Hogyan fejlődhet tovább Afrika

Afrika fejlődése egy tendencia, nem csak szerencsés véletlen, mondja Ngozi Okonjo-Iweala közgazdász, Nigéria volt pénzügyminisztere. Ebben az üdítően őszinte és egyenes beszédben Okonjo-Iweala bemutatja a kontinens ívelő fejlődését, és felvázol nyolc kihívást, melyeket az afrikai nemzeteknek még meg kell oldaniuk, hogy egy jobb jövőt teremthessenek.

A fejlődő Afrika narratívája
megkérdőjeleződik.

Nagyjából 10 éve a remény,

a lehetőségek és a vállalkozók

Afrikájáról beszéltem,

egy teljesen más Afrikáról,
mint amiről általában hallani lehet,

a halál, a szegénység
és a betegségek Afrikájáról.

És az, amiről beszéltem,

részévé vált annak, amit ma a fejlődő
Afrika narratívájaként ismerünk.

Két történetet szeretnék elmondani
erről a fejlődő Afrikáról.

Az első Ruandáról szól,

egy országról, amely sok csapáson
és megpróbáltatáson ment keresztül.

Ruanda úgy döntött,
hogy a technológia központjává válik

a kontinensen.

Az ország egy hegyes-dombos
területen fekszik,

kicsit hasonló az ittenihez,

ezért nagyon bonyolult eljuttatni
az emberekhez a szolgáltatásokat.

Tehát mit mondott Ruanda?

Hogy életeket mentsenek,
megpróbálják drónokkal eljuttatni

az életmentő gyógyszereket,
vakcinákat és vért

a nehezen megközelíthető
helyeken lakó emberekhez,

olyan cégekkel, mint a Zipline,

a UPS és a Gavi, egy globális
szövetséggel karöltve.

Ezzel életeket fognak menteni.

Ilyen innovációt szeretnénk
látni a fejlődő Afrikában.

A második történet
valami olyanról szól,

amit a legtöbben önök közül már
biztosan láttak, vagy emlékeznek rá.

Afrikában gyakoriak
az aszályok és az árvizek,

és egyre gyakoribbak
a klímaváltozás miatt.

Ilyenkor nemzetközi engedély szükséges,
hogy pénzt gyűjthessenek.

Gyakran látni képeket,
ahogy a gyerekek arcán legyek vannak,

állatok tetemeiről, és hasonlókról.

Az Afrika Unió védnöksége alatt álló

32 ország úgy döntött,

megalapítják az African Risk Capacity
nevű szervezetet.

Mit csinál a szervezet?

Egy biztosító cég,

mely az időjáráson alapul,
és a 32 ország mindegyike

a saját erőforrásaiból évente
befizet 3 millió dollárt,

amit egy aszály vagy árvíz
esetén kifizetnek nekik,

és azt azonnal fel tudják használni,

hogy a lakosságnak segítséget
nyújthassanak,

így nem csak segélyekre várnak.

A szervezet tavaly 26 millió
dollárt fizetett ki

Mauritánia, Szenegál és Niger részére.

Ennek köszönhetően az aszályt követően
1,3 millió emberről tudtak gondoskodni.

Lakhelyeket állítottak helyre,

takarmányt vettek az állatoknak,
élelmiszert biztosítottak a gyerekeknek,

tehát otthon tartották a lakosságot,
ahelyett, hogy elvándoroltak volna.

Ezek a történetek olyan Afrikáról szólnak,

mely kész felelősséget vállalni magáért

és megoldást keresni a problémáira.

De ez a narratíva kezd megkérdőjeleződni,

mert az elmúlt két évben
a kontinens nem teljesített jól.

Évi öt százalékos növekedést
tudott felmutatni

az elmúlt 15 évben,

de az idei előrejelzés csak
három százalék volt. Miért?

A bizonytalan globális környezetben
csökkentek az árucikkek árai.

Sok gazdaságot még mindig
ezek tartják fenn,

ezért csökkent a teljesítményük.

A Brexit sem könnyíti meg a helyzetet.

Sohasem gondoltam,
hogy a Brexit megtörténhet

és ilyen globális

bizonytalanságot okozhat.

Tehát most ez a helyzet,

és úgy vélem itt az ideje,
hogy alaposan átgondoljuk a dolgokat,

és kimondjuk, mit csináltak jól
az afrikai országok?

Mit csináltak rosszul?

Mit tudunk ezekből tanulni,
mire tudunk építeni,

hogy Afrika tovább fejlődhessen?

Hat dologról fogok most beszélni,
amit szerintem jól csináltunk.

Az első a gazdaságaink jobb irányítása.

A 80-90-es évek az elveszett évtizedek,
amikor Afrika nem teljesített jól,

és talán emlékeznek
az "Economist" címlapjára:

"Az elveszett kontinens".

De a 2000-es években
rájöttek a döntéshozók,

hogy jobban kell irányítani
a makroökonómiai környezetet,

hogy biztosítsák a stabilitást,

alacsonyan tartsák az inflációt,

az éves költségvetési hiányt pedig
a GDP három százaléka alatt tartsák,

hogy mind a hazai,
mind a külföldi befektetők számára

stabilitást nyújtsanak, hogy magabiztosan
fektethessenek be ezekbe a gazdaságokba.

Ez volt az első dolog.

A második: az adósság.

1994-ben az afrikai országok
adósság-GDP aránya 130 százalék volt,

és így nem volt helyük
a költségvetésükben.

Nem tudták befektetésre
fordítani az erőforrásaikat,

mert az adósságot kellett fizetniük.

Talán néhányan önök közül dolgoztak azon,
hogy segítsenek az afrikai országoknak

elérni az adósságkönnyítést.

A privát hitelezők,
a szervezetek úgy döntöttek,

létrehozzák a Súlyosan Eladósodott
Szegény Országok kezdeményezést

és adósságcsökkentést adnak.

Ennek köszönhetően 2005-ben

az adósság-GDP arány
30 százalékra csökkent,

és újra elég erőforrás
volt a befektetéshez.

A harmadik: a veszteséges vállalkozások.

A kormányok olyan üzletekben vettek részt,

melyekhez semmi közük nem volt.

És ezek az vállalatok
veszteségesek voltak.

Sok ehhez hasonló
vállalatot átalakítottak,

elüzletiesítettek, privatizáltak
vagy bezártak,

így azok kevesebb terhet
jelentettek a kormányoknak.

A negyedik dolog nagyon érdekes.

A távközlési forradalomra

Afrika azonnal rávetette magát.

2000-ben 11 millió telefonvonal volt.

Ma kb. 687 millió mobilvonal
üzemel a kontinensen.

És ez lehetőséget adott nekünk arra,

előrelépést tegyünk néhány
mobil-technológia területén,

melyeknél Afrika az élen jár.

Kenyában a mobil-pénz fejlesztések -

az M-Pesa, amiről már
mindannyian hallottak -

megmutatták a világnak,
hogy ebben az adott technológiában

Afrika áll az élen.

És a mobil-pénznek köszönhetően

hozzáférünk az alternatív energiához is.

Tudják, az emberek most ugyanúgy
tudnak fizetni a napenergiáért,

mint a telefonkártyájukért.

Ez a fejlesztés nagyon jól sikerült.

Nem eleget fektettünk be
az egészségügybe és az oktatásba,

de azért ezen a téren is előreléptünk.

Az elmúlt 15 évben 250 millió
gyereket kapott védőoltást.

Emellett csökkentek a konfliktusok.

Sok konfliktus volt a kontinensen,

és ezzel sokuk tisztában van.

De számuk csökkent, és a vezetőinknek
sikerült pár államcsínyt is megfékezniük.

Újfajta konfliktusok alakultak ki,
de ezekre visszatérek később.

Mindezek alapján, van néhány
megkülönböztetés a kontinensen,

amiről szeretném, ha tudnának,

mert ha nehéz időket is élünk,

vannak országok,
melyek aránylag jól teljesítenek -

pl. Elefántcsontpart, Kenya, Etiópia,
Tanzánia és Szenegál.

De mit csináltunk rosszul?

Nyolc dolgot fogok említeni.

Rosszból többnek kell lennie, mint jóból.

(Nevetés)

Tehát 8 dolgot csináltunk rosszul.

Az első az, hogy bár fejlődtünk,
nem teremtettünk elég munkahelyet.

Főként a fiatalok számára.

A munkanélküliségi ráta
a kontinensen kb. 15 százalékos,

és az alulfoglalkoztatottság
egy komoly probléma.

A második, hogy a fejlődés
minősége nem volt megfelelő.

Az új munkahelyek is alacsony
termelékenységű munkahelyek,

tehát az alacsony termelékenységű
mezőgazdaságból

az alacsony termelékenységű
kereskedelembe és az informális szektorba

helyeztük át az embereket.

A harmadik, hogy növekedett
az egyenlőtlenség.

Több milliárdosunk lett.

50 milliárdosnak összesen
96 milliárd dollárja van,

ami több, mint a kontinens legszegényebb
75 millió emberének a vagyona összesen.

A negyedik a szegénység.

A szegénységben élő emberek
aránya csökkent,

de a népességnövekedés miatt
a számuk nem csökkent.

És a népességnövekedésről sem

beszélünk eleget a kontinensen.

Úgy gondolom, kezelnünk kell,

legfőképp a lányokat oktatását.

Ezzel komolyan foglalkoznunk kell.

Az ötödik dolog, hogy nem fektettünk be
eleget az infrastruktúrába.

A kínai befektetők

segítettek néhány országnak,
de ez nem volt elegendő.

Fekete-Afrika áramfogyasztása
ezen a kontinensen

egyenlő Spanyolországéval.

Az össz áramfogyasztása
egyenlő Spanyolországéval.

Rengetegen élnek a sötétben,

és ahogy az Afrikai Fejlesztési Bank
elnöke nemrég mondta,

Afrika nem tud sötétben fejlődni.

A másik, amivel nem foglalkoztunk,

hogy a gazdaságainknak
nem változott a felépítése

évtizedek óta.

Még ha fejlődünk is,

a gazdaságok felépítése
nem változott túl sokat.

Még mindig árucikkeket exportálunk,

és az mit jelent?
Munkahelyek exportálását.

A gyártásunk hozzáadott
értéke csak 11 százalék.

Nem teremtünk a gyártáson belül
elegendő jó munkát a fiataloknak,

és az országaink közti
kereskedelem is alacsony.

Csak a kereskedelem 12 százalékát
bonyolítjuk le egymás közt.

Ez is egy komoly probléma.

Aztán a kormányzás.

A kormányzás is fontos kérdés.

Gyengék az intézményeink

és a nem-létező intézményeink,
melyek lehetőséget adnak a korrupcióra.

Még nem sikerült kellőképp
kezelni a korrupció problémáját,

és foggal-körömmel kell küzdenünk ellene,

hogy a gazdaságaink
és a pénzügyeink kezelése

átlátható legyen.

Az újfajta konfliktusokra is

figyelnünk kell,

mint például Boko Haram az én
országomban, Nigériában,

és Al-Shabaab Kenyában.

Együtt kell dolgoznunk
a nemzetközi partnerekkel,

a fejlett országokkal,
hogy felvegyük a harcot ellenük.

Máskülönben egy olyan
valóságot teremtünk,

amilyet nem szeretnénk
a fejlődő Afrikának.

És végül: az oktatás problémája.

Sok országban hibás
az oktatási rendszer.

Nem olyan képességeket fejlesztünk,
melyekre a jövőben szükség lesz.

Ki kell találnunk,
hogyan lehet jobb az oktatásunk.

Szóval ezeket a dolgokat
csináltuk rosszul.

De hogyan tovább?

Úgy gondolom, a fejlődéshez meg
kell tanulnunk kezelni a sikereket.

Amikor az emberek vagy az országok
sikereket érnek el,

gyakran elfelejtik, minek köszönhető ez.

Megtanulni, miben vagyunk sikeresek,

kezelni és fenntartani azt,
kulcsfontosságú.

Tehát mindet, amit jól csináltunk,

meg kell tanulnunk
újra és újra jól csinálni.

Kulcsfontosságú a gazdaság kezelése
a stabilitás megteremtésével együtt,

a megfelelő árak kialakítása
és a politikai következetesség.

Gyakran nem vagyunk következetesek.

Egy hatalom leköszön, jön egy másik,

és még a jól működő
irányelveket is elvetik.

De ez mihez vezet?

Bizonytalanságot okoz
az embereknek, a háztartásoknak

és a vállalkozásoknak.

Nem tudják, befektessenek-e,
és ha igen, hogyan.

Adósság: tudnunk kell kezelni az
adósságcsökkentéssel elért sikereinket,

de az országok most ismét
kölcsönöket vesznek fel,

és az adósság-GDP arány
újra növekedik,

és bizonyos országokban

az adósság kezd problémás lenni,
ezt el kell kerülnünk.

Szóval a siker kezelése.

A következő dolog:
lézerpontosan fókuszálni

azokra a dolgokra,
melyeket nem csináltunk jól.

Mindenekelőtt az infrastruktúrára.

A legtöbb ország kezdi észrevenni,
hogy ebbe is be kell fektetni,

és mindent megtesznek,
hogy ez sikerüljön nekik.

Muszáj.

A legfontosabb dolog az áram.

A sötétben nem tudunk fejlődni.

Azután a kormányzás és a korrupció:

harcolnunk kell ellenük.

Átláthatóvá kell tennünk az országainkat.

És mindenekelőtt be kell
vonnunk a fiataljainkat.

Sok zsenink van közöttük.

Ezt minden nap látom.

Ez ugraszt ki az ágyból reggel,
és emiatt érzem magam elszántnak.

Szabad utat kell biztosítanunk
fiataljaink zsenialitásának,

nem akadályozni őket, hanem támogatni,
hogy alkossanak, újítsanak,

és vezessenek minket.

És tudom, hogy a helyes irányba
vezetnek majd minket.

És a nők, a lányaink:

észre kell vennünk,
hogy a nők és a lányok ajándékok.

Erősek,

utat kell engedünk az erejüknek,

így nagyban hozzájárulhatnak
a kontinens fejlődéséhez.

Hiszek abban, hogy ha megvalósítjuk
ezeket a dolgokat,

rájövünk, hogy a fejlődő
Afrika narratívája

nem csak szerencsés véletlen.

Hanem tendencia.

Tendencia, és ha folytatjuk,
ha segítjük a fiatalokat,

ha segítjük a nőket,

még ha teszünk is néha
egy lépést hátrafelé,

sőt talán félre is lépünk,

de a tendencia tisztán látható.

Afrika továbbra is fejlődni fog.

A közönség soraiban ülő
üzletembereknek üzenem,

hogy a befektetés
nem mára szól, vagy holnapra,

nem rövid távon, hanem hosszú távon
lesz kifizetődő.

De ha nem fektetnek be Afrikába,

a világ egyik legfontosabb

fejlődő lehetőségéből maradnak ki.

Köszönöm.

(Taps)

Kelly Stoetzel: Említetted
beszédedben a korrupciót,

és te jól ismert vagy
korrupció ellenes küzdelmedről.

De ennek megvoltak a következményei.

Az emberek visszavágtak
és elrabolták az édesanyád.

Ezt hogyan kezelted?

Ngozi Okonjo-Iweala:
Nagyon nehéz volt.

Köszönöm, hogy megemlítetted.

Nagyon nehéz erről beszélni.

De megmutatja, hogy ha
harcolsz a korrupció ellen,

ha megérinted a zsebét azoknak,
akik lopják a pénzt,

nem maradnak csöndben.

Visszavágnak, és amikor megfélemlítenek,
az a kérdés:

feladod vagy folytatod a harcot?

Találsz rá módot,
hogy tovább harcolj?

És a csapattal, amelyikkel
dolgoztam, azt válaszoltuk,

hogy tovább kell harcolnunk.

Létre kell hoznunk az intézményeket.

Meg kell akadályoznunk
ezeket az embereket,

hogy ne vegyék el a jövő örökségét.

Így ezt tettük.

A kormányon kívül is,
mi ezt hangoztattuk.

A mi országainkban senki,
senki nem harcol a korrupcióval

értünk, csak mi magunk.

És ez következményekkel jár,

de meg kell tennünk minden
tőlünk telhetőt.

Köszönöm neked
és a TED-nek a lehetőséget,

hogy megmondhassuk
azoknak az embereknek,

hogy nem győznek, és nem tudnak
minket megfélemlíteni.

Köszönöm.

(Taps)

Kelly Stoetzel: Nagyon köszönjük a
beszédet, és az értékes munkájukat.

(Taps)