az USA-ban él. Elmeséli élete történetét Észak-Koreában, az éhség ideje alatt. Új életet kezdett -- de még mindig kutatja elveszett családját.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 13:34
Laszlo Kereszturi approved Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Laszlo Kereszturi commented on Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Laszlo Kereszturi edited Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Laszlo Kereszturi edited Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Dóra Pásztor accepted Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Dóra Pásztor edited Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Zsófi Benedek edited Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. | ||
Zsófi Benedek edited Hungarian subtitles for The family I lost in North Korea. And the family I gained. |
Laszlo Kereszturi
Gratulálok.