Who Pays the Tax?

Who bears the burden of a tax? Buyers or sellers? Why is it that the more elastic side of the market will pay a smaller share of a tax. Again, we’ll apply what we know to the example of Social Security taxes and also look at the health insurance mandate as a part of the Affordable Care Act. Who pays for the mandate? The employers or the workers? We’ll also look at supply and demand of labor. Is the demand for labor more elastic than the supply?
Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/tax-burden-elasticity-affordable-care-act-health-insurance-mandate#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/deadweight-loss-definition-yacht-tax

♪ [zene] ♪

- [Tyler] A legutóbbi előadásunkban kimutattuk, hogy az adó jogi esedékessége

nem határozza meg a gazdasági esedékességet.

Ebben az előadásban arról fogunk beszélni,

hogyan határozható meg ténylegesen az adók gazdasági esedékessége.

Ki viseli az adó terhét?

Itt az adó gazdasági esedékességének szabálya.

A piac rugalmasabbik oldala fogja állni

az adó kisebbik részét, a kisebb adóterhet.

Hasonlóan a piac kevésbé rugalmas oldala

vagy inkább a piac rugalmatlanabb oldala fogja állni

az adó nagyobbik részét.

Tehát a rugalmasabb fizeti a kisebbik részt,

a kevésbé rugalmas fizeti a nagyobbik részt.

Meg fogom ezt mutatni néhány diagramon,

majd segítek megérezni, miért ez a helyzet.

Tegyük fel, hogy nem emlékszünk a szabályra.

A rugalmasabb oldal a kisebb adóterhet viseli

vagy a nagyobb adóterhet?

Mondjuk nem emlékszünk pontosan. Nem probléma.

Csak rajzoljuk fel a diagramot, és olvassuk le, mi történik.

Rajzoljunk például egy diagramot,

amelyen elég rugalmas a keresleti görbe

és viszonylag elég rugalmatlan a kínálati görbe.

Itt az ár, ha nincs adó.

Nézzük meg, mi történik, ha van adó

és használjuk az ékelési módszerünket.

Itt az adó, és az ék magassága megadja

az adó összegét.

Mit csinálunk?

Beépítjük ezt az éket a diagramba

egészen addig, amíg a teteje eléri a keresleti görbét,

és az alja eléri a kínálati görbét,

és akkor csak leolvassuk a választ a diagramunkról.

A B pont az, ami megmondja nekünk a vevő által fizetett árat.

A D pont az, ami megmondja az eladó által kapott árat.

Hasonlítsuk össze.

Amikor nem volt adó, a vevő által fizetett ár

az A-ban volt, és az adóval a vevői ár

felmegy egy kicsit, a B pontig.

A vevő nem fizet sokkal magasabb árat.

Másrészről az eladó sokkal kevesebbet kap.

Ebben az esetben, amikor a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat,

az igénylők az adó kisebb részét fizetik,

és a szállítók fizetik a nagyobb részt.

Tehát le tudjuk olvasni a diagramról, mi történik,

ha a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat.

Nem kell emlékeznie a szabályra,

nem kell memorizálnia, mert adni fogok

némi intuíciót, hogy egy pillanat alatt leegyszerűsítse.

Egyszerűen meg kell rajzolnia a diagramot, és képes lesz leolvasni

a választ a görbékről.

Nézzünk egy másik esetet.

Ebben az esetben egy kínálati görbét rajzoltunk,

amely nagyon rugalmatlan, és egy kereslet görbét,

amely kevésbé rugalmas, mint a kínálati görbe.

Ismét venni fogjuk az adóékünket,

rá fogjuk nyomni a diagramra, és mi történik?

Itt láthatja.

Csak le kell olvasnunk a diagramról.

Most láthatjuk, hogy összehasonlítva azzal, amikor nem volt adó,

a vevői ár sokat ment fel,

és az eladói ár lement,

de csak egy kicsit.

Amikor a kínálat rugalmasabb, mint a kereslet,

a vevők fizetik az adó nagyobb részét,

azaz a vevői ár jobban felmegy,

mint amennyivel az eladói ár csökken.

A vevők többet fizetnek az adóból, ha a kínálati görbe

rugalmasabb.

Lássunk némi intuíciót.

Mindig megkaphatja a helyes választ, ha megrajzolja a görbéket.

Fontoljuk meg az intuíciót, miért ez a helyzet.

Tehát itt az intuíció, hogy emlékezzen a szabályra.

Gondoljon a rugalmasságra úgy, mint egyfajta menekülési lehetőségre.

A piac azon oldala, amelyik rugalmasabb,

könnyebben elkerüli az adót.

Miért van ennek értelme? Emlékezzen, mit jelent a rugalmas kereslet.

Azt jelenti, hogy az igénylők jó helyettesítőkkel rendelkeznek

az adóztatott javakkal szemben, és így elkerülhetik az adót.

Ha az adó magas, az igénylők azt fogják mondani:

"Inkább megyünk, megvesszük a helyettesítőket.

Nagyon sok jó helyettesítőnk van."

Másrészt gondoljunk arra, mit jelent,

ha a kereslet rugalmatlan.

Azt jelenti, hogy nincsenek jó helyettesítők,

tehát nehéz elkerülni az adózást.

Mi van a kínálati oldallal, a rugalmas kínálattal?

Azt jelenti, hogy az erőforrásokat, amelyeket az adóztatott javak

termelésére használnak, könnyen átvihetik

más iparágakba.

Az erőforrások könnyen átvihetők.

Ha megpróbálod jól megadóztatni az iparágat, akkor a föld, a tőke,

és a munkások abban az iparágban, amelyeket

a javak termelésére használtak, át fognak szivárogni

más iparágakba, és így a szállítók

visznylag könnyen megússzák az adót.

Másrészt, ha a kínálat rugalmatlan,

azt jelenti, hogy a javak termelésére használt erőforrásokat

valóban csak ennek az árunak a termelésére lehet használni.

Le vannak kötve, nehezen mozgathatók,

és ezek a tényezők nem annyira hasznosak

más javak termelésére, így ez megnehezíti

a szállítók helyzetét, ha a kínálati görbe rugalmatlan.

Ez azt jelenti, hogy nehéz a szállítóknak

elkerülni az adót.

Mi van, ha az igénylők és a szállítók

mindketten meglehetősen rugalmasak?

Hát ez az.

Valakinek meg kell fizetnie az adót, mindkét fél nem úszhatja meg az adót,

legalábbis, ha az árut megveszik és eladják,

ezért a terhet a relatív rugalmasságok határozzák meg.

Arról van szó, hogy melyik félnek könnyebb elkerülni az adózást,

és az a fél fog kevesebbet fizetni az adóból.

A kevésbé rugalmas fél fog fizetni

többet az adóból, mert annak a félnek nehezebb

elkerülni az adózást.

Végezzünk egy alkalmazást, mondjuk a társadalombiztosítási adókat.

Legutóbb kimutattuk, hogy a társadalombiztosítási adók

jogi esedékessége nincs hatással

a gazdasági esedékességre, de nem mondtuk meg,

mi a gazdasági esedékesség valójában.

Tehát tegyük meg ezt most.

Itt lesz fent a munkának az ára, a bér,

és a munka mennyisége itt lent.

Az egész kérdés arra egyszerűsödik le,

hogy a munkaerő iránti kereslet rugalmasabb-e,

mint a munkaerő kínálata vagy fordítva?

Gondoljunk a munkaerőt igénylőkre, a vállalkozásokra,

milyen helyettesítőik vannak a munkaerőre?

Ha a munkaerő ára megnő, mit tehetnek ezek a vállalkozások?

Mi a helyzet a munkaerő kínálatával, a dolgozókkal?

Ha a bérük csökken, mit tehetnek?

Ha elgondolkodik ezen, azt hiszem, látni fogja,

hogy a legtöbb dolgozónak, főleg a teljes munkaidőben dolgozóknak,

nincs sok jó alternatívájuk a munkára.

A legtöbb dolgozónak szüksége van valamilyen munkára.

Még akkor is, ha a bérük csökken, folytatni fogják a munkát,

mert ki kell fizetniük a számlákat.

Másrészt, a munkaerőt igénylők,

ha a bér növekedne,

tudnák hellyettesíteni tőkével a munkaerőt

elvihetnék a befektetéseiket más országokba.

Jónéhány jó helyettesítőjük van.

Tehát, ha ez valóban így működik,

valószínűleg így kellene rajzolnunk a diagramot,

egy eléggé rugalmatlan munkaerő-kínálattal

és egy eléggé rugalmas munkaerő-kereslettel.

A közgazdászok tanulmányozták ezt, és átlagban

ezt találták.

Tehát most gondoljon a saját FICA adóira, ez a munkaerő adója.

Mi ennek a hatása?

Ez valahogy így fog kinézni.

Figyeljük meg, hogy a munkaerő vásárlói által fizetett bér,

azaz a cégek által fizetett bér,

az csak egy kicsit megy fel.

Másrészt a bér, amelyet a

munkaerőt kínálók kapnak, azaz a bér,

ami a dolgozóknál marad, az sokat csökken.

És ez teljesen érthető, ha nagyon rugalmatlan

munkaerő-kínálatunk van.

A munkások nem tudják elkerülni az adókat, és ezért

végül ők viselik az adóteher legnagyobb részét.

Ez nem azt jelenti, különben, hogy nekünk nem kellene szociális és biztonsági adóink legyenek.

Valójában jó módja lehet ez annak, hogy arra kényszerítsünk embereket, hogy megmentsék a saját jövőjüket, de

ez nem jelent ingyenes ebédet a munkásoknak. A munkások fizetése

az adó miatt csökkenni fog. Ha nem lennének a társadalombiztosítási adók, a legtöbb

munkavállaló bére magasabb lenne. Itt van még egy terület, a szociális

biztosítási felhatalmazások. Tegyük fel, hogy a kormányzat előírja a munkáltatók számára, hogy biztosítsák

az egészségbiztosítást a munkavállalók számára, ami már most is sok munkáltató esetében így van a

Megengedhető Gondozási Törvény értelmében. Ki fog fizetni ezért? Ki fog fizetni ezeknek?

Elsősorban a munkaadók vagy elsősorban a munkások?

Ez tényleg ugyanolyan elemzés, mint ami korábban volt. Az egészségi biztosítás

nagyon hasonló az adóhoz. Az egészségbiztosítási felhatalmazás egyszerűen azt jelenti, hogy a munkáltatóknak

magasabb fizetést kell fizetniük, de ez ugyanaz, mint az adó. Amit láttunk

az, hogyha a munkaerő-kínálat kevésbé rugalmas, mint a munkaerő iránti kereslet, ami sok esetben

így történik, így ebben az esetben a legtöbb felhatalmazást ténylegesen a munkavállalók fizetik.

A reálbérek esnek. Ez ismét nem feltétlenül jelenti, hogy ezek a felhatalmazások,

rossz ötletek, de azt jelenti, hogy nem ingyen ebéd a dolgozók számára. A dolgozók

végül kifizetik az egészségügyi ellátást az alacsonyabb bérek által. Az adóknak

van még néhány más hatása beleértve a bevétel növekedését és valamennyi

holt-teher veszteséget. Ezeket azonban majd a következő előadásban fogjuk

megnézni.

- [Narrátor] Ha próbára akarja magát tenni, kattintson a kvízkérdésekre.

Vagy ha készen áll a továbblépésre, kattintson a következő videóra.

♪ [zene] ♪

Felirat: amara.org közösség
Fordította: Kiss Károly
Ellenőrizte, lektorálta: Mandel Kinga Magdolna