Hogyan magyarázható a tudatosság?

A tudatunk alapvető része a létezésünknek. Nincsen semmi, amit közvetlenebbül ismernénk... de mégis ez a legrejtélyesebb jelenség az univerzumban - mondja David Chalmers filozófus, aki megoszt néhány gondolatot a fejünkben játszódó filmről.

Ebben a pillanatban

egy film játszódik le a fejedben.

Ez egy lenyűgöző, többrétegű film

3D-s látványvilággal és térhatású hangzással

arról, amit látsz és hallasz éppen,

de ez csak a kezdet.

A filmednek van illata, íze, tapintása.

Érzékeli a testedet,

a fájdalmat, éhséget, orgazmust.

Vannak érzelmei: düh és öröm.

Vannak emlékei,

például jelenetek a gyerekkorodból,

melyek lejátszódnak előtted.

És van ez az állandó hangos narrációja

a tudatos gondolkodásod folyamában.

És te vagy ennek a filmnek a szíve,

aki az egészet közvetlenül átéli.

Ez a film a tudatosságod áramlata,

az elme és a világ érzékelésének tárgya.

A tudatosság az emberi létezés

egyik alapvető ténye.

Mindannyian tudatosak vagyunk.

Mindannyiunknak van saját belső filmünk,

Neked és neked és neked is.

Semmit sem ismerünk közvetlenebbül.

Legalábbis én ismerem a saját tudatomat,

de nem lehetek biztos benne,

hogy ti is tudatosak vagytok.

A tudatosság teszi értelmessé a létezést.

Ha nem lennénk tudatosak, az életünkben

semminek nem lenne jelentése vagy értéke.

Ugyanakkor, ez a legrejtelmesebb

jelenség az univerzumban.

Miért vagyunk tudatosak?

Miért van belső filmünk?

Miért nem vagyunk csak robotok, akik

feldolgozzák a rengeteg ingert,

és megadják rá a reakciókat anélkül,

hogy megtapasztalnánk a belső filmet?

Jelenleg senki sem tudja a választ

ezekre a kérdésekre.

Úgy vélem, hogy

a tudatosság tudományokba
való integrálásához

radikális ötletekre van szükségünk.

Vannak, akik a tudatosság tudományát

lehetetlenségnek tartják.

A tudomány, természeténél fogva, objektív.

A tudatosság, természeténél fogva,
szubjektív.

Tehát sosem létezhet
a tudatosság tudománya.

A 20. században ez a nézet uralkodott.

Pszichológusok a viselkedést
vizsgálták objektíven,

a neurológusok az agyat
vizsgálták objektíven,

és senki sem említette a tudatosságot.

Még 30 éve is, amikor a TED indult,

kevés tudományos munka szólt a tudatosságról.

De úgy 20 évvel ezelőtt

mindez kezdett megváltozni.

Neurológusok, mint Francis Crick,

és fizikusok, mint Roger Penrose,

azt mondták, itt az ideje, hogy a tudomány

célba vegye a tudatosságot.

Azóta a tudatosság terén a tudományos munkának

egy valódi áttörése, virágzása volt.

Ez a munka csodás, nagyszerű volt.

De szintén voltak eddig alapvető korlátai.

A tudatosság tudományának középpontjában

a korrelációk keresése állt.

Összefüggések az agy bizonyos területei

és bizonyos tudatállapotok között.

Ezt a fajta munkát láttuk

Nancy Kanwishernél is, aki

a csodás munkáját néhány perce ismertette.

Most már jobban megértjük, például

az agyterületeket, amelyek kapcsolódnak

arcok észleléséhez, a fájdalomérzethez

vagy a boldogságérzethez.

De ez még mindig a kapcsolatok tudománya,

nem a magyarázatok tudománya.

Azt tudjuk, hogy ezek az agyterületek

együtt járnak bizonyos
tudatos érzékelésekkel,

de nem tudjuk, miért.

Mondhatni, ez a fajta neurológia
megválaszolja

néhány kérdésünket a tudatosságról,
ami érdekel minket, arról

hogy az egyes agyterületek
miért felelősek,

és mihez kapcsolódnak.

De bizonyos értelemben
ezek a könnyű kérdések.

Nem sértés a neurológusoknak,
hisz nincsenek

a tudatosságnak igazán könnyű kérdései.

De nem érinti a rejtély igazi mélyét,

a téma magját.

Miért kell az agy minden
fizikai feldolgozásának

társulnia a tudatossággal?

Miért van ez a belső szubjektív film?

Jelenleg fogalmunk sincsen.

Mondhatnánk, hogy adjunk a neurológiának

néhány évet, és ez is

fejlődő jelenség lesz,

mint a forgalmi dugók,
hurrikánok, az élet,

és majd megfejtjük.

A fejlődés klasszikus elemei

mind a fejlődéses viselkedés esetei,

hogyan viselkedik egy forgalmi dugó,
hogyan működik egy hurrikán

egy élő organizmus hogyan reprodukálódik,
alkalmazkodik, emészt,

mindegyik az objektív működés kérdése.

Ez alkalmazható az emberi agyra

az emberi agy bizonyos funkcióit

fejlődő jelenségként magyarázva.

Hogyan járunk, beszélünk, sakkozunk,

kérdések a viselkedésünkről.

A tudatossággal kapcsolatban

könnyű probléma a viselkedés.

A nehéz kérdés az, hogy a viselkedést

miért kísérik szubjektív élmények?

A fejlődés sztenderd paradigmájának,

még a neurológia alapvető paradigmájának

sincs válasza erre.

Szívem mélyén
tudományos-materialista vagyok.

Nekem kell egy tudományos elmélet

a tudatosságról, ami működik.

Sokáig a falba vertem a fejemet,
keresve a tudatosság

fizikai fogalmakból alkotott,
működő teóriáját.

Végül arra a következtetésre jutottam,

hogy ez szisztematikus okok miatt
sohasem működne.

Ez egy hosszú történet, de

a lényeg az, hogy a leegyszerűsített,

fizikai, agyi fogalmakból
megalkotott magyarázat

csupán története egy rendszer működésének,

a szerkezetéről, a dinamikájáról,

a viselkedésről, amit előállít.

Remek egyszerű problémák megoldására -

hogyan viselkedünk, hogy működünk -,

de ha a szubjektív élményekről van szó -

miért érezzük, hogy ez belülről jön -,

az valami egészen új,

mindig egy további kérdés.

Itt eljutunk egy holtpontra.

Itt van ez a csodás láncmagyarázat,

amit megszoktunk, ahol

a fizika magyarázza a kémiát,

a kémia magyarázza a biológiát,

a biológia magyarázza
a pszichológia egyes részeit,

de a tudatosság nem illeszkedik ebbe bele.

Egyrészről az, hogy tudatosak vagyunk,

egy adat.

Másrészről nem tudjuk hogyan beilleszteni

a világról alkotott tudományos képünkbe.

Szóval szerintem a tudatosság jelenleg

egyfajta anomália,

amit be kell illeszteni a világképünkbe,

de nem tudjuk, hogyan.

Radikális ötletekre lehet szükségünk,

hogy szembenézzünk az ilyen anomáliákkal.

Szükségünk lehet egy-két ötletre,

ami elsőre őrültnek tűnhet,

hogy tudományosan
megérthessük a tudatosságot.

Van néhány tipp, hogy

mik lehetnének azok az őrült ötletek.

A barátomnak, Dan Danettnek,
aki itt van ma,

van egy ötlete.

Az őrült ötlete az, hogy nincs

is nehéz probléma a tudatossággal.

A belső, szubjektív film egész ötlete

egyfajta illúziót
vagy zavartságot tartalmaz.

Nem kell mást tennünk, mint megmagyarázni

az objektív működést,
az agy viselkedéseit,

és ezzel el is magyaráztunk mindent.

Azt mondom, több figyelmet neki!

Ez az a fajta radikális ötlet,

amit fel kell tárnunk,
ha egy leegyszerűsített,

agyközpontú tudatosság-elméletet akarunk.

Mindeközben, nekem és másoknak is,

ez az irány túl közel áll
a tudatosság tényének

teljes tagadásához.

Én egy másik irányba indulnék el.

A maradék időben két számomra
ígéretesnek tűnő

őrült ötletet szeretnék bemutatni.

Az első örült ötlet szerint

a tudatosság alapvető.

Néha a fizikusok az univerzum elemeit

alapvető építőkockáknak veszik.

Tér és idő és tömeg.

Alapvető törvények alapjául veszik őket,

mint a gravitáció vagy
a kvantummechanika törvényei.

Ezeket a tulajdonságokat és törvényeket

nem valami sokkal alapvetőbbel magyarázzák.

Ehelyett ezeket veszik alapfogalomnak,

és innen építik fel a világot.

Néha az alapfogalmak listája bővül.

A 19. században Maxwell rájött,

hogy az elektromágneses
jelenséget nem lehet

a meglévő alapfogalmakkal megmagyarázni:

tér, idő, tömeg, Newton törvényei.

Így alapnak tekintette
az elektromágnesesség

alapvető törvényeit,
és ezeknek alárendelte

az elektromos töltést mint alapfogalmat.

Szerintem ugyanilyen helyzetben vagyunk

a tudatossággal.

Ha nem tudod elmagyarázni a tudatosságot

a már meglévő alapfogalmakkal -

tér, idő, tömeg, töltés -, akkor

logikusan, bővítened kell a listát.

Természetes, hogy magát a tudatosságot

alapfogalommá, a természet egy alapvető

építőkockájává kell tenni.

Ez nem jelenti, hogy hirtelen
nem használhatod a tudományban.

Utakat nyit meg neked,
hogy tudományosan használhasd.

Ekkor kell megvizsgálni
az alaptörvényeket,

melyek a tudatosságot irányítják,

a törvényeket, amik a tudatosságot más

alapfogalomhoz kötik -
tér, idő, tömeg, fizikai folyamatok.

Fizikusok néha azt mondják,

az alaptörvények legyenek
olyan egyszerűek,

mint egy póló-szlogen.

Szerintem a tudatossággal is

ilyen helyzetben vagyunk.

Olyan egyszerű alaptörvényeket keresünk,

amiket akár felírhatunk egy póló elejére.

Még nem tudjuk, mik ezek e törvények,
de ezeket keressük.

A második őrült ötlet az,

hogy a tudatosság univerzális lehet.

Minden rendszernek lehet
valamilyen mértékű tudatossága.

Ezt a nézetet "panpsychism"-nek hívják,

"pan" azaz minden, "psych" azaz elme,

minden rendszer tudatos,

nem csak emberek, kutyák, egerek, legyek,

de még Rob Knight mikrobái,
az elsődleges részecskék is.

Még egy fotonnak is van
valamilyen szintű tudatossága.

Ez nem azt jelenti, hogy a fotonok

intelligensek vagy gondolkodnak.

Nem azt jelenti, hogy egy foton
azon emészti magát, hogy:

"Ó, folyton a fénysebesség
környékén röpködök,

sosincs időm lelassítani,
megszagolni a rózsákat."

Nem, nem ilyen.

Az ötlet az, hogy a fotonoknak lehet,

hogy van némi nyers, szubjektív érzése,

valami primitív előfutára a tudatosságnak.

Talán ez egy kicsit furcsán hangozhat.

Miért találna ki bárki ilyen őrültséget?

Némi indok az első őrült ötletből jön,

abból, hogy a tudatosság alapvető.

Ha ez alapfogalom, mint a tér, idő, tömeg,

akkor természetes azt gondolni,

hogy úgy ahogy van, univerzális is.

Azonban míg számunkra

ez az ötlet természetellenesnek tűnik,

más kultúrák tagjainak
kevésbé tűnik annak,

ahol az emberi elmét még

a természet folyamatosságában látják.

Egy mélyebb indok
abból az ötletből származik,

hogy a legegyszerűbben és leghatásosabban

úgy találhatunk a tudatosságot

fizikai folyamatokkal
összekapcsoló alaptörvényeket,

ha a tudatosságot összekötjük
az információval.

Ahol van információfeldolgozás,
ott van tudatosság is.

Komplex információfeldolgozás,
mint az embereknél,

komplex tudatosság.

Egyszerű információfeldolgozás,
egyszerű tudatosság.

Volt egy nagyon izgalmas dolog
az elmúlt években:

egy neurológus, Giulio Tononi,

fogta ezt az elméletet,

és precízen összeillesztette

egy matematikai teóriával.

Van az információbeillesztést mérő
matematikai mértékegysége,

amit "phi"-nek hív,

ezzel mérve az egy rendszerbe beépülő

információ mennyiségét.

Úgy gondolja, hogy a "phi" együtt jár
a tudatossággal.

Tehát az emberi elmében
hihetetlenül nagy

az információ-feldolgozás mértéke,

tehát nagy a "phi" mértéke,

azaz nagy a tudatosság.

Egy egérnél: közepes szintű
információ-feldolgozás,

de még mindig jelentős,
jelentős mennyiségű tudatosság.

De ahogy lemész a férgekhez,
mikrobákhoz, részecskékhez,

csökken a "phi",

csökken az információ-feldolgozás,

de még mindig nem nulla.

Tononi teóriája szerint

mindig lesz egy nem-nulla mennyiségű
tudatosság.

Ebből felállította a tudatosság
egy alaptörvényét:

magas "phi", magas tudatosság.

Nem tudom, hogy az elmélete helyes-e,

de jelenleg talán ez a vezető elmélet

a tudatosság tudományában,

és ezt használják tudományos adatok
sorának feldolgozásához,

és megvan az a tulajdonsága, hogy annyira

egyszerű, hogy felírható egy póló elejére.

Az utolsó motivációja az lehet,

hogy a"panpsychism"
segíthet nekünk beilleszteni

a tudatosságot a fizikai világba.

Fizikusok és filozófusok gyakran megfigyelték,

hogy a fizika érdekes módon absztrakt.

Egy csomó egyenlet segítségével
leírja a valóságot,

de nem mutatja meg nekünk
az alatta rejlő valóságot.

Ahogy Stephen Hawking mondja:

mi visz tüzet az egyenletbe?

A "panpsychism" nézete alapján
úgy hagyhatod

a fizikai egyenleteket, ahogy vannak,

de felhasználhatod őket, hogy leírd velük
a tudatosság áramlását.

Ez az, amit a fizika végső soron tesz:
leírja a tudatosság áramlását.

Eszerint a tudatosság az,
ami tüzet visz az egyenletbe.

Ebben a nézetben a tudatosság nem lóg

a fizikai világon kívül,
mint valami ráadás.

Ott van közvetlenül a szívében.

Szerintem a "panpsychism" nézete
megváltoztathatja

a természethez fűződő kapcsolatunkat,

és lehet néhány komoly társadalmi

és etikai következménye.

Néhány közülük ösztönellenes lehet.

Úgy gondoltam, nem kellene
semmi tudatosat ennem,

tehát vegetáriánusnak kellene lennem.

Viszont ha hiszel a "panpsychism"-ben,

akkor nagyon éhes leszel.

Amikor elgondolkodsz erről,

ez megváltoztathatja a nézeteidet,

minthogy nem a tudatosság ténye számít

az etikai szándékoknál és
morális megfontolásoknál,

hanem a tudatosság
bonyolultságának mértéke.

Szintén természetes más rendszerek,

például számítógépek
tudatosságáról beszélni.

Mi van A nő című film mesterséges
intelligenciájú rendszerével,

Samanthával? Ő tudatos?

Nos, ha a információ alapú
"panpsychist" nézetet veszed,

Samantha kétségkívül dolgozott és
használt fel adatokat,

így a válasz nagy valószínűséggel
igen, tudatos.

Ha ez igaz, akkor ez felvet nagyon komoly

etikai kérdéseket mind a intelligens

számítógépes rendszerek
fejlesztésének etikájáról,

mind ezek kikapcsolásának etikájáról.

Végül kérdezhetsz egész csoportok,

akár a bolygó tudatosságáról.

Kanadának is megvan a saját tudatossága?

Vagy inkább helyi szinten,

van-e egy integrált csoportnak, mint
a TED konferencia közönségének?

Van-e nekünk ebben a pillanatban
egy kollektív TED-tudatunk,

van-e egy belső filmje ennek az
összetett TED csoportnak,

ami elkülönül az önálló belső filmünktől?

Nem tudom a választ erre a kérdésre,

de úgy vélem, érdemes
komolyan megfontolni.

Tehát ez a "panpsychist" vízió radikális,

nem tudom, helyes-e.

Valójában biztosabb vagyok az

első őrült ötlettel kapcsolatban,
hogy a tudatosság alapvető,

mint a másodikkal, hogy egyetemes.

Hisz ez a nézet felvet egy csomó kérdést,

csomó kihívást, például hogy a tudatosság

apró darabkái hogyan állnak össze azzá

a komplex tudatossággá,
amit ismerünk és szeretünk.

Ha válaszolni tudunk ezekre a kérdésekre,

jó úton leszünk afelé, hogy megalkossunk
egy komoly tudatosság-elméletet.

Ha nem, akkor ez a legnagyobb probléma

a tudományban és filozófiában.

Nem várhatjuk, hogy egy
éjszaka alatt megoldódjon.

De hiszem, hogy valóban ki fogjuk találni.

A tudatosság megértése kulcs ahhoz,

hogy megértsük az univerzumot,

és hogy megértük saját magunkat is.

Ehhez talán csak a megfelelő
őrült ötletre van szükség.

Köszönöm!

(Taps)