Hogyan találjuk meg álmaink munkáját? | Scott Dinsmore | TEDxGoldenGatePark

Scott Dinsmore otthagyta az állását, amelyben szörnyen érezte magát és az elkövetkezendő négy évben azt kutatta, hogyan találjon örömteli és értelmes munkát. Ebben a megtévesztően egyszerű beszédben megosztja velünk felismeréseit arról, hogyan találhatunk rá arra, ami igazán fontos számunkra -- majd hogyan kezdhetjük el meg is valósítani azt.

Micsoda megtiszteltetés!
Jó itt lenni.

Nyolc évvel ezelőtt életem
legrosszabb karriertanácsát kaptam.

Egy barátom azt mondta,

"Ne foglalkozz azzal mennyire
szereted a munkád,

a lényeg, hogy jól mutat
az önéletrajzban."

Akkoriban költöztem haza Spanyolországból,

és dolgozni kezdtem egy toplistás cégnél.
Gondoltam, "Ez fantasztikus!

Megváltom a világot! "

De két hónapon belül

minden reggel 10 körül furcsa
késztetést éreztem arra,

hogy a fejem a monitorba verjem.

Nem tudom éreztek-e már így.

Aztán hamarosan észrevettem,
hogy az összes versenytársunk

már automatizálta a munkaköröm.

Ez kb. akkor történt, amikor
az említett karriertanácsot kaptam.

Nos, ahogy megpróbáltam kitalálni,

melyik emeleti ablakból ugorjak ki,
hogy változtassak a dolgokon

egy merőben más tanácsot olvastam
Warren Buffet-től. Azt mondja:

"Elvállalni egy munkát mert jól mutat,
olyan mint nyugdíjra tartogatni a szexet."

(nevetés)

Nekem több se kellett.

Két héten belül kiléptem,
méghozzá egy céllal:

Találnom kellett valamit,
amit felforgathatok.

Nagyot akartam alkotni.
Mindegy mit.

Kiderült, ezzel nem vagyok egyedül.

Az emberek körülbelül 80%-a

nem élvezi a munkáját.

Gondolom, a jelen levők kivételek,

de a Deloitte felmérése szerint
ez az átlag.

Rá akartam jönni, mi a különbség

a szenvedélyes, világmegváltó
módjára dolgozó,

nap, mint nap motiváltan ébredő ember,

és a másik 80% között,

akik csendes reménytelenségben élnek.

Tehát megkérdeztem
ezeket a motivált embereket.

Esettanulmányokat végeztem,

több mint 300 könyvet olvastam
karrierről és célokról,

csak úgy önszorgalomból,
mert meg akartam találni a munkát,

amire nem tudok nemet mondani.

Amit nekem találtak ki.

Eközben egyre többen kérdeztek meg,

"Te benne vagy a karriertémában.

Nem szeretem a munkám. Ebédelünk együtt?

Mondom, persze.
Figyelmeztetnem kéne őket,

mert jelenleg 80%
a felmondási rátám is.

Tehát az ilyen ebédpartnereim 80%-a

két hónapon belül felmond.

Büszke voltam rá.
Pedig nincs semmilyen varázserőm.

Csak egy egyszerű kérdést teszek fel:

"Miért csinálod a munkád?"

A gyakori válasz a következő:

"Mert valaki azt mondta, csináljam."

Észrevettem, hogy a legtöbben

megmásszák a szamárlétrát,
mert azt mondják nekik,

és a végén kiderül,
hogy rossz falnak támasztják,

vagy éppen fal sincs.

Ahogy megértettem a problémát,

arra gondoltam, jó lenne egy közösség,

egy hely, ahová az emberek tartozhatnak,

ahol nem baj, ha másként csinálják
a dolgokat,

ha a járatlan utat választják.

és amely inspirál a változásra.

Ez lett később a Live Your Legend.

Kicsit később visszatérek rá.

Kutatásaim során három egyszerű dolog

rajzolódott ki.

Valami, ami minden szenvedélyes
világmegváltóban megvan,

mindegy, hogy Steve Jobsról,

vagy a sarki pékről van szó,

de azt csinálja, amivel kifejezi önmagát.

Ez a három dolog lesz az alapja
a mai napnak,

és remélhetőleg az egész életünknek:

A szenvedélyes munka
első lépése a háromból,

hogy megismerjük és
megértsük önmagunkat.

Ha nem tudjuk mit keresünk,

soha nem fogjuk megtalálni.

Sajnos ezt senki nem teszi meg nekünk.

Az egyetemen nincs szenvedély-,
cél- vagy karrierszak.

Pedig szerintem dupla szakot érdemelne.

De hadd ne kezdjek ebbe bele.

Lassan hosszabb ideig választunk
tévét a koleszszobába,

mint szakirányt az iskolában.

A lényeg, hogy nekünk kell kitalálni.

Szükségünk van támpontokra,
hogy végig vigyük ezt.

Az első lépés, hogy megtaláljuk
egyedi erősségeinket.

Amit szeretünk csinálni,
bármi történjék is,

mindegy, fizetnek-e érte.
Mit köszönnek meg nekünk az emberek?

A Strengths Finder 2.0 egy könyv
és egy online eszköz egyben.

Segít rájönni, miben vagy ösztönösen jó.

A következő a rangsor a döntéshozatalhoz.

Az emberek, a család, az egészség,

vagy a siker és az eredmények fontosak?

Rá kell jönnünk, melyik,

hogy megtudjuk a lelkünk mire hívatott.

Így nem adjuk el a lelkünket olyanért
amit le sem bagózunk.

A harmadik a tapasztalat.

Mindnyájunknak megvan. Minden nap
minden percében tanulunk arról,

mit szeretünk, mit utálunk,

miben vagyunk jók
és szörnyen rosszak.

Ha nem szánunk erre időt,

és nem építjük be ezt a tudást

az életünk hátralévő részébe,
akkor hiábavaló volt.

Minden nap, minden héten,
az év minden hónapjában

szánok arra időt,
hogy végiggondoljam, mi ment jól,

mi rosszul, mit akarok megismételni,

és mit alkalmazhatok az életben.

Ennél is fontosabb, ha van valaki

aki inspirál, akire azt mondod:

"Olyan akarok lenni mint Jeff!
Tetszik, amit csinál!"

Miért mondod ezt? Nyiss egy naplót.

Írd le, mi inspirál ezekben az emberekben.

Nem életük minden mozzanata lesz ez,

de bármi is az, jegyezd fel,

idővel kialakul majd egy gyűjtemény,

amit alkalmazhatunk az életünkben,
hogy szenvedéllyel teli életet éljünk,

és jobb hatást keltsünk.

Amikor elkezdjük összerakni
ezeket, akkor már

meg tudjuk fogalmazni
mit jelent számunkra a siker.

Enélkül a három rész nélkül
mindez lehetetlen.

Enélkül abban a helyzetben
találjuk magunkat,

hogy egy előre megírt életet élünk
és mászunk fel a semmibe.

Olyan, mint a Tőzsdecápák 2-ben

az alkalmazott megkérdezi
a Wall Street-i bankvezért:

"Mennyi a maga összege?
Mindenkinél létezik

egy összeg, amiért
kilépne az egészből."

"Egyszerű a válasz: a több."

És csak mosolyog.

Ez a szomorú állapot jellemzi
a legtöbb embert,

akik nem tudják mi fontos nekik.

Akik állandóan csak kapaszkodnak felfelé,

csak azért mert mások szerint kell.

De ha összeállt a válasz
a három támpontra,

akkor elkezdhetjük felfedni
mi hoz minket lázba.

Lehet, hogy már találkoztál is
az igazi szenvedélyeddel

a munkád során, de eldobtad magadtól,

mert nem tudtad, hogyan ismerd fel.

Ha megtanulod felismerni
az erősségeidet, a személyiséged értékeit,

hogy ki is vagy te, kapaszkodj bele,

kezdj vele valamit,

aknázd ki, és eredményes leszel.

A Live Your Legend mozgalom nem létezne

ha nem lennének az irányelvek.

"Ez az amire ráhajtok,
és más leszek mint a többiek."

Ha nem tudjuk mit keresünk
soha nem találunk rá.

De a három támpont ismeretében
továbbléphetünk.

Az ott fent nem én vagyok...

Tedd meg a lehetetlent és
múld felül önmagad.

Két dolog miatt nem tesznek
az emberek semmit.

Mert bemagyarázzák maguknak, hogy

nem tudják, vagy mert mások mondják nekik.

Lassan el is hisszük és vagy feladjuk,

vagy eleve bele sem kezdünk.

Minden lehetetlen volt,
amíg valaki meg nem csinálta.

Minden találmányt, minden új dolgot

a világban őrültségnek hittek először.

Egy mérföldet négy perc alatt lefutni

fizikai képtelenségnek tűnt mindaddig,

amíg Roger Bannister meg nem tette.

Aztán mi történt?

Két hónap múlva 16-an
futották le 4 perc alatt a távot.

Amiket a fejünkben
lehetetlennek gondolunk,

gyakran csak meghódítandó
mérföldkövek

határaink kitolásához.

Mindenekelőtt fizikai erőnlétünkkel
kell kezdeni,

mert ezt tudjuk kontrollálni.

Mutasd meg magadnak,

hogy le tudsz futni egy-két km-t,

vagy egy maratont. Vagy adj le 3 kilót.

Az önbizalom összetevői

átvihetők az életed többi területére is.

A barátaimmal azon vagyunk,
hogy ezt véghezvigyük.

Egy társasággal kalandtúrákra járok.

Nemrég egy félelmetes
helyen találtam magam.

Félek a mély, sötétkék tengertől, --

nem tudom,
bárkinek van-e hasonló félelme? --

mióta gyerekként vagy hatszor megnéztem

a Cápa-filmeket.

Ha eddig ér is a víz, de zavaros...
Jézusom, már érzem is...

biztosan tudom, hogy van ott valami.

Még ha az édesvizű Tahoe tónál is,

ahol alaptalan a dolog, megöl a félsz.

Szóval három éve egy hajón ültem

a San Fransisco öbölben.

Viharos, esős, szeles nap volt,
az emberek rosszul voltak a hajón.

Ott ültem mentőmellényben,
néztem ki az ablakon,

és halálfélelmemben arra gondoltam,
hogy a halálomba úszom.

Megpróbáltam átúszni a Golden Gate-et.

Lehet, hogy a jelenlevők közül
már részt vettek ezen.

Ott ültem, és a haverom Jonathan,
aki az egészbe belerángatott

odajött és látta milyen állapotban vagyok.
Azt mondta:

"Scott, mi a legrosszabb, ami történhet?

Mentőmellényben vagy. Nem fogsz elmerülni.

Ha nem tudod átúszni,
felvesz a 20 csónak egyike.

Plusz, ha jön egy cápa, az miért
pont téged választana 80 ember közül?"

Köszi, ez segít.

"Csak érezd jól magad! Sok szerencsét! "

Aztán vízbe ugrott és elúszott.

Kiderült, hogy segített a buzdító beszéd.
Végtelen nyugalmat éreztem

azt hiszem azért, mert Jonathan
csak 13 éves volt.

(Nevetés)

Aznap a 80-ból

65 úszó, 9 és 13 év közt volt.

Mennyiben változtatta volna meg a világod,

ha már 9 évesen tudod,
hogy le tudsz úszni másfél mérföldet

13 fokos vízben az Alcatraztól
San Fransiscóig?

Mire mondtál volna igent?
Mit nem adtál volna fel?

Mit próbáltál volna meg?

Ahogy beúsztam az Acquatic Parkba

és kijöttem a vízből,

persze a gyerekek fele már végzett,
engem ünnepeltek,

mindenki izgatott volt.

A hideg víztől lefagyott arcomat

próbáltam kiolvasztani,
és néztem a célba úszókat.

Láttam egy srácot és valami nem stimmelt.

Így hadonászott.

Alig jutott egy kis levegőhöz,
mielőtt újra lemerült.

Észrevettem, hogy más szülők is nézik.

Esküszöm, ők is azt gondolták:

Na ezért nem engedek
egy 9 évest öbölátúszásra.

Ez nem fáradtság volt.

Hirtelen két szülő odarohant
és megragadták.

Rátették a vállukra és így vonszolták,

araszolva.

Hirtelen még néhány lépést tettek,

és betették a kerekesszékébe.

A lehető legőrültebb győzelmi
mámorban rázta öklét.

Még mindig érzem az
energiáját ennek a srácnak

amikor teljesítette a feladatot.

Láttam őt előtte is a tolószékében,

de fogalmam sem volt, hogy úszni fog.

Hol tart majd ez a srác 20 év múlva?

Hányan mondták, hogy nem tudja
megcsinálni és belehal?

Bebizonyítod az embereknek,
és bebizonyítod önmagadnak,

hogy kis erőfeszítésekkel kitolhatod
a határt addig,

amit lehetségesnek hiszel.

Nem kell, hogy a világ
leggyorsabb maraton futója légy,

csak a saját korlátaidat
kell legyőzni

apránként.

Az a legjobb,

ha szenvedélyes emberekkel
veszed körbe magad.

Úgy a legkönnyebb
a lehetetlent véghezvinni,

ha olyanokkal veszed magad
körül, akik már megtették.

Van egy idézet Jim Rohn-tól:

"Annak az öt embernek vagy az átlaga,
akikkel a legtöbbet vagy."

Nincs is annál nagyobb dobás
mint amikor az ember eljut

onnan ahol most van,
oda ahol lenni akar,

azokkal az emberekkel akiket
maga mellé választ.

Mindent megváltoztatnak és
ez bizonyított tény.

Norman Triplett 1898-ban
egy kutatásban biciklisták

idejét mérte a pályán csapatban,

és egyénileg is.

A csapatban teljesített idő
minden esetben jobb volt.

Rengeteg területen megismételték
ezt a kísérletet azóta,

és mindig ugyanaz igazolódik be,
a körülöttünk lévők számítanak,

a környezettől függ minden.

De ezt az egészet neked kell szabályozni,
mert két irányú a folyamat.

Az a 80%, aki nem szereti a munkáját,

azaz a legtöbb ember körülöttünk,
persze nem a jelenlévők,

visszatartanak minket attól,
hogy elérjük vágyainkat,

tehát foglalkozni kell a környezettel.

Ebben a helyzetben találtam magam...

Egy személyes példa,
ami néhány éve történt.

Volt már valaha olyan hobbid,
amibe a szíved-lelked beletetted,

hihetetlen sok időt fordítottál
rá és üzletet láttál benne,

de senki sem figyelt rá
és a fillért sem hozott?

Négy éve így jártam amikor a
Live Your Legendet építgettem,

hogy segítsek másoknak inspiráló,
örömteli munkát találni.

Megtettem mindent,

de csak három ember figyelt.

Ott vannak mind: anyukám,
apukám és a feleségem, Chelsea.

Köszönöm a támogatásotokat.

(taps)

Nagyon akartam, mégsem jutottam
sehova négy éven keresztül.

Már majdnem feladtam,

de akkor elköltöztem

San Fransiscóba és megismertem néhány
érdekes embert,

akiknek weboldalak, blogok

jelentették a szenvedélyt

és az, hogy segíthetnek másokon.

Egy barátom, aki nyolcgyermekes apa

azzal tartja el a családját,

hogy hetente kétszer blogot ír.

Most töltött az egész család
egy hónapot Európában.

Káprázatos! Van ilyen?!

Ezt látván szárnyra kaptam,

és ahelyett, hogy feladtam volna,
még komolyabban vettem.

Minden tőlem telhetőt megtettem,

hogy amennyit csak lehet,
ezekkel a fickókkal legyek,

együtt sörözzünk, eddzünk,
együtt lógjunk.

Négy évnyi nulla növekedés után,

csupán hat hónapot töltöttem
az új barátaimmal,

és a Live Your Legend közösség
tízszeresére nőtt.

Újabb 12 hónap után
160-szorosára.

Ma, több mint 30 ezer ember,
158 országban

használja karrier- és
kapcsolatteremtő eszközeinket.

Szenvedélyes emberekből
állnak azok a közösségek,

akik inspirálták azt az álmomat,

ami a Live Your Legend lett oly sok éve.

Az emberek mindent megváltoztatnak.

Megkérdezik mi is történt.

Nos, négy évig senkit nem
ismertem ebben a szférában

azt sem tudtam, hogy létezik,
hogy emberek csinálnak ilyet,

hogy vannak ilyen pillanatok.

Aztán itt, San Fransiscóban
mindenki ezt csinálta.

Később ez lett a normális.
Azon kezdtem agyalni, hogy is sikerülhet

ahelyett, hogy hogyan nem.

Amikor ez megtörténik, egy
kapcsoló átvált az agyadban

és megrengeti a világodat.

Anélkül, hogy megpróbálnád,
a mérce innen ide emelkedik.

Nem kell a céljaidon változtatni.
Csak a környezeteden kell.

Ennyi. És ezért szeretek ezeknek az
embereknek a közelében lenni.

Ezért vagyok ott az összes TEDen,

és nézem az iPad-en munkába menet.

Mert ezek az emberek
inspirálják a lehetőséget.

Egy egész napot tölthetünk együtt
és még nagyon sokat.

Összegezve, a három támpontban

leginkább egy közös van.

Az, hogy 100%-ban
a mi irányításunk alatt vannak.

Senki nem mondhatja,
hogy nem tanulhatsz magadról.

Azt sem, hogy nem
tolhatod ki a határaidat,

és, hogy megdöntsd,
ami számodra lehetetlen.

Nem mondhatják, hogy nem
lehetsz inspiráló emberekkel,

vagy, hogy ne hagyd ott
azokat akik lehúznak.

Nem irányíthatod a válságot.

Nem irányíthatod azt, hogy kirúgnak
vagy balesetet szenvedsz.

A legtöbb dolog nincs a kezünkben.

De ez a három támpont rajtunk áll,

és az egész világunkat megváltoztathatja,
ha úgy döntünk, hogy kezdünk vele valamit.

Az a helyzet, hogy már
el is kezdődött a változás.

A Forbesban olvastam,
hogy egy kormányjelentés szerint,

az egyik hónapban több ember
hagyta ott a munkáját,

mint akit elbocsátottak.

Azt hitték, csak egy anomália,
de aztán még háromszor megtörtént.

Egy ilyen kemény időszakban az

emberek beintenek a kiszámítható életnek,

mindennek amit muszáj megtenni,
cserébe a fontos,

inspiráló dolgokért.

Az a helyzet, hogy az emberek ráébredtek,
hogy a lehetőségeknek

csak a képzelet szabhat határt.

Ez többé nem közhely.

Nem érdekel milyen szenvedélyed,
hobbid van.

Ha a kötés érdekel, tudsz találni
valakit aki csúcs a kötésben

és tanulhatsz tőle. Durva.

Erről szól ez a nap is,
hogy tanuljunk az előadóktól,

profilozzuk őket minden nap
a Live Your Legend-en,

mert amikor körülöttünk átlagemberek

átlagon felülit végeznek,

akkor az válik természetessé.

Nem kell Gandhinak vagy
Steve Jobsnak lenni, tiszta őrület.

Csak olyasmit kell tenni
ami számodra fontos,

és olyan hatása van,
amire csak te vagy képes.

Apropó Gandhi...
Ő egy pályaelhagyó ügyvéd volt,

Azt hiszem így kell mondani.

Egy nemesebb ügy szólította,
ami számított neki,

amire nem tudott nemet mondani.

Itt van tőle ez az idézet,
ami a hitvallásommá lett :

"Először megtűrnek téged,
majd nevetnek rajtad,"

később harcolnak ellened,
majd győzöl.

Minden lehetetlen volt ameddig
valaki nem tette meg.

Lehetsz olyanokkal, akik szerint ez meg
az lehetetlen és hülyeség megpróbálni,

vagy olyanokkal vagy,

akik ösztönzik a lehetőséget.

Mint például a jelen lévők.

Mert a mi felelősségünk
megmutatni a világnak,

hogy a lehetetlen lehetséges,
és természetessé válhat.

És már elkezdődött.

Először tegyük azt,
ami inspirál minket,

így másokat inspirálhatunk,
hogy azt tegyék ami őket inspirálja.

De addig nem találjuk meg,

amíg nem tudjuk mit keresünk.

Magunkon kell a munkát elvégezni,

szánt szándékkal keresni a felfedezéseket.

Olyan világot szeretnék, ahol az emberek
80%-a szereti a munkáját. Az milyen lenne?

Milyen lenne az újítás?

Hogy bánnál az emberekkel?

Elkezdődne a változás.

Végezetül, csak egyetlen kérdésem van,

és ez az egyetlen, ami számít.

Milyen munkára nem tudsz nemet mondani?

Fedezd fel, éld meg,

ne csak magadnak,
hanem mindenkinek, aki körülötted van,

mert ez változtatja meg a világot.

Melyik az a munka,
amire nem tudsz nemet mondani?

Köszönöm.

(taps)