Az év, mikor végigolvastam a világot!

Ann Morgan olvasottnak tartotta magát egészen addig, míg fel nem fedezte a "hatalmas kulturális vakfoltot" a könyvespolcán. Az angol és amerikai szerzők műveinek tömkelegében alig-alig volt az anglofón világon kívüli alkotók munkáiból. Kitűzött hát maga elé egy ambiciózus célt: egy év leforgása alatt a Föld minden országából elolvasni egy könyvet. Immár pedig arra buzdít minden angolbarát olvasót, hogy fogyasszanak fordított alkotásokat is, hogy a kiadók keményebben küzdjenek külföldi irodalmi remekművek hazahozataláért. Fedezze fel olvasási utazásának interaktív térképét az alábbi linken: go.ted.com/readtheworld

Gyakran mondják, hogy sokat
elárul valakiről,

hogy mi is található a könyvespolcán.

Hogy mit árul el rólam
az én könyvespolcom?

Mikor pár éve feltettem magamnak
ezt a kérdést,

a válasz engem is megdöbbentett.

Világéletemben egész műveltnek

és kozmopolita személyiségnek
tartottam magam.

De a könyvespolcom teljesen
másról árulkodott.

Majd' minden könyvem

brit és észak-amerikai írók művei voltak;

más nyelvről fordított könyv
szinte nem is volt köztük.

E hatalmas, kulturális vakfolt, amivel
olvasottságomat illetően szembesültem,

igen letaglózott.

S mikor belegondoltam,
kezdtem sajnálni, hogy így alakult.

Tudtam, hogy biztosan rengeteg
nagyszerű történet vár rám

nem angol nyelvű írók tollából is!

Elszomorító volt belegondolni,
hogy olvasási szokásaim miatt

valószínűleg sosem ismerem meg őket!

Úgy döntöttem, felírok magamnak receptre

egy föld körüli intenzív olvasó kurzust!

2012 meglehetősen nemzetközi évnek
ígérkezett az Egyesült Királyságban;

ez volt a Londoni Olimpiai Játékok éve.

Úgy határoztam,
ezt használom időkeretként,

hogy megpróbáljak elolvasni egy regényt,
novellagyűjteményt

vagy életrajzot a világ minden országából!

Így is tettem.

Nagyon izgalmas volt,

és figyelemre méltó dolgokat tanultam,

és nagyszerű kapcsolatokra tettem szert,

melyeket szeretnék ma
itt megosztani önökkel.

Azonban a dolog néhány gyakorlati
problémával kezdődött.

Miután sikerült kitalálni, hogy a Föld
országainak számos listái közül

melyiket is használjam a vállalkozásomhoz,

végül az ENSZ által elismert nemzetek
listájánál maradtam,

melyhez hozzáadtam még Tajvant,

s így összesen 196 országgal volt dolgom.

Miután kidolgoztam a rendszert
az olvasáshoz és blogíráshoz:

kb. négy könyv hetente,

heti öt munkanappal számolva,

rá kellett döbbennem, hogy lehet,
hogy nem is tudok majd

angol nyelvű könyvet beszerezni
minden országból.

Az Egyesült Királyságban egy évben
kiadott irodalmi művek

mindössze 4,5%-a fordítás,

mely adat hasonló a többi
angol nyelvű országban is.

Ugyanakkor a megjelent fordítások aránya

más országokban sokkal magasabb.

A 4,5% már eleve nem túl magas szám,

ám ez az adat nem árulkodik arról,

hogy e könyvek jó része
oly országból származik,

ahol a kiadói hálózat erős,

és ahol a kiadói szakértők mindent
beleadnak eme alkotások

angol nyelvű kiadóknak történő
értékesítésébe.

Például, noha jóval 100 felett van az
évente franciáról fordított

és az EK-ban kiadott könyvek száma,

legtöbbjük mégis Franciaországból
és Svájcból származik.

Míg a francia nyelvű afrikai országok

ritkán képviseltetik magukat a piacon.

Következésképp meglehetősen sok nemzetnek

nagyon alacsony, vagy épp a nullával
egyenlő a kereskedelemben elérhető,

angol nyelvű irodalmi alkotásainak száma.

Az ő könyveik láthatatlanok maradnak
a világ legpublikáltabb

nyelvének olvasói számára.

Ám mikor a világ végigolvasására
került a sor,

számomra a legnagyobb kihívás
mégis az volt,

hogy azt sem tudtam, hol kezdjem.

Mivel addigi életem folyamán
szinte kizárólag

brit és észak-amerikai könyveket olvastam,

fogalmam sem volt, miként szerezzek be,
és találjak történeteket,

és válasszak a világ többi részén
fellelhetők közül.

Nem tudtam, hogyan tegyek szert
egy könyvre Szváziföldről.

Nem ismertem egy jó regényt
sem Namíbiából.

Mi tagadás --

egy tanácstalan, irodalmi xenofób voltam.

Mégis, hogyan is olvashatnám
én végig a világot?

Segítséget kellett tehát kérnem.

Így 2011 októberében
beregisztráltam a blogomat

ayearofreadingtheworld.com címen,

és közzétettem egy rövid
felhívást a neten.

Bemutatkoztam,

meséltem beszűkült olvasási szokásaimról,

és kértem minden segítőkész embert,

hogy üzenetben javasoljon
nekem olvasnivalót

a bolygó más vidékeiről.

Fogalmam sem volt,
érdekel-e ez majd bárkit is,

de a felhívás közzététele után pár órával

az emberek már el is kezdtek válaszolni.

Eleinte barátok és kollégák.

Majd a barátok barátai.

És nemsokára vadidegenek is írtak.

A felhívás után négy nappal

kaptam egy üzenetet egy Rafidah nevű
hölgytől Kuala Lumpurból.

Azt írta, hogy megtetszett
neki a vállalkozásom,

ezért elmenne egy helyi angol
nyelvű könyvesboltba

kiválasztani nekem a maláj
könyvemet és elpostázná.

Nagy örömmel elfogadtam a felajánlást

és pár héttel később

meg is érkezett a csomag nem is egy,
hanem kettő könyvvel --

Rafidah választottja Malajziából,

valamint egy másik általa választott
könyv Szingapúrból.

Akkoriban teljesen elámultam azon,

hogy egy tőlem majdnem
10 000 kilométerre lévő idegen

veszi magának a fáradságot valaki
megsegítésére,

akivel valószínűleg soha
nem találkozik majd.

Ám Rafidah kedvessége
az egész évemre jellemző lett.

Időről időre az emberek azon fáradoztak,
hogy nekem segítsenek.

Volt, aki utánanézett dolgoknak,

mások kitérőt tettek nyaralásuk
vagy üzleti útjuk során,

és könyvesboltba mentek.

Mint kiderült,
ha végig szeretnéd olvasni a világot,

ha nyitott lélekkel fordulsz felé,

a világ a segítségedre lesz.

Oly országok esetében, melyeknek

alig vagy egyáltalán nincs kereskedelemben
kapható angol nyelvű irodalma,

voltak, akik még messzebb mentek.

Sokszor meglepő forrásokból
érkeztek könyvek.

Panamai olvasmányom
például a Panama-csatornával

Twitteren folytatott beszélgetésemen
keresztül érkezett.

Nos, igen, a Panama-csatornának
tényleg van Twittere.

S mikor a projektemmel kapcsolatban írtam,

azt javasolta,
hogy próbáljam meg beszerezni

a panamai szerző,
Juan David Morgan egyik művét.

Rátaláltam Morgan weboldalára
és üzentem neki.

Megkérdeztem, létezik-e angol fordítása

bármely spanyolul írt művének.

Azt válaszolta,
hogy ugyan még semmit nem publikáltak,

de van egy kiadatlan fordítása

a "The Golden Horse" c. munkájának.

E-mailben elküldte,

lehetővé téve nekem,
hogy az egyik legelső olvasója

lehessek angol nyelvű könyvének.

Nem Morgan volt az egyetlen tollforgató,

aki így osztotta meg velem munkáját.

Svédországtól Palauig

írók és fordítók küldték nekem
magánkiadású könyveiket

és kiadatlan kézirataikat,

melyeket nem kaptak még fel
az anglofón kiadók,

vagy melyek már nem kaphatók,
így tisztelve meg

engem a lehetőséggel, hogy bepillanthassak
pár hihetetlen képzeletbeli világba.

Olvastam például

a 19. században a portugálokkal szembeni
ellenállást vezető

dél-afrikai Ngungunhane királyról;

csakúgy, mint esküvői rituálékról
Türkmenisztánban,

a Kaszpi-tenger partján található
eldugott kis faluban.

Megismertem még Kuwait
válaszát is Bridget Jonesra.

(Nevetés)

És olvastam egy fán történt orgiáról
Angolából.

De talán a legfantasztikusabb
példája annak,

hogy emberek milyen messze is
voltak készek elmenni,

hogy segítsenek nekem
végigolvasni a világot,

a vállalkozásom vége felé esett meg velem,

mikor megpróbáltam beszerezni egy könyvet
az apró, portugál nyelvű

afrikai szigetországból:
São Tomé és Príncipéből.

Miután jó pár hónapom ráment arra, hogy
minden elképzelhető követ megmozgassak

egy angolra fordított könyvük
beszerzésére,

úgy tűnt, nem maradt más hátra,

mint hogy nulláról készíttessek
egy fordítást.

Tele voltam kétségekkel,

hogy mégis ki akar majd
segíteni nekem ebben,

és időt áldozni efféle dologra.

Egy hét sem telt bele, hogy felhívásomat
közzétettem Twitteren és Facebookon

portugálul beszélők számára,

több emberem volt, mint amennyit
be tudtam vonni a projektbe;

köztük Margaret Jull Costa,
a terület kiemelkedő képviselője,

aki a Nobel-díjas José Saramago
munkáját fordította.

Kilenc önkéntesemmel a hátam mögött

sikerült rátalálnom
egy São Tomé-i szerző könyvére

melyből elegendő példány tudtam
online vásárolni.

Íme az egyik.

S mindegyik önkéntesnek elküldtem egyet.

Mind elvállaltak pár novellát
ebből a gyűjteményből,

és szavukat tartván,
visszaküldték nekem fordításaikat,

így 6 héten belül rendelkezésemre állt az
egész könyv, és már csak olvasnom kellett.

Miképp világolvasó évem során oly gyakran,
ebben az esetben is

tudatlanságom és
korlátaimat illető őszinteségem

komoly előnyömre vált.

Mikor São Tomé és Príncipére került a sor,

nemcsak lehetőségem volt
tanulni valami újat

és egy sor új történetet megismerni,

hanem összehozhattam embereket,

és egy közös kreatív alkotómunkát.

Gyengeségem a projekt erősségévé vált.

Az abban az évben olvasott könyvek
sok mindenre rávilágítottak számomra.

Hisz, akik szeretnek olvasni, azok tudják,

hogy a könyvek különleges erővel bírnak,
mellyel kibújhatunk saját bőrünkből,

valaki mássá válhatunk,

s így, legalább egy kis időre

más szemmel nézhetünk a világra.

Ez akár kínos élménnyé is válhat,

különösen, ha egy olyan kultúrából

érkező könyvet olvasunk, melynek
értékrendje gyökeresen eltér sajátunktól.

Ugyanakkor felvilágosító hatása is lehet.

Az ismeretlen gondolatokkal való küzdelem
segíthet a saját gondolatok tisztázásában.

De akár a vakfoltokra is rávilágíthat,

melyek addig világszemléletünket
jellemezték.

Mikor visszapillantottam az angol nyelvű
irodalom nagy részére,

például, amelyeken felnőttem,

feltűnt, hogy sokuk mennyire korlátolt

a világ többi részének
gazdagságához képest.

És ahogy peregtek a lapok,

valami más is elindult a maga útján.

Apránként

az országok hosszú listája,
mellyel az évet kezdtem

átváltozott a helynevek száraz,
hivatalos felsorolásából

egy élő, lélegző valósággá.

Nem szeretném azt sugallni,
hogy lehetséges volna teljes képet

kapni egy országról mindössze egy
könyv elolvasásával.

Ám összességében az év során
olvasott történeteknek köszönhetően

sokkal befogadóbbá váltam,
mint előtte bármikor

páratlan bolygónk kínálta gazdagság,
sokszínűség és összetettség iránt.

Mintha a világ történetei

és az emberek, akik annyi mindent tettek
azért, hogy elolvashassam őket

valósággá változtatták volna nekem őket.

Manapság, mikor a könyvespolcomra
pillantok,

vagy az e-book olvasómon lévő
műveket veszem,

már teljesen másról tesznek
tanúbizonyságot.

Arról, hogy a könyvek mennyire
képesek összekötni minket

politikai, földrajzi, kulturális,
társadalmi és vallási válaszfalainkon át.

Az emberi együttműködés
lehetőségének története ez.

És annak bizonyítéka,

milyen különleges időkben is élünk, mikor
is az internetnek köszönhetően

ma egy ismeretlennek könnyebb dolga van,

mint valaha, hogy megosszon egy
történetet, egy világszemléletet,

egy könyvet valakivel a világ másik
felén, akivel talán sosem találkozik.

Remélem, még sok éven át olvashatom
ezt a történetet!

És remélem, sokan csatlakoznak még hozzám!

Ha mindannyian szélesebb körből
választanánk olvasnivalót, az arra

ösztönözné a kiadókat,
hogy több könyvet fordítsanak le,

s ezáltal mind gazdagabbak lehetnénk.

Köszönöm.

(Taps)