Milyen lesz az emberiség 100 év múlva?

Képesek vagyunk tökéletesíteni a baktériumokat, növényeket és állatokat. Juan Enriquez futurológus fölteszi a kérdést: vajon etikus-e tökéletesíteni az emberi testet? A középkori protéziseket, a mai idegsebészetet és a mesterséges DNS-ekkel foglalkozó tudományt felölelő látnoki előadásában Enriquez sorra veszi az ember tökéletesítésével kapcsolatos etikai meggondolásokat, és elképzeli, milyen módszerekkel kell átalakítanunk testünket, ha olyan helyeket szeretnénk fölfedezni, és majdan ott élni, amelyek nem a Földön találhatók.

Fölvetek egy fontos kérdést:

[Erkölcsös-e tökéletesíteni
az emberi testet?]

Hiszen már szinte megvannak
a fejlesztésünkhöz kellő eszközök.

Képesek vagyunk
a baktériumokat, a növényeket

és az állatokat tökéletesíteni,

és arra a pontra jutunk,
hogy föl kell tennünk a kérdést:

erkölcsös-e és akarjuk-e
tökéletesíteni az emberi lényeket?

Miközben ezen töprengenek,

én a protetika szempontjából szólok erről,

a protetika múltját, jelenét
és jövőjét értelmezve.

Ez egy vasból készült kéz,

amely az egyik német grófé volt.

Szeretett harcolni, s az egyik csatában
elvesztette a karját.

Sebaj, páncélzatot csináltatott,

felöltötte,

tökéletes művégtag.

Innen ered a "vaskézzel
kormányozni" fogalma.

A pótlások persze egyre
hasznosabbá váltak

és modernizálódtak.

Lágytojást is foghatunk velük.

Bármely szóba jöhető szabályozást
beléjük építhetünk.

Kiváló emberek, pl. Hugh Herr

hihetetlenül remek pótlásokat építenek.

Az elragadó Aimee Mullins
egyszer csak megkérdi:

milyen magas legyek ma este?

Vagy Hugh Herr megkérdi:
miféle sziklát másszak meg?

Vagy valaki maratonon akar indulni,
vagy bálban készül táncolni?

Ha alkalmazzuk eme eszközöket,

érdekes dolgot vehetünk észre:
bekerülnek a testünkbe.

E külső pótlásokból műtérdek

és műcsípők váltak.

Sőt, tovább is fejlődtek:

nemcsak kényelmesek,

hanem nélkülözhetetlenek is.

Ha pészmékerről van szó,
nem úgy beszélünk róla:

"Nincs lábam",

hanem "Nélküle meghalnék."

A protézis itt kerül
szimbiotikus kapcsolatba

az emberi testtel.

Az általam ismert négy legokosabb ember:

Ed Boyden, Hugh Herr,
Joe Jacobson, Bob Lander

a Különleges Bionikai Központban dolgozik.

Érdekes, hogy e protézisek

bekerültek a csontba,

a bőrbe

és az izomba.

Ed azzal is foglalkozik,

hogyan lehet az agyat összekapcsolni

fény vagy más mechanizmus révén

közvetlenül e protézisekkel.

Ha ez sikerül,

hozzáláthatunk az emberiség
alapvető jellemzőinek megváltoztatásához.

A reakciónk sebessége
az idegátmérőtől függ.

Ha külső vagy műidegünk lenne,

mondjuk, fényből vagy folyékony fémből,

akkor elméletileg

annyira megnövelhetnénk az átmérőjét,

hogy fegyver torkolattüzének láttán
elléphetnénk a golyó útjából.

Ilyen léptékű változásokról beszélek.

Ez a protézisek negyedik szintje.

Ezek a Phonak hallókészülékek,

amelyek azért érdekesek.
mert átlépik a küszöböt,

amelynek innenső felén vannak

a rászoruló "rokkantak";

a túlsó felén viszont a "normálisak",

akik igényt tartanak rá,

mert az a protézis arról nevezetes,

hogy nemcsak a hallást javítja,

hanem "hegyezhetjük a fülünket",

s hallhatjuk a távolabb
folyó beszélgetést is.

Nagyon éles hallásunk lesz.

Körös-körül mindent hallunk,
a fehérzajt is.

Hangrögzítésre is alkalmas,
és telefonnal is összekötötték.

Hallókészülék és egyben telefon.

Aki akarja, beszerezheti.

A lazán kapcsolódó ezernyi darabka

lassan összeáll,

ezért ideje föltenni a kérdést:

mivé akarjuk fejleszteni
a jövő 1-2 században az emberi lényeket?

A választ megleljük
az egyik remek filozófusnál,

aki igen okos volt,
noha a Yankee-nek szurkolt.

(Nevetés)

Yogi Berra persze megmondta,
hogy elég nehéz jósolgatni,

különösen a jövőt illetően.

(Nevetés)

De ahelyett, hogy a jövőről
jóslásokba bocsátkoznánk,

nézzük inkább a jelent,
s abban is Tony Atalát,

aki több mint 30 szerv
újratervezésével foglalkozik.

Lehet, hogy végül a protézisben
nem lesznek külső titánium részek.

Lehet, hogy végül a protézis
saját genetikai kódunk alapján

gyártja majd újra a testrészeinket,

mert az sokkalta hatékonyabb
bármiféle protézisnél.

Vagy nézzük Craig Venter
és Ham Smith munkáját!

Egy ideje azon ügyködünk, hogy rájöjjünk

a sejtek újraprogramozásának mikéntjére.

Ha újra tudnánk programozni őket,

akkor a szervek sejtjeit
meg tudnánk változtatni.

Ha az sikerülne, lehet, hogy a sejtek

jobban ellenállnának a radioaktivitásnak.

Talán több oxigént tudnának fölvenni.

Talán jobban ki tudnák szűrni

szervezetünkből a káros anyagokat.

Nemrég George Church
szerepelt gyakran a hírekben,

mert arról beszélt, hogy egy sejtbe

bele lehetne juttatni

egy teljes humán genomot.

Ha ezt valaha megteszik,

akkor már adódik a kérdés:

akarjuk-e javítani
a genom valamelyik részét?

Föl akarjuk-e javítani az emberi testet?

Ha igen, miképpen?

Hol etikus a tökéletesítés,

és hol nem etikus?

De hát máris azt tesszük,

hogy a többdimenziós sakktáblán

vírusokkal módosíthatjuk a humángenetikát

pl. az AIDS legyőzésére,

vagy génterápiával módosíthatjuk
a genetikus kódot,

hogy megszabaduljunk valamely
örökletes betegségtől,

vagy módosíthatjuk a környezetet,

s így módosítva az epigenomban
ama gének kifejeződését,

továbbadhatjuk őket
a következő nemzedéknek.

Aztán egyszer csak, nem csupán
egy-egy részletből,

hanem a fölgyűlt részletek összességéből,

amelyből szemelgetni lehet,

amíg a részletek össze nem állnak,

valami igen sajátságos adódik.

Sokan megrettennek tőle.

Nem hangzik ugyan ijesztőnek,
de megvan a kockázata.

Mi szükségünk van rá?

Voltaképpen miért akarjuk
alapvetően megváltoztatni

az emberi testet?

A választ erre Lord Rees,

Nagy-Britannia királyi csillagásza

adja meg.

Kedvenc mondása: a Világegyetem
100%-osan rosszindulatú.

Hogy értsük ezt?

Úgy, hogy ha véletlenszerűen bárki testét

kivetjük az univerzumba

vagy a világűrbe: meghalunk.

Ha a Napba jutunk, akkor is.

Ha a Merkúrra, akkor is meghalunk.

Ha szupernóva közelébe: meghalunk.

Szerencsére, a mondás csak 80%-ban igaz.

Az egyik nagy fizikus egyszer azt mondta,

hogy ezek az ár elleni
apró biológiai örvények

teremtenek rendet
az entrópia áradatában.

Miközben az univerzum
szétszórja az energiát,

ezek az ár elleni örvények
teremtik meg a biológiai rendet.

Az velük a bökkenő,

hogy hajlamosak eltűnni.

Elmozdulnak. Mozognak az áradatban.

Ezért amikor egy örvény elmozdul,

amikor a Föld hógolyóvá válik,
amikor a Föld fölhevül,

amikor a Földbe egy kisbolygó csapódik,
amikor óriási vulkánok törnek ki,

amikor napkitörések kezdődnek,

amikor kihalásszintű események történnek,

pl. a következő választás...

(Nevetés)

akkor egyszer csak itt
a periodikus kihalás.

Így történt ez már ötször a Földön,

és ezért nagyon valószínű,

hogy az emberi faj valamikor
ki fog halni a Földről.

Nem a jövő héten,

nem a jövő hónapban,

lehet, hogy novemberben,
de lehet, hogy 10 ezer év múlva.

Ha ennek következményeire gondolunk,

ha elhisszük, hogy a kihalás
szokásos és természetes jelenség,

normális, és rendszeresen előfordul,

akkor erkölcsi kötelességünk
fajunk változatossá tétele.

Erkölcsi kötelességünk,

mert viszonylag nehéz lesz élni a Marson,

ha alapvetően nem változtatjuk
meg az emberi testet.

Igaz?

Egyetlen sejtből eredünk;

anya és apa találkozásából
létrejön egy sejt,

majd ebből tízbillió sejt.

Nem tudjuk, hogy a gravitáció
lényeges módosulásakor

testünk ugyanúgy alakul-e ki.

Viszont tudjuk,
hogy ha jelenlegi testünket

nagymértékű sugárzásnak tesszük ki,
akkor meghalunk.

Ha erre gondolunk,
tényleg át kell alakulnunk,

ha a Marsra akarunk jutni.

Ne foglalkozzunk a Neptun
vagy a Jupiter holdjaival.

Nyikolaj Kardasev nyomán

gondoljuk végig az életet
fokozatok szerint.

Az 1-es típusú civilizáció

kezdi változtatni a jellegét.

Mi több ezer éve ezt tesszük.

Föltaláltuk a hasplasztikát meg ezt-azt.

Megváltoztatjuk az alakunkat, és tudom,

hogy nem mindegyik változás
magyarázható orvosi indokkal.

(Nevetés)

Különös.

A 2-es típusú civilizáció már másfajta.

A 2-es típusú a test alapvető
jellemzőit változtatja meg.

Humán növekedéshormont juttatunk
be, s az illető magasabbra nő,

vagy valami mást, és kövérebb lesz,
vagy megszűnik az anyagcseréje,

vagy valami más történik vele;

de mindenképp az életfunkciókat
alapvetően módosítjuk.

A Naprendszeren belüli terjeszkedéshez

a 3-as típusú civilizáció
megalkotására van szükség.

Ez pedig egészen más jellegű.

Talán a Deinococcus radioduransszal
adjuk össze magunkat,

hogy a sejtek erős radioaktív
sugárzás után újjáalakulhassanak.

Lehet, hogy tüdő helyett vérünkből

lélegezzük be az oxigént.

De gyökeres átalakulásokról van szó,

és az utóbbi évtizedben
érdekes dolog történt:

rengeteg távoli bolygót fedeztünk fel.

Némelyikük Föld-szerű.

A gond az, hogy ha el akarunk jutni
azokra a bolygókra,

még az ember alkotta
leggyorsabb járművek is -

a Juno és a Voyager meg a többiek -

több tízezer év alatt jutnának el

a legközelebbi naprendszerbe.

Ha idegen tengerpartokat
szeretnénk fölfedezni,

vagy gyönyörködni
a kettős napos alkonyatban,

akkor egészen másról beszélünk,

amihez úgy kéne megváltoztatnunk
az időléptéket és az emberi testet,

hogy az utóbbira rá sem ismernénk.

Ez a 4-es típusú civilizáció.

Halvány fogalmunk sincs,
hogy az milyen lehet,

de pillantásokat vethetünk

azokra az eszközökre,
amelyekkel odáig juthatunk.

Két példát említek.

Egyik a kiváló Floyd Romesberg,

aki többek között

az élet alapkémiájával játszadozik.

Bolygónkon az élet az ATCG-ből,
a DNS négy betűjéből áll.

Minden baktérium, növény, állat, ember,

tehén és minden más.

Floyd két alappárt közülük kicserélt,

így lett ATXY.

Így párhuzamos rendszerben is
lehet életet létrehozni,

gyereket nemzeni, szaporodni, fejlődni.

Ez nem párosodik a Földön lévő

legtöbb dologgal, vagy talán egyikkel sem.

Talán baktériumálló növényeket
hozhatunk létre.

Talán vírusálló növényeket
hozhatunk létre.

Ugyan miért olyan érdekes ez?

Mert ez azt jelenti, hogy nem mi
vagyunk az egyedüli megoldás.

Azt jelenti, hogy alternatív vegyi
összetételt lehet létrehozni,

amelyek alkalmazkodhatnak
egészen más bolygókhoz,

amelyeken életet és átöröklést
valósíthatnak meg.

A második kísérlet,

avagy e kísérlet másik következménye,

hogy mindannyiunk, az egész élet
20 aminosavon alapszik.

Ha nem helyettesítünk két aminosavat,

ha nem ATXY-t, hanem ATCG + XY-t mondunk,

akkor 20 helyett 172 építőkövünk lesz,

és egyszer csak
172 aminosav-építőkövünk lesz

különböző életformák kialakítására.

A másik kísérlet elég zavarba ejtő.

Kínában végezték.

Ez a pasi több száz egérfejet ültetett át.

Jó, mi?

Mitől érdekes a kísérlet?

Emlékezzünk vissza
az első szívátültetésekre.

Akkoriban az volt a szokás,

hogy a donor feleségét vagy lányát
behívták az újszíveshez,

hogy az orvosoknak erre feleljen:

"Fölismeri ezt a személyt?"
"Szereti ezt a személyt?"

"Érez valamit iránta?"

Ma jót nevetünk ezen,

mert tudjuk, hogy a szív
nem más, mint izom.

de több százezer vagy több
tízezer évig így gondolkoztunk:

"Övé lett a szívem. Elrabolta
a szívemet. Összetörte a szívemet."

Azt hittük, hogy a szívvel

az érzelmeket is átültettük. Dehogyis!

Mi a helyzet az aggyal?

A kísérlet kétféleképpen végződhet.

Ha az egér életképes,

akkor azt látjuk,

hogy az új agy

olyan, mint egy tiszta lap?

Ennek jelentősége van.

A másik lehetőség:

az új egér fölismeri Minnie egeret.

Az új egér emlékszik, mitől félt,

hogyan tájékozódjon az útvesztőben,

és ha ez igaz,

át tudjuk ültetni a memóriát és a tudatot.

Akkor adódik a valóban érdekes kérdés:

ha tényleg át tudjuk ültetni,

akkor ez az egyedüli
input-output mechanizmus?

Vagy át tudjuk ültetni a tudatot

valami teljesen másba,

ami kitart az űrben,

ami kitart több ezer évig,

ami egy teljesen újjáalakított test lesz,

amely képes a tudatot
igen hosszú ideig hordozni?

Térjünk vissza az első kérdéshez:

Miért szeretnénk ezt megtenni?

Megmondom, hogy miért.

Mert ez az abszolút szelfi.

(Nevetés)

Ezt majdnem tízmilliárd
kilométerről fényképezték.

Ez a Föld.

Ezek pedig mi vagyunk,

Ha ez a kis dolog működik, akkor az
egész emberiség esetében is működik.

Azért akarjuk módosítani az emberi testet,

hogy végül legyen egy fényképünk,
amelyik azt mondja:

ezek mi vagyunk, ezek mi vagyunk,

ezek mi vagyunk,

mert így tudjuk túlélni
a hosszútávú kihalást.

Ez az oka, hogy miért nem etikus

elmulasztani az emberi test fejlesztését,

még akkor sem, ha ijesztőnek látszik,
ha megpróbáltatással jár.

De ez fogja lehetővé tenni
a felfedezéseket, az életet,

s hogy olyan helyekre jussunk el,
amelyekről ma nem is álmodunk,

de ahová ük-ük-ük-ükunokáink
valaha eljuthatnak.

Köszönöm szépen.

(Taps)