Gyakran mondják, hogy sokat elárul valakiről, hogy mi is található a könyvespolcán. Hogy mit árul el rólam az én könyvespolcom? Mikor pár éve feltettem magamnak ezt a kérdést, a válasz engem is megdöbbentett. Világéletemben egész műveltnek és kozmopolita személyiségnek tartottam magam. De a könyvespolcom teljesen másról árulkodott. Majd' minden könyvem brit és észak-amerikai írók művei voltak; más nyelvről fordított könyv szinte nem is volt köztük. E hatalmas, kulturális vakfolt, amivel olvasottságomat illetően szembesültem, igen letaglózott. S mikor belegondoltam, kezdtem sajnálni, hogy így alakult. Tudtam, hogy biztosan rengeteg nagyszerű történet vár rám nem angol nyelvű írók tollából is! Elszomorító volt belegondolni, hogy olvasási szokásaim miatt valószínűleg sosem ismerem meg őket! Úgy döntöttem, felírok magamnak receptre egy föld körüli intenzív olvasó kurzust! 2012 meglehetősen nemzetközi évnek ígérkezett az Egyesült Királyságban; ez volt a Londoni Olimpiai Játékok éve. Úgy határoztam, ezt használom időkeretként, hogy megpróbáljak elolvasni egy regényt, novellagyűjteményt vagy életrajzot a világ minden országából! Így is tettem. Nagyon izgalmas volt, és figyelemre méltó dolgokat tanultam, és nagyszerű kapcsolatokra tettem szert, melyeket szeretnék ma itt megosztani önökkel. Azonban a dolog néhány gyakorlati problémával kezdődött. Miután sikerült kitalálni, hogy a Föld országainak számos listái közül melyiket is használjam a vállalkozásomhoz, végül az ENSZ által elismert nemzetek listájánál maradtam, melyhez hozzáadtam még Tajvant, s így összesen 196 országgal volt dolgom. Miután kidolgoztam a rendszert az olvasáshoz és blogíráshoz: kb. négy könyv hetente, heti öt munkanappal számolva, rá kellett döbbennem, hogy lehet, hogy nem is tudok majd angol nyelvű könyvet beszerezni minden országból. Az Egyesült Királyságban egy évben kiadott irodalmi művek mindössze 4,5%-a fordítás, mely adat hasonló a többi angol nyelvű országban is. Ugyanakkor a megjelent fordítások aránya más országokban sokkal magasabb. A 4,5% már eleve nem túl magas szám, ám ez az adat nem árulkodik arról, hogy e könyvek jó része oly országból származik, ahol a kiadói hálózat erős, és ahol a kiadói szakértők mindent beleadnak eme alkotások angol nyelvű kiadóknak történő értékesítésébe. Például, noha jóval 100 felett van az évente franciáról fordított és az EK-ban kiadott könyvek száma, legtöbbjük mégis Franciaországból és Svájcból származik. Míg a francia nyelvű afrikai országok ritkán képviseltetik magukat a piacon. Következésképp meglehetősen sok nemzetnek nagyon alacsony, vagy épp a nullával egyenlő a kereskedelemben elérhető, angol nyelvű irodalmi alkotásainak száma. Az ő könyveik láthatatlanok maradnak a világ legpublikáltabb nyelvének olvasói számára. Ám mikor a világ végigolvasására került a sor, számomra a legnagyobb kihívás mégis az volt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem. Mivel addigi életem folyamán szinte kizárólag brit és észak-amerikai könyveket olvastam, fogalmam sem volt, miként szerezzek be, és találjak történeteket, és válasszak a világ többi részén fellelhetők közül. Nem tudtam, hogyan tegyek szert egy könyvre Szváziföldről. Nem ismertem egy jó regényt sem Namíbiából. Mi tagadás -- egy tanácstalan, irodalmi xenofób voltam. Mégis, hogyan is olvashatnám én végig a világot? Segítséget kellett tehát kérnem. Így 2011 októberében beregisztráltam a blogomat ayearofreadingtheworld.com címen, és közzétettem egy rövid felhívást a neten. Bemutatkoztam, meséltem beszűkült olvasási szokásaimról, és kértem minden segítőkész embert, hogy üzenetben javasoljon nekem olvasnivalót a bolygó más vidékeiről. Fogalmam sem volt, érdekel-e ez majd bárkit is, de a felhívás közzététele után pár órával az emberek már el is kezdtek válaszolni. Eleinte barátok és kollégák. Majd a barátok barátai. És nemsokára vadidegenek is írtak. A felhívás után négy nappal kaptam egy üzenetet egy Rafidah nevű hölgytől Kuala Lumpurból. Azt írta, hogy megtetszett neki a vállalkozásom, ezért elmenne egy helyi angol nyelvű könyvesboltba kiválasztani nekem a maláj könyvemet és elpostázná. Nagy örömmel elfogadtam a felajánlást és pár héttel később meg is érkezett a csomag nem is egy, hanem kettő könyvvel -- Rafidah választottja Malajziából, valamint egy másik általa választott könyv Szingapúrból. Akkoriban teljesen elámultam azon, hogy egy tőlem majdnem 10 000 kilométerre lévő idegen veszi magának a fáradságot valaki megsegítésére, akivel valószínűleg soha nem találkozik majd. Ám Rafidah kedvessége az egész évemre jellemző lett. Időről időre az emberek azon fáradoztak, hogy nekem segítsenek. Volt, aki utánanézett dolgoknak, mások kitérőt tettek nyaralásuk vagy üzleti útjuk során, és könyvesboltba mentek. Mint kiderült, ha végig szeretnéd olvasni a világot, ha nyitott lélekkel fordulsz felé, a világ a segítségedre lesz. Oly országok esetében, melyeknek alig vagy egyáltalán nincs kereskedelemben kapható angol nyelvű irodalma, voltak, akik még messzebb mentek. Sokszor meglepő forrásokból érkeztek könyvek. Panamai olvasmányom például a Panama-csatornával Twitteren folytatott beszélgetésemen keresztül érkezett. Nos, igen, a Panama-csatornának tényleg van Twittere. S mikor a projektemmel kapcsolatban írtam, azt javasolta, hogy próbáljam meg beszerezni a panamai szerző, Juan David Morgan egyik művét. Rátaláltam Morgan weboldalára és üzentem neki. Megkérdeztem, létezik-e angol fordítása bármely spanyolul írt művének. Azt válaszolta, hogy ugyan még semmit nem publikáltak, de van egy kiadatlan fordítása a "The Golden Horse" c. munkájának. E-mailben elküldte, lehetővé téve nekem, hogy az egyik legelső olvasója lehessek angol nyelvű könyvének. Nem Morgan volt az egyetlen tollforgató, aki így osztotta meg velem munkáját. Svédországtól Palauig írók és fordítók küldték nekem magánkiadású könyveiket és kiadatlan kézirataikat, melyeket nem kaptak még fel az anglofón kiadók, vagy melyek már nem kaphatók, így tisztelve meg engem a lehetőséggel, hogy bepillanthassak pár hihetetlen képzeletbeli világba. Olvastam például a 19. században a portugálokkal szembeni ellenállást vezető dél-afrikai Ngungunhane királyról; csakúgy, mint esküvői rituálékról Türkmenisztánban, a Kaszpi-tenger partján található eldugott kis faluban. Megismertem még Kuwait válaszát is Bridget Jonesra. (Nevetés) És olvastam egy fán történt orgiáról Angolából. De talán a legfantasztikusabb példája annak, hogy emberek milyen messze is voltak készek elmenni, hogy segítsenek nekem végigolvasni a világot, a vállalkozásom vége felé esett meg velem, mikor megpróbáltam beszerezni egy könyvet az apró, portugál nyelvű afrikai szigetországból: São Tomé és Príncipéből. Miután jó pár hónapom ráment arra, hogy minden elképzelhető követ megmozgassak egy angolra fordított könyvük beszerzésére, úgy tűnt, nem maradt más hátra, mint hogy nulláról készíttessek egy fordítást. Tele voltam kétségekkel, hogy mégis ki akar majd segíteni nekem ebben, és időt áldozni efféle dologra. Egy hét sem telt bele, hogy felhívásomat közzétettem Twitteren és Facebookon portugálul beszélők számára, több emberem volt, mint amennyit be tudtam vonni a projektbe; köztük Margaret Jull Costa, a terület kiemelkedő képviselője, aki a Nobel-díjas José Saramago munkáját fordította. Kilenc önkéntesemmel a hátam mögött sikerült rátalálnom egy São Tomé-i szerző könyvére melyből elegendő példány tudtam online vásárolni. Íme az egyik. S mindegyik önkéntesnek elküldtem egyet. Mind elvállaltak pár novellát ebből a gyűjteményből, és szavukat tartván, visszaküldték nekem fordításaikat, így 6 héten belül rendelkezésemre állt az egész könyv, és már csak olvasnom kellett. Miképp világolvasó évem során oly gyakran, ebben az esetben is tudatlanságom és korlátaimat illető őszinteségem komoly előnyömre vált. Mikor São Tomé és Príncipére került a sor, nemcsak lehetőségem volt tanulni valami újat és egy sor új történetet megismerni, hanem összehozhattam embereket, és egy közös kreatív alkotómunkát. Gyengeségem a projekt erősségévé vált. Az abban az évben olvasott könyvek sok mindenre rávilágítottak számomra. Hisz, akik szeretnek olvasni, azok tudják, hogy a könyvek különleges erővel bírnak, mellyel kibújhatunk saját bőrünkből, valaki mássá válhatunk, s így, legalább egy kis időre más szemmel nézhetünk a világra. Ez akár kínos élménnyé is válhat, különösen, ha egy olyan kultúrából érkező könyvet olvasunk, melynek értékrendje gyökeresen eltér sajátunktól. Ugyanakkor felvilágosító hatása is lehet. Az ismeretlen gondolatokkal való küzdelem segíthet a saját gondolatok tisztázásában. De akár a vakfoltokra is rávilágíthat, melyek addig világszemléletünket jellemezték. Mikor visszapillantottam az angol nyelvű irodalom nagy részére, például, amelyeken felnőttem, feltűnt, hogy sokuk mennyire korlátolt a világ többi részének gazdagságához képest. És ahogy peregtek a lapok, valami más is elindult a maga útján. Apránként az országok hosszú listája, mellyel az évet kezdtem átváltozott a helynevek száraz, hivatalos felsorolásából egy élő, lélegző valósággá. Nem szeretném azt sugallni, hogy lehetséges volna teljes képet kapni egy országról mindössze egy könyv elolvasásával. Ám összességében az év során olvasott történeteknek köszönhetően sokkal befogadóbbá váltam, mint előtte bármikor páratlan bolygónk kínálta gazdagság, sokszínűség és összetettség iránt. Mintha a világ történetei és az emberek, akik annyi mindent tettek azért, hogy elolvashassam őket valósággá változtatták volna nekem őket. Manapság, mikor a könyvespolcomra pillantok, vagy az e-book olvasómon lévő műveket veszem, már teljesen másról tesznek tanúbizonyságot. Arról, hogy a könyvek mennyire képesek összekötni minket politikai, földrajzi, kulturális, társadalmi és vallási válaszfalainkon át. Az emberi együttműködés lehetőségének története ez. És annak bizonyítéka, milyen különleges időkben is élünk, mikor is az internetnek köszönhetően ma egy ismeretlennek könnyebb dolga van, mint valaha, hogy megosszon egy történetet, egy világszemléletet, egy könyvet valakivel a világ másik felén, akivel talán sosem találkozik. Remélem, még sok éven át olvashatom ezt a történetet! És remélem, sokan csatlakoznak még hozzám! Ha mindannyian szélesebb körből választanánk olvasnivalót, az arra ösztönözné a kiadókat, hogy több könyvet fordítsanak le, s ezáltal mind gazdagabbak lehetnénk. Köszönöm. (Taps)