Hogyan lettem lokalista | Deborah Frieze | TEDxJamaicaPlain

Társadalmunk legtöbb nagy rendszere - az oktatás, az egészségügy, a kormányzat, az üzleti világ - rontja a közösségeinket. Mi lenne, ha felhagynánk a kísérletekkel ezek kijavítására. Deborah Frieze amondó, hogy nem lehetséges megváltoztatni a nagy rendszereket - csak elhagyni tudjuk azokat és újat kezdeni helyettük, illetve hagyni elhalni azt, ami haldoklik. Ez az előadás bemutatja az alapvető hiedelmeket kultúránkban, és a változtatásnak egy radikális elméletét osztja meg azzal kapcsolatosan, hogy a lokalitás miként lehet a jövő reménye - és nekünk kulcsszerepünk van ebben.

Deborah Frieze szerző, vállalkozó és a helyi gazdaságok erősítésének elkötelezett aktivistája. Társalapítója a Boston Impact Initiative nevű kezdeményezésnek és az Old Oak Dojo alapítója, ami egy városi oktatási központ Boston környékén, ahová a környékbeliek járnak, hogy megtanulják, hogyan hozzanak létre újra egészségesen működő és ellenálló közösségeket.

Ahogyan legtöbbször próbálják a világot
megváltoztatni, nem működik,

és nem is fog működni.

Szeretnék a változtatásnak egy
radikális elméletéről beszélni

a tapasztalataim alapján, amit
a világ körüli munkámmal szereztem

olyan emberekkel, akik igyekeznek
megoldani a legfőbb problémáinkat.

Eszerint leginkább a fejekben
kell megjavítani a világot.

Másképpen:

nem fogod tudni alapjaiban
megváltoztatni a nagy rendszereket,

csak felhagyni tudsz velük és újrakezdeni,
vagy hagyni elhalni azt, ami haldoklik.

Nagy rendszerek alatt oktatást,
egészségügyet, kormányt, üzletet

és bármi egyéb olyat értek,
amit túl nagy szervezeti háttér,

szabványosítás, szabályozás és
megfelelési kényszer jellemez.

És azt mondom, nem tudod visszavonni,
helyrehozni, utólag kijavítani,

vagy újraszervezni ezeket a rendszereket.

Azért nem, mert ezek nem gépek,
hanem élő rendszerek.

Valahol út közben, talán
Isaac Newton kora körül,

félreértettük azt, ahogyan
az élet működik.

Meggyőztük magunkat arról,

hogy a világ ok-okozati jellegű,
lineáris és előre meghatározható.

És ennek alapján elkezdtük a testünket,
társadalmunkat és környezetünket is

úgy kezelni, mintha gépek volnának.

A gépek jól reagálnak a felülről lefelé
jövő, előre meghatározott stratégiákra.

A tervezőkre és mérnökökre vannak
utalva, hogy célokat kapjanak tőlük.

Egy gép sosem bírálná az 5 éves tervet, és
nem veszíti el a főnökbe vetett bizalmát.

Szerencsére mi nem vagyunk
ilyenek, és az élet sem ilyen.

A természetes, élő rendszerek összetettek,
formálódóak és kiszámíthatatlanok.

Minden rendszer, amelyben mi, emberek
részt veszünk, egy elő rendszer.

Nem csoda, ha nem sikerül előre
kiszámítanunk és irányítanunk

a jóhiszemű erőfeszítésink eredményeit,

hogy javítsunk oktatási, egészségügyi,
banki és hivatali rendszereinken.

Szeretnék ezért egy térképet ajánlani
ahhoz, hogy mit tehetünk a változásért.

A térképek irányt mutatnak,
elmondják, hogyan látjuk a világot,

és úgy vélem, a térképek,
melyeket jelenleg használunk,

tragikusan félrevezetnek bennünket.

Itt van tehát egy új térkép,
egy élő rendszer térképe,

hogy segítsen jobban megértenünk a
világ komplexitását, amelyben élünk.

Kollégáimmal "a két huroknak"
nevezzük ezt a térképet,

bár ennél találóbban
vagy kevésbé találóan

hallottam már "Debóra hajlatainak"
is nevezni ezt.

(Nevetés)

Minden élő rendszer kifejlődik,
eléri tetőpontját, majd lehanyatlik.

Időnként, általában a tetőpont közelében,
a zavar jelei mutatkoznak:

akadozás az ellátásban, tüskék a
keresletben, áringadozás.

Kezdenek feltűnni az uralkodó
rendszerrel szembeni alternatívák.

Ezeket az alternatívákat
"kilépéseknek" nevezem.

Emberek fordítanak hátat
az uralkodó rendszernek,

így elkezdhetnek kísérletezni
valami új létrehozásával.

Ha ezek a "kilépések" egymástól
elszigeteltek maradnak,

semmi nem fog történni.

Az uralkodó rendszer félresöpri, elnyeli,
vagy maga mellé állítja az élenjárókat,

mert minden élő rendszer az
önfenntartás felé hajlik.

Ha azonban kapcsolatba lépnek egymással,
információt cserélve és tanulva egymástól,

akkor a külön erőfeszítéseik egyszerre
egy erős rendszerré formálódnak,

amely képes lebontani a régi
rendet és valami újat létrehozni.

Hadd mondjak egy példát.

Önök közül hányan termesztik maguknak
az ennivalót egy közösségi kertben,

vagy vásárolnak helyi terméket
közvetlenül a termelőktől

egy közösségi mezőgazdasági
program keretében?

Nagy léptékűek vagyunk, nem igaz?

40 évvel ezelőtt még csak egy kevés
ember beszélt organikus élelmiszerről.

Legtöbben az ipari mezőgazdaság,
egy vegyszer- és technológia-intenzív

élelmiszer-termelő rendszer
termékeit fogyasztottuk,

amely meghatározó volt ebben
az országban életünk nagy részében.

De amint a rendszer kezdett a
tetőpontjára érni, ahogy a termelés

egyre drágább és mérgezőbb ráfordításokat
követelt a termelés szinten tartásához,

a "kilépések" elkezdtek kísérletezni
a helyi és organikus élelmiszerrel.

Ma már több mint 6000 közösségi
mezőgazdasági program van országszerte,

és az őstermelői piacok száma
az egekbe szökött az utóbbi években.

Úgy sejtem, ebben a teremben

a legtöbbünk tudatosan választja a
helyi és organikus mezőgazdaságot.

Láthatjuk, hogy ugyanez történik ma

a fosszilis üzemanyagról a megújuló
energiára történő átállással,

a hagyományos építkezésről
a zöld építkezésre történő váltással,

és az áttéréssel a wall streeti globális
pénzügyekről a helyi, közösségi tőkére.

Ezeknek az átmeneteknek
mindegyikében közös az,

hogy senki sem tervezte meg azokat.

Néha a vezetők szeretnek
általuk elismerésre szert tenni,

és mi, polgárok szeretjük a kedvenc
feltalálóinknak tulajdonítani azokat,

de igazság szerint ezek
maguktól keletkező jelenségek.

A "keletkezés" jelenti ennek
a világképnek a magját,

és ez a természet
módszere a változtatáshoz.

A keletkezés folyamatát
nehéz megfigyelni és leírni,

de tudjuk, hogy jelen van,

amikor helyi kezdeményezések törnek
elő különböző helyeken egyidejűleg,

melyek összekapcsolódnak,

majd hirtelen és meglepő módon
egy erőteljes rendszerré állnak össze.

Én a lokalitás híve vagyok.

Úgy vélem, hogy kis helyi
kezdeményezések által

és az elképzeléseinkben és álmainkban
osztozó emberekkel együtt

tudjuk megteremteni
a változás feltételeit.

Ezért fordítottam a figyelmemet

Boston térségére és
kezdtem el itt dolgozni.

Befektetőként meg akarom
teremteni a feltételeket,

hogy igazságos és fenntartható helyi
gazdaság alakuljon ki idehaza.

Ezt a Boston Impact kezdeményezésen
keresztül teszem,

ami olyan helyi tulajdonú
vállalkozásoknak ad tőkét,

amelyek a növekvő vagyoni különbségeket
és az ökológiai kihívásokat kezelik.

Tudom, hogy vannak még mások,
akik hozzám hasonló munkát végeznek

New Yorkban, Detroitban,
Oaklandben és máshol.

Remélem, hogy külön helyi erőfeszítéseink
egy közös változásban fognak összegződni.

Ehhez "a két hurokra" hagyatkozom, mint
a változtatással kapcsolatos elméletemre.

Amennyiben elfogadod a
változtatásnak ezt a térképét,

akkor felmerül a kérdés, hogy
milyen szerephez jutsz ebben.

Amikor felismered, hogy
az uralkodó rendszer,

vagyis a status quo
többé nem képes megoldani

a problémákat, melyeket
megoldani hivatott,

mi a teendő?

Szeretnék négy teendőt megosztani,
amire bármelyikünk képes,

hogy támogassuk az átállást
az egészségesebb rendszerekre.

Talán ezek közül több ismerős lesz.

A "kilépések" úttörőek.

Ezek jelentik a köznép akaratát,
hogy szakítsunk az uralkodó rendszerrel,

megszabadulásra törekedve,
hogy kísérletezzünk a jövővel.

Amennyiben egy "kilépő" vagy,

számkivetettnek, láthatatlannak
és magányosnak

fogod érezni magad egy jó ideig.

Ez azért van, mert amit csinálsz,
meglehetősen új és különös,

és az emberek nem látják, hogy még akkor
is teszel valamit, amikor bámulod őket.

Ezzel a dinamikával
nehéz lehet együtt élni,

különösen amikor tudod,
hogy helyesen cselekszel,

és már megoldottál olyan problémákat,
amelyekkel mások még mindig küszködnek.

Ezért nekünk, "kilépőknek"
szükségünk van egymásra.

Amikor közösségként lépünk fel,
ellenállóképességet és erőt biztosítunk,

hogy elősegítsük az újat
a régi romjainak helyében.

Hadd hozzak egy példát a
helyi gazdasági munkámból.

Napjaink gazdaságában

a tulajdonjogok és a befektetések
kevesek kezében vannak.

De mindenkinek joga van

részesülnie a nyereségekből,
amiért keményen dolgozunk.

A Cero egy, a dolgozók birtokában lévő
újrahasznosítást végző szövetkezet,

ami városunk néhány legszegényebb
környékén tevékenykedik.

Amellett, hogy minden egyes
dolgozónak tulajdonjoga van,

a Cero kitalálta, hogyan adjon el
részvényeket az alaptőkéjéből

a köz részére, 370 000 dollárt
generálva a közösségi befektetőktől.

Ezek az emberek úttörők,

és példát mutatnak nekünk arról,

milyen az, ha kilépünk a Wall Streetből,

és beszállunk helyette egy élő
helyi gazdaság újjáépítésébe.

Nyilván nem mindegyikünk képes
a bizonytalanság, az elszigeteltség

és a kockázat vállalására, amiben
a "kilépőknek" kell részesülnie.

Szóval egy másik lehetőség, hogy az
összeomló rendszeren belül maradunk,

figyelmesen és könyörületesen
gondozzuk azt, ami haldoklik,

jó ápolók módjára.

Gyakorlott ápolóként az a jutalmad,

hogy támogatást adhatsz
azoknak, akik szenvednek,

és segíthetsz a haldokló rendszer
figyelmét felhívni az átmenetre.

Én úgy hiszem,

hogy a nagy rendszereink közül
sok már a halálsoron van.

Az iskoláink elrontják a gyerekeinket,
élelmiszereink megbetegítenek minket,

pénzintézeteink kizsákmányolják
a polgárokat,

de nem mindannyian tudjuk egyszerre
elhagyni ezeket a rendszereket.

Vessünk egy pillantás

a haldokló régi rendszerek és
a kialakulóban lévő újak közötti űrre.

Van ott egy rés.

Ez azért van, mert a kialakulóban lévő
rendszerek még nem elég szilárdak,

hogy mindannyiunkat befogadjanak.

Még szükségünk van fosszilis üzemanyagra
ahhoz, hogy napelemeket gyártsunk.

Élelmiszersegélyeket kell juttatnunk oda,
ahol szárazság és betegség van.

Szükségünk van az ápolókra, hogy
átvezessenek minket ezeken az átmeneteken.

A mi helyi gazdálkodásunkban a
"Munkát börtön helyett" kampányunk

egy példája az odaadó ápolói munkának.

Ezek az aktivisták azért küzdenek,
hogy kétmilliárd dollárt fordítsanak át

a börtönökről munkahelyek létrehozására.

Ők a megbukott büntetőjogi rendszerünk
keretein belül dolgoznak azért,

hogy az igazságtalansággal szemben
legkiszolgáltatottabbakat támogassák,

és segítenek az érintetteknek

visszaszerezni a munka méltóságát
és a gazdasági stabilitást.

A harmadik lehetőség, amit tenni lehet az
általunk kívánt világ kialakulásáért az,

hogy rávilágítunk a választásra.

Ha egy felvilágosító vagy,
akkor szívesen meséled el

az úttörők erőfeszítéseit,
akik valami újat alkotnak.

Készségesnek kell mutatkoznod
önmagad ismétlésére,

és jól kell viselned az
ellenvetéseket és a kritikát.

Kitartást igényel, hogy segítsünk másoknak
meglátni az új szemléletmód értelmét,

és a példákat arra,
hogy milyen lehet az új világunk.

Hányan vették észre önök közül

a JP Local First matricával jelölt
üzleteket a Centre Street-en?

A "vásárolj helyit" jelölések a
főutcák több üzletein országszerte

azoknak a felvilágosítóknak a munkája,

akik segítenek nekünk, fogyasztóknak,
hogy a helyi üzleteket támogassuk.

Eszünkbe juttatják,

hogy minden helyben elköltött dollár
fele a közösségünkben marad,

ellentétben azzal, amikor a
multinacionális vállalatok kiviszik azt.

Minden nap mindannyian

több tucat választást hozunk,
legtöbbször nem tudatosan,

arról, hogy melyik fajta
gazdaságot támogatjuk.

A felvilágosítók segítenek
nekünk bölcsebben választani.

És végül itt vannak azok, akik elég
sikeresek lettek az uralkodó rendszerben.

Hatalmuk és befolyásuk van,

valamint hozzáféréseik a
forrásokhoz és kapcsolataik,

amellyel előmozdíthatják vagy
lerombolhatják az úttörő erőfeszítéseket.

Amennyiben egy védnök vagy,

Légy hajlandó a hatalmadat és
pozíciódat felhasználni arra,

hogy tudatosan teremts olyan
körülményeket, amelyben az emberek

a régi rendszer bénító mechanizmusaitól
védve tudnak újítani.

Elhivatott és megfontolt forradalmárként

mélyen az intézményi kereteken belül
segíthetsz az új megszületésében.

John Barros barátom egy
ragyogó példája a védnöknek.

John a bostoni városi önkormányzat
gazdasági fejlesztésének vezetője.

Ő alapjaiban egy úttörő.

Pont egy saroknyira innen, a Dudley téren,

John egy közösségi kezdeményezést indított
a tulajdonjogok visszaszerzéséért

egy úttörő jellegű
földalapítványon keresztül.

Most a befolyását használja, hogy
támogassa az úttörő törekvéseket

gazdaságunk méltányosabbá
és befogadóbbá tételéért.

Túl sokáig győzködtük magunkat,

hogy majd akkor lesz változás, ha valaki
más kitalálja, hogyan legyen javulás.

De egy élő rendszerben
nincsenek csodaszerek.

Az igazság az, hogy mindnyájunkra
szükségünk van,

az úttörőkre, az ápolókra,
a felvilágosítókra és a védnökökre,

hogy létrejöjjenek a változás feltételei.

Vessünk tehát egy pillantást
körbe a teremben.

Ha egy egészségesebb és ellenállóbb
környéket akarunk látni,

akkor ez rajtunk múlik.

Az áhított változás
akkor fog bekövetkezni,

ha mindannyiunk kis helyi lépéseket tesz

azokkal az emberekkel közösen,
akik osztoznak az elképzeléseinkben.

Csatlakozzanak hozzám,
és legyenek lokalisták.

Köszönöm!

(taps)