-
Bemondó: Hallgassatok most meg
egy hölgyet a lassúságról,
-
hogy mit jelent neki és hogyan lehet
ezt az életünkbe hasznosan beintegrálni.
-
Krajcsó Nelli következik.
-
Krajcsó Nelli: Számomra a gyors
sokáig egyenlő volt a sikerrel.
-
Úgy véltem, hogy a tehetség
a gyorsaságban mutatkozik meg,
-
mert aki tehetséges, az könnyebben
oldja meg a feladatokat, hatékonyabban
-
és hamarabb pipálja ki őket, több dolgot
tud egyszerre magára vállalni,
-
gyorsabban halad előre, mint általában
társai, ergo sikeresebb.
-
Van egy történet egy
japán fiúról, Kamei Sugiról,
-
aki a 80-as években a japán tőzsde
egyik legsikeresebbje volt
-
és ennek megfelelően
heti 90 órát dolgozott.
-
A cége imádta ezt.
-
Felemelte, kirakatokban mutogatta
-
és elismerése jeléül még
további feladatokkal halmozta el.
-
(Nevetés)
-
Hogy aztán szerencsétlen pár év múlva
ebbe a tempóba belehaljon,
-
mindössze 26 évesen.
-
A japánoknak már ekkor is volt erre egy
szavuk: karosi - belehalni a túlórába.
-
Nekem nem kellett Japánba születnem ahhoz,
-
hogy ezt a gyors tempót
viszonylag gyorsan felvegyem.
-
Így már tizenévesként is
reggeltől-estig be voltam táblázva
-
különböző sport és iskolai
elfoglaltságokkal.
-
A főiskolán az ebédemet már a
szemináriumon lopva a pad alatt ettem meg,
-
mert napi fél órám sem volt leülni
a menzán, hiszen a biztonság kedvéért
-
két diplomát csináltam,
két állásban dolgoztam
-
és három nyelvet tanultam egyszerre.
-
Biztos voltam benne,
hogy ez a sebesség kell ahhoz,
-
hogy a jövőben boldog életet tudjak élni.
-
Hogy mennyire nem voltam egyedül ezzel a
hozzáállásommal, mutatja az a dokumentum,
-
amit 2001 óta minden Harvardi diák megkap
-
és aminek a címe az, hogy:
Slow down (lassíts)
-
Az írójának, az egyetem
akkori dékánjának az volt a célja,
-
hogy figyelmeztesse a diákjait arra,
hogy az üres percek nem azért vannak,
-
hogy feltétlenül feltöltsük őket és kitűnő
munka csak pihenés mellett érhető el.
-
Hát nekem a pihenés öt éve még egyáltalán
nem létezett a szótáramban.
-
Sőt, akkoriban még pályakezdőként
teljesedett ki a túlpörgős hozzáállásom.
-
Emlékszem, hogy így a kezdeti időkben,
-
amikor a munkahelyemen lett volna
lehetőségem egy picit hátradőlni,
-
kétségbeesve könyörögtem a főnökeimnek,
hogy adjanak még munkát,
-
mert nyugtalanított az, hogyha normálisan
meg tudtam ebédelni,
-
hogyha túlóra nélkül haza tudtam indulni,
-
vagy ha napközben volt lehetőségem
beszélgetni a kollégáimmal.
-
Én ehelyett kettősével lépcsőztem,
rohantam, estem, pattogtam.
-
Ilyen voltam: gyors,
sikeresebb, mint mások.
-
Aki sikeresebb, mint mások, az elhessegeti
az időről időre fellépő hiányérzetét.
-
Nem szereti észrevenni,
hogy a szilveszterek és szülinapok
-
úgy követik egymást, mintha semmi
sem történt volna az előző évben.
-
Büszke arra, ha nincs ideje főzni
és nevetve legyint arra a gondolatra is,
-
hogy nem emlékszik
mi történt vele a múlt héten,
-
vagy fogalma sincs arról,
hogy vannak a szülei,
-
mert telefonon sincs ideje velük beszélni.
-
Nem fogja beismerni, hogy a kikönyörgött
munkahelyi kihívások miatt
-
tulajdonképpen halálosan
fáradt és frusztrált.
-
A sok irigylésre méltó hobbi
és utazás ellenére unatkozik.
-
És ettől meg van rémülve.
-
Nekem ez a gyors tempó
egy idő után odáig vezetett,
-
hogy 26 éves koromra a stressz
fizikai kivetülésének
-
szinte minden problémáját
megtapasztaltam már.
-
A külső világ felgyorsulása
rám így hatott.
-
Felgyorsultam én is olyan
területeken és pillanatokban,
-
amikor nem lett volna hasznos.
-
Kialakult bennem egy belső
kényszeres rezgés,
-
amiért mindig többet akartam
-
és ami miatt képtelen voltan
kiszállni ebből az egészből.
-
Egészen egy fél évvel ezelőtti
beszédes találkozóig.
-
Emlékszem, hogy az első napsütés,
hosszú tavaszi hétvége volt,
-
amikor a családok és a barátok
kirándultak, bicikliztek, nevettek.
-
Én meg egész nap a szobámban
feküdtem, mert pár nappal azelőtt
-
a túlhajszoltságtól szinte egyszerre
-
fordult ki a bokám
és roppant meg a derekam,
-
s ebben a nyomorult állapotomban
találkoztam először
-
a Slow mozgalommal cikk formájában,
-
ami ordított felém a testemmel
együtt, hogy lassíts.
-
Arról szólt, hogy van a világnak
egy hatalmas problémája,
-
miszerint túl vagyunk hajszolva,
fel vagyunk pörögve,
-
s ebben a rohanásban kiüresedettnek
érezzük az életünket.
-
Abban a pillanatban világos lett számomra
is, hogy az ami gyerekként előre vitt:
-
a nyitottságom, a lelkesedésem,
az energikus természetem,
-
felnőve féket vesztett
és túlhajszolt, stresszes,
-
belső kényszerből mindent azonnal
kipipálni akaró felnőtté tett.
-
Rájöttem arra, hogy ahhoz, hogy örömteli,
boldog életet tudjak élni
-
le kell nekem is lassulnom.
-
Hogy hogyan is kezdődött ez a lassulás?
Természetesen lassan.
-
Semmit sem túlstresszelve,
semmit sem erőltetve.
-
A lassú élet ugyanis arról szól,
hogy mi választjuk meg,
-
hogy hogy éljük az életünket, a tempóját.
-
Rájövünk arra, hogy bizonyos helyzetekben
a felgyorsulás nem szükséges,
-
és hogy ezáltal, hogy lelassulunk,
mert kevesebb dolgot csinálunk,
-
legalább azt jól csináljuk.
-
Mert hogyha egy ilyen kisebb
sebességbe kapcsolunk,
-
van újra lehetőségünk meglátni
és felfedezni, megélni és megérteni,
-
feldolgozni és ezt az élményt
máshol hasznosítani.
-
Nálam minden négy-öt éve
kezdődött az étkezéssel.
-
Akkoriban állandósult refluxtól szenvedtem
attól a tempótól, amiben voltam
-
és leszoktam, tulajdonképpen
le kellett szoknom mindenről, ami gyors.
-
Így elhagytam a napi
fél liter diétás kólát,
-
az adalékanyagokkal és tartósítószerekkel
teletömött élelmiszereket,
-
amikért stresszhelyzetben
kiált a gyomrunk,
-
a reggel a metrón zacskóból
betömött pizzás csigákat,
-
és az este kutyafuttában megvásárolt
és még az utcán megevett gyorskajákat.
-
Fél éve a cikk óta
tudatosan haladok előre.
-
Így most már ott tartok,
hogy hétvégente piacra járok,
-
ahol ízletes, friss, minőségi
alapanyagokat keresek,
-
hogy aztán finom ebédet tudjak főzni.
-
Ébredés után e-mail olvasás helyett
reggelit készítek inkább magamnak
-
és a munkahelyen nem a monitor előtt
eszem meg az ebédemet,
-
hanem bármi is történjék, megadom
magamnak az időt az étkezésre.
-
Tavasz óta tudom, hogy erről szól
a Slow food mozgalom is.
-
Az ízek és az étkezés élvezetéről.
-
Tavasz óta biciklizek is. Wow!
-
(Nevetés)
-
Igen, régen van meg a biciklim,
csak nagyon keveset használtam,
-
különleges alkalmakkor.
-
Régen én is úgy közlekedtem,
mint a többi fővárosi ember.
-
Metrón vagy autón, vagy más
tömegközlekedési eszközön utazva
-
rohantam el a város értékei mellett.
-
Nem volt kapcsolatom
a saját környezetemmel,
-
nem ismertem az utcámban
lévő boltokat és boltosokat,
-
a hozzám közel lévő parkokat,
a szomszédjaimat.
-
Mert a nagy rutinban,
a megállótól - megállóig rohanásban,
-
ezeknek nem volt helyük.
-
És csodálkoztam, hogy nem érzem
magam jól Budapesten.
-
Tavasszal aztán eldöntöttem,
hogy ezen is változtatok.
-
Biciklire pattanok, s megismerek
olyan részeket is a városból,
-
olyan kis kincseket, amire nem volt eddig
lehetőség BKV-n vagy az autóban.
-
Mert szeretem meglátni a kis kincseket,
felfedezni az utakat, a fákat, a házakat,
-
a történeteket, a Dunát,
s mosollyal találkozni minden nap.
-
A Citta Slow azaz Lassú város -
mozgalomnak a célja is ez.
-
Ezáltal, hogy megismerjük
a saját környezetünket,
-
a saját magunkénak tekintjük
és vigyázunk rá.
-
Ebben a nagy átalakulásban
akkor jött csak az igazi kihívás:
-
keretet szabni az online jelenlétemnek.
-
Nem véletlenül ez a legtöbb beszélgetésre
okot adó téma a slow kapcsán is.
-
Egy friss felmérés szerint
a 15-47 éves magyar korosztály
-
a szabadidejéből 3 óra
45 percet tölt online.
-
Mindig elérhetőek vagyunk. Ezért
0-24-ben számon kérhetőek is.
-
Ebben a túlpörgött rendszerben
tényleg lehetetlennek tűnik
-
a lelassulás és a kiegyensúlyozottság.
-
Pedig tapasztalatból mondom, hogy nem az.
-
Én elhatároztam például, hogy megszabok
olyan pillanatokat és időintervallumokat,
-
amikor nem olvasok e-maileket,
se barátit, se munkahelyit.
-
Mindkettő más-más kérdéseket vetett fel
és másképp volt nehéz.
-
Nyilván a munkahelyi e-mail kapcsán volt
az én izgalmam nagyobb.
-
Ugyanis hiába vagyunk
tudatosak a saját életünkben,
-
hogyha a munkahelyen
ki vagyunk szolgáltatva
-
a főnökeinknek, ügyfeleinknek,
kollégáink elvárásainak és döntéseinek.
-
Nekem az segített, hogy tudtam,
-
hogy ezzel nem akadályozni
akarom a munkát,
-
csupán elfogadom azt,
hogy vannak olyan pillanatok,
-
amikor nem éri meg azon stresszelni,
hogy küldjek egy választ.
-
Ráér az másnap reggel is.
-
Vagy hogy napközben a sok munka miatt
lesznek olyan témák,
-
amire nem tudok, egyszerűen nincs
kapacitásom hasznos választ adni.
-
Inkább várok vele pár órát.
-
Hiszem ugyanis, hogy ahhoz,
hogy a fontos pillanatokban
-
jól végezzük a munkánkat,
el kell tőle néha szakadnunk
-
s fel kell töltődnünk mással és máshogy.
-
Persze ez a feltöltődés mit sem ér,
-
hogyha ezt is a tévé előtt
vagy online képzeljük el.
-
Nekem azáltal, hogy kikapcsolt estéket
tartok, végre van lehetőségem újra olvasni.
-
Mindenkitől halljuk,
hogy nincs idő olvasni könyveket.
-
Most már az a könyvkupac, ami évek óta
felhalmozódott az ágyam mellett,
-
elkezdett végre apadni.
-
Ennek a folyamatnak a része
volt aztán nyár végén az is,
-
hogy Szendrei Gabival megalapítottuk
a Slow Budapestet,
-
aminek a célja az, hogy minél több magyar,
-
Magyarországon elő emberhez
juttassa el ezt a slow filozófiát.
-
Hogy elinduljon egy beszélgetés arról,
hogy túlhajszolt életvitelünkből
-
találjunk közösen alternatívát arra,
hogy hogy lehet mégis tartalmasan élni
-
a mai világban, mert látjuk,
hogy az esetem nem egyedi.
-
Hogy mindezek után mit jelent
nekem ma a gyors és a lassú?
-
Ez a két szó nem csupán
a sebességről szól,
-
hanem a szemléletmódról,
ahogy magunkra és másokra tekintünk.
-
Éppen ezért a gyors sosem lehet sikeres.
-
Mert a gyors agresszív,
analitikus, türelmetlen,
-
felszínes és a mennyiséget helyezi
előtérbe a minőséggel szemben.
-
A lassú ennek az ellentéte: türelmes,
intuitív, kiegyensúlyozott,
-
befogadó s a minőséget szereti
a mennyiséggel szemben.
-
Valós és tartalmas kapcsolatok
kiépítéséről szól,
-
az életünkkel, az emberekkel,
az ételekkel, mindennel.
-
Úgy gondolom, hogy erről szól a siker is.
-
A kiegyensúlyozottságról
és a lelassulásról újra meg újra.
-
Amikor a számodra örömöt adó igazán
fontos dolgokra tudsz koncentrálni.
-
Amikor megnyugszol s rátalálsz
a szenvedélyre, ami kiteljesít.
-
Amiből aztán tudsz adni másoknak, hogy ők
is elindulhassanak egy hasonló úton.
-
A Slow Budapest minden
ízében ezt képviseli.
-
Igyekszünk adni másoknak és bízunk abban,
hogy ők is továbbadják majd
-
mindazt a jót, amit a slow jelent.
-
Köszönöm.
-
(Taps)
-
(Taps vége)
-
Bemondó: Én az előbb komolyan
gondoltam, hogy csináljuk együtt.
-
Mondtam, hogy első körben
én jelentkezem a mozgalomhoz.
-
Nekem folyton az van, hogy vagy a fejemben
belül vagyok gyors és kívül lassú,
-
vagy kívül vagyok gyors és belül lassú.
-
Szóval valamiféle egyensúlyt
muszáj lesz találnom.
-
Adj nekem tanácsot, mi legyen
az első lépés, mondjuk holnap, ha kezdem.
-
KN: Hát lassan kezdd el Kriszta,
azt tudom mondani.
-
Bemondó: Akkor elég, ha délben felkelek.
-
(Nevetés)
-
KN: Annyi az egész,
hogy arra koncentrálj,
-
hogy rakd előre a jobb lábadat.
-
Annyi épp elég. Utána rakd mellé a balt.
-
Aztán a jobbat és a balt.
-
És aztán előbb-utóbb
kiegyensúlyozottan fogsz sétálni.
-
B: Köszönöm szépen, megpróbálok
kiegyensúlyozottan elsétálni odáig.
-
(Taps)