Hogyan betegszünk bele a rasszizmusba?

Miért olyan alapvető a faji hovatartozás egészségre gyakorolt hatása? David R. Williams skálát dolgozott ki a diszkrimináció egészségre gyakorolt hatásának mérésére, amely túlmutat a hagyományos mérőszámokon, mint pl. a jövedelmen és az iskolázottságon annak föltárására, hogy bizonyos tényezők, nevezetesen a rejtett elfogultság, a lakóhelyi szegregáció és a negatív sztereotípiák miként hozzák létre és tartják fönn az egyenlőtlenséget. Őszinte előadásában Williams bizonyítékokat sorakoztat föl, amelyek igazolják, hogy a rasszizmus torz rendszert eredményez, és egyúttal reménykeltő példákat említ amerikai programokból, amelyek a diszkrimináció kiküszöbölésére szolgálnak.

A Yale Alumni Magazine egyik cikke

leírta Clyde Murphy történetét,

egy fekete férfiét,
aki az 1970-es évfolyamra járt.

Clyde élete sikertörténet volt.

A Yale elvégzése után
a Columbián szerzett jogi képesítést

A következő 30 évben

Amerika egyik legjobb polgári jogi
ügyvédjének számított.

Nagyszerű férj és apa volt.

De sikerei ellenére,
amelyeket mind szakmájában,

mind magánéletében magáénak mondhatott,

Clyde története szomorú véget ért.

2010-ben,

62 éves korában

tüdőembólia következtében elhunyt.

Clyde esete nem egyedi.

Számos évfolyamtársa a Yale-ről

szintén fiatalon halt meg.

Csakugyan, a cikk megírta,

hogy a Yale elvégzése után 41 évvel

az 1970-es évfolyam fekete bőrű diákjainak

halálozási aránya háromszor magasabb volt,

mint az évfolyam átlagos diákjaié.

Ez megdöbbentő.

Amerika az utóbbi időben

tartós dobpergésre ébredt,

de kiderült, hogy rendőrök lőnek le
fegyvertelen fekete férfiakat.

Még ennél is megdöbbentőbb,

hogy az USA-ban hétpercenként hal meg

időnek előtte egy fekete bőrű személy.

Azaz több mint 200 fekete ember

hal meg minden áldott nap,
bár nem kellene,

ha a feketék és fehérek egészségi
állapota nem különbözne.

Az utóbbi 25 évben

feladatomnak tekintettem,

hogy megértsem, miért számít ennyire

a faj az egészség szempontjából.

Pályafutásom kezdetén

sokan úgy hitték, hogy az ok egyszerűen
a faji hovatartozás okozta különbség

.a jövedelemben s az iskolázottságban.

Rájöttem, hogy bár a gazdasági helyzet
összefügg az egészséggel,

de annál többről van szó.

Pl., ha megnézzük
a 25 évesek életkilátásait,

kiderül, hogy ekkor már ötéves eltérés
van feketék és fehérek között.

Az iskolázottságbeli különbség
fehérek és feketék között

még ennél is nagyobb.

Az oktatás minden szintjén

az azonos korú fehérek tovább élnek.

A középiskolából kimaradt fehérek

3-4 évvel tovább élnek
a fekete kimaradtaknál,

és a különbség még nagyobb

az egyetemet végzettek esetén.

De a legmeglepőbb,

hogy a középiskolát végzett fehérek

tovább élnek

a legalább egyetemet végzett feketéknél.

Miért hat a faj ilyen
alapvetően az egészségre?

Az iskolázottságon és a jövedelmen kívül

minek van még szerepe?

Az 1990-es évek elején

a fekete Amerika egészségi állapotáról

szóló könyvről írtam kritikát.

Meglepett, hogy a könyv 25 fejezete közül

majdnem mindegyik

állította,

hogy a rasszizmus árt
a feketék egészségének.

Minden kutató azt állította,

hogy a rasszizmus károsan
ható tényező a feketék esetében.

de bizonyítékot nem említettek.

Ez nem elégített ki.

Pár hónappal később

egy washingtoni konferencián adtam elő,

s azt mondtam, hogy a kutatások
kiemelt céljának azt tartom,

hogy dokumentáljuk,
miként hat a rasszizmus az egészségre.

Egy fehér úr a hallgatóságból azt mondta:

abban ugyan egyetért
velem, hogy a rasszizmus fontos,

de a rasszizmus nem mérhető tényező.

"Az önbecsülést mérjük – mondtam –,

és nem látom be,

miért ne mérhetnénk a rasszizmus hatását,
ha beleadunk apait-anyait.

Úgyhogy én beleadtam apait-anyait,

és három skálát dolgoztam ki.

Az első a diszkriminációs
tapasztalatot mérte,

pl. a jogtalan kirúgást,
a jogtalan rendőri intézkedést.

De a diszkrimináció csekélyebb
s körmönfontabb esetekben is előfordul.

Ezért a második skála,
a mindennapi diszkrimináció skálája,

kilenc adatot tartalmaz,

pl. hogy valakivel

udvariatlanabbul bántak,

étteremben vagy boltban
rosszabbul szolgálták ki,

valaki úgy tett, mintha félnie
kellene a feketéktől.

E skála azt méri,

hogyan foszlik szét idővel

a társadalom által értéktelennek tartottak

méltósága és tisztelete.

A kutatás kimutatta

a diszkrimináció magasabb szintje

s a különféle betegségek
kockázata közti kapcsolatot;

pl. a magas vérnyomást, az elhízást,

emlőrákot, szívbetegséget,

sőt még az időnek előtti elhalálozást.

Meglepő, hogy némely hatás
igen fiatal korban kimutatható.

Fiatal tizenévesek körében
végzett vizsgálat kimutatta,

hogy a tizenéves korukban
erősebb diszkriminációt tapasztaltaknak

magasabb volt a stresszhormon-szintjük.

magasabb volt a vérnyomásuk

és a testsúlyuk húszéves korukban.

Azonban

a diszkrimináció okozta stressz

csak az egyik tényező.

A diszkrimináció és a rasszizmus

az egészségre más alapvető
módon is hatást gyakorol.

Pl. van diszkrimináció a gyógyításban is.

1999-ben a National Academy
of Medicine nevű civil szervezet fölkért,

hogy vegyek részt egy bizottságban,

amely tudományosan bizonyította,

hogy a feketék és más kisebbségek

rosszabb minőségű gyógyításban
részesülnek, mint a fehérek.

Ez mindenfajta kezelésre igaz,

a legegyszerűbbektől kezdve

a technológiailag legbonyolultabbakig.

Az egyik magyarázat

az ún. rejtett elfogultság

avagy a tudattalan
diszkrimináció jelensége.

Szociálpszichológusok
több évtizedes kutatása rámutat,

hogy ha valaki negatív sztereotípiát
táplál tudatalattijában

valamely csoporttal szemben,

a csoport egyik tagjával találkozva

diszkriminálni fogja azt a személyt.

Másként fog vele bánni.

Ez tudattalan, automatikus folyamat.

Ez nehezen megfogható,
de mindennapi folyamat,

s még a legjobb szándékúak
körében is előfordul.

De minél mélyebbre hatoltam

a rasszizmus egészségre
gyakorolt hatásában,

a hatások annál alattomosabbá váltak.

Létezik intézményi diszkrimináció,

amely szociális intézmények

gyakorlatában létezik.

Faj szerinti lakóhelyi szegregáció,

amely ahhoz vezetett, hogy feketék
s fehérek egészen máshol laknak;

ez az intézményi rasszizmus
klasszikus példája.

Amerika egyik legjobban titkolt ténye,

hogy az intézményi szegregáció

mennyire rejtett forrása

az USA-ban a faji egyenlőtlenségnek.

Amerikában az oktatáshoz,

a munkához, a lakáshoz,

sőt még a gyógyításhoz való hozzájutást

a faji hovatartozás határozza meg.

Az USA 171 legnagyobb városát
felölelő tanulmány arra jutott,

hogy nincs egyetlen város sem,

amelyben a fehérek a feketékkel
azonos körülmények között élnének,

és a fehérek legrosszabb
városi környezete is

lényegesen jobb, mint a fekete
közösségek átlagos helyzete.

Egy másik kutatás kimutatta,

hogy ha statisztikailag kiküszöböljük

a lakóhelyi szegregációt,

teljesen eltűnik a feketék
s fehérek közti jövedelemkülönbség,

munkanélküliségi
s iskolázottsági különbség,

és 2/3-dal csökken
az egyedülálló anyák számát tekintve

a köztük lévő különbség,

amelyeket a szegregáció okozott.

Azt is megtudtam,

hogy kultúránkban

az intézményi s az egyéni diszkrimináció

milyen negatív sztereotípiát

és képet fest s tart fenn a feketékről.

Kutatók adatbázist állítottak össze,

amely tartalmazza a könyveket,
folyóiratokat és cikkeket,

amelyeket életük során

az egyetemi végzettségű
átlagos amerikaiak olvasnak.

Az adatbázisból kiderül,

hogy az amerikaiak
milyen szavakat társítanak

neveltetésük során.

Amikor a fekete szó megjelenik
az amerikai kultúrában,

ugyan mi társul hozzá?

Szegény,

erőszakos,

vallásos,

lusta,

jókedvű,

veszélyes.

A fehér említésekor

a gyakran hozzá társuló

a gazdag,

haladó gondolkodású,

konvencionális,

makacs,

sikeres,

művelt.

Amikor egy rendőr túlreagálja

egy fegyvertelen fekete férfi tettét,

és erőszakosnak s veszélyesnek minősíti,

nem eleve elvetemült zsaruval van dolgunk.

Csupán azt látjuk,

ahogy egy átlag amerikai viselkedése

visszatükrözi, aminek ki volt téve

a jelen társadalomban átélt

neveltetése során.

Saját tapasztalatomból mondom:

meggyőződésem, hogy a fajnak

nem szükségszerűen kell
sorsunkat eldöntenie.

A karib-tengeri Saint Lucia szigetéről

vándoroltam be az Egyesült Államokba

az 1970-es évek végén

egyetemi tanulmányok céljából,

és az eltelt 40 év alatt

sikeres voltam.

A családom támogatott,

szorgalmasan dolgoztam,

Sikeres voltam.

De nekem többet kellett
nyújtanom a sikerhez.

A Michigani Egyetemtől
kisebbségi ösztöndíjat kaptam.

Igen, én vagyok a pozitív diszkrimináció.

Pozitív diszkrimináció nélkül

nem lennék itt.

De az utóbbi 40 évben

a fekete Amerika nálam kevésbé sikeres.

1978-ban az USA fekete háztartásai
59 centet kerestek

a fehérek minden egydolláros
bevételéhez képest.

2015-ben

a fekete családok még
mindig 59 centet keresnek

a fehér családok egydollárnyi
bevételéhez képest,

és a faji különbség vagyoni
helyzetükben még megdöbbentőbb.

A fehérek egydollárnyi vagyonához képest

a fekete családok hat centet, a latinok
hetet mondhatnak magukénak.

Tény,

hogy a rasszizmus

valóban torz rendszert eredményez,

amely az USA-ban rendszerszerűen hoz
hátrányba bizonyos faji csoportokat.

Platón mondását idézve:

semmi sem annyira tisztességtelen,

mint különböző emberek egyforma kezelése.

Ezért szenteltem magam és munkámat

a rasszizmus megszüntetésének.

Mélységes elégedettséggel tölt el,

hogy olyanok vállán állok,

akik föláldozták még életüket is,
hogy kitárják a kaput,

amelyen én áthaladtam.

Gondoskodni akarok róla,
hogy a kapuk tárva maradjanak,

hogy bárki áthaladhasson rajtuk.

Robert Kennedy azt mondta:

"Amikor egy férfi –
vagy egy nő – teszem hozzá –

kiáll egy eszméért,

vagy mások sorsának
jobbításáért cselekszik,

vagy szembeszáll az igazságtalansággal,

a remény patakocskáját hozza létre,

és a patakocskák folyóvá dagadnak,

amely a legerősebb falat vagy ellenállást
és zsarnokságot is elsöpörheti."

Ma optimista vagyok,

mert egész Amerikában

a remény patakocskáit láttam.

A Bostoni Egészségház

gyógyító csapata jogászokkal egészült ki,

hogy az orvosok javíthassák
pácienseik egészségi állapotát,

mert a jogászok a betegek nem
egészségi ügyeivel foglalkoznak.

A Loma Linda Egyetem
különleges kart hozott létre

a közeli San Bernardinóban,

hogy a kezelések mellé

szakmát tanulhassanak

és gyakorlatot szerezhessenek

a túlnyomórészt kis jövedelmű,
kisebbséghez tartozó páciensek;

s így meglegyen a szakértelmük,
hogy rendes munkát vállalhassanak.

Az észak-karolinai Chapel Hillben

az "Írás-olvasás projekt" megoldotta,

hogyan lehet csökkenteni

a 30-as éveik közepén járó feketék
szívbetegségének kockázatát

jó minőségű napi gondozással

a gyerek születésétől ötéves koráig.

A napközi otthonok szerte az USA-ban,

Wintley Phipps US Dream Academy-ája révén

megszakítja a szabadságvesztés ciklusát,

hogy jó minőségű oktatásról
és felügyeletről gondoskodik

a rabok gyerekeinek,

és az iskolában lemaradóknak.

Az alabamai Huntsville-ben

az Oakwood Egyetem,

amely történelmileg fekete intézmény,

megmutatja, hogyan javíthatjuk
fekete férfiak egészségét

egészségfölméréssel kiegészítve

a jelentkezők tájékoztatását,

és a diákok megkapják a kellő eszközt,

hogy egészségükért jól döntsenek,

és évente követik állapotukat,

hogy figyelemmel kísérjék a változást.

A georgiai Atlantában

a Purpose Built Communities kiküszöbölte
a szegregáció negatív hatását,

mert átváltoztatta a bűnnel fertőzött,

drogos környék bérlakás-projektjét

különböző jövedelműek lakásoázisává,

amelyben eredményesen lehet tanulni,

mindenki jól érzi magát,

és nincs munkanélküliség.

Végül,

létezik a Devine-féle megoldás.

Patricia Devine professzor

a Wisconsini Egyetemről megmutatta,

hogyan küzdhetünk nyílt sisakkal

rejtett elfogultságunk ellen,

és miként mérsékelhetjük.

Bármelyikünk lehet

a remény patakocskája.

E munka nem lesz mindig könnyű,

de Thurgood Marshall
legfelsőbb bírósági bíró megjegyezte:

"Küzdenünk kell,

Küzdenünk kell a közömbösség ellen,

Küzdenünk kell a fásultság ellen,

Küzdenünk kell a gyűlölet
és a bizalmatlanság ellen.

Küzdenünk kell,

mert Amerika többre hivatott,

mert Amerikának nincs más választása,
mint hogy jobban csinálja,"

Köszönöm.

(Taps)