Művész vagyok és könyveket vagdosok.
Ez az egyik első könyves munkám.
"Alternatív út a tudáshoz" a címe.
Egy könyvrakást akartam készíteni,
így ha valaki belép a galériámba
azt gondolhatja, hogy csak
egy átlagos könyvrakást lát,
de amint közelebb ér, megláthatja,
hogy egy durva lyuk van belevésve
és csodálkozhat,
hogy mi történt és miért,
és elgondolkozhat a könyv anyagán.
Engem a textúra érdekel,
de még jobban izgatnak a szövegek,
és a képek, amik a könyvekben találhatóak.
A legtöbb munkámban a könyv külsejét
vastag lakkréteggel vonom be,
így ez egyfajta külső bőrt
alkot a könyv külsején,
tehát szilárd anyaggá válik,
de a belső oldalak szabadon maradnak,
és így faragni tudok a könyv felületébe,
és semmit nem mozgatok vagy adok hozzá.
Csak körbefaragom azt,
amit érdekesnek találok.
Tehát, amit a befejezett darabon látnak,
az pontosan ott volt a könyvben,
mielőtt belekezdtem.
A munkámra egyfajta
újragondolásként tekintek,
mert valaki más művével dolgozom,
hasonlóan egy DJ-hez,
aki mások zenéivel dolgozik.
Ez egy könyv volt a reneszánsz festő,
Raffaello, képeivel,
amit újragondolva és kifaragva
sokkal újabbá és modernebbé tettem.
Ezen felül próbálok kitörni
a megszokott könyv formából,
félretéve a lineáris formát,
inkább a könyv saját szerkezetét
próbálom hangsúlyozni.
Így a könyv teljesen
szoborszerűvé válhat.
Fogókat és köteleket és
más anyagokat, súlyokat használok azért,
hogy megtartsák a helyükön,
mielőtt belakkozom.
Így kialakíthatom a formát,
mielőtt elkezdem.
Szóval ebből,
ilyenné válhat.
Ezt egyetlen szótárból készítettem.
Vagy valami ilyesmi
ilyen darabbá válhat.
Vagy éppen ebből,
amiről senki nem tudja mi lesz
vagy miért van a műtermemben,
ilyen művé válhat.
Az egyik oka annak, hogy az embereket
zavarja a könyvpusztítás,
hogy nem akarnak könyveket széttépni,
és senki nem igazán akar
eldobni egy könyvet az az,
hogy a könyvekre
élőlényként tekintünk,
úgy gondoljuk, hogy testük van,
és azért készültek,
hogy kapcsolatban legyenek velünk,
de megvan a lehetőségük arra,
hogy tovább fejlődjenek
és hogy új dolgokká váljanak.
Így a könyvek valóban élnek.
Tehát én a könyvre testként,
és technológiaként gondolok.
A könyvre eszközként tekintek.
És ugyanúgy gépezetként is gondolok rá.
Valamint tájképként is tekintek rá.
Ez itt egy teljes enciklopédia-sorozat,
ami összekapcsolódik,
és miközben kifaragtam,
eldöntöttem mit hagyok meg benne.
Tehát egy enciklopédiában
bármit választhattam,
de itt kifejezetten
a tájképeket választottam.
Magához az anyaghoz
csiszolópapírt használok.
Lecsiszolva a széleket
nem csak a képek láttatják a tájat,
de maga a tárgy is
egy tájképet sugall.
Szóval az egyik dolog,
amit faragás közben teszek, az,
hogy képekre gondolok,
de ugyanúgy a szövegre is,
és hasonló módon tekintek rájuk.
Mert az az érdekes,
hogy amikor szöveget olvasunk,
amikor könyvet olvasunk,
az képeket alkot a fejünkben,
mintegy kitöltve azt.
Képeket készítünk magunkban,
miközben szöveget olvasunk,
és amikor megnézünk egy képet,
valójában a nyelvet használjuk,
azért, hogy megértsük mit is látunk.
Ez egyféle jin-jang hatás,
egy oda-vissza dolog.
Olyan művet készítek, amit
a befogadó magában fejez be.
Úgy tekintek a munkámra,
mint valami régészetre.
Ásatást végzek és próbálom
maximalizálni a lehetőségeket,
és annyit fedezek fel, amennyit csak tudok
és megmutatom azt a munkámban.
De ugyanakkor
a törlésre is sokat gondolok,
arra, ami most történik,
amikor az információnk
nagy része megfoghatatlan,
eszembe jut a veszteség,
és az, hogy nem csak a formátum
változik folyamatosan,
de maga az információ is.
Most, hogy nincs fizikai másolat,
folyamatosan frissíteni kell azért,
hogy ne vesszenek el az adatok.
Számos szótár van a műtermemben,
és naponta használok számítógépet.
Ha keresek egy szót,
akkor számítógépen teszem,
mert pontosan és azonnal
megtalálom azt, amit keresek.
Úgy gondolom, hogy a könyv soha nem volt
megfelelő formátum,
a nemlineáris információk számára.
Ezért is látjuk, hogy a kézikönyvek azok,
amik először eltűnnek és kihalnak.
Nem gondolom, hogy a könyv
valaha is valóban eltűnne.
Az emberek azt gondolják most,
hogy van digitális technológiánk,
és a könyvek majd kihalnak,
és hogy a dolgok változni,
és fejlődni fognak.
Szerintem a könyvek fejlődni fognak.
Ugyanúgy, ahogy az emberek azt mondták,
hogy a festészet eltűnik,
amikor a fényképezés és nyomtatás
mindennapossá vált,
de így igazából a festészet,
csak kilépett a megszokásaiból.
Lehetősége volt nemcsak
mindennapos történeteket mesélni,
szabaddá válni,
és saját történetét mesélni.
Ezt láttuk a modernizmus megjelenésekor.
A festészet sokfelé ágazott.
Szerintem most ez történik a könyvekkel.
Technológiánk nagy része,
információnk legnagyobb része,
a személyes és kulturális feljegyzéseink
digitális formában vannak.
Úgy gondolom, hogy ez
nagy lehetőség a könyvnek a megújulásra.
Ez izgalmas időszak
egy olyan művésznek, mint én,
és nagyon izgalmas megtudni,
hogy mi fog történni a könyvvel a jövőben.
Köszönöm!
(taps)