Bonyolult műtárgyként újjászülető könyvek

Mihez kezdesz egy elavult enciklopédiával a digitális korban? A művész, Brian Dettmer, tapétavágó késsel és jó érzékkel készít gyönyörű és meghökkentő szobrokat, amik új életet lehelnek a régi könyvekbe.

Művész vagyok és könyveket vagdosok.

Ez az egyik első könyves munkám.

"Alternatív út a tudáshoz" a címe.

Egy könyvrakást akartam készíteni,
így ha valaki belép a galériámba

azt gondolhatja, hogy csak
egy átlagos könyvrakást lát,

de amint közelebb ér, megláthatja,
hogy egy durva lyuk van belevésve

és csodálkozhat,
hogy mi történt és miért,

és elgondolkozhat a könyv anyagán.

Engem a textúra érdekel,

de még jobban izgatnak a szövegek,
és a képek, amik a könyvekben találhatóak.

A legtöbb munkámban a könyv külsejét
vastag lakkréteggel vonom be,

így ez egyfajta külső bőrt
alkot a könyv külsején,

tehát szilárd anyaggá válik,
de a belső oldalak szabadon maradnak,

és így faragni tudok a könyv felületébe,

és semmit nem mozgatok vagy adok hozzá.

Csak körbefaragom azt,
amit érdekesnek találok.

Tehát, amit a befejezett darabon látnak,

az pontosan ott volt a könyvben,
mielőtt belekezdtem.

A munkámra egyfajta
újragondolásként tekintek,

mert valaki más művével dolgozom,

hasonlóan egy DJ-hez,
aki mások zenéivel dolgozik.

Ez egy könyv volt a reneszánsz festő,
Raffaello, képeivel,

amit újragondolva és kifaragva

sokkal újabbá és modernebbé tettem.

Ezen felül próbálok kitörni
a megszokott könyv formából,

félretéve a lineáris formát,

inkább a könyv saját szerkezetét
próbálom hangsúlyozni.

Így a könyv teljesen
szoborszerűvé válhat.

Fogókat és köteleket és
más anyagokat, súlyokat használok azért,

hogy megtartsák a helyükön,
mielőtt belakkozom.

Így kialakíthatom a formát,
mielőtt elkezdem.

Szóval ebből,

ilyenné válhat.

Ezt egyetlen szótárból készítettem.

Vagy valami ilyesmi

ilyen darabbá válhat.

Vagy éppen ebből,

amiről senki nem tudja mi lesz
vagy miért van a műtermemben,

ilyen művé válhat.

Az egyik oka annak, hogy az embereket
zavarja a könyvpusztítás,

hogy nem akarnak könyveket széttépni,

és senki nem igazán akar
eldobni egy könyvet az az,

hogy a könyvekre
élőlényként tekintünk,

úgy gondoljuk, hogy testük van,

és azért készültek,
hogy kapcsolatban legyenek velünk,

de megvan a lehetőségük arra,
hogy tovább fejlődjenek

és hogy új dolgokká váljanak.

Így a könyvek valóban élnek.

Tehát én a könyvre testként,

és technológiaként gondolok.

A könyvre eszközként tekintek.

És ugyanúgy gépezetként is gondolok rá.

Valamint tájképként is tekintek rá.

Ez itt egy teljes enciklopédia-sorozat,
ami összekapcsolódik,

és miközben kifaragtam,

eldöntöttem mit hagyok meg benne.

Tehát egy enciklopédiában
bármit választhattam,

de itt kifejezetten
a tájképeket választottam.

Magához az anyaghoz
csiszolópapírt használok.

Lecsiszolva a széleket
nem csak a képek láttatják a tájat,

de maga a tárgy is
egy tájképet sugall.

Szóval az egyik dolog,
amit faragás közben teszek, az,

hogy képekre gondolok,
de ugyanúgy a szövegre is,

és hasonló módon tekintek rájuk.

Mert az az érdekes,
hogy amikor szöveget olvasunk,

amikor könyvet olvasunk,

az képeket alkot a fejünkben,

mintegy kitöltve azt.

Képeket készítünk magunkban,
miközben szöveget olvasunk,

és amikor megnézünk egy képet,
valójában a nyelvet használjuk,

azért, hogy megértsük mit is látunk.

Ez egyféle jin-jang hatás,

egy oda-vissza dolog.

Olyan művet készítek, amit
a befogadó magában fejez be.

Úgy tekintek a munkámra,
mint valami régészetre.

Ásatást végzek és próbálom
maximalizálni a lehetőségeket,

és annyit fedezek fel, amennyit csak tudok

és megmutatom azt a munkámban.

De ugyanakkor

a törlésre is sokat gondolok,

arra, ami most történik,
amikor az információnk

nagy része megfoghatatlan,
eszembe jut a veszteség,

és az, hogy nem csak a formátum
változik folyamatosan,

de maga az információ is.

Most, hogy nincs fizikai másolat,

folyamatosan frissíteni kell azért,
hogy ne vesszenek el az adatok.

Számos szótár van a műtermemben,

és naponta használok számítógépet.

Ha keresek egy szót,
akkor számítógépen teszem,

mert pontosan és azonnal
megtalálom azt, amit keresek.

Úgy gondolom, hogy a könyv soha nem volt

megfelelő formátum,
a nemlineáris információk számára.

Ezért is látjuk, hogy a kézikönyvek azok,

amik először eltűnnek és kihalnak.

Nem gondolom, hogy a könyv
valaha is valóban eltűnne.

Az emberek azt gondolják most,
hogy van digitális technológiánk,

és a könyvek majd kihalnak,

és hogy a dolgok változni,
és fejlődni fognak.

Szerintem a könyvek fejlődni fognak.

Ugyanúgy, ahogy az emberek azt mondták,
hogy a festészet eltűnik,

amikor a fényképezés és nyomtatás
mindennapossá vált,

de így igazából a festészet,

csak kilépett a megszokásaiból.

Lehetősége volt nemcsak
mindennapos történeteket mesélni,

szabaddá válni,
és saját történetét mesélni.

Ezt láttuk a modernizmus megjelenésekor.

A festészet sokfelé ágazott.

Szerintem most ez történik a könyvekkel.

Technológiánk nagy része,
információnk legnagyobb része,

a személyes és kulturális feljegyzéseink
digitális formában vannak.

Úgy gondolom, hogy ez
nagy lehetőség a könyvnek a megújulásra.

Ez izgalmas időszak
egy olyan művésznek, mint én,

és nagyon izgalmas megtudni,
hogy mi fog történni a könyvvel a jövőben.

Köszönöm!

(taps)