1
00:00:00,000 --> 00:00:04,000
Észak Koreában születtem és nevelkedtem.

2
00:00:04,000 --> 00:00:09,000
Habár a családom állandóan a megélhetésért küszködött,

3
00:00:09,000 --> 00:00:12,000
mindig szeretet és gondoskodás vett körül,

4
00:00:12,000 --> 00:00:14,000
mivel én voltam az egyetlen fiú gyermek

5
00:00:14,000 --> 00:00:18,000
és a kisebb testvér.

6
00:00:18,000 --> 00:00:21,000
De aztán a nagy éhínség beköszöntött 1994-ben.

7
00:00:21,000 --> 00:00:24,000
Négy éves voltam.

8
00:00:24,000 --> 00:00:27,000
A nővérem és én tüzifáért jártunk

9
00:00:27,000 --> 00:00:29,000
reggel 5 órától

10
00:00:29,000 --> 00:00:32,000
éjfél utánig.

11
00:00:32,000 --> 00:00:36,000
Jártam az utcákat élelem után kutatva,

12
00:00:36,000 --> 00:00:38,000
és emlékszem, láttam egy kis gyereket

13
00:00:38,000 --> 00:00:41,000
az édesanyja hátán sültkrumplit enni,

14
00:00:41,000 --> 00:00:44,000
és ahogy el akartam tőle lopni.

15
00:00:44,000 --> 00:00:49,000
Az éhezés megalázottság. Az éhezés reménytelenség.

16
00:00:49,000 --> 00:00:52,000
Egy éhező gyereknek, a politika és szabadság

17
00:00:52,000 --> 00:00:55,000
ismeretlen fogalmak.

18
00:00:55,000 --> 00:00:58,000
A kilencedik születésnapomon a szüleim

19
00:00:58,000 --> 00:01:01,000
még csak nem is tudtak enni adni.

20
00:01:01,000 --> 00:01:05,000
De még gyerekként is éreztem a levertséget

21
00:01:05,000 --> 00:01:08,000
a szívükben.

22
00:01:08,000 --> 00:01:13,000
Több, mint egy millió észak-koreai halt éhen azokban az időkben,

23
00:01:13,000 --> 00:01:17,000
és 2003-ban, amikor 13 éves voltam,

24
00:01:17,000 --> 00:01:20,000
az apám is éhen halt.

25
00:01:20,000 --> 00:01:24,000
Láttam ahogy lassan elsorvadt és meghalt.

26
00:01:24,000 --> 00:01:28,000
Ugyanebben az évben az anyám egyszercsak eltünt,

27
00:01:28,000 --> 00:01:30,000
aztán a nővérem közölte velem,

28
00:01:30,000 --> 00:01:33,000
hogy elmegy Kínába pénzt keresni,

29
00:01:33,000 --> 00:01:37,000
és, hogy visszajön majd pénzzel és étellel hamarosan.

30
00:01:37,000 --> 00:01:40,000
Mivel még soha nem voltunk egymástól távol

31
00:01:40,000 --> 00:01:43,000
és úgy gondoltam örökké együtt leszünk,

32
00:01:43,000 --> 00:01:46,000
még csak meg sem öleltem amikor elment.

33
00:01:46,000 --> 00:01:51,000
Ez volt életem legeslegnagyobb hibája.

34
00:01:51,000 --> 00:01:52,000
Akkor még nem tudtam,

35
00:01:52,000 --> 00:01:56,000
hogy sokáig nem látjuk egymást majd.

36
00:01:56,000 --> 00:02:01,000
Azóta nem találkoztam sem édesanyámmal, sem a nővéremmel.

37
00:02:01,000 --> 00:02:05,000
Váratlanul árva és otthontalan lettem.

38
00:02:05,000 --> 00:02:08,000
A mindennapi életem rendkívül kemény volt,

39
00:02:08,000 --> 00:02:10,000
azonban egyszerű is.

40
00:02:10,000 --> 00:02:14,000
Csak egy darabka koszos kenyeret kellett találnom a kukában.

41
00:02:14,000 --> 00:02:17,000
De így nem lehetett túlélni.

42
00:02:17,000 --> 00:02:22,000
Rájöttem, hogy a koldulás nem megoldás.

43
00:02:22,000 --> 00:02:27,000
Szóval az illegális piacon kezdtem el a étel kordékból lopkodni.

44
00:02:27,000 --> 00:02:30,000
Néha, találtam egy-két munkát

45
00:02:30,000 --> 00:02:32,000
ételért cserébe.

46
00:02:32,000 --> 00:02:36,000
Egyszer, két hónapot azzal töltöttem télen,

47
00:02:36,000 --> 00:02:37,000
hogy egy szénbányában dolgoztam

48
00:02:37,000 --> 00:02:43,000
33 méterrel a föld alatt bármiféle védőfelszerelés nélkül

49
00:02:43,000 --> 00:02:47,000
akár napi 16 órában.

50
00:02:47,000 --> 00:02:49,000
Nem számított ritkaságnak.

51
00:02:49,000 --> 00:02:56,000
Sok más árva élt még így, vagy rosszabb körülmények között.

52
00:02:56,000 --> 00:03:01,000
Amikor nem tudtam elaludni a fagyos hideg

53
00:03:01,000 --> 00:03:02,000
vagy éhség miatt,

54
00:03:02,000 --> 00:03:05,000
reménykedtem, hogy a következő reggelen

55
00:03:05,000 --> 00:03:08,000
a nővérem jön és felébreszt

56
00:03:08,000 --> 00:03:10,000
a kedvenc ételemmel.

57
00:03:10,000 --> 00:03:13,000
Ez a remény tartott életben.

58
00:03:13,000 --> 00:03:16,000
Nem volt nagy, egetverő remény.

59
00:03:16,000 --> 00:03:19,000
Inkább olyasmi, mint ami segített hinni,

60
00:03:19,000 --> 00:03:21,000
hogy majd a következő kukában lehet kenyér,

61
00:03:21,000 --> 00:03:24,000
még ha többnyire nem is volt.

62
00:03:24,000 --> 00:03:28,000
De ha nem hiszek benne, meg sem próbálom,

63
00:03:28,000 --> 00:03:30,000
és akkor meghalok.

64
00:03:30,000 --> 00:03:34,000
A remény tartott életben.

65
00:03:34,000 --> 00:03:37,000
Minden nap mondtam magamnak,

66
00:03:37,000 --> 00:03:39,000
nem számít, hogy mennyire nehéz,

67
00:03:39,000 --> 00:03:43,000
életben kell maradnom.

68
00:03:43,000 --> 00:03:47,000
Három évnyi várakozás után a nővéremre

69
00:03:47,000 --> 00:03:52,000
úgy döntöttem, hogy én magam megyek Kínába megkeresni.

70
00:03:52,000 --> 00:03:55,000
Rádöbbentem,

71
00:03:55,000 --> 00:03:58,000
hogy ilyen körülmények között nem sokáig maradnék életben.

72
00:03:58,000 --> 00:04:01,000
Tudtam, hogy az út kockázatos lesz,

73
00:04:01,000 --> 00:04:04,000
de így is úgy is pengeélen táncoltam.

74
00:04:04,000 --> 00:04:08,000
Ugyanúgy éhen halhatok Észak Koreában, mint az apám

75
00:04:08,000 --> 00:04:12,000
vagy legalább megpróbálhatok a jobb élet reményében

76
00:04:12,000 --> 00:04:15,000
elszökni Kínába.

77
00:04:15,000 --> 00:04:18,000
Megtudtam, hogy sok ember próbál átszökni

78
00:04:18,000 --> 00:04:23,000
Kínába a határon át éjszaka, hogy így ne lássák meg őket a sötétben.

79
00:04:23,000 --> 00:04:27,000
Az észak koreai határőrök gyakran lelövik az embereket

80
00:04:27,000 --> 00:04:30,000
akik engedély nélkül próbálnak átkelni a határon.

81
00:04:30,000 --> 00:04:33,000
A kínai katonák elkapják

82
00:04:33,000 --> 00:04:35,000
és visszatoloncolják őket Észak-Koreába

83
00:04:35,000 --> 00:04:39,000
ahol súlyos büntetést szabnak ki rájuk.

84
00:04:39,000 --> 00:04:42,000
Úgy döntöttem én nappal próbálkozom,

85
00:04:42,000 --> 00:04:48,000
először is azért mert gyerek voltam aki félt a sötétben,

86
00:04:48,000 --> 00:04:52,000
másodszor pedig azért, mert tudtam így is nagy kockázatot vállalok,

87
00:04:52,000 --> 00:04:56,000
és mivel nem sokan kísérelték meg a szökést nappal,

88
00:04:56,000 --> 00:04:57,000
így úgy gondoltam talán van esélyem

89
00:04:57,000 --> 00:05:01,000
anélkül, hogy meglátnának.

90
00:05:01,000 --> 00:05:05,000
2006. február 15-én sikerült Kínába jutnom.

91
00:05:05,000 --> 00:05:07,000
16 éves voltam.

92
00:05:07,000 --> 00:05:10,000
Azt hittem, Kínában könnyebb lesz majd,

93
00:05:10,000 --> 00:05:13,000
mivel több volt az élelem.

94
00:05:13,000 --> 00:05:16,000
Azt hittem, több ember segít majd nekem.

95
00:05:16,000 --> 00:05:20,000
De sokkal nehezebb volt az élet, mint Észak-Koreában

96
00:05:20,000 --> 00:05:22,000
mivel itt nem voltam szabad.

97
00:05:22,000 --> 00:05:25,000
Folyton azon aggódtam, hogy elkapnak

98
00:05:25,000 --> 00:05:27,000
és visszaküldenek.

99
00:05:27,000 --> 00:05:31,000
Csodával határos módon, néhány hónappal később

100
00:05:31,000 --> 00:05:32,000
tallálkoztam valakivel aki

101
00:05:32,000 --> 00:05:35,000
egy földalatti menedéket vezetett Észak-Koreaiaknak

102
00:05:35,000 --> 00:05:38,000
és ott maradhattam,

103
00:05:38,000 --> 00:05:43,000
és ehettem rendszeresen hosszú évek óta először.

104
00:05:43,000 --> 00:05:48,000
Később, abban az évben egy aktivista segített eljutni Kínából,

105
00:05:48,000 --> 00:05:52,000
mint menekült az Amerikai Egyesült Államokba.

106
00:05:52,000 --> 00:05:55,000
Amerikába mentem, úgy, hogy egy szót sem beszéltem angolul,

107
00:05:55,000 --> 00:06:00,000
mégis a szociális gondozóm közölte, hogy középiskolába kell járnom.

108
00:06:00,000 --> 00:06:04,000
Még Észak-Koreában is egyes alatt voltam.

109
00:06:04,000 --> 00:06:05,000
(Nevetés)

110
00:06:05,000 --> 00:06:09,000
És épphogy befejeztem az alsó tagozatot.

111
00:06:09,000 --> 00:06:12,000
És emlékszem, hogy küzdöttem az iskolában nap, mint nap.

112
00:06:12,000 --> 00:06:16,000
A tankönyvek és a könyvtár nem tartozott a hobbijaim közé.

113
00:06:16,000 --> 00:06:20,000
Az édesapám, nagyon sokat próbálkozott, hogy ösztökéljen a tanulásra,

114
00:06:20,000 --> 00:06:23,000
de nem sikerült neki.

115
00:06:23,000 --> 00:06:26,000
Egy alkalommal az apám feladta a próbálkozást.

116
00:06:26,000 --> 00:06:30,000
Azt mondta: "Nem vagy a fiam többé."

117
00:06:30,000 --> 00:06:34,000
Csupán 11 vagy 12 éves voltam, de mélyen megsebzett.

118
00:06:34,000 --> 00:06:37,000
Azonban, a motiváltságom

119
00:06:37,000 --> 00:06:42,000
csöppet sem változott a haláláig.

120
00:06:42,000 --> 00:06:45,000
Tehát, Amerikában majdhogynem nevetséges volt,

121
00:06:45,000 --> 00:06:48,000
hogy középiskolába kellett járnom.

122
00:06:48,000 --> 00:06:50,000
Még csak a felső tagozatot sem fejeztem be.

123
00:06:50,000 --> 00:06:53,000
Úgy döntöttem mégis eljárok mert azt mondták,

124
00:06:53,000 --> 00:06:56,000
de nem erőltetem meg magam.

125
00:06:56,000 --> 00:06:59,000
Azonban, egy nap amikor hazajöttem az iskolából a nevelő anyám

126
00:06:59,000 --> 00:07:03,000
csirkeszárnyakat sütött vacsorára.

127
00:07:03,000 --> 00:07:06,000
És vacsora alatt akartam még egy szárnyat enni,

128
00:07:06,000 --> 00:07:09,000
de láttam, hogy nem volt elég mindenkinek,

129
00:07:09,000 --> 00:07:12,000
így letettem róla.

130
00:07:12,000 --> 00:07:15,000
Amikor lenéztem a tányéromra,

131
00:07:15,000 --> 00:07:20,000
Láttam, az utolsó csirkeszárnyat amit a nevelő apám tett oda az övéről.

132
00:07:20,000 --> 00:07:22,000
Határtalanul boldog voltam.

133
00:07:22,000 --> 00:07:25,000
Ránéztem ahogy ott ült mellettem.

134
00:07:25,000 --> 00:07:28,000
És ő csak kedvesen nézett vissza rám,

135
00:07:28,000 --> 00:07:31,000
de nem szólt semmit.

136
00:07:31,000 --> 00:07:35,000
Váratlanul az édesapám jutott eszembe.

137
00:07:35,000 --> 00:07:38,000
A nevelő apám kedvessége

138
00:07:38,000 --> 00:07:41,000
az édesapámra emlélkeztetett,

139
00:07:41,000 --> 00:07:44,000
aki mindig megosztotta velem az ételt,

140
00:07:44,000 --> 00:07:48,000
még ha ő is éhes volt és éhezett.

141
00:07:48,000 --> 00:07:53,000
Úgy éreztem megfulladok attól, hogy mennyi ételhez juthatok Amerikában

142
00:07:53,000 --> 00:07:56,000
és mégis, az apám éhen halt.

143
00:07:56,000 --> 00:08:00,000
Akkor este azt kívántam bárcsak főzhetnék neki,

144
00:08:00,000 --> 00:08:04,000
és más is eszembe jutott még,

145
00:08:04,000 --> 00:08:06,000
hogy hálálhatnám meg neki.

146
00:08:06,000 --> 00:08:09,000
Így, megígértem magamnak,

147
00:08:09,000 --> 00:08:12,000
hogy keményen tanulok majd és elérem a legjobb oktatást

148
00:08:12,000 --> 00:08:16,000
Amerikában, hogy lerójam az áldozatot amit értem tett.

149
00:08:16,000 --> 00:08:18,000
Komolyan vettem az iskolát,

150
00:08:18,000 --> 00:08:21,000
és életemben először

151
00:08:21,000 --> 00:08:25,000
akadémiai kitüntetést kaptam kíváló tanulmányért

152
00:08:25,000 --> 00:08:30,000
és dékán listás lettem az első tanévtől.

153
00:08:30,000 --> 00:08:38,000
(Taps)

154
00:08:38,000 --> 00:08:41,000
A csirkeszárny megváltoztatta az életem.

155
00:08:41,000 --> 00:08:45,000
(Nevetés)

156
00:08:45,000 --> 00:08:48,000
A remény személyes dolog. A remény valami

157
00:08:48,000 --> 00:08:51,000
amit senki nem adhat neked.

158
00:08:51,000 --> 00:08:54,000
Neked kell eldöntened, hogy hiszel benne.

159
00:08:54,000 --> 00:08:57,000
Neked kell elérned.

160
00:08:57,000 --> 00:09:00,000
Észak-Koreában, nekem sikerült.

161
00:09:00,000 --> 00:09:03,000
A remény hozott Amerikába.

162
00:09:03,000 --> 00:09:06,000
De Amerikában nem tudtam mit tehetnék,

163
00:09:06,000 --> 00:09:11,000
mert volt ez a túláradó szabadságérzetem.

164
00:09:11,000 --> 00:09:15,000
Annál a bizonyos vacsoránál a nevelő apám irányt mutatott nekem,

165
00:09:15,000 --> 00:09:19,000
és ösztökélt, értelmet adott

166
00:09:19,000 --> 00:09:23,000
az életemnek Amerikában.

167
00:09:23,000 --> 00:09:26,000
Nem egyedül jöttem.

168
00:09:26,000 --> 00:09:31,000
A remény velem volt, de ez önmagában nem elég.

169
00:09:31,000 --> 00:09:35,000
Rengeteg ember segített utam során.

170
00:09:35,000 --> 00:09:39,000
Az észak-koreai emberek keményen küzdenek a túlélésért.

171
00:09:39,000 --> 00:09:42,000
Kényszeríteni kell magukat a túlélésre,

172
00:09:42,000 --> 00:09:44,000
hogy legyen reményük a túlélésre,

173
00:09:44,000 --> 00:09:49,000
de ez nem tudják segítség nélkül.

174
00:09:49,000 --> 00:09:51,000
Ez az én üzenetem.

175
00:09:51,000 --> 00:09:54,000
Remélj,

176
00:09:54,000 --> 00:09:57,000
de segíts másokon.

177
00:09:57,000 --> 00:10:04,000
Az élet bárhol a világon nehéz lehet.

178
00:10:04,000 --> 00:10:08,000
A nevelő apám akaratlanul is megváltoztatta az életem.

179
00:10:08,000 --> 00:10:12,000
Ugyanígy te is megváltoztathatod valaki életét,

180
00:10:12,000 --> 00:10:17,000
akár egy kis törődéssel.

181
00:10:17,000 --> 00:10:22,000
Egy darab kenyér csillapíthatja az éhséged

182
00:10:22,000 --> 00:10:25,000
és a remény elhozhatja a keresett kenyeret,

183
00:10:25,000 --> 00:10:27,000
hogy életben maradj.

184
00:10:27,000 --> 00:10:30,000
De bizton hiszem,

185
00:10:30,000 --> 00:10:34,000
hogy kedvességgel és törődéssel

186
00:10:34,000 --> 00:10:37,000
megmentheted egy másik Joseph életét

187
00:10:37,000 --> 00:10:43,000
és megváltoztathatod ezernyi más Josephét

188
00:10:43,000 --> 00:10:47,000
akik remélik a túlélést.

189
00:10:47,000 --> 00:10:48,000
Köszönöm.

190
00:10:48,000 --> 00:10:57,000
(Taps)

191
00:11:24,000 --> 00:11:27,000
Adrian Hong: Joseph, köszönjük, hogy megosztottad

192
00:11:27,000 --> 00:11:30,000
ezt a nagyon személyes és egyedi történetet velünk.

193
00:11:30,000 --> 00:11:33,000
Tudom, hogy nem találkoztál a nővéreddel, azt mondtad,

194
00:11:33,000 --> 00:11:36,000
már majdnem egy évtizede,

195
00:11:36,000 --> 00:11:38,000
és mivel ő is láthatja ezt,

196
00:11:38,000 --> 00:11:40,000
szeretnénk neked lehetőséget adni,

197
00:11:40,000 --> 00:11:42,000
hogy üzenj neki valamit.

198
00:11:42,000 --> 00:11:43,000
Joseph Kim: Koreaiul?

199
00:11:43,000 --> 00:11:46,000
A.H.: Mondhatod angolul aztán pedig koreaiul is.

200
00:11:46,000 --> 00:11:50,000
(Nevetés)

201
00:11:50,000 --> 00:11:52,000
J.K.: Oké, nem fogom koreaiul mondani,

202
00:11:52,000 --> 00:11:55,000
mert nem hiszem, hogy kibírom

203
00:11:55,000 --> 00:11:59,000
sírás nélkül.

204
00:11:59,000 --> 00:12:03,000
Nuna, már 10 éve,

205
00:12:03,000 --> 00:12:10,000
hogy nem láttalak.

206
00:12:10,000 --> 00:12:13,000
És csak annyit szeretnék mondani,

207
00:12:13,000 --> 00:12:17,000
hogy hiányzol, és hogy szeretlek,

208
00:12:17,000 --> 00:12:22,000
és kérlek gyere vissza hozzám és maradj életben.

209
00:12:22,000 --> 00:12:27,000
És én -- oh, istenem.

210
00:12:27,000 --> 00:12:31,000
Még mindig nem adtam fel a remény, hogy újra lássalak.

211
00:12:33,000 --> 00:12:38,000
Boldogan élem az életem,

212
00:12:38,000 --> 00:12:41,000
keményen tanulok

213
00:12:41,000 --> 00:12:43,000
míg újra találkozunk,

214
00:12:43,000 --> 00:12:48,000
és megígérem, hogy nem sírok többet.

215
00:12:48,000 --> 00:12:49,000
(Nevetés)

216
00:12:49,000 --> 00:12:52,000
Igen, várom, hogy újra lássalak

217
00:12:52,000 --> 00:12:54,000
és ha te nem találsz,

218
00:12:54,000 --> 00:12:57,000
én is keresni foglak,

219
00:12:57,000 --> 00:13:00,000
és remélem, hogy egy szép napon újra találkozunk.

220
00:13:00,000 --> 00:13:03,000
És üzenhetek még gyorsan az anyukámnak?

221
00:13:03,000 --> 00:13:05,000
A.H.: Persze, kérlek.

222
00:13:05,000 --> 00:13:08,000
J.K.: Nem voltunk együtt sokat,

223
00:13:08,000 --> 00:13:10,000
de tudom, hogy még mindig szeretsz,

224
00:13:10,000 --> 00:13:13,000
és, hogy valószínűleg még mindig imádkozol értem

225
00:13:13,000 --> 00:13:16,000
és gondolsz rám.

226
00:13:16,000 --> 00:13:18,000
Csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm,

227
00:13:18,000 --> 00:13:21,000
hogy világra hoztál.

228
00:13:21,000 --> 00:13:23,000
Köszönöm.

229
00:13:23,000 --> 00:13:28,000
(Taps)