Mi okozta a francia forradalmat? - Tom Mullaney

Teljes lecke megtekinthető itt: http://ed.ted.com/lessons/what-caused-the-french-revolution-tom-mullaney

Milyen jogaik vannak az embereknek és honnan erednek azok? Ki hozhat döntéseket mások helyett és milyen jogon? És hogy lehet berendezni a társadalmat, hogy az emberek szükségleteit szolgálja? Tom Mullaney bemutatja, hogyan okoztak ezek a kérdések kihívást egy egész nemzetnek a francia forradalom kitörésekor.

A leckét Tom Mullaney, az animációt Sashko Danylenko készítette.

Milyen jogaik vannak az embereknek
és azok honnan erednek?

Ki hozhat döntéseket mások
helyett és milyen jogon?

Hogyan lehet berendezni úgy a társadalmat,
hogy az emberek szükségleteit szolgálja?

Ezek a kérdések egy egész
nemzetnek jelentettek kihívást

a francia forradalom kitörésekor.

A 18. század végére,

Európa egy alapos intellektuális
és kulturális változáson ment keresztül,

amit felvilágosodásként ismerünk.

Filozófusok és művészek az értelmet
és az emberi szabadságot támogatták

a tradíció és a vallás helyett.

Egy középosztály felemelkedése
és a nyomtatott kiadványok

elősegítették a politikai tudatosságot

és az amerikai forradalom
egy addigi angol gyarmatot

szabad köztársasággá tett.

Ennek ellenére Franciaország, Európa
egyik legnagyobb és leggazdagabb országa,

még mindig egy régi rendszer három merev
társadalmi osztályának kezében volt,

melyeket Rendeknek neveztek.

Az uralkodó, XVI. Lajos hatalmát
az Istentől kapott jogra alapozta,

és külön kiváltságokban részesítette
az Első és Második Rendet,

a katolikus papságot és a nemeseket.

A Harmadik Rendnek, középosztálybeli
kereskedőknek és mesterembereknek,

valamint több mint 20 millió parasztnak
sokkal kevesebb joga volt,

és kizárólag számukra volt
kötelező az adófizetés,

nem csak a király felé,
hanem más Rendek felé is.

Rossz termésű években

a parasztok az adózás után
szinte nincstelenek lettek,

míg a király és a nemesek fényűző
jólétben éltek a kicsikart vagyonból.

De mivel Franciaország adósságba süllyedt
az amerikai forradalom támogatása

és az Angliával folytatott,
hosszan tartó háborúja miatt,

változásra volt szükség.

Lajos király kijelölte Jacques Neckert
pénzügyminiszternek,

aki adóreformokat szorgalmazott,

és megnyerte a nép támogatását,
amikor közzétette az állam pénzügyeit.

De a király tanácsadói erősen
ellenezték ezeket a kezdeményezéseket.

A megoldást kétségbeesetten kereső
király összehívta a Rendi gyűlést,

mely a három Rend képviselőiből állt,

175 év után először.

Annak ellenére, hogy a harmadik Rend
képviselte a francia nép 98 százalékát,

szavazata a többi Rendhez viszonyítva
egyenértékűnek számított.

Nem meglepő, hogy mindkét felső Rend
a kiváltságainak megtartására szavazott.

Amikor rájöttek, hogy nem
képviselhetik magukat igazságosan,

a harmadik Rend kivált,

és Nemzetgyűlésnek nyilvánították magukat,

és fogadalmat tettek az új alkotmány
összeállítására, akár a többi Rend nélkül.

Lajos király megparancsolta
az első és a második Rendnek,

hogy találkozzanak a Nemzetgyűléssel,

azonban Neckert, népszerű
pénzügyminiszterét is elbocsájtotta.

Válaszul több ezer
párizsi lakos felháborodott,

csatlakozott a szimpatizáló katonákhoz,
és megrohamozták Bastille börtönét,

ami a király hatalom jelképe volt
és a fegyverek tárhelye.

A forradalom elkezdődött.

Ahogy terjedt a lázadás
szerte az országban,

eltörölték a feudális rendszert.

A Gyűlésnek az Emberi
és Polgári Jogok Nyilatkozata

abban az időben radikálisnak
számító eszméket hirdetett ki -

az ember egyéni jogai
és szabadsága alapvetőek

és a kormány azok megvédése
érdekében működik.

Kiváltságaik megszűnésével
sok nemes szökött külföldre,

uralkodóknak könyörögtek, foglalják el
Franciaországot, állítsák vissza a rendet.

Míg Lajos maradt az alkotmányos
monarchia névleges vezetője,

féltette a jövőjét.

1791-ben megpróbált elmenekülni
az országból, de elfogták.

A szökési próba porrá zúzta
az emberek királyba vetett hitét.

A királyi családot letartóztatták
és hazaárulással vádolták a királyt.

A tárgyalás után

az egykor nagyra becsült
királyt nyilvánosan lefejezték,

s ez az ezeréves monarchia végét jelezte,

és véglegesítette az első Francia
Köztársaság szeptember 21-i kikiáltását,

melyet a "Szabadság, Egyenlőség,
Testvériség" mottó vezetett.

Kilenc hónappal később,

Mária Antónia királynét,

egy külföldit, akit már régóta
"Madame Ráfizetés" gúnynévvel illettek

közismert tékozlása miatt,

szintén kivégeztek.

De a forradalom nem ért volna itt véget.

Egyes vezetők, akik nem elégedtek
meg csak a kormány megváltoztatásával,

a teljes francia társadalmat
át akarták formálni -

vallását, utcaneveit,

még a naptárát is.

Több párt alakult,

a szélsőséges jakobinusok vezetője,
Maximilien Robespierre,

a Terror Uralmát vezette be,

hogy a legkisebb lázadást is elnyomja,

több mint 20 ezer embert végzett ki

a jakobinusok bukása előtt.

Eközben Franciaország több szomszédos
uralkodóval került háborúba,

melyek még az elterjedése előtt
akarták elfojtani a forradalmat.

Ebben a káoszban egy Napóleon Bonaparte
nevű tábornok ragadta meg a hatalmat,

és ő lett a császár, aki a forradalom
demokratikus értékeinek megvédését ígérte.

Összességében a forradalom
három alkotmányt

és öt kormányt látott tíz éven belül,

amit a monarchia és lázadás váltakozásával
fémjelzett évtizedek követtek,

mielőtt létrejött a következő
Köztársaság 1871-ben.

Habár ünnepeljük a francia
forradalom eszméit,

még mindig sok olyan alapkérdéssel
nem vagyunk tisztában,

melyeket több mint két
évszázada tettek fel.