Peter van Uhm: Miért ragadtam fegyvert

Peter van Uhm Hollandia vezérkari főnöke, ez azonban nem jelenti azt, hogy pártolná a háborút. A TEDxAmsterdam-en kifejti, hogy az ő pályafutását miért a béke szeretete alakítja, nem pedig a vérontás vágya, valamint, hogy mi szükségünk haderőre, ha békét akarunk.

Mint Hollandia legfőbb katonai

parancsnoka,

egységekkel világszerte,

nagy megtiszteltetés számomra,

hogy ma itt lehetek.

Amikor körülnézek,

a TEDxAmsterdam helyszínén,

nagyon különleges közönséget látok.

Önök az oka,

amiért igent mondtam

ennek a meghívásnak.

Amikor körülnézek,

olyan embereket látok,

akik közre akarnak működni,

olyan embereket,

akik egy jobb világot akarnak,

azzal, hogy újító tudományos munkát folytatnak,

azzal, hogy lenyűgöző művészeti alkotásokat hoznak létre,

hogy kritikákat írnak

vagy ösztönző hatású könyveket,

azzal, hogy fenntartható vállalkozásokat indítanak.

Önök mind megválasztották

a saját eszközeiket azért hogy

beteljesítsék a küldetést:

egy jobb világ teremtését.

Van, aki a mikroszkópot választotta

eszközéül.

Mások a táncot vagy a festészetet,

vagy a zenét, amit az imént hallottuk.

Néhányan tollat ragadtak.

Mások a pénzzel dolgoznak.

Hölgyeim és uraim,

én egy másik utat járok be.

Köszönöm.

Hölgyeim és uraim -

(Nevetés)

(Taps)

Ugyanazok a céljaink.

Ugyanazok a céljaim, azokkal az előadókkal,

akiket korábban hallottunk.

Én nem a tollat,

az ecsetet vagy

a fényképezőgépet választottam.

Én ezt az eszközt választottam.

Én a lőfegyvert választottam.

Önöknek, és már hallották,

ilyen közel lenni egy puskához

talán kellemetlen érzés.

Sőt félelmetes.

Egy igazi lőfegyver

karnyújtásnyira.

Álljunk meg egy pillanatra

és érezzük ezt a kellemetlenséget.

Akár még hallhatják is.

Örüljünk annak,

hogy talán a legtöbbjük

soha nem volt még ilyen közel egy fegyverhez.

Ez azt jelenti,

hogy Hollandia békés ország.

Hollandia nem áll háborúban.

Azt jelenti: nincs szükség katonákra, hogy

őrizzék utcáinkat.

A fegyverek nem képezik életünk részét.

Sok országban

ez máshogy néz ki.

Sok országban

az embereknek fegyverekkel kell szembenézniük.

Elnyomásban élnek.

Hadúrak,

terroristák,

bűnözők

félemlítik meg őket.

A fegyverek rengeteg kárt tehetnek.

Sok nyomornak

az okozói.

Akkor hát miért állok itt önök előtt

ezzel a fegyverrel?

Miért választottam

a fegyvert eszközömnek?

Ma elmondom Önöknek.

Ma el fogom mondani Önöknek,

hogy miért a fegyvert választottam,

hogy jobbá tegyem a világot.

És azt is el akarom mondani,

hogyan segíthet ez a fegyver.

Történetem Nijmegen

városában kezdődik,

Hollandia keleti részén,

itt születtem.

Apám

egy szorgos pék volt,

amint azonban végzett a pékségben,

gyakran mesélt nekem és a fivéremnek.

És legtöbbször

ezt a történetet mesélte, amit most én is megosztok önökkel.

Azt a történetet, ami akkor esett meg,

amikor besorozták

a holland hadseregbe

a második világháború kezdetekor.

A nácik betörtek Hollandiába.

Bősz terveik nyilvánvalóak voltak.

Az elnyomás eszközével

akartak uralkodni.

A diplomácia nem tudta megállítani a németeket.

Csak a nyers erő maradt.

Ez volt az utolsó esélyünk.

Apám is

vállalta.

Parasztgyerekként tudta,

hogyan kell vadászni,

apám kitűnően lőtt.

Amikor célzott,

sosem tévesztett.

A holland történelemnek ebben a döntő pillanatában

apámat a Nijmegen közeli

Waal folyó partjára

vezényelték.

Tisztán rálátott a német katonákra,

akik egy szabad országot jöttek elfoglalni,

a hazáját,

hazánkat.

Lőtt. Semmi sem történt.

Megint lőtt.

Egy német katona sem zuhant földre.

Az apámnak

egy régi puskát adtak,

ami még a folyó másik partját sem

tudta elérni.

Hitler csapatai bevonultak

és apám semmit sem tudott tenni ellene.

Egészen halála napjáig

nyomasztotta, hogy elvétette azokat a lövéseket.

Tehetett volna valamit.

De régi fegyverrel

még a sereg legjobb lövésze

sem tudta volna eltalálni a célpontot.

Megőriztem ezt a történetet.

A középiskolában

magával ragadtak

a szövetséges katonák történetei,

akiik otthonuk védelmét elhagyva

és életüket veszélyeztetve

jöttek felszabadítani egy országot és egy népet,

melyet nem is ismertek.

Felszabadították a szülővárosomat.

Ekkor döntöttem el,

hogy a fegyvert választom,

tiszteletből és hálából, azok iránt

a férfiak és nők iránt,

akik felszabadítottak minket

abban a meggyőződésben,

hogy néha csak a fegyver

állhat

jó és rossz közé.

És ezért

választottam a fegyvert,

nem azért, hogy lőjek,

hogy öljek,

hogy pusztítsak,

hanem, hogy megakadályozzam a gonosztevőket,

hogy védjem a gyengéket,

hogy védjem a demokratikus értékeket,

hogy kiálljak azért a szabadságunkért,

hogy ma itt beszélhessünk

Amszterdamban,

hogy hogyan tudjuk jobb hellyé tenni a világot.

Hölgyeim és uraim,

nem azért állok ma itt,

hogy a fegyverek dicsőségéről beszéljek.

Nem szeretem a fegyvereket.

És ha már lőttek Önökre,

akkor az jobban megvilágítja,

hogy a fegyver nem valami mácsó dolog,

amivel lehetne hencegni.

Azért állok ma itt,

hogy beszéljek a fegyverről,

mint a béke és stabilitás eszközéről.

A fegyver talán a béke és stabilitás

egyik legfontosabb eszköze

amivel rendelkezünk ebben a világban.

Nos, ez talán ellentmondónak tűnhet Önöknek.

Ezt azonban nem csak hogy a saját szememmel láttam

libanoni,

szarajevói küldetéseim során

mint Hollandia vezérkari főnöke,

hanem ezt a hideg statisztika

is alátámasztja.

Az erőszak jelentősen visszaesett

az elmúlt 500 év során.

A hírekben naponta látott

képek dacára,

a fejlett országok közti háborúk

már nem a mindennapok részei többé.

Az európai gyilkosságok mértéke

harmincadjára esett vissza

a középkor óta.

A polgárháború és az elnyomás megjelenése

visszaesett a hidegháború vége óta.

A statisztikák szerint

egy meglehetősen

békés korban élünk.

Miért?

Miért csökkent az erőszak?

Megváltozott az emberi elme?

Nos, ma reggel az emberi elméről beszélgettünk.

Egyszerűen elvesztettük volna állatias ösztöneinket

a bosszúra,

az erőszakos szokásokra,

a haragra?

Vagy van itt valami más is?

Legújabb könyvében

Steven Pinker, a Harvard professzora,

és előtte sok más gondolkodó,

úgy véli, hogy a kevésbé erőszakos társadalmak mögött

meghúzódó egyik hajtóerő

az az alkotmányos jogállam elterjedése

és a nagy mértékű bevezetése

az államhatalom monopóliumának

az erőszak törvényesített használatára --

egy demokratikusan választott kormány által törvényesítve,

az ellenőrzések és egyensúlyok rendszerével,

és a független jogi rendszerrel.

Más szóval, az állami monopólium

az erőszak használatára,

de csak a megszabott korlátok között.

Ez az állami monopólium az erőszak felett,

mindenekelőtt a bizalmat

szolgálja.

Nem ösztönzi

a fegyverkezési versenyt

az egyébként ellenséges csoportok között

társadalmainkban.

Másodsorban, az erőszakból származó előnyöket

felülírják a kilátásba helyezett büntetések

és ez még inkább helyre billenti az egyensúlyt.

Az erőszaktól való tartózkodás

jóval kifizetődőbb lesz,

mint háborút indítani.

Az erőszakmentesség úgy lép működésbe,

mint egy lendkerék.

Tovább növeli a békét.

Ahol nincs konfliktus,

ott virágzik a kereskedelem.

A kereskedelem egy másik jelentős ösztönzés

az erőszakkal szemben.

A kereskedelem kölcsönös függőséget

és kölcsönös nyereséget jelent a résztvevő feleknek.

És ahol mindenki nyer,

mindkét fél többet vesztene,

mint nyerne,

ha háborút indítanának.

A háború már nem

a legjobb választás,

és ezért szorult vissza az erőszak.

Ez, hölgyeim és uraim,

az észérv a fegyveres erők

létezése mögött.

A fegyveres erőkön keresztül

érvényesül az állam erőszakmonopóliuma.

Ezt törvényes keretek között tesszük,

csak azt követően, hogy demokráciánk

erre megkért.

Ez a törvényes,

korlátozott fegyverhasználat az,

ami nagyban hozzájárult

a háború, konfliktusok és erőszak

statisztikák javulásához

világszerte.

A békefenntartó missziókban való részvétel

az ami sok polgárháború

megoldásához vezetett.

A katonáim a béke eszközeként

használják a fegyvert.

És pont ezért annyira veszélyesek

a bukott államok.

Ezeknek az államoknak

nincs törvényesített, demokratikusan ellenőrzött hadereje.

Nem ismerik a fegyvert, mint a

béke és a stabilitás eszköze.

Ezért tudnak lehúzni

egy egész régiót

zűrzavarba és konfliktusba.

Ezért annyira fontos, hogy a külföldi misszióink

terjesszék

az alkotmányos állam

koncepcióját.

Ezért próbálunk

jogrendet kialakítani

Afganisztánban.

Ezért képzünk rendőröket,

bírákat,

ügyészeket világszerte.

És ezért van az, hogy --

és Hollandiában ebben nagyon egyediek vagyunk,

ezért mondja a holland alkotmány,

hogy a fegyveres erők

egyik legfontosabb feladata

az, hogy fenntartsa és hirdesse

a törvény nemzetközi erejét.

Hölgyeim és uraim,

erre a fegyverre tekintve

az emberi elme

sötét oldalával találjuk magunkat szemben.

Minden nap bízom benne,

hogy a politikusok, diplomaták,

a fejlődésért dolgozók

képesek békévé változtatni

a konfliktust,

és reménnyé a

fenyegetést.

És remélem, hogy egy napon

fel lehet oszlatni a hadseregeket

és az emberek rájönnek,

hogyan lehet együtt élni erőszak és elnyomás nélkül.

De addig a napig

meg kell találnunk az arany középutat

az eszmények és az emberi gyarlóság

között.

Addig a napig

kiállok apámért,

aki egy régi fegyverrel próbált

a nácikra lőni.

Kiállok azokért a férfiakért és nőkért,

akik felkészültek, hogy kockáztassák az életüket

egy mindannyiunk számára békésebb világért.

Kiállok ezért a katonáért,

aki részleges halláskárosodást szenvedett

és végleges sérülések érték a lábát,

melyet egy rakéta talált el

egy afganisztáni misszió folyamán.

Hölgyeim és uraim,

amíg az a nap el nem jön,

amikor letehetjük a fegyvert,

remélem, abban mind egyetértünk,

hogy a béke és stabilitás

nem jön ingyen.

Sok munkát vesz igénybe,

gyakran a színfalak mögött.

Jó felszerelés kell

és jól kiképzett, elszánt katonák.

Remélem, hogy támogatni fogják

fegyveres erőink erőfeszítéseit,

hogy olyan katonákat képezzünk,

mint ez a fiatal kapitány,

és jó fegyverrel lássuk el,

az apámnak adott rossz fegyver helyett.

Remélem, támogatni fogják katonáinkat,

amikor bevetésen vannak,

amikor hazajönnek

és amikor sérültek

és ápolásunkra szorulnak.

Életüket teszik kockára,

értünk, önökért,

és mi nem hagyhatjuk cserben őket.

Remélem, tisztelni fogják a katonáimat,

ezt a katonát itt a fegyverrel.

Azért, mert ő egy jobb világot szeretne.

Azért, mert tevékenyen hozzájárul

egy jobb világ eléréséhez,

csakúgy, mint önök itt ma.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)