Hogy alakítja át a blokklánc a pénz és az üzleti világot

Mi a blokklánc? Ha még nem tudod, itt az ideje megismerni. Ha ismered, akkor pontosíthatod az ismereteid a működéséről. Don Tapscott segít ebben, leleplezi ezt a világ-átalakító, bizalomépítő technológiát, ami szerinte nem kevesebb mint az internet második generációja, amely magába foglalja a pénz, az üzlet, a kormány és a társadalom átalakításának lehetőségét.

A következő évtizedeket meghatározó

legjelentősebb technológiai találmány

megérkezett.

És ez nem a közösségi média.

Nem a "big data".

Nem a robotika.

Még csak nem is az MI
[mesterséges intelligencia].

Meglepődtök, ha megtudjátok,

hogy ez a digitális pénz
- mint a Bitcoin - technológiai alapja.

A neve: blockchain. Blokkok láncolata.

Ez nem a leghangzatosabb szó a világon,

de szerintem

ez az internet új generációja,

mely nagy reményeket tartogat
minden üzlet, minden társadalom számára,

és nektek mind, egyénileg is.

Az elmúlt évtized
az információ internetjéé volt.

Mikor küldtem egy e-mailt vagy
egy Powerpoint fájlt, vagy akármit,

akkor valójában nem az eredetit küldtem,

csak egy másolatot róla.

Ez nagyszerű volt.

Ez az információ demokratizálása.

De mikor eszközökről beszélünk --

mint a pénz,

pénzügyi eszközök,
mint kötvények és részvények,

hűségpontok, szellemi tulajdon,

zene, műalkotás, szavazat,

karbon kredit vagy más eszköz --

másolatot küldeni elég rossz ötlet.

Ha küldök neked 100 dollárt,

akkor elég lényeges, hogy nekem
már nincs többé 100 dollárom --

(Nevetés)

és azt már nem tudom elküldeni.

Ezt a kriptográfusok hosszú ideje

a "kétszeres költés"
problémájának nevezik.

Manapság ezt teljesen
a nagy közvetítőkre --

köztes szereplőkre, bankokra, kormányokra,

nagy közösségimédia-társaságokra,
hitelintézetekre és másokra -- bízzuk,

hogy bizalmat vigyenek a gazdaságunkba.

Ezek a közvetítők bonyolítanak
minden üzleti és tranzakciós folyamatot

mindenféle kereskedelemben,

a hitelesítéstől a személyek
azonosításáig,

az elszámolásig és a nyilvántartásig.

Mindent figyelembe véve,
egész jó munkát végeznek.

De felvetődnek problémák.

Kezdjük azzal, hogy központosítottak.

Ez azt jelenti, hogy hackelhetők,
ami egyre gyakrabban meg is történik --

a JP Morgan, USA Szövetségi Kormánya,

a LinkedIn, a Home Depot és mások

kemény leckével tanulták ezt meg.

Milliárdokat zárnak ki
a globális gazdaságból:

például azokat, akiknek nincs elég pénzük,

hogy bankszámlát tartsanak fenn.

Lassítják a folyamatokat.

Egy pillanat alatt körbeér
egy e-mail a világon,

de napokat vagy heteket igényel,

míg a pénz városon belül
egyik bankból a másikba ér.

Nagy a részesedésük a tevékenységből --

10-20%, csak a nemzetközi pénzutalás után.

Birtokolják az adatainkat,

ami azt jelenti, hogy nem tehetjük pénzzé,

hogy jobban éljünk.

Aláássa a magánszféránkat.

Mindezeken túl a legnagyobb probléma,

hogy a digitális világ bőségét
aszimmetrikusan közelítik meg:

teremtünk értékeket,
de a társadalmi megosztottság nő.

Mi lenne, ha nemcsak
az információ internetje működne,

hanem lenne egy értékalapú is --

egy fajta kiterjedt, globális,
megosztott főkönyv,

amelyik sok millió számítógépen
fut egyszerre,

és mindenki számára egyaránt elérhető.

Itt minden eszközt - a pénztől a zenéig -

egyaránt lehetne tárolni, mozgatni,
átruházni, átváltani vagy kezelni,

befolyásos közvetítők nélkül.

Mi lenne, ha létezne
egy eredeti közeg az értékre?

A pénzügyi rendszer 2008-ban összeomlott,

és lehet, hogy ez volt a kedvező alkalom

egy ismeretlen személynek,
- vagy nevezzük Satoshi Nakamoto-nak -,

hogy kifejlesszen egy
digitálispénz-protokollt,

ami a Bitcoin-nak nevezett
kriptopénz alapját képezi.

Ezzel a kriptopénzzel az emberek
harmadik fél közreműködése nélkül

bonyolíthatnak bizalomra
épülő ügyleteket.

Ez a látszólag egyszerű tett

szikraként lángra lobbantotta a világot.

Mindenkit felizgatott, megrémített,
vagy másképp tett érdekeltté

sok területen.

Ne legyünk összezavarva
a Bitcoin-nal kapcsolatban.

A Bitcoin egy értéktárgy,
értéke fel- és lemegy,

és ez felkeltheti a spekulánsok figyelmét.

Tágabb értelemben ez egy kriptopénz.

Ez nem egyszerűen egy nemzeti valuta,

és ettől lesz sokkal érdekesebb.

De ebben az esetben
a technológiai alap a fontos,

aminek a neve blokklánc.

Így az emberiség történelmében
most először

az emberek világszerte bízhatnak egymásban

és közvetlen, kétoldalú
tranzakciókba léphetnek.

A bizalmat nem egy nagy
intézmény biztosítja,

hanem az együttműködés, a titkosítás,

és némi ügyes kódolás.

Mivel a bizalom a technológia alapja,

ezért én "A Bizalom Protokoll"-nak hívom.

Biztos azon tűnődnek, hogy:
"Ez miként működik?"

Jogos kérdés.

Az eszközök - pl. digitális eszközök
a pénztől a zenéig minden --

nem egy központi helyen vannak tárolva,

hanem megosztva egy globális főkönyvben,

a legmagasabb szintű
titkosítást használva.

Mikor a tranzakció létrejön,

akkor globálisan megosztják

millió és millió számítógépen.

Szerteszét, világszerte
vannak csoportok,

úgynevezett "bányászok".

Ők nem egyszerűen fiatalemberek,
hanem Bitcoin bányászok

óriási számítástechnikai teljesítménnyel,

ami 10-szer 100-szor nagyobb,
mint a Google-é világszerte.

A bányászok sokat dolgoznak.

Minden 10 percben

- mintegy a rendszer szívveréseként -

létrehoznak egy blokkot

az eltelt 10 perc tranzakcióiról.

Aztán a bányászok dolgozni kezdenek
egy fogós probléma megoldásán.

És versenyeznek:

az első bányász, aki rátalál a megoldásra
és érvényesíti a blokkot,

jutalmul digitális valutát kap,

a Bitcoin blokklánc esetében
például Bitcoinban.

Utána - és ez a kulcslépés -

a blokkot hozzákapcsolja
az előző blokkhoz,

és az azt megelőző blokkhoz,

így alakul ki a blokkok láncolata.

Mindegyik kap egy időpecsétet,

egy digitális pecsétviaszhoz hasonlóan.

Ha meg szeretnék hackelni egy blokkot,

és mindkettőtöknek ugyanazzal fizetnék,

akkor nem csak egy blokkot kell,
hogy meghackeljek,

hanem az összes kapcsolódót,

ami a blokklánc kereskedelmi
történetében előfordult,

és nemcsak egy számítógépen,
hanem milliónyin keresztül,

egyszerre,

a legmagasabb szintű
titkosítást használva,

kitéve a világon létező
legnagyobb számítástechnikai

teljesítmény figyelmének.

Ez kemény dió lenne.

Ez végtelenszer biztonságosabb,

mint a ma használt számítógépes rendszer.

Blokklánc, ami így működik.

A Bitcoin blokklánc csak egy közülük.

Több is létezik.

Az Ethereum blokkláncot a kanadai
Vitalik Buterin fejlesztette ki.

Ő most 19 éves,

és az ő blokklánc rendszerének
van pár különleges képessége.

Az egyik, hogy okos
szerződéseket tartalmaz.

Ez az, aminek hangzik.

Ez egy önmagát teljesítő szerződés.

A szerződés kezeli a végrehajtást,
az irányítást, teljesítést

és a kifizetést -- egy fajta
bankszámlaként is működik --

az emberek közötti megállapodás szerint.

Manapság az Ethereum blokkláncon

új projektek folynak annak érdekében,

hogy helyettesítsék a mostani tőzsdét,

megalkossák a demokrácia új modelljét,

ahol a lakosok elszámoltathatják
a politikusokat.

(Taps)

Hogy megértsük,
ez milyen radikális változást hoz,

vegyünk például egy iparágat,
a pénzügyi szolgáltatást.

Felismerik?

Rube Goldberg gépezete.

Egy nevetségesen bonyolult gép,
egy valójában egyszerű feladatra,

mint egy tojás feltörése,
vagy az ajtócsukás.

Nos, szerintem a pénzügyi
szolgáltatások iparága

kísértetiesen emlékeztet erre.

Arra gondolok, hogy odaérintitek
a bankkártyátokat a sarki boltban,

a bitfolyam áthalad egy tucat cégen,

mindegyik saját számítógépes rendszerén,

pár közülük még 1970-es gyártmány,

-- öregebb, mint sokan ebben a teremben --

és három nappal később
megtörténik az elszámolás.

A blokkláncos pénzügyi rendszerrel

nincs külön pénzügyi rendezés,

mert a fizetés és az elszámolás
ugyanaz a művelet.

Csak egy változás a főkönyvben.

Így Wall Streeten, és világszerte
mindenhol a teljes pénzügyi szektorban

ez nagy felfordulást okozott.

Elgondolkoztak:
vajon helyettesíthetők vagyunk?

Vagy: hogyan tudnánk sikerrel
alkalmazni ezt a technológiát?

De miért is foglalkozzunk vele?

Hadd mutassak be erre pár alkalmazást.

Jólét.

Az internet első korszaka,

az információ internetje

gazdagságot hozott, de nem hozott jólétet,

mert a társadalmi megosztottság nőtt.

Ez áll minden harag
és szélsőség középpontjában,

ez az alapja a protekcionizmusnak,
az idegengyűlöletnek és rosszabbnak,

amit fokozódni látunk
a világban manapság.

A Brexit a legutóbbi ilyen eset.

Tudunk-e új módszert találni
az egyenlőtlenség felszámolására?

Mert a manapság létező egyetlen
módszer a javak újraelosztása,

az emberek megadóztatása,
majd ennek szétterítése.

Szétoszthatnánk-e előre a javakat?

Megváltoztathatjuk-e már a javak
előállításának módját,

előállításuk demokratizálásával,

több embert bevonásával a gazdaságba,

és biztosítva a tisztességes
ellenszolgáltatást?

Elmondok öt lehetőséget
ennek megvalósítására.

Először:

Tudtátok, hogy a világon
a földtulajdonosok 70%-a

nagyon gyenge jogcímmel rendelkezik?

Mondjuk, van egy kis farmod Hondurasban.
Majd hatalomra kerül egy diktátor,

aki azt mondja: "Tudom, hogy van papírod
arról, hogy ez a farm a tiéd,

de a kormányzati számítógép szerint
ez a farm a barátomé."

Ez tömegesen történt Hondurasban.

Ez a probléma mindenhol létezik.

Hernando de Soto,
a nagy latin-amerikai közgazdász

szerint az első számú feladat a világban

a gazdasági mobilitás,

fontosabb, mint a bankbetét,

mert ha nincs érvényes
jogcímed a földedre,

akkor nem kapsz rá kölcsönt,

és nem tudod tervezni a jövődet.

Ma a vállalatok a kormányokkal
együtt dolgoznak,

hogy blokkláncokra rögzítsék
a földek tulajdonjogát.

Ha ez egyszer elkészül,
akkor megváltoztathatatlan.

Nem hackelhető,

És megteremti a jólét feltételeit

több milliárd ember számára

Másodszor:

az írásokban úgy jelenik meg az Uber,

az Airbnb és TaskRabbit és Lyft és mások,

mint a közösségi gazdaság részei.

Ez egy hatalmas ötlet:

emberek összejönnek,
javakat alkotnak és megosztanak.

Az én nézetem szerint ...

ezek a társaságok nem igazán közösségiek.

Valójában egészen pontosan
attól sikeresek, hogy nem közösségiek.

Szolgáltatásokat gyűjtenek össze
és értékesítenek.

Mi lenne ha, az Airbnb $25 milliárd
forgalmú részvénytársaság helyett,

lenne egy B-Airbnb nevű
blokkláncon megosztott alkalmazás,

amit valójában mindenki birtokolna,

akinek van kiadó szobája?

Mikor valaki szobát szeretne kivenni,

felmegy a blokklánc adatbázisába,
amely a szűrési feltételek alapján

segít neki megtalálni a megfelelő szobát,

majd segít a szerződéskötésben is.

Azonosítja a feleket,

kezeli a kifizetéseket,

-- mindezt digitális formában --
alapból beépítve a rendszerbe.

Még a kockázatot is kezeli,

mert ha egy szobát
ötcsillagosként hirdet meg,

akkor az ott van,

besorolva és megváltoztathatatlanul.

Tehát a nagy közösségi gazdaságok
a Szilícium-völgyben

szétrobbanthatók,

és ez elősegítené a jólétet.

Három:

a pénz legnagyobb áramlását
a fejlett világból

a fejlődő világba,

nem a társasági befektetések jelentik,

nem is a külföldi segélyek,

hanem az átutalások.

Ez egy globális diaszpóra;

az emberek elhagyják őseik földjét,

és pénzt küldenek vissza
az otthon maradt családnak.

Ez 600 milliárd dollár évente,
és egyre növekszik.

Ezeket az embereket kizsákmányolják.

Analie Domingo házvezetőnő.

Torontóban lakik.

Minden hónapban bement
a Western Union irodájába

egy kis készpénzzel,

hogy átutalja édesanyjának Manilába.

Ez 10% körüli összegbe került neki.

A pénz 7-10 nap alatt ért oda.

Az édesanyja soha nem tudta,
hogy mikor érkezik.

Ez öt órát vett igénybe hetente.

Hat hónappal ezelőtt,

Analie Domingo az Abra nevű
blokklánc-alkalmazást használta.

Mobilkészülékéről 300 dollárt küldött,

közvetlenül édesanyja mobiljára,

közvetítők használata nélkül.

Édesanyja megnézte a mobilját -
mint az Uber felhasználói felülete -

ahol látszik az Abra "pénzátadók" mozgása.

Rákattint egy pénzátadóra,
egy ötcsillagosra,

aki hét percre volt tőle.

Ez a pasas aztán megjelent az ajtajában,
és átadott neki Fülöp-szigeteki pesot,

amit az édesanyja eltett a pénztárcájába.

Az egész művelet pár percet vett igénybe,

és 2% volt a költsége.

Ez egy nagy lehetőség a jólétre.

Négy: a digitális korszak
legértékesebb eszköze az adat.

Az adat egy valóban új értékfajta,

talán nagyobb, mint az előző eszközfajták,

mint a föld a mezőgazdaságnak,

vagy a gyár az iparnak,

vagy akár a pénz.

Mi valamennyien létrehozunk adatokat.

Mi teremtjük ezeket az értékeket,

és hátrahagyunk egy digitális
morzsákból alkotott nyomvonalat

az életünk során.

És ezekből a morzsákból
összeállítják a tükörképünket,

a virtuális énünket.

A virtuális én többet tudhat rólad,
mint te magad,

mert te nem emlékszel mit vettél egy éve,

mit mondtál egy éve,
vagy pontosan hol voltál egy éve.

És ezt a virtuális énedet nem birtoklod -

ez a nagy probléma.

Ma cégek dolgoznak azon,

hogy létrehozzanak
egy fekete-doboz identitást,

a saját tulajdonú virtuális énedet.

Ez a fekete doboz veled mozogna,

mikor átutazol a világon,

és nagyon-nagyon szűkmarkú.

Csak azokat az információ-foszlányokhoz
ad neked hozzáférést,

amelyek egy adott dologhoz szükségesek.

Sok tranzakció során

az eladóknak nem kell tudniuk, ki vagy.

Csak az a fontos, hogy tudják,
hogy megkapták az ellenértéket.

Ez az avatár felszív minden adatot,

és lehetőséget ad, hogy értékesítsd őket.

Ez egy csodálatos dolog,

mert lehetővé teszi
a magánélet védelmét is.

A magánélet a szabad társadalom alapja.

Hódítsuk vissza ezt
az általunk alkotott értéket,

vonjuk a saját ellenőrzésünk alá,

hogy birtokolhassuk,
és felelősséggel irányíthassuk

saját identitásunkat.

Végül --

(Taps)

Végül az ötödik:

Hatalmas azon szerzőknek a száma,

akik nem kapják meg műveik
tisztességes ellenértét

a szellemi tulajdon rendszerének
szétrombolása miatt.

A rombolást az internet
első korszaka végezte.

Vegyük a zenét.

A zenészeknek csak morzsák
jutnak a tápláléklánc végén.

Ha 25 éve zeneszerző voltál,
és írtál egy nagy slágert,

és eladtál egymillió lemezt,

akkor kaphattál
45 000 dollár körüli jogdíjat.

Ma ha zeneszerző vagy,
és írsz egy nagy slágert,

akkor lesz egymillió letöltésed,

és nem kapsz 45 ezret,

hanem kapsz 36 dollárt,

ami elég egy szép szelet pizzára.

Szóval Imogen Heap,

Grammy-díjas énekes és zeneszerző

felteszi a zenéjét
a blokklánc-ökoszisztémára.

Elnevezi "Mycelia"-nak.

A zenét okos szerződések veszik körül.

A zene védi a szellemi tulajdonjogot.

Meg szeretnéd hallgatni a számot?

Az ingyenes, vagy esetleg pár centet
befizetsz egy digitális számlára.

Ha a zenét fel szeretnéd használni
a filmedben, az más:

akkor a szerzői jogok érvényesülnek.

Csengőhangnak használnád?
Az is más.

A dal üzletté változik.

A platformon reklámozza önmagát.

Védi a szerzői jogokat,

és a dalnak van pénzügyi rendszere,

-- mint egy bankszámla --

minden pénz visszajut a művészhez,

felügyeli a zeneipart,

jobban, mint a hatalmas közvetítők.

És ez nemcsak --

(Taps)

nemcsak a dalszerzőkre vonatkozik,

hanem bármilyen tartalomszerzőre:

művészekre,

feltalálókra,

tudományos felfedezőre, újságíróra.

Rengetegen vannak, akik nem
kapják meg tisztességes fizetségüket,

de a blokklánccal,

záporozni fog rájuk.

Ez csodálatos dolog.

Ez öt lehetőség

a tucatból,

egy problémára: a jólétre,

ami egy a megszámlálhatatlanul
sok probléma közül,

amire a blokkláncot alkalmazni lehet.

A jólét forrása persze nem a technológia,
hanem az emberek.

De ismétlem még egyszer:

a technológia szelleme
kiszabadult a palackból.

Egy ismeretlen személy
vagy személyek idézték meg,

az emberiség történelmének
ebben a bizonytalan időszakában.

Mindez egy újabb lökést ad nekünk,

egy újabb lehetőséget, hogy átrajzoljuk
a gazdaság hatalmi térképét,

és átírjuk a dolgok régi rendjét,

és hogy megoldjunk párat
a legnehezebb feladatok közül,

ha akarjuk.

Köszönöm.

(Taps)