Egy politikai párt a nők egyenjogúságáért

A nők egyenjogúsága nem történik meg csak úgy - hacsak nem teszünk több nőt hatalmi pozícióba, mondja Sandi Toksvig. Egy lefegyverzően vicces előadásban Toksvig elmeséli a történetet, ahogy segített elindítani egy politikai pártot Britanniában, a Női Egyenjogúság Pártot, azzal az egyértelmű céllal, hogy egyenjogúságot hozzon a választásokba. Most reméli, hogy világszerte másolni fogják pártjának koncepcióját és megindulnak az egyenjogúságért.

Annyira izgatott vagyok, hogy itt lehetek.

Amerikában minden sokkal nagyobb,
mint Európában.

Nézzenek rám - hatalmas vagyok!

(Nevetés)

Ez fantasztikus!

A TED-előadások azok,
ahol mindenkinek nagy ötletei vannak.

A kérdés az: honnan jönnek
azok a nagy ötletek?

Ez egy kicsit vita tárgyát képezi,

de az általánosan elfogadott,
hogy az átlagos embernek -

ez én vagyok -

körülbelül 50.000 gondolata
van naponta.

Ami nagyon sok,

míg rá nem jövünk, hogy 95 százalékuk

ugyanaz, mint az előtte lévő napon.

(Nevetés)

És az enyémek közül sok
nagyon unalmas, igaz?

Olyanokra gondolok, mint

"Emlékszem - fel kell mosnom a padlót.

Elfelejtettem megsétáltatni a kutyát."

Nálam a legnépszerűbb:

"Ne edd meg azt a sütit."

(Nevetés)

Szóval 95 százalék ismétlés.

Ez naponta csak öt százalékot
hagy más lehetőségekre,

hogy valóban valami újra gondoljunk.

Az új gondolataim közül
néhány használhatatlan.

Valamelyik nap sportközvetítéseket
néztem a televízióban,

és próbáltam eldönteni,
egyszerűen miért nem érdekel.

Néhányat érdekesnek tartok.

Ez fura.

(Nevetés)

Gondolják, hogy megérné
ennyire hajlékonynak lenni,

csak hogy megnézhessük
a sarkunkat ebből a szögből?

(Nevetés)

És itt van a lényeg:

sosem lesz közöm ehhez,

mert sose leszek képes
ezt megcsinálni.

Vagyis, kétszer biztos nem.

(Nevetés)

De elmondom az igazat.

Igazság szerint soha semmilyen
sportban nem voltam jó.

Elértem a bámulatos kort,
amikor a barátaim azt mondják:

"Bárcsak olyan fitt lennék,
mint 18 évesen."

Ilyenkor mindig olyan
elégedett vagyok magammal.

(Nevetés)

Én pont olyan fitt vagyok,
mint akkor voltam.

(Nevetés)

(Taps)

Nem tudtam futni.
Biztos, hogy nem most fogom elkezdeni.

(Nevetés)

Szóval akkor lett egy új ötletem:

Miért nem vonjuk be a hozzám
hasonló embereket a sportba?

Szerintem most a világnak szüksége van

olyan olimpiára, amit sportolói
képességek nélküli embereknek rendeznek.

(Nevetés)

Sokkal jobb móka lenne.

Három alapszabályunk lenne:

Nyilvánvalóan semmi drog,
semmi korrupció, semmi képesség.

(Nevetés)

Olyan lenne -

Nem, ez egy szörnyű ötlet.

Tudom, miért nem érdekel a sport,
amikor a tévében nézem.

Talán mert 97 százaléka arról szól,
hogy férfiak futnak

és férfiak rugdosnak dolgokat,

férfiak próbálnak jól csomagoltnak
tűnni feszülős ruhában.

Van egy -

(Nevetés)

Nem mindig sikerül nekik.

Van egy -

(Nevetés)

Olyan kevés a női sport a tévében,

és talán megbocsátható,
ha egy fiatal lány azt gondolja -

hogy mondjam ezt szépen -

hogy a férfi egyed a motiváció arra,

hogy felkelj a kanapéról
és elmenj sportolni.

(Nevetés)

A sportban jelenlevő
egyenlőtlenségek lélegzetelállítóak.

Tehát ez történik velem:

van egy új ötletem,

és azonnal visszatérek egy régihez.

Tény, hogy nincs,

de soha nem is volt

egyetlen ország sem, ahol a nők
és férfiak egyenlőek lettek volna.

Egyetlen sem

a 196 országból.

Soha nem történt meg az evolúció során.

Itt van egy kép az evolúcióról.

(Nevetés)

Mi, nők, nem is vagyunk benne!

(Nevetés)

Egy csoda, hogy milyen pompásan
tudtak kifejlődni a férfiak.

Szóval -

(Nevetés)

Ez engem zavar, és tudom,
hogy kellene tennem valamit.

De elfoglalt vagyok, érthető?

A munkám teljesen lefoglal,

három gyerekem van,
idősödő anya vagyok.

Valójában, ha őszinte vagyok,

az egyik ok, amiért ide eljöttem,

mert a TED Talks azt mondta,
kapok 15 percet, csak én,

és soha nincs ennyi időm magamra -

(Nevetés)

(Taps)

Elfoglalt vagyok.

És már amúgy is megpróbáltam
megváltoztatni a világot.

Ez a lényeg, igaz?

Mindenkinek van egy "indítógombja",
ahogy én hívom.

Az a gomb, ami benyomódik,
amikor elgondolkozunk:

"Valamit tennem kell."

Több okból is benyomódik.

Valamilyen egyenlőtlenséggel szembesülünk,

vagy valamilyen igazságtalansággal,

néha egy betegség csap le,

vagy hátrányos helyzetűként születünk,

vagy elnyomottak vagyunk.

Melegként születtem, értik?

Mindig is tudtam,

nem gondolom, hogy a családom
kicsit is meglepődött volna.

Itt egy kép rólam négy évesen.

Cukinak tűnök,

de őszintén hittem benne,
hogy úgy nézek ki, mint Clint Eastwood.

(Nevetés)

Így az én indító gombom
megnyomódott, amikor a gyerekeim -

három gyönyörű gyerek,
akik az akkori partneremtől születtek.

Szóval a történetem:
a tévénél dolgoztam Britanniában.

Amikor megszülettek,
már saját műsoraim voltak

és a közönség ismert.

Szeretem, amit csinálok,

de a gyerekeimet jobban szeretem.

És nem akartam,
hogy egy titokkal nőjenek fel.

1994-ben, amikor a fiam,
a legfiatalabb, megszületett,

amennyire én tudtam, nem volt még

egyetlen meleg nő sem
a brit közéletben.

Nem gondolom, hogy a titkok jó dolgok.

Szerintem a lélek rákos daganatai.

Ezért eldöntöttem, hogy bevallom.

Mindenki figyelmeztetett,
hogy soha nem dolgozhatom újra,

de eldöntöttem, hogy megéri a kockázatot.

Igazából pokoli nehéz volt.

Britanniában van egy különösen
rosszindulatú jobboldali sajtó,

és elmentek a végletekig.

Az utálatuk felszította a társadalom
kevésbé stabil részeit,

és halálos fenyegetéseket kaptunk -

elég fenyegetést ahhoz,
hogy a gyerekeimet el kelljen bújtatnom,

és rendőri védelemre legyen szükségünk.

Bevallom önöknek, sok olyan
pillanat volt az éjszaka csendjében,

amikor elszörnyedtem, hogy mit tettem.

Végül a felkavart por leülepedett.

Az előzetes kilátások ellenére
továbbra is dolgoztam,

és gyermekeim továbbra is
abszolút fantasztikusak voltak.

Emlékszem, a fiam hat éves volt,
átjött egy barátja játszani.

A szomszéd szobában voltak,
hallottam őket beszélgetni.

Fiam barátja azt mondta:
"milyen érzés, hogy két anyukád van?"

Aggódtam, mit válaszol, közelebb
húzódtam, ő pedig azt mondta:

"Fantasztikus,
mert ha egyikük beteg,

még mindig ott a másik, aki főz."

(Nevetés)

Tehát benyomódott az indító gombom
a melegek egyenjogúságáért,

és sok-sok társammal együtt

évekig kampányoltam a melegek jogaiért,

legfőképpen a jogért, hogy azzal
házasodhassunk, akit szeretünk.

Végül sikerrel jártunk.

2014-ben azon a napon,
amikor a törvény megváltozott,

összeházasodtam a feleségemmel,
akit nagyon szeretek.

(Taps)

Nem csöndben, hanem a színpadon

a Royal Festival Hallban, Londonban.

Hatalmas esemény volt.

2500 embernek van ott hely.

150 embert hívtunk meg, rokonokat,
barátokat, majd kihirdettem,

hogy jöhet bárki ünnepelni,
jöjjön és csatlakozzon hozzánk.

Mindenkinek ingyenes,
aki el akar jönni.

2500 ember jött el.

(Taps)

Mindenféle ember,
akit csak el tudnak képzelni:

melegek, heterók, rabbik,
apácák, házasok,

feketék, fehérek -
a teljes emberiség ott volt.

Emlékszem, hogy a színpadon állva
arra gondoltam: "Milyen fantasztikus.

Munka elvégezve.

A szerelem diadala.

A törvény megváltoztatva."

És én -

(Taps)

Őszintén azt hittem,
befejeződtek az indítós napjaim.

Minden évben ugyanazon a helyszínen,

egy fantasztikus koncertet szervezek
a Nemzetközi Nőnap ünneplésére.

Eljön hozzánk a világ egyetlen
csak nőkből álló zenekara,

fantasztikus zenét hallgatunk
elfeledett női zeneszerzőktől,

csodálatos karmestereinkkel -

itt Marin Alsop vezényel a Baltimore-ból,

Petula Clark énekel -

és én előadást tartok a nők történelméről.

Imádok inspiráló történeteket gyűjteni
a múltból és továbbadni őket.

Túlságosan gyakran olyan a történelem,
amit én Rushmore-hegy jelenségnek hívok.

Méltóságteljesnek látszik, de a nőket
teljesen kihagyták belőle.

2015-ben egy előadást
tartottam a szüfrazsettekről -

biztos ismerik azokat a nagyszerű nőket,
akik olyan keményen harcoltak

a nők szavazati jogáért Britanniában.

Ez volt a szlogenjük:
"Tettek, nem szavak."

És apám, sikerrel jártak,

mert a nők megkapták
a szavazati jogot 1928-ban.

Erről szólt ez az előadásom,

és közben rájöttem,

hogy nem a történelemről beszélek,

ez a munka még nincs befejezve.

Nagyon is sok teendő maradt még.

Például, a világon mindenütt a nők

alulreprezentáltak a vezetésben.

Vessünk egy pillantást
a Londoni Értéktőzsde

2016-ban vezető 100 cégére.

Top 100 cég:
hánynak van női cégvezetője?

Hétnek. Hét.
Ez rendjén van így, feltételezem.

Míg rá nem jövünk,
hogy 17-et John nevű férfi vezet.

(Nevetés)

Csak a John nevű férfiakból
több vezet FTSE 100 céget -

(Nevetés)

mint ahány nő van a 100-ban összesen.

14-en vannak a Dave nevű férfak.

(Nevetés)

Biztos, hogy Dave és John
nagyon klassz munkát végeznek.

(Nevetés)

Miért számít ez?

Ez is része a a nemek közti
irritáló bérezési szakadéknak.

Sehol a világon nem keresnek
ugyanannyit a nők, mint a férfiak.

És ez sohasem fog változni,

hacsak nem teszünk több nőt
a vezetőségi irodákba.

Rengeteg törvényünk van,

az egyenlő bérezésről szóló törvény
1975-ben került bevezetésre Britanniában.

Azonban még mindig nagyon sok nő van,

akik év végéig keresnek annyit,

mint a hasonló munkakörben dolgozó

férfi kollégáik november elejéig.

A Gazdasági Világfórum becslése szerint

a nők egyenlő bérezése meg fog valósulni -

2133-ban!

Hurrá!

(Nevetés)

Ez egy szörnyű kalkuláció.

De most figyeljenek!

Egy nappal az előadásom előtt

a Gazdasági Világfórum módosított ezen.

Ez jó, mert 2133 szörnyű messze van.

Tudják, mire javították?

2186-ra

(Nevetés)

Igen, még 53 év.

Nem lesz egyenlő a bérezésünk

az unokáim unokáinak életében

a jelenlegi rendszer szerint.

És már elég sokat vártam.

Elég sokat vártam a saját szakmámban.

2016-ban én lettem az első nő
a brit televíziózás történetében,

akinek saját főműsoridős műsora van.

Hát nem csodálatos?
Örömmámorban úszom.

De -

(Taps)

De 2016-ban!
Az első!

A televíziózás több mint 80 éve létezik.

(Nevetés)

Talán a televízió annyira nem fontos,

de ez mutat valamit, nem?

2016, az ENSZ vadiúj nagykövetet keres,

a nők esélyegyenlősége szolgálatában.

És kit választanak?

Wonder Womant.

Igen, egy képregényhőst.

(Nevetés)

Egyetlen nő sem jelentkezett a feladatra.

Megdöbbentően alacsony
a vezető pozíciójú nők száma.

Igaz ez a Kongresszusban,
és feltétlenül igaz a Brit Parlamentben.

2015-ben a Parlamentbe beszavazott
férfiak száma nagyobb,

mint ahány nő valaha is

parlamenti képviselő volt.

Miért számít ez?

A lényeg:
ha nincsenek a tárgyalóasztalnál,

konkrétan, Britanniában ott,
ahol a törvényeket alakítják -

akkor ne csodálkozzunk, ha a női
szempontok felett elsiklik a figyelem.

Fiataloknak jó példa,
ha nőt is látnak irányítani.

2016-ban Britanniában másodszor
lett női miniszterelnök:

Theresa May került hatalomra.

Amikor hatalomra került, feladatot kapott:

csinálni valamit.

Csinálni csak egyetlen dolgot is
az első 100 nap alatt,

tenni valamit a nőkért, javítani
az életükön Britanniában.

És mit tett? Semmit.

Semmit.

Mert túl elfoglalt azzal, hogy eltakarítsa
a rendetlenséget, amit a pasik csináltak.

Még ha van is egy női vezető,

az is mindig talál valami fontosabbat,

semmint hogy az egyenjogúság
problémájával foglalkozzon.

Az egyenjogúság kérdése tehát
továbbra is napirenden van.

Vessünk egy gyors pillantást
a TTGM - szektorra:

Tudomány, technológia,
gépészet és matematika.

Egészen fontos ez a mindennapi
életünk minden egyes szemszögéből.

Itt van a legvastagabb és hihetetlenül
legjobban dokumentált üvegplafon,

a TTGM- szektorban.

Mi van akkor, ha a rák gyógymódja

vagy a globális felmelegedés megoldása

egy fiatal tudósnő fejében van,
aki nem tud haladni karrierjében?

Ezen gondolkoztam,

és tudtam, tettekre van
szükség, nem szavakra.

Beszéltem nagyszerű barátommal,

Catherine Mayerral,
aki zseniális újságíró Britanniában,

és bolond módon -

talán ebben a bor is közrejátszott -

(Nevetés)

eldöntöttük, hogy alapítunk
egy teljesen új politikai pártot.

Mert ezen múlik minden:

az egyetlen hely, ahol nők és férfiak
egyenlőek, az a szavazófülke.

Fogalmunk sem volt, mit csinálunk,

nem tudtuk, milyen bonyolult
elindítani egy politikai pártot.

Azt hittem: "Nem lehet annyira nehéz,
férfiak már évek óta csinálják."

(Nevetés)

Azzal kezdtük, hogy nevet adtunk neki:
"Női Egyenjogúság Pártja".

Az emberek egyenesen azt mondták:

"Miért hívod így?"

Azt mondtam: "Nem tudom,
gondoltam, tegyük világossá."

(Nevetés)

Nem akartam, hogy titok legyen,
amit csinálunk, értik? Én csak -

(Nevetés)

Néhányan azt mondták:
"Nem hívhatod így! Ez túl feminista!"

Ó! Ijesztő szó! Jaj!

Nem is tudom elmondani, milyen sokszor
hallottam valakit azt mondani:

"Nem vagyok feminista, de..."

Mindig arra gondolok,
ha "de" van a mondatban,

akkor nem lehet minden csupa rózsaszín.

Akkor elkezdték kérdezni tőlem
azt a nevetséges kérdést:

"Mindannyian el fogjátok égetni
a melltartóitokat?"

Igen! Mert a melltartók köztudottan
gyúlékony anyagból készülnek.

(Nevetés)

Ezért perzsel minden nő melltartóban.

(Nevetés)

Itt egy gyors történelmi
megjegyzés a margóra:

egyetlen nő sem égette el
a melltartóját a 60-as években.

A történetet egy újságíró találta ki.

Hála a jó égnek, hogy az újságírás
fejlődött azóta.

Tehát -

(Nevetés)

Bejelentettem egy interjúban,
hogy mit fogunk csinálni,

és azonnal elkezdtek jönni az emailek.

Először több száz,
majd ezer és ezer,

mindenféle korcsoportból:
a legfiatalabbtól a 90 éves nőkig,

férfiaktól is, százszámra.

Kérdezték:
"Kérem, tudok segíteni?

Kérem, meglátogathatom önt
a párt központjában?"

Nem volt központunk -
nem volt pártunk!

Nem volt semmink.

Csak egy csodálatos,
szoros baráti körünk volt,

akik megpróbáltak válaszolni otthonról
az emailekre, 7/24 rendszerben.

Mindannyian elfoglaltak voltunk.

Sokan dolgoztunk, volt gyerekünk,

de tettük, amit a nők tesznek,
és elosztottuk a munkát.

Szinte azonnal megegyeztünk
néhány alapvető dologban.

Először: olyan politikai párt
akarunk lenni - egyetlenként a világon -

amelynek fő célja az,
hogy ne legyen többet szükség rá.

Ez egy fantasztikus ötlet.

Az egyetlen politikai párt akartunk lenni,
aminek nincs különösebb irányultsága.

Akartunk embereket balról,
jobbról, középről,

minden korcsoportból.

Mert egyetlen célunk volt:

legyen egyenjogúság
az élet minden területén,

és ha megvalósult,

menjünk haza, a főzőkanál mellé.

(Nevetés)

Meg akartuk változtatni,
ahogy a politika irányítva van.

Nem tudom, önöknél hogy van,

de Britanniában két fő politikai párt van.

Ők a politika dinoszauruszai.

Szégyenletes és utálatos,
ahogy egymással beszélnek.

Önöknél biztos sosem
aggattak ilyen jelzőket egymásra.

(Nevetés)

És hazugságokat.

Hát nem lenne nagyszerű,
ha egy politikus azt mondaná:

"Tudják, az ellenfelemnek igaza van.

Nézzük meg, tudunk-e együtt dolgozni,
és végezzük el a munkát."

(Taps)

Vonjunk be több nőt a politikába, nem?

Most azonnal, azzal,
hogy egyetlen pártként

ingyenes gyermekfelügyeletet
ajánlunk jelöltjeinknek,

hogy el tudjanak jönni otthonról
és elkezdhessenek kampányolni.

(Taps)

10 hónapon belül,

több mint 70 helyi szervezete lett
a pártunknak az Egyesült Királyságban.

Jelölteket állítottunk a választásokon
Londonban, Skóciában és Walesben

2016 májusában.

Minden huszadik ember a mi jelöltünkre
voksolt a londoni polgármesteri posztért.

Amikor a versenyben levő férfiak látták,
milyen sok szavazatot vonzunk,

csodák csodája,

elkezdtek beszélni a nemek
egyenjogúságának szükségességéről.

(Taps)

Tudják, gyerekkorom óta
változásokkal hitegetnek.

Mindig a küszöbön állt,

hogy a férfiak szolidárisak
lesznek a nőkkel.

Csak üres ígéretek voltak
és csalódás -

elég csalódás ahhoz,
hogy alapítsak egy politikai pártot.

De itt van az új ötletem mára -
ez az én öt százalékom.

És ez nagyon jó.

De az van, hogy nem elég,

hogy egyetlen országban alapítunk
egy politikai pártot az egyenjogúságért.

Földrengésszerű változásra van szükség
a globális politikai horizonton.

Az általunk létrehozott
modellben az a csodálatos,

hogy bárhol működne.

Működne Amerikában,

működne Ausztráliában,
működne Indiában.

Mintha létrehoztuk volna a tökéletes
receptet: bárki meg tudja főzni,

és jó mindenkinek.

És mi oda akarjuk adni.

Ha meg akarják tudni, hogy csináltuk,
mi megmutatjuk.

El tudják képzelni, mi lenne, ha nők
millióit tudnánk világszerte mozgósítani,

hogy azt mondják a hagyományos
politikai harcokra: "Ebből elég!"

Hogy azt mondják: "Fejezzük be
a veszekedést, foglalkozzunk a munkával!"

Tényleg megváltoztathatnánk a világot.

És én ezt akarom.

(Taps)

Ezt akarom...

(Taps)

Ezt akarom a lányainknak,

és ezt akarom a fiainknak.

Mert a lényeg az:
az egyenjogúság mindenkinek jobb.

Gyerünk emberek, indítsuk be!
Változtassuk meg a világot!

Tudom, hogy meg tudjuk csinálni,
és az készen áll rá!

(Taps)