Ideje, hogy női jelöltek is induljanak

Melegséggel és bölcsességgel átszőtt előadásában Halla Tómasdóttir megosztja velünk, hogyan kerekedett felül a média elfogultságán, hogyan változtatta meg a politikai vita hangnemét, és hogyan lepte meg az egész országot, amikor elindult az izlandi elnökválasztáson, példát mutatva mindeközben a következő nemzedék vezetőinek. "Az lehetsz, aki valóban vagy" – mondja útravalóként. "Fontos, hogy a nők induljanak."

Rendkívül szerencsésnek érzem magam,

hogy olyan országból származom,

amelyet a világon eszményinek tartanak

nők számára.

1975-ben, amikor hétéves voltam,

az izlandi nők sztrájkba léptek.

Aznap nem dolgoztak,

sem azok, akik munkába jártak,

sem azok, akik otthon házimunkát végeztek.

Reykjavík központjába vonultak

– a nők 90%-ának részvételével –

és békésen, a szolidaritás jegyében

egyenlőséget kértek.

Aznap semmi sem működött Izlandon,

mert semmi sem működik,
ha a nők nem dolgoznak.

(Taps)

Öt évvel később,
az izlandiaknak volt bátorságuk hozzá,

hogy a világon elsőként

nőt válasszanak meg az ország elnökének
egy demokratikus választáson.

Sosem felejtem el azt a napot,

amikor Vigdís elnök,
akit a keresztnevén említünk,

kilépett lakásának erkélyére
a győzelem után,

egyedülálló anyaként,
lányával az oldalán.

(Taps)

Csodálatos példakép volt számomra

és mindenki számára,
aki akkoriban volt gyermek,

beleértve a fiúkat is.

Gyakran meséli azt a történetet,
amikor többszöri újraválasztása után

egy kisfiú odament hozzá,

és megkérdezte tőle:
"Igaz, hogy fiúkból is lehetnek elnökök?"

(Nevetés)

A példák nagyon fontosak,

de még ilyen erős példaképpel is,

akiért nagyon hálás vagyok,

az első reakcióm, amikor bátorítottak,
hogy induljak az elnökségért,

az volt, hogy: "Ki vagyok én,
hogy induljak az elnökválasztáson?

Ki vagyok én, hogy elnök legyek?"

Úgy tűnik,

a nők kevésbé akarnak pályázni,
mint a férfiak.

Egy tanulmány szerint,
amelyet az USA-ban 2011-ben végeztek,

a férfiak 62%-a fontolgatta,
hogy jelölteti magát,

míg a nőknek 45%-a.

Ez 17 százalékpontos különbség,

és ugyanekkora különbség volt
egy évtizeddel korábban.

Ez igazán sajnálatos,

mert meg vagyok róla győződve,
hogy a világnak nagy szüksége van

női vezetőkre, és általában véve

elvi alapú vezetésre.

A döntésemet, hogy elinduljak,

alapvetően az motiválta,

hogy úgy éreztem,

ki kell vennem a részemet,

akkor is, ha nincs
politikai tapasztalatom,

ki kell állnom, és részt kell vennem
egy olyan világ megteremtésében,

amelynek van értelme,
amely fenntartható jövőt biztosít

gyermekeinknek,

amelyben lehetővé tesszük,
hogy fiaink és lányaink azzá válhassanak,

akik lenni szeretnének.

Életem utazását tettem meg.

Csodálatos utazás volt.

20 potenciális jelölttel indult.

Kilencen szereztek jelöltséget,

végül a verseny leszűkült négyünkre,

három férfire és rám.

(Taps)

De nem ez volt a drámai része.

Azt gondolhatják, drámai helyzet
az USA-ban van,

de –

(Nevetés)

biztosíthatom önöket,
hogy Izlandon is van dráma.

Először is, a 20 éve regnáló elnökünk

bejelentette, hogy nem indul újra,

valószínűleg ennek tulajdonítható,

hogy ilyen sokan pályáztak a jelöltségre.

Később meggondolta magát,

amikor a miniszterelnökünk lemondott,

azt követően, hogy ő és a családja is

érintett volt a hírhedt Panama-aktákban.

Óriási tiltakozás volt Izlandon,

és a regnáló elnök úgy gondolta,
megbízható vezetőre van szükség.

Néhány nap múlva kiderült, az aktákban
a feleségéhez és az ő családjának cégeihez

vezető szálak is szerepelnek,

így ismét visszavonult a versenytől.

Előtte közölte, azért lép vissza,

mert most már van két,
jelöltséget szerzett férfi,

akikről úgy érzi, méltó utódai
lehetnek a választáson.

Úgyhogy május 9-én,
45 nappal a választás előtt,

nem álltam valami jól.

Nem is szerepeltem a sajtóban
megjelenő grafikonon.

A közvélemény-kutatások 1%-ra becsültek,

de még így is ez a legtöbb,

amit egy jelöltségét bejelentő nő
valaha szerzett.

Az nem kifejezés, hogy nagyon keményen
meg kellett dolgoznom azért,

hogy odaülhessek a kerekasztalhoz,

és bekerüljek a tévébe,

mert a csatorna úgy döntött,
csak azok mehetnek az első tv-vitára,

akik legalább 2,5%-ot érnek el

a közvélemény-kutatásokban.

Az első tv-vita délutánján tudtam meg,

hogy három férfi társaságában
fogok szerepelni,

és az élő adásban tudtam meg,

hogy pontosan 2,5%-on álltam
a tv-vita napján.

(Taps)

Szóval, a kihívások.

A fő kihívások, amelyekkel utazásom
során meg kellett küzdenem,

a média, a támogatottság
és a pénz köré csoportosultak.

Kezdjük a médiával.

Egyesek szerint a nemi hovatartozásnak
nincs jelentősége

a médiában és a politikában.

Nem igazán értek egyet.

Nekem nehezebb volt bekerülnöm,
és adásidőt szereznem a médiában.

Tény, hogy a vezető jelölt
a választások előtti hónapokban

87-szer jelent meg a tudósításokban,

míg én 31-szer.

Nem állítom, hogy ez tudatos a médiában.

Sokkal inkább tudat alatti
elfogultságról van szó,

mert a médiában különösen jellemző,

hogy tudatos és tudat alatti
elfogultság egyaránt előfordul,

és bátran kell beszélnünk róla,
ha változtatni akarunk rajta.

Amikor végül bekerültem a tévébe,

az első kérdés, amit nekem szegeztek,
ez volt: "Vissza fog lépni?"

Nehéz kérdés volt.

Persze érthető, hiszen 1-2,5%-on álltam

a közvélemény-kutatásokban.

A média tényleg sokat jelent:
valahányszor megjelentem a tévében,

láttuk és tapasztaltuk,
hogy emelkedik a népszerűségem,

tehát első kézből tudom, mennyit számít,

és miért kell róla beszélnünk.

Az egyetlen jelölt voltam a négy közül,

akivel sosem volt interjú a címlapon.

Volt, hogy kihagytak kérdésekből,
amelyeket a többi jelöltnek feltettek,

vagy kimaradtam választási tudósításokból.

Ezeket elviseltem,

de tulajdonképpen hálás vagyok
az izlandi médiának.

Kevés megjegyzést kaptam a frizurámra
vagy a nadrágkosztümjeimre.

(Taps)

Tehát, elismerésem nekik.

Egy másik tapasztalatom is
nagyon fontosnak bizonyult.

Független jelöltként indultam,

mindenféle politikai párt
vagy támogatottság nélkül.

Nem voltak tapasztalataink

és erőforrásaink,

ez megnehezítette a kampányunkat,

ugyanakkor újításra és más jellegű
politikára sarkallt minket.

Pozitív kampányt folytattunk, és ezzel

valószínűleg megváltoztattuk a többiek
választási kampányának hangnemét.

Talán ezért is kaptam kevesebb adásidőt,

mert én tiszteletet mutattam
a többi jelölt iránt.

Amikor kiderült, milyen nehéz
bekerülni a médiába,

saját felületeket indítottunk.

Voltak élő beszélgetések a Facebookon,

ahol a szavazóim bármiről kérdezhettek,
én pedig azonnal válaszoltam.

A kérdéseket és a válaszokat
feltettük a Facebookra,

mert úgy gondoltuk,
fontos az átláthatóság,

ha bizalmat akarunk építeni.

Amikor a fiatal szavazók elérése
kihívás elé állított minket,

megtanultam a Snapchat használatát,

ehhez fiatalokat hívtam segítségül,

és a kampány utolsó hetében
már minden funkciót ismertem.

Sok humorra és alázatra volt szükségem,
mert nagyon nehezen ment.

Viszont ennek köszönhetően növekedett
népszerűségünk a fiatalok körében.

Tehát, lehetséges másfajta
kampányt folytatni.

Sajnos, nem beszélhetünk politikáról úgy,
hogy ne kerülne szóba a pénz.

Szomorú vagyok emiatt, de ez a helyzet,

és nekünk nem volt annyi forrásunk,
mint a többi jelöltnek.

Ez részben annak tulajdonítható,

hogy nehezebben tudtam
pénzügyi támogatást kérni.

Másrészt igyekeztem
többet kihozni kevesebből.

Ez amolyan nőies dolog volt részemről.

De még így is, egyharmadnyi médiával,
egyharmadnyi forrással,

egyetlen, ámde nagyszerű
vállalkozó szellemű csapattal,

sikerült meglepetést okoznunk
a választások estjén,

amikor beérkeztek az első eredmények.

Én magam is meglepődtem,
mint látják ezen a fotón.

(Nevetés)

Az első eredmények alapján

fej fej mellett álltunk
a vezető jelölttel.

(Éljenzés)

Korai az öröm, mert nem nyertem,

de második lettem,

és bizony, nagy utat tettünk meg az 1%-tól

a szavazatok majdnem harmadáig,

és rácáfoltunk az előrejelzésekre,
példátlan mértékben,

10 százalékpontos különbséggel
haladtuk meg a legutolsó felmérés adatait.

Vannak, akik emiatt engem tartanak
a választások igazi győztesének,

és sokan bátorítottak,
hogy induljak újra.

De különösen arra vagyok büszke,

hogy a fiatalok körében

jóval nagyobb arányban szavaztak rám,

és sokan bátorították a lányomat,
hogy induljon 2040-ben.

(Taps)

A lányom 13 éves,

és azelőtt még sosem szerepelt a tévében.

A választások napján
figyeltem az adásokban,

ügyes volt, magabiztos,

őszinte és teljes mértékben
támogatta az édesanyját.

Talán ez volt a kampányom fénypontja.

(Taps)

De volt még egy másik is.

Itt óvodás lányok láthatók,
akik sétálni mentek,

és megláttak egy plakáton
egy buszmegállóban,

és odamentek megpuszilni.

Közönség: Hűha!

HT: Nekem ez a kép felér egy győzelemmel.

Az lehetsz, aki valóban vagy.

Francba a félelmekkel és a kihívásokkal!

(Taps)

Fontos, hogy a nők induljanak,

és ideje, hogy jelöltként elinduljanak,

legyen az vezérigazgatói
vagy elnöki tisztség.

Sikerült jó benyomást tennem
az önök New Yorker magazinjára.

Elnyertem egy új címet, én lettem
"az őszinteség élő emodzsija".

(Éljenzés)

Valószínűleg ez a legértékesebb
címem egyelőre,

mégpedig azért,
mert a nőket gyakran elítélik,

hogy felhasználják érzelmi tőkéjüket
– én így nevezem –,

de tapasztalatból tudom,
hogy többek leszünk,

ha ezzel élünk.

(Taps)

És még több kellene belőle.

Úgy ünnepeltünk a választás estjén,
mintha nyertünk volna,

mert ez volt az érzésünk.

Szóval, nem feltétlenül kell elnyerni
azt a bizonyos tisztséget.

Csak vágjunk neki, és ha jól csináljuk,

a családunkkal, a barátainkkal,
a csapatunkkal együtt

olyan tapasztalatokkal gazdagodunk,
mint azelőtt soha.

Nagy élményben volt részünk,

rengeteget tanultam az utazás alatt,

több leckét, mint amennyit
meg tudok osztani önökkel

a mai alkalommal.

De kijelenthetem, hogy kemény munka volt.

Keveset aludtam azokban a hónapokban.

Erőre és kitartásra volt szükség,
hogy ne adjam fel,

de tanultam valamit, amit tudtam
az 1%-os eredmény előtt is,

hogy csak akkor lehetünk jók,

ha képesek vagyunk meghallani
a belső hangunkat,

és teret engedünk neki a munkánkban.

Ahogy drága húgom szokta mondani:

becsaphatod a megérzéseidet,

de a megérzéseid soha nem fognak
becsapni téged.

Úgy gondolom, az is nagyon fontos,
és ezt önök is tudják,

bármilyen utazásra indulunk,

velünk jön a csapat,

azok emberek, akik osztoznak
az értékrendünkben, a nézeteinkben,

de minden másban különböznek.

Számomra ez a siker receptje,

csodálatos férjjel áldott meg a sors,

itt van ma,

egy fantasztikus család

(Taps)

és nagyszerű barátok,

mi közösen vállalkozók lettünk
a politikai arénában,

és véghez vittünk valamit, amiről
mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen.

A vezető PR szakértőnk azt mondta,

mielőtt meghoztam a döntésemet,

hogy 7% -kal elégedett lehetek.

Tiszteletben tartottam az előrejelzését,
mert valószínűleg igaza volt,

és gazdag tapasztalatára alapozta.

De az1%-os eredmény napján elhatároztam:

bebizonyítom, hogy téved.

Fontos ezt megemlíteni,
mert tényleg keveset aludtam,

és sokat dolgoztam, ahogy a többiek is.

Sosem érhetünk célba, ha közben
elfelejtünk vigyázni magunkra.

Két dolgot tartok nagyon fontosnak
ebből a szempontból,

hogy olyan emberek és programok legyenek
körülöttünk, amelyek lelkesítenek minket,

de ugyanilyen fontos,
vagy talán még fontosabb,

hogy legyen bátorságunk megszabadulni
azoktól az emberektől és programoktól,

amelyek elszívják az energiánkat,

mint például a csodálatos bloggerek
és kommentelők.

Sokan támogattak ebben,

és úgy döntöttem, nem süllyedek le
mások szintjére,

és részben így tudtam tartalékolni
az energiámat, végig a kampány során.

Amikor kimerültem egy-egy pillanatra

– időnként ez előfordult,
olyankor nem volt könnyű –,

felidéztem, hogy miért indultam el,

hogyan döntöttem úgy,
hogy lefutom a saját versenyemet.

4G kampánynak hívtam,

a G betűk izlandi szavakat jelölnek.

Az első a "Gagn", azaz jótett.

Azért indultam, hogy jót tegyek,

hogy hasznos legyek,

az odaadó kormányzást akartam

kampányunk középpontjába helyezni.

A második szó a "Gleði", vagyis öröm.

Elhatároztam, hogy jól érzem magam
az utazás alatt.

Sokat profitálhatunk belőle,

függetlenül attól,
hogy elérjük-e a célt vagy sem.

Minden megtettem, hogy a többiek is
átvegyék ezt a lelkesedést.

A harmadik a "Gagnsæi."

Nyitott voltam minden kérdésre.

Nem voltak titkaim,

minden nyilvános volt a Facebookon
és a honlapokon.

Mert úgy gondolom,
ha önök elnököt választanak,

megérdemlik, hogy választ
kapjanak a kérdéseikre.

Végül, de nem utolsó sorban,

nem kell megmagyaráznom ebben a teremben,

hogy a Girlpower elvén kampányoltunk.

(Éljenzés)

Rendkívül boldog vagyok,

hogy volt bátorságom elindulni,

kockáztatni a bukást, annak reményében,

hogy számtalan sikert érünk el.

Nem mondhatom, hogy könnyű volt,

de kijelenthetem, és úgy gondolom,

az egész csapatom egyetért ezzel,

hogy megérte.

Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

Köszönöm.

(Taps)

Pat Mitchell: Még nem engedem el.

Halla Tómasdóttir: Csodálatos közönség!

PM: Nem engedem el,
amíg el nem mondanom,

hogy a teremben mindenki
készen áll Izlandra költözni

és önre szavazni.

Persze, valószínűleg nem is szavazhatnánk,

de azért kaphatunk valamit Izlandtól,

és mindig is kaptunk ösztönzést.

Elég idős vagyok ahhoz,
hogy vissza tudjak emlékezni 1975-re,

amikor az izlandi nők az utcára vonultak,

és ennek óriási szerepe volt
a nőmozgalom elindulásában.

Ön is utalt erre, és szeretném
visszahozni azt a képet,

és felidézni, milyen volt,
amikor megbénult az ország.

És akkor, amit önök nem tudhatnak,

mert az amerikai média
nem tudósított róla,

az izlandi nők hétfőn újra
az utcára vonultak. Így történt?

HT: Igen.
PM: Mesélne nekünk erről?

HT: Igen, tehát 41 évvel
az eredeti sztrájk után,

bár talán a legjobb hely vagyunk
a világon a nők számára,

a munkát még nem végeztük el.

Úgyhogy hétfő délután 2:38-kor

az izlandi nők letették a munkát,

mert ekkor kapták meg a napi fizetésüket.

(Taps)

Ami tényleg nagyszerű,

hogy fiatal nők és férfiak
nagyobb számban vettek részt,

mint korábban,

mert ideje megszüntetni
a fizetéskülönbséget.

PM: Nem fogom azt kérni Hallától,
hogy nyilatkozzon,

mit fog tenni ezek után,

de mondhatom, nagyszámú
önkéntes hadserege lenne,

ha úgy döntene, hogy újra megpróbálja.

Köszönöm, Halla.

HT: Köszönöm mindenkinek.

(Taps)