Why Do Governments Enact Price Controls?

If price controls have negative consequences, why do governments enact them? Let’s revisit our example of President Nixon’s wage and price controls in the 1970s. These price controls were popular, as is demonstrated by Nixon being re-elected after they went into effect. The public didn’t think that the price controls were to blame for things such as long lines at the fuel pump. Without knowledge of the economics behind price controls, the public blamed foreign oil cartels and oil companies for the shortages.
In this video we’ll also address questions such as: do price controls — like rent controlled apartments and the minimum wage — help the poor? Are there better ways to help the poor? If so, what are they? Let’s find out.
Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics

Ask a question about the video:http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/government-price-control-definition-rent-control-minimum-wage#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/price-controls-communism-planned-economy

♪ [zene] ♪

- [Alex] Eddig megvizsgáltuk

az árkontroll néhány következményét,

mind az árküszöbét, mind az árplafonét.

És a következmények többsége, nem nagyon jó.

Miért vezetnek be a kormányok árkontrollt?

Itt most nem tudjuk majd az összes okot megvizsgálni,

de nézzünk meg néhányat a nagyobbak közül.

Emlékeznek, hogyan kezdtük ezt az előadássorozatot?

Richard Nixon elnökkel, aki bér- és árellenőrzést vezetett be

1971 augusztusában az egész amerikai gazdaságban.

Még egyszer, ez volt az egyik valaha volt legnagyobb békebeli

beavatkozás a gazdaságba.

Erőteljes politika volt,

sok szigorú és komoly következménnyel,

de még nem mondtam el a történet többi részét.

Itt a történet többi része.

1972 novemberében

Nixon nagy fölénnyel megnyerte az újraválasztást.

Tehát a bér- és árszabályozások népszerűek voltak.

Nixon más, egyéb politikák mellett emiatt lett újraválasztva.

Miért van ez így?

Úgy gondolom, sok esetben, az esetek többségében,

a nyilvánosság nem kötötte össze a bér- és árkontrollokat

azok következményeivel.

A keresést és a hiányt,

a hosszú benzinsorokat,

nem mondták, hogy ennek az oka az árkontroll.

Mit gondoltak, mi volt az oka?

Ha belenéznek az akkori felmérésekbe,

mi volt a hiány oka?

Az emberek azt mondták, hogy az OPEC, az arabok, a külföldiek,

a kapzsi olajvállalatok.

Ők okozzák a hiányt.

Valójában tudjuk, hogy bár ezek jó magyarázatok lennének

bizonyos értelemben a magas árakra,

biztosan nem jó magyarázatok a hiányra.

Egy szabad piacon sosem tapasztalnánk hiányt.

A hiány okozója az árkontroll volt,

de a nyilvánosság nem látta ezt.

A nyilvánosság nem részesült a nagyszerű közgazdaságtani oktatás előnyeiből,

ahogyan most önök.

Sőt, ez nemcsak az amerikai nyilvánosságra volt igaz,

hanem az emberekre szerte a világon.

Vegyünk egy másik példát.

Itt egy másik példa az olaj árkontrolljára.

2003-ban Irak rögzítette a benzin árát

az országban gallononként 5 centre.

Klassz, klassz, olcsó benzin, igaz?

Hát nem, természetesen hiány volt, és hosszú sorok,

pont úgy, mint az Egyesült Államokban a 70-es években.

Valóban, ez a kép úgy néz ki,

mintha az Egyesült Államokban készült volna a 70-es években,

kivéve talán, ezt a fickót itt hátul.

Valójában ez a kép Irakban készült.

Kit hibáztattak az irakiak?

Az árkontrollt hibáztatták? Nem.

Valójában éppúgy, mint az amerikaiak a 70-es években,

a külföldieket hibáztatták.

kivéve, hogy ezúttal az amerikaiakat hibáztatták.

Azt mondták, hogy az amerikaiak kiszállítják az összes olajat.

Természetesen a hiány valódi oka az árkontroll volt,

a benzin gallononkénti 5 centes ára.

Lehet, hogy valaki egyetért mindennel, amit itt eddig elmondtunk,

de még mindig olyan érzése van,

hogy talán az árkontroll segít a szegényeken,

és néhány szegényre ez valószínűleg igaz is.

Például a bérletidíj-korlátozások

segítenek azoknak az embereknek, akiknek bérkorlátozott lakásuk van,

de sokkal nehezebbé teszik egy lakás megszerzését.

Ez egy igazi kompromisszum.

Sőt, sok ember a bérkorlátozott lakásokban

nem is szegény.

New York-ban sok gazdag embernek

bérkorlátozott lakása van,

és nem mondanak le róluk,

mert nagyon kedvező a számukra.

Tehát a bérkorlátozás nem nagyon jó megközelítés

a szegények megsegítésére.

Ugyanez igaz a minimálbérekre is.

A minimálbérek segítenek a dolgozóknak, akik megtartják az állásukat

a magasabb bérrel,

de nem segítenek azoknak, akik nem találnak munkát,

és akik a magasabb bérük miatt váltak munkanélkülivé.

Ismét, ez egy kompromisszum.

Talánmég a kompromisszumot is figyelembe véve

a dolgozóknak továbbra is tetszenének a minimálbérek,

de nem mindenkinek származna előnye belőle. Továbbá,

sok, a minimálbéren dolgozó ember nem igazán szegény: például, az egyetemisták és

fiatalok, akik sok esetben otthon élnek, részidőben dolgoznak és hasonlók.

Ezzel nem azt mondom, hogy nem törődünk az egyetemistákkal és fiatalokkal. Csak

egyszerűen azt, hogy a minimálbér nem feltétlenül eléggé megcélzott. Nem a szegényeket célozza meg.

Azokat az embereket célozza meg, akiknek minimálbérben fizetett munkájuk van, és ezek nem mindegyike

szegény. Néhányuk csak fiatal és most került ki a munkaerőpiacra.

Továbbá, a válasz a minimálbérekre és bérletszabályozásokra nem feltétlenül az,

hogy ne tegyünk semmit, hanem inkább az, hogy vannak más

módok a szegények megsegítésére.

Például a lakhatási utalványok, melyek célzottan szegények számára vannak,

és lehetővé teszi számukra, hogy magasabb bérleti díjat fizessenek, illetve

hogy bármilyen lakást vásároljanak bárhol, de ezzel hozzáadnak a szegények vásárlási

lakásbérlési erejéhez. Az Egyesült Államokban egy széleskörű lakhatási-utalvány

program van, és sikeresnek bizonyult.

Hasonlóképpen a bértámogatás is talán egy jobb módja a szegénység segítésének, mint

a minimálbér. Korábban vetettünk már rá egy pillantást. Most pedig röviden nézzük

meg a bértámogatások vs. minimálbér helyzetét. Jusson eszetekbe, hogyan elemeztünk a

bértámogatást azzal, hogy a támogatást belerajzoltuk a diagramba és láttuk, hogy a bértámogatás

megnöveli a munkások által kapott munkabért, és azzal egyidejűleg csökkenti a

cégek által fizetett bért. A különbséget a támogatás összege fedezi.

Egy dolog a bértámogatással kapcsolatban az, természetesen, hogy az adófizetők pénzébe kerül,

míg a minimálbér nem. Azonban figyeljük meg, hogy a

bértámogatás növeli a foglalkoztatottságot QS-re. Másrészt, a

minimálbér ugyanannál a 12 dolláros bérnél, ahogyan a

bértámogatásnál is történik, valójában csökkenti a foglalkoztatottságot QD-re.

Tehát lehetnek jobb módok a szegények segítésére, mint az árkorlátozások. Közgazdászok

nem úgy gondolják, hogy nem kell segíteni a szegényeken, de inkább úgy vélik, hogy

80
00:06:25,740 --> 00:06:30,810
olyan módon kell tenni, ami illeszkedik a piacokhoz, azokkal együtt halad,

nem pedig megpróbálja azokat felülírni, áthidalni, ami sokszor

nem szándékos és negatív következményekhez vezet.

Ha szeretnéd tudásod próbára tenni kattints a kvízkérdésekre.

vagy ha készen állsz a folytatásra, kattints a következő videóra.
Felirat: amara.org közösség
Fordította: Gál Zoltán
Ellenőrizte: Gacsó Tímea Ágnes
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna