Who Pays the Tax?

Who bears the burden of a tax? Buyers or sellers? Why is it that the more elastic side of the market will pay a smaller share of a tax. Again, we’ll apply what we know to the example of Social Security taxes and also look at the health insurance mandate as a part of the Affordable Care Act. Who pays for the mandate? The employers or the workers? We’ll also look at supply and demand of labor. Is the demand for labor more elastic than the supply?
Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/tax-burden-elasticity-affordable-care-act-health-insurance-mandate#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/deadweight-loss-definition-yacht-tax

♪ [zene] ♪

- [Tyler] A legutóbbi előadásunkban
kimutattuk, hogy az adó jogi esedékessége

nem határozza meg
a gazdasági esedékességet.

Ebben az előadásban arról fogunk beszélni,

hogyan határozható meg ténylegesen
az adók gazdasági esedékessége.

Ki viseli az adó terhét?

Itt az adó
gazdasági esedékességének szabálya.

A piac rugalmasabbik oldala fogja állni

az adó kisebbik részét,
a kisebb adóterhet.

Hasonlóan a piac kevésbé rugalmas oldala

vagy inkább a piac
rugalmatlanabb oldala fogja állni

az adó nagyobbik részét.

Tehát a rugalmasabb
fizeti a kisebbik részt,

a kevésbé rugalmas
fizeti a nagyobbik részt.

Meg fogom ezt mutatni néhány diagramon,

majd segítek megérezni,
miért ez a helyzet.

Tegyük fel,
hogy nem emlékszünk a szabályra.

A rugalmasabb oldal
a kisebb adóterhet viseli

vagy a nagyobb adóterhet?

Mondjuk nem emlékszünk pontosan.
Nem probléma.

Csak rajzoljuk fel a diagramot,
és olvassuk le, mi történik.

Rajzoljunk például egy diagramot,

amelyen elég rugalmas a keresleti görbe

és viszonylag rugalmatlan
a kínálati görbe.

Itt az ár, ha nincs adó.

Nézzük meg, mi történik, ha van adó

és használjuk az ékelési módszerünket.

Itt az adó, és az ék magassága megadja

az adó összegét.

Mit csinálunk?

Beépítjük ezt az éket a diagramba

egészen addig, amíg a teteje eléri
a keresleti görbét,

és az alja eléri a kínálati görbét,

és akkor csak leolvassuk a választ
a diagramunkról.

A B pont az, ami megmondja nekünk
a vevő által fizetett árat.

A D pont az, ami megmondja
az eladó által kapott árat.

Hasonlítsuk össze.

Amikor nem volt adó,
a vevő által fizetett ár

az A-ban volt, és az adóval a vevői ár

felmegy egy kicsit, a B pontig.

A vevő nem fizet sokkal magasabb árat.

Másrészről az eladó sokkal kevesebbet kap.

Ebben az esetben, amikor a kereslet
rugalmasabb, mint a kínálat,

az igénylők az adó kisebb részét fizetik,

és a szállítók fizetik a nagyobb részt.

Tehát le tudjuk olvasni a diagramról,
mi történik,

ha a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat.

Nem kell emlékeznie a szabályra,

nem kell memorizálnia, mert adni fogok

némi intuíciót,
hogy egy pillanat alatt leegyszerűsítse.

Egyszerűen meg kell rajzolnia a diagramot,
és képes lesz leolvasni

a választ a görbékről.

Nézzünk egy másik esetet.

Ebben az esetben
egy kínálati görbét rajzoltunk,

amely nagyon rugalmatlan,
és egy kereslet görbét,

amely kevésbé rugalmas,
mint a kínálati görbe.

Ismét venni fogjuk az adóékünket,

rá fogjuk nyomni a diagramra,
és mi történik?

Itt láthatja.

Csak le kell olvasnunk a diagramról.

Most láthatjuk, hogy összehasonlítva
azzal, amikor nem volt adó,

a vevői ár sokat ment fel,

és az eladói ár lement,

de csak egy kicsit.

Amikor a kínálat rugalmasabb,
mint a kereslet,

a vevők fizetik az adó nagyobb részét,

azaz a vevői ár jobban felmegy,

mint amennyivel az eladói ár csökken.

A vevők többet fizetnek az adóból,
ha a kínálati görbe

rugalmasabb.

Lássunk némi intuíciót.

Mindig megkaphatja a helyes választ,
ha megrajzolja a görbéket.

Fontoljuk meg az intuíciót,
miért ez a helyzet.

Tehát itt az intuíció,
hogy emlékezzen a szabályra.

Gondoljon a rugalmasságra úgy,
mint egyfajta menekülési lehetőségre.

A piac azon oldala, amelyik rugalmasabb,

könnyebben elkerüli az adót.

Miért van ennek értelme?
Emlékezzen, mit jelent a rugalmas kereslet.

Azt jelenti, hogy az igénylők
jó helyettesítőkkel rendelkeznek

az adóztatott javakkal szemben,
és így elkerülhetik az adót.

Ha az adó magas,
az igénylők azt fogják mondani:

"Inkább megyünk,
megvesszük a helyettesítőket.

Nagyon sok jó helyettesítőnk van."

Másrészt gondoljunk arra, mit jelent,

ha a kereslet rugalmatlan.

Azt jelenti,
hogy nincsenek jó helyettesítők,

tehát nehéz elkerülni az adózást.

Mi van a kínálati oldallal,
a rugalmas kínálattal?

Azt jelenti, hogy az erőforrásokat,
amelyeket az adóztatott javak

termelésére használnak, könnyen átvihetik

más iparágakba.

Az erőforrások könnyen átvihetők.

Ha megpróbálod jól megadóztatni
az iparágat, akkor a föld, a tőke,

és a munkások abban az iparágban,
amelyeket

a javak termelésére használtak,
át fognak szivárogni

más iparágakba, és így a szállítók

viszonylag könnyen megússzák az adót.

Másrészt, ha a kínálat rugalmatlan,

azt jelenti, hogy a javak termelésére
használt erőforrásokat

valóban csak ennek az árunak
a termelésére lehet használni.

Le vannak kötve, nehezen mozgathatók,

és ezek a tényezők nem annyira hasznosak

más javak termelésére, így ez megnehezíti

a szállítók helyzetét,
ha a kínálati görbe rugalmatlan.

Ez azt jelenti, hogy nehéz a szállítóknak

elkerülni az adót.

Mi van, ha az igénylők és a szállítók

mindketten meglehetősen rugalmasak?

Hát ez az.

Valakinek meg kell fizetnie az adót,
mindkét fél nem úszhatja meg az adót,

legalábbis,
ha az árut megveszik és eladják,

ezért a terhet a relatív rugalmasságok
határozzák meg.

Arról van szó, hogy melyik félnek
könnyebb elkerülni az adózást,

és az a fél fog kevesebbet fizetni
az adóból.

A kevésbé rugalmas fél fog fizetni

többet az adóból,
mert annak a félnek nehezebb

elkerülni az adózást.

Végezzünk egy alkalmazást,
mondjuk a társadalombiztosítási adókat.

Legutóbb kimutattuk,
hogy a társadalombiztosítási adók

jogi esedékessége nincs hatással

a gazdasági esedékességre,
de nem mondtuk meg,

mi a gazdasági esedékesség valójában.

Tehát tegyük meg ezt most.

Itt lesz fent a munkának az ára, a bér,

és a munka mennyisége itt lent.

Az egész kérdés arra egyszerűsödik le,

hogy a munkaerő iránti kereslet
rugalmasabb-e,

mint a munkaerő kínálata vagy fordítva?

Gondoljunk a munkaerőt igénylőkre,
a vállalkozásokra,

milyen helyettesítőik vannak a munkaerőre?

Ha a munkaerő ára megnő,
mit tehetnek ezek a vállalkozások?

Mi a helyzet a munkaerő kínálatával,
a dolgozókkal?

Ha a bérük csökken, mit tehetnek?

Ha elgondolkodik ezen,
azt hiszem, látni fogja,

hogy a legtöbb dolgozónak,
főleg a teljes munkaidőben dolgozóknak,

nincs sok jó alternatívájuk a munkára.

A legtöbb dolgozónak
szüksége van valamilyen munkára.

Még akkor is, ha a bérük csökken,
folytatni fogják a munkát,

mert ki kell fizetniük a számlákat.

Másrészt, a munkaerőt igénylők,

ha a bér növekedne,

tudnák hellyettesíteni tőkével a munkaerőt

elvihetnék a befektetéseiket
más országokba.

Jónéhány jó helyettesítőjük van.

Tehát, ha ez valóban így működik,

valószínűleg így kellene rajzolnunk
a diagramot,

egy eléggé rugalmatlan munkaerő-kínálattal

és egy eléggé rugalmas
munkaerő-kereslettel.

A közgazdászok tanulmányozták ezt,
és átlagban

ezt találták.

Tehát most gondoljon a saját FICA adóira,
ez a munkaerő adója.

Mi ennek a hatása?

Ez valahogy így fog kinézni.

Figyeljük meg, hogy a munkaerő
vásárlói által fizetett bér,

azaz a cégek által fizetett bér,

az csak egy kicsit megy fel.

Másrészt a bér, amelyet a

munkaerőt kínálók kapnak, azaz a bér,

ami a dolgozóknál marad, az sokat csökken.

És ez teljesen érthető,
ha nagyon rugalmatlan

munkaerő-kínálatunk van.

A munkások nem tudják elkerülni
az adókat, és ezért

végül ők viselik az adóteher
legnagyobb részét.

Ez nem azt jelenti különben,
hogy nem kellene legyenek

társadalombiztosítási adók.

Tulajdonképpen így rákényszeríthetik
az embereket, hogy tegyenek félre

a saját jövőjüket, de ez azt jelenti,

hogy ez nem egy ingyenebéd a dolgozóknak.

A dolgozók bére
csökkenni fog az adó miatt.

Ha nem lenne társadalombiztosítási adó,

a legtöbb dolgozó bére
tulajdonképpen magasabb lenne.

Itt van még egy alkalmazás,
a kötelező egészségbiztosítások.

Tegyük fel, hogy a kormányzat előírja
a munkáltatók számára,

hogy biztosítsák a dolgozóiknak
az egészségbiztosítást,

ahogy ez most
sok munkáltató esetében így van

a megfizethető ellátásról szóló
törvény értelmében.

Ki fog fizetni ezért?

Ki fog végső soron fizetni ezért?

Elsősorban a munkaadók
vagy elsősorban a dolgozók?

Ez valójában pont ugyanaz az elemzés,
mint a korábbi.

A kötelező egészségbiztosítás
eléggé hasonlít az adóhoz.

A kötelező egészségbiztosítás egyszerűen
azt jelenti, hogy a munkáltatóknak

magasabb bért kell fizetniük, de ez akkor

ugyanaz, mint az adó.

Azt láttuk, az, hogy ha a munkaerő-kínálat

kevésbé rugalmas, mint a munkaerő
iránti kereslet, ami sok esetben érthető,

abban az esetben a kötelezettség
legnagyobb részét

valójában a dolgozók fogják fizetni.

A reálbérek esni fognak.

Ez ismét nem feltétlenül jelenti azt,
hogy a kötelezettség rossz ötlet,

de azt jelenti, hogy nem ingyenebéd

a dolgozóknak.

A dolgozók végül kifizetik
az egészségügyi ellátásukat

az alacsonyabb bérek által.

Az adóknak van még néhány más hatása,

ideértve a bevétel növekedését
és valamennyi

holtteher-veszteség létrehozását is.

Ezeket fogjuk áttekinteni
a következő előadásban.

[Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.

Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.

♪ [zene] ♪