A Turing-teszt: Képes-e egy számítógép embernek kiadni magát? – Alex Gendler

A teljes leckét lásd: http://ed.ted.com/lessons/the-turing-test-can-a-computer-pass-for-a-human-alex-gendler

Mi a tudat? Képes-e egy gép valóban gondolkodni? Sokak számára lényegi kérdések ezek a mesterséges értelem jövőjével kapcsolatban. Ám Alan Turing brit informatikus mellőzte mindezeket a kérdéseket, és egy jóval egyszerűbbre összpontosított: képes-e a számítógép úgy beszélgetni, mint egy ember? Alex Gendler bemutatja a Turing-tesztet, és beszél a teszt néhány meglepő eredményéről.

Lecke: Alex Gendler, animáció: Patrick Smith.

Mi a tudat?

Képes-e egy gép valóban gondolkodni?

Az elme csupán
idegsejtek hálózata az agyban?

Vagy van a mélyén valami
megfoghatatlan szikra?

Sokak számára lényegi kérdések ezek

a mesterséges értelem
jövőjével kapcsolatban.

Ám Alan Turing brit informatikus
mellőzte mindezeket a kérdéseket,

és egy jóval egyszerűbbre koncentrált:

képes-e a számítógép
úgy beszélgetni, mint egy ember?

A kérdés a mesterséges értelem
mérésének ötletéhez vezetett,

ami később Turing-teszt
néven vált ismertté.

A Computing Machinery and Intelligence
című, 1950-ben megjelent tanulmányában

Turing egy próba ötletével állt elő:

Egy bíráló írásban beszélget
nem látható játékosokkal,

majd értékeli a válaszaikat.

A próba akkor sikeres, ha egy számítógép
be tud állni az egyik játékos helyére úgy,

hogy a csere jóformán észrevétlen
a végeredmény szempontjából.

Azaz egy számítógépet
akkor tekinthetnénk értelmesnek,

ha úgy beszélgetne, hogy az nem lenne
megkülönböztethető az emberi csevegéstől.

Turing jóslata szerint
2000-re odáig jutunk,

hogy a 100 MB memóriájú gépek
könnyedén kiállják majd ezt a próbát.

De a jóslat talán elhamarkodott volt.

Bár a mai számítógépeknek
ennél jóval nagyobb a memóriájuk,

csak kevesen mentek át a teszten,

és amelyek sikerrel vették az akadályt,

azok inkább a bírálók ügyes átejtésének
köszönhették a sikert,

nem pedig a lenyűgöző
számítási képességeiknek.

Bár soha nem tesztelték élesben,

az első némileg sikeresnek mondható
program az ELIZA volt.

Egy viszonylag rövid és egyszerű
program használatával

sikerült sokakat félrevezetnie úgy,
hogy egy pszichológust utánozva

beszédre biztatta beszélgetőtársait,

és visszadobta nekik tulajdon kérdéseiket.

A PARRY nevű másik korai program
más irányból közelítette meg a kérdést,

és egy paranoid skizofrént utánzott,

aki folyton beprogramozott mániáira
terelte a szót.

ELIZA és PARRY sikere felhívta a figyelmet
a teszt egyik gyenge pontjára.

Mégpedig arra, hogy gyakran tulajdonítunk
értelmet egy sor olyan dolognak,

amelyek valójában nem értelmesek.

Mindenesetre az olyan éves versenyek,
mint a Loebner-díj

formálisabbá tették a tesztet.

A bírálók itt előre tudják,

hogy egyes csevegőtársaik gépek lesznek.

És bár a csevegőrobotok egyre jobbak,

a programozóik gyakran nyúlnak vissza
az ELIZA- és a PARRY-szerű stratégiákhoz.

Catherine, az 1997-es díj nyertese

képes volt elképesztő összeszedetten
és értelmesen beszélgetni,

de leginkább csak akkor, ha a bíráló
Bill Clintonról akart csevegni.

Egy későbbi nyertes, Eugene Goostman

egy 13 éves ukrán fiút személyesített meg,

úgyhogy a bírálók a nyelvi nehézségeknek
és a kulturális különbségeknek tudták be

a robot csapongását
és esetlen nyelvtani szerkezeteit.

Eközben más programok,
pl. a Cleverbot, más taktikát alkalmaztak:

valódi beszélgetések nagy adatbázisait
elemezték statisztikai módszerekkel

hogy megtalálják a legjobb válaszokat.

Néhány gép meg is jegyzi
a korábbi beszélgetéseket,

így idővel képes a fejlődésre.

De míg Cleverbot egyes válaszai
hihetetlenül emberien hangzanak,

a következetes személyiség hiánya

és az, hogy új témákkal
nem tud mit kezdeni,

rögtön leleplezik a programot.

Ki gondolta volna Turing idejében,
hogy a mai számítógépek

képesek lesznek űrrepülőket irányítani,

kényes műtéteket végrehajtani,

és bonyolult egyenleteket megoldani,

de még mindig elvéreznek majd
a legegyszerűbb csevegés során?

Az emberi nyelv
elképesztően összetett jelenség,

amelyet a legnagyobb szótárakkal
sem lehet megragadni.

A csevegőrobotok képesek összezavarodni
szimpla szünetektől, mint pl. "öööö"

vagy olyan kérdésektől,
amikre nincs helyes válasz.

Egy sima mondat értelmezése, pl. hogy

"Kivettem a gyümölcslevet a hűtőből,
és odaadtam neki,

de elfelejtettem megnézni a dátumot",

rengeteg mögöttes tudást
és ösztönös értést feltételez.

Az emberi beszélgetés utánzásához,
úgy tűnik, hogy talán

nem elég csak a gép memóriáját
és a processzor sebességét növelni,

és ahogy közeledünk Turing célja felé,

végül talán szembe kell néznünk a tudattal
kapcsolatos összes nagy kérdéssel.