Return to Video

Miért emelem fel a hangom még akkor is, ha gúnyolják az akcentusom

  • 0:01 - 0:03
    Volt egy visszatérő álmom:
  • 0:03 - 0:06
    belépek egy emberekkel teli szobába,
  • 0:06 - 0:09
    és megpróbálok elkerülni
    minden szemkontaktust.
  • 0:10 - 0:12
    Míg csak valaki észre nem vesz,
  • 0:12 - 0:13
    és be nem pánikolok.
  • 0:14 - 0:16
    Ez a valaki odasétál hozzám,
  • 0:16 - 0:19
    és azt mondja:
    "Szia, ez-és-ez a nevem.
  • 0:19 - 0:20
    És téged hogy hívnak?"
  • 0:20 - 0:23
    Én pedig csak hallgatok,
    képtelen vagyok válaszolni.
  • 0:25 - 0:28
    A kellemetlen csönd után így folytatja:
  • 0:28 - 0:29
    "Elfelejtetted a neved?"
  • 0:30 - 0:31
    És még mindig hallgatok.
  • 0:32 - 0:37
    És akkor, lassan, mindenki más is
    a szobában felém fordul
  • 0:37 - 0:39
    és azt kérdezi, szinte kórusban,
  • 0:40 - 0:45
    (Több hang megszólal.)
    "Elfelejtetted a nevedet?"
  • 0:45 - 0:48
    Ahogy a kántálás egyre hangosabb,
    válaszolni akarok, de nem teszem.
  • 0:50 - 0:52
    Egy vizuális művész vagyok.
  • 0:53 - 0:55
    Néhány munkám humoros,
  • 0:55 - 0:59
    néhány egy kicsit vicces,
    amolyan szomorkás módon.
  • 1:00 - 1:05
    Az egyik dolog, amit igazán élvezek,
  • 1:05 - 1:07
    az ezeknek a kis animációknak a készítése,
  • 1:07 - 1:11
    melyeknél minden karakternek
    én kölcsönözhetem a hangom.
  • 1:11 - 1:12
    Voltam medve.
  • 1:12 - 1:14
    (Videó) Medve
    (Safwat Saleem hangja): Szia.
  • 1:14 - 1:16
    (Nevetés)
  • 1:16 - 1:18
    Safwat Saleem: voltam bálna.
  • 1:18 - 1:20
    (Videó) Bálna (S.S. hangja): Szia.
  • 1:20 - 1:21
    (Nevetés)
  • 1:21 - 1:22
    S.S.: Voltam üdvözlőkártya.
  • 1:22 - 1:24
    (Videó) Üdvözlőkártya
    (S.S. hangja): Szia.
  • 1:24 - 1:25
    (Nevetés)
  • 1:25 - 1:29
    S.S.: És a kedvencem:
    Frankenstein szörnye.
  • 1:29 - 1:31
    (Videó) Frankenstein szörnye
    (S.S. hangja): (Morgás)
  • 1:31 - 1:32
    (Nevetés)
  • 1:32 - 1:34
    S.S.: Ennél csak morognom
    kellett egy csomót.
  • 1:34 - 1:37
    Néhány éve csináltam egy oktatóvideót
  • 1:37 - 1:40
    a videojátékok történelméről.
  • 1:40 - 1:44
    Annál Space Invader hangját
    kellett alámondanom.
  • 1:44 - 1:46
    (Videó) Space Invader (S.S. hangja): Szia.
  • 1:46 - 1:47
    S.S.: Egy álom vált valóra.
  • 1:47 - 1:48
    (Nevetés)
  • 1:48 - 1:50
    Amikor az a videó online elérhető lett,
  • 1:50 - 1:53
    ott ültem a számítógép előtt,
    frissítgetve az oldalt,
  • 1:53 - 1:55
    izgatottan várva a válaszokat.
  • 1:55 - 1:57
    Bejön az első hozzászólás.
  • 1:57 - 1:58
    (Videó) Hozzászólás: Nagyon jó.
  • 1:58 - 1:59
    S.S.: Ez az!
  • 2:00 - 2:01
    Újra frissítek.
  • 2:01 - 2:04
    (Videó) Hozzászólás: Remek videó.
    Várom a következőt.
  • 2:04 - 2:07
    S.S.: Ez csak az első része volt
    egy kétrészes videónak.
  • 2:07 - 2:09
    Ezután akartam készíteni a másodikat.
  • 2:09 - 2:10
    Frissítek.
  • 2:10 - 2:14
    (Videó) Hozzászólás: Hol van a MÁSODIK?
    HOOOL? Nekem MOOOST kell! :P
  • 2:14 - 2:15
    (Nevetés)
  • 2:15 - 2:18
    S.S.: Anyukámon kívül más emberek
    is szépeket mondtak rólam,
  • 2:18 - 2:19
    az interneten!
  • 2:19 - 2:22
    Úgy éreztem, megérkeztem.
  • 2:22 - 2:23
    Frissítek.
  • 2:23 - 2:26
    (Videó) Hozzászólás: Annyira idegesítő
    a hangja. Nem bántásképp.
  • 2:26 - 2:29
    S.S.: Ok, nem bántódtam meg.
    Frissítés.
  • 2:29 - 2:32
    (Videó) Hozzászólás: Megcsinálnád újra
    mogyoróvaj-szopogatás nélkül?
  • 2:32 - 2:36
    S.S.: Ok, ez legalább némiképp
    építő jellegű. Frissítek.
  • 2:36 - 2:39
    (Videó) Hozzászólás: Kérlek,
    ne használjátok ezt a narrátort,
  • 2:39 - 2:40
    alig lehet érteni.
  • 2:40 - 2:41
    S.S.: Frissítés.
  • 2:41 - 2:44
    (Videó) Hozzászólás: Nem követhető
    az indiai akcentus miatt.
  • 2:44 - 2:46
    S.S.: OK, OK, OK, két dolog.
  • 2:46 - 2:48
    Először is, nincs indiai akcentusom.
  • 2:48 - 2:50
    Pakisztáni akcentusom van, világos?
  • 2:50 - 2:54
    És másodszor, egyértelműen
    pakisztáni akcentusom van.
  • 2:54 - 2:56
    (Nevetés)
  • 2:56 - 2:58
    De a hozzászólások csak jöttek,
  • 2:58 - 3:01
    és arra gondoltam,
    hogy nem veszek róluk tudomást,
  • 3:01 - 3:04
    és elkezdek dolgozni
    a videó második részén.
  • 3:04 - 3:06
    Felvettem a hangot,
  • 3:06 - 3:09
    de ahányszor leültem szerkeszteni,
  • 3:09 - 3:10
    egyszerűen nem tudtam megcsinálni.
  • 3:12 - 3:15
    Minden egyes alkalommal
    a gyerekkoromra emlékeztetett,
  • 3:15 - 3:18
    amikor sokkal nehezebb volt beszélnem.
  • 3:18 - 3:21
    Amennyire emlékszem,
    mindig dadogtam.
  • 3:22 - 3:24
    Az a gyerek voltam az osztályban,
  • 3:24 - 3:26
    aki sose emelte fel a kezét,
    ha kérdése volt -
  • 3:26 - 3:27
    vagy ha tudta a választ.
  • 3:27 - 3:29
    Amikor csörgött a telefon,
  • 3:29 - 3:32
    mindig a fürdőszobába rohantam,
    hogy ne kelljen felvennem.
  • 3:33 - 3:36
    Ha tőlem függ, a szüleim mindig azt
    mondták volna, hogy nem vagyok ott.
  • 3:36 - 3:38
    Sok időt töltöttem a fürdőszobában.
  • 3:40 - 3:42
    És utáltam bemutatkozni,
  • 3:42 - 3:44
    főleg csoportokban.
  • 3:44 - 3:47
    Mindig dadogtam a nevemnél,
    és általában valaki mindig megkérdezte:
  • 3:47 - 3:49
    "Elfelejtetted a nevedet?"
  • 3:49 - 3:50
    Ilyenkor mindenki nevetett.
  • 3:51 - 3:53
    Ez a vicc sose maradhatott el.
  • 3:55 - 3:57
    (Nevetés)
  • 3:58 - 4:01
    Úgy töltöttem a gyerekkoromat,
    hogy azt éreztem, ha beszélek,
  • 4:01 - 4:07
    mindenkinek egyértelmű,
    hogy valami baj van velem,
  • 4:07 - 4:08
    hogy nem vagyok normális.
  • 4:09 - 4:11
    Ezért többnyire csöndben maradtam.
  • 4:12 - 4:16
    Az, hogy képes vagyok a hangomat
    használni a munkám során,
  • 4:16 - 4:18
    egy hatalmas lépés volt számomra.
  • 4:18 - 4:20
    Amikor felveszek egy hangot,
  • 4:20 - 4:23
    minden egyes mondat kimondásán
    többször végigszenvedem magam,
  • 4:23 - 4:25
    majd visszamegyek,
  • 4:25 - 4:28
    és kiválasztom azokat, amiknél
    a legkevesebbet bénáztam.
  • 4:31 - 4:34
    (Hangalámondás) S.S.: A hangszerkesztés
    a hangodnak a Photoshop-ja.
  • 4:34 - 4:38
    Lelassíthatom, felgyorsíthatom,
    mélyebbé tehetem, visszhangosíthatom.
  • 4:38 - 4:42
    És ha dadogok közben,
    és ha dadogok közben,
  • 4:42 - 4:43
    csak visszamegyek és kijavítom.
  • 4:43 - 4:45
    Ez varázslat.
  • 4:45 - 4:48
    S.S.: Precízen szerkesztett
    hangomat használva a munkámban,
  • 4:48 - 4:51
    egy mód volt nekem arra, hogy
    normálisnak hallhassam magamat.
  • 4:52 - 4:54
    De a videóra kapott hozzászólások után
  • 4:55 - 4:57
    többé már nem éreztem így.
  • 4:58 - 5:00
    Ezért abbahagytam a hangom
    használatát a munkám során.
  • 5:02 - 5:06
    Azóta sokat gondolkodtam azon,
    mit jelent normálisnak lenni.
  • 5:07 - 5:09
    Aztán megértettem,
  • 5:09 - 5:13
    hogy a "normális" leginkább
    az elvárásokkal van kapcsolatban.
  • 5:13 - 5:15
    Hadd mutassak egy példát!
  • 5:15 - 5:16
    Ráakadtam erre a történetre
  • 5:16 - 5:19
    az ókori görög íróról, Homéroszról.
  • 5:19 - 5:22
    Homérosz nagyon kevés
    színt említ az írásaiban.
  • 5:23 - 5:24
    Ha éppen mégis beleírja,
  • 5:24 - 5:26
    valahogy mégis kicsit
    rosszul értelmezi őket.
  • 5:27 - 5:30
    Például a tengert borvörösként írja le,
  • 5:30 - 5:34
    az emberek arcát néha zöldként,
    a bárányokat pedig lilaként.
  • 5:35 - 5:36
    De nem csak Homérosznál van ez így.
  • 5:36 - 5:39
    Ha megfigyeljük a teljes
    ókori irodalmat -
  • 5:39 - 5:41
    az ókori kínai, izlandi, görög, indiai
  • 5:41 - 5:44
    és még az eredeti héber Biblia is -
  • 5:44 - 5:46
    nagyon kevés színt említenek.
  • 5:47 - 5:50
    A legnépszerűbb elmélet
    ennek történetéről az,
  • 5:50 - 5:53
    hogy a kultúrák akkor kezdték
    el felismerni a színeket,
  • 5:53 - 5:56
    amikor képesek lettek
    előállítani azokat.
  • 5:56 - 5:58
    Tehát ha elő tudsz állítani egy színt,
  • 5:58 - 5:59
    csak akkor vagy képes látni is.
  • 6:00 - 6:03
    A piros színt, amit számos kultúrában
    elég egyszerű volt előállítani -
  • 6:03 - 6:06
    már a korai időkben elkezdték
    megkülönböztetni.
  • 6:06 - 6:09
    De a kék színt, amit sokkal
    nehezebb volt előállítani -
  • 6:09 - 6:12
    sok kultúra nem tanulta meg,
    hogy állítsa elő ezt a színt,
  • 6:12 - 6:13
    csak sokkal később.
  • 6:13 - 6:16
    Nem is ismerték fel ezt a színt,
    csak sokkal később.
  • 6:16 - 6:19
    Ezért addig, bár egy szín
    mindenhol körülvehette őket,
  • 6:19 - 6:22
    egyszerűen nem volt meg
    a képességük, hogy lássák.
  • 6:22 - 6:23
    Láthatatlan volt.
  • 6:23 - 6:25
    Nem volt az életük része.
  • 6:27 - 6:29
    Ez a történet segített a saját
    tapasztalatomat megérteni.
  • 6:30 - 6:33
    Amikor először elolvastam
    a videó hozzászólásait,
  • 6:33 - 6:36
    első reakcióként
    személyes sértésnek vettem.
  • 6:37 - 6:38
    De a hozzászóló emberek nem tudták,
  • 6:38 - 6:41
    hogy milyen érzékeny vagyok
    a hangommal kapcsolatban.
  • 6:42 - 6:45
    Leginkább az akcentusomat bírálták,
  • 6:45 - 6:48
    hogy nem normális egy
    narrátornál az akcentus.
  • 6:49 - 6:51
    De mit nevezünk normálisnak?
  • 6:51 - 6:55
    Tudjuk, hogy a lektorok több
    helyesírási hibát találnak az írásodban,
  • 6:55 - 6:57
    ha azt gondolják, fekete vagy.
  • 6:57 - 7:01
    Tudjuk, hogy a tanárok kevésbé segítenek
    a női vagy kisebbségi diákoknak.
  • 7:02 - 7:05
    Tudjuk, hogy az önéletrajzok,
    melyeken fehér hangzású név van,
  • 7:05 - 7:08
    több visszahívást kapnak,
    mint a fekete hangzásúak.
  • 7:09 - 7:10
    Miért van ez?
  • 7:11 - 7:13
    A normálissal szembeni elvárásaink miatt.
  • 7:14 - 7:16
    Azt gondoljuk, hogy normális,
  • 7:16 - 7:18
    ha egy fekete tanulónak
    helyesírási hibái vannak.
  • 7:18 - 7:20
    Azt gondoljuk, hogy normális,
  • 7:20 - 7:23
    ha egy lány vagy kisebbségi diák
    nem teljesít jól.
  • 7:24 - 7:26
    És azt gondoljuk, hogy normális,
  • 7:26 - 7:29
    hogy egy fehér alkalmazott jobb
    választás, mint egy fekete.
  • 7:29 - 7:32
    De tanulmányok azt is mutatják,
    hogy ez a fajta diszkrimináció
  • 7:32 - 7:34
    legtöbb esetben csak részrehajlás,
  • 7:34 - 7:38
    ami abból ered, hogy többet akarsz
    segíteni azoknak, akik hozzád hasonlóak,
  • 7:38 - 7:42
    nem pedig ártani akarsz azoknak,
    akiket nem érzel hasonlónak.
  • 7:43 - 7:46
    Ez az érzés az emberekkel már
    nagyon fiatalon megmutatkozik.
  • 7:46 - 7:48
    Hadd mutassak egy példát!
  • 7:48 - 7:52
    Egy könyvtár, ami évről-évre
    nyomon követi
  • 7:52 - 7:55
    a gyerekkönyvek szereplőit,
  • 7:55 - 8:00
    2014-ben azt találta, hogy a könyveknek
    csak 11 százalékában
  • 8:00 - 8:02
    voltak színes bőrű karakterek.
  • 8:02 - 8:06
    Az előtte levő évben
    ez a szám nyolc százalék volt,
  • 8:06 - 8:10
    miközben az amerikai gyerekek fele
    ma kisebbségi háttérből származik.
  • 8:10 - 8:11
    A fele.
  • 8:11 - 8:13
    Szóval két nagy probléma van itt.
  • 8:13 - 8:16
    Először, a gyerekek azt hallják,
    hogy bármivé válhatnak,
  • 8:16 - 8:17
    bármit tehetnek,
  • 8:17 - 8:20
    de a történetek, amiket
    a színes bőrű gyerekek hallanak,
  • 8:20 - 8:22
    hozzájuk nem hasonló
    emberekről szólnak.
  • 8:22 - 8:24
    Másodszor pedig,
    a többi ember nincs tisztában azzal,
  • 8:24 - 8:27
    hogy milyen nagy mértékben
    hasonlítanak a kisebbségekhez.
  • 8:27 - 8:30
    A mindennapi tapasztalataink, reményeink,
  • 8:30 - 8:32
    álmaink, félelmeink
  • 8:32 - 8:34
    és a humusz iránti imádatunk.
  • 8:34 - 8:35
    Felséges!
  • 8:35 - 8:37
    (Nevetés)
  • 8:38 - 8:41
    Mint a kék szín az ókori görögöknek,
  • 8:41 - 8:44
    a kisebbségek még nem részei annak,
    amit normálisnak tekintünk,
  • 8:45 - 8:50
    mert a normális egyszerűen annak
    az eredménye, amivel eddig találkoztunk,
  • 8:50 - 8:52
    és amennyire az látható körülöttünk.
  • 8:54 - 8:56
    És itt válnak a dolgok nehezebbé.
  • 8:57 - 9:01
    Elfogadhatom azt a már meglévő elképzelést
    a normálisról, hogy a normális jó,
  • 9:01 - 9:05
    és minden, ami a normális szűk
    tartományán kívül esik, az rossz.
  • 9:06 - 9:10
    Vagy kétségbe vonhatom
    a normális már meglévő fogalmát
  • 9:10 - 9:12
    a munkámmal,
  • 9:12 - 9:13
    és a hangommal,
  • 9:14 - 9:16
    és az akcentusommal,
  • 9:16 - 9:18
    és azzal, hogy ezen a színpadon állok,
  • 9:18 - 9:22
    miközben iszonyatosan félek és
    szívesebben lennék a fürdőszobában.
  • 9:22 - 9:23
    (Nevetés)
  • 9:23 - 9:26
    (Taps)
  • 9:33 - 9:36
    (Videó) Bárány (S.S. hangja):
    Lassan újra elkezdem használni
  • 9:36 - 9:37
    a hangom a munkámban.
  • 9:37 - 9:38
    És ez jó érzés.
  • 9:38 - 9:40
    Nem jelenti azt, hogy nem omlok össze
  • 9:40 - 9:42
    legközelebb, amikor azt
    mondják, úgy beszélek,
  • 9:42 - 9:45
    (Motyogás)
    mintha mogyoróvaj lenne a számban.
  • 9:45 - 9:46
    (Nevetés)
  • 9:46 - 9:49
    S.S.: Ez csak azt jelenti,
    hogy már jobban értem azt,
  • 9:49 - 9:51
    hogy mi forog kockán,
  • 9:51 - 9:54
    és hogy feladni nem
    egy választási lehetőség.
  • 9:56 - 10:00
    Az nem úgy volt, hogy az ókori görögök
    egy szép napon felébredtek, és rájöttek,
  • 10:00 - 10:01
    hogy az ég kék.
  • 10:01 - 10:05
    Évszázadokba telt az embereknek,
    hogy rájöjjenek, miről nem vettek tudomást
  • 10:05 - 10:06
    olyan sokáig.
  • 10:07 - 10:11
    Folyamatosan kétségbe kell
    vonnunk a normalitás fogalmát,
  • 10:11 - 10:15
    mert ez biztosítani fogja nekünk,
    mint a társadalomnak,
  • 10:15 - 10:18
    hogy végre olyannak
    láthassuk az eget, amilyen.
  • 10:20 - 10:26
    (Videó) Szereplők: Köszönöm. Köszönöm.
    Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
  • 10:26 - 10:28
    Frankenstein szörnye: (Morgás)
  • 10:28 - 10:29
    (Nevetés)
  • 10:29 - 10:30
    S.S.: Köszönöm.
  • 10:30 - 10:34
    (Taps)
Title:
Miért emelem fel a hangom még akkor is, ha gúnyolják az akcentusom
Speaker:
Safwat Saleem
Description:

Safwat Saleem művész dadogással nőtt fel - de szabadúszó tervezőként úgy döntött, hogy maga csinálja a hangalámondásokat, amikkel életet ad a karaktereknek. Teljesen összetörte őt, amikor a YouTube hozzászólók kigúnyolták a pakisztáni akcentusát, és a hangja kezdte elhagyni őt a munkájában. Hallgasd meg ebben a magával ragadó, elgondolkodtató előadásban, hogyan nyerte vissza a hangját és az önbizalmát.
more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
10:48

  • Csaba Lóki

    Szia, Timi! Átnéztem, pár dolgot módosítottam, aztán leadtam. Lényeges dolgot nem találtam benne. Ha valami nem tetszik, szólj. Volt pár igekötő, amit az igéhez kötöttem..:) Amúgy szép munka.

  • Tímea Hegyessy

    Szia Csaba!

    Megnéztem a verziókat, csak egy apró vesszőhiányt találtam 5:30-5:34-nél, első sor végén.
    Azért volt benne néhány olyan hibám, aminél a fejemet fogtam, ahogy néztem a javítást. :)

    Nagyon köszönöm ismét!

Hungarian subtitles

Revisions

Our website uses cookies for analysis purposes.