Miért kell megértenünk a hatalom természetét?

Túlságosan sok amerikai járatlan a hatalom természetét illetően: hogy mi is az, hogyan működik, és mitől van egyeseknek. Ez azt eredményezi, hogy azon kevesek, akik értik a hatalmat, túlságosan nagy hatalommal rendelkeznek mások felett. "Újra vonzóvá kell tennünk az állampolgári jogokat", mondja az állampolgári ismereteket oktató Eric Liu. "Olyan vonzóvá, mint amilyen volt az amerikai polgárháború, vagy a polgárjogi mozgalmak idején".

Tanár vagyok, és jogait gyakorló

amerikai állampolgár.

Szépen kérek mindenkit,
aki épp most aludt el,

hogy ébredjen fel. (Nevetés)

Mitől is van az "állampolgári jog"

szónak olyan álmosító, sőt, altató

hatása ránk?

Azt hiszem, attól, hogy
valami olyasmit fejez ki,

ami borzasztó erényes, borzasztó fontos

és borzasztóan unalmas.

Azt hiszem, a mi felelősségünk az,
akik megjelenünk

az ilyen összejöveteleken,

személyesen, online,
vagy ahogy tudnak,

hogy az állampolgári jogot
újra vonzóvá tegyék,

olyan vonzóvá, mint amilyen az
amerikai polgárháború idején,

mint a polgárjogi mozgalmak idején volt.

Meggyőződésem, hogy úgy tudjuk
újra vonzóvá tenni,

ha nyíltan beszélünk a hatalom jellegéről.

Ennek a színtere - meggyőződésem szerint -

a város szintje.

Erről szeretnék ma beszélni.

Néhány definícióval kezdeném,

aztán bemutatom az előttünk álló

probléma terjedelmét,

majd elmondom, hogy szerintem
hogyan lehet

a városoké a kulcsszerep a megoldásban.

Hadd kezdjem hát néhány definícióval.

Az állampolgárság azt én felfogásomban

közösségért dolgozó,
problémamegoldó résztvevőnek lenni

egy öntevékeny közösségben.

Az állampolgári mesterség abban áll,

amit id. Bill Gates
egyszerűen úgy fogalmaz,

ott lenni, ahol a dolgok történnek.

Ez három dolgot foglal magában:

az értékek megalapozását,

annak megértését, hogy
mitől működik a körülöttünk lévő világ,

és azon készségek összességét,

amelyek lehetővé teszik,
hogy tegyünk valamit a célokért,

és rávegyünk másokat,
hogy csatlakozzanak.

Ezzel el is jutunk a
hatalom-definíciómhoz,

ami egyszerűen így hangzik:

A hatalom az a képesség,
hogy rávegyünk másokat arra,

hogy azt tegyék, amit mi szeretnénk.

Elég ijesztően hangzik, ugye?

Nem szeretünk beszélni a hatalomról.

Ijesztőnek tartjuk. Gonosznak, valahogy.

Kínosnak érezzük néven nevezni.

A demokrácia mítoszában és kultúrájában

a hatalom a népé.

Pont. Itt a vége.

Nem szükséges tovább firtatni a dolgot,

és nem kellemes.

A hatalomhoz negatív
morális érték tartozik.

Ez amolyan machiavellisen hangzik.

Eredendően gonosznak tűnik.

Pedig a hatalom semmivel
nem jobb vagy gonoszabb

eredendően, mint a tűz vagy épp a fizika.

Egyszerűen csak van.

A hatalom úgy irányít,

ahogyan a kormány működik:

vagy demokratikusan, vagy diktatórikusan.

Azzal szembesülünk manapság,
különösen itt Amerikában,

de máshol is a világban,

hogy nagyon sokan teljesen járatlanok

a hatalmat illetően,

hogy mi is az, kinek van,

hogyan működik, miből ered,

hogy mi látható belőle, és mi nem.

mitől van egyeseknek,
és mitől olyan összetett.

A járatlanság következménye,

hogy azon kevesek, akik értik,

hogy hogyan működik a polgári életben,

akik értik, hogy hogyan lesz

előterjesztésből törvény, igen.

értik azt is, hogyan lesz a barátságból
anyagi előny,

vagy irányvonal az előítéletből,

hogyan válik egy szlogen mozgalommá.

Akik ezeket a dolgokat értik,

azoknak túl nagy a befolyásuk,

és nagyon elégedettek azzal,

hogy betöltik azt a vákuumot,

amit a többség tudatlansága okoz.

Ezért annyira lényeges a
jelen körülmények között

megragadni a hatalom lényegét

és közkinccsé tenni.

Az egyik dolog, ami különösen izgalmas

és sok teendőt ad ezzel kapcsolatban,

hogy a hatalomban való járatlanság

általánossága miatt

koncentrálódott

a tudás, a megértés és a befolyás.

Gondolkodjunk csak el:

Hogyan lesz egy barátságból anyagi előny?

Simán, amikor egy

magasabb beosztású
kormánytisztviselő úgy dönt,

hogy otthagyja a közigazgatást,

hogy magánérdekekért lobbizzék,

kapcsolatait új gazdáinak érdekében

használja fel.

Hogyan válik az előítélet irányvonallá?

Alattomosan. Valahogy úgy, ahogy

például " a megállítani és megmotozni"

egy idő után hatósági sorsjátékká válik.

Hogyan lesz egy szlogenből mozgalom?

Járványosan terjed az interneten,
ahogyan például a Tea Party

képes volt felkapni a "Ne taposs rám"

szlogent az amerikai forradalomból

vagy -- a másik oldalról --

egy aktivistacsoport sikerrel
felkapott egy szalagcímet:

"Foglaljuk el a Wall Street-et",

globális mémmé
és mozgalommá alakítva.

Az a helyzet, hogy a legtöbben

nem keresik, nem kíváncsiak
erre a valóságra.

Ez a tudatlanság, az
állampolgári ismeretek hiánya

nagyrészt szándékos.

Sokan, akik az ezredforduló
körül nőttek fel,

az egészet valami
mocskos dolognak gondolják.

Távol tartják magukat a politikától.

Inkább kimaradnak belőle,

és önkéntességben élik ki magukat.

Vannak köztük, akik a számítógépek
bűvöletében

azt hiszik, hogy csodaszer

a hatlami kilengések és
visszaélések ellen,

ha több adatunk van,

ha nagyobb az átláthatóság.

Vannak baloldaliak, akik azt hiszik, hogy

a hatalom mind a cégek kezében van,

és vannak a jobboldaliak,
akik azt hiszik,

hogy mind a kormányzat kezében.

Mindkét oldalt elvakítja
saját felháborodásuk.

Vannak a naivak, akik azt hiszik,

hogy a jó dolgok csak úgy történnek,

és a cinikusok, akik szerint
a rossz dolgok történnek meg.

A szerencsések és a szerencsétlenek,

akik azt gondolják, hogy egyszerűen
ez a megérdemelt sorsuk,

nem pedig az előző helyzetnek

és hatalom örökölt eloszlásának

teljességgel megváltoztatható eredménye.

Ennek eredményeként belopakodik
a közéletbe a végzetbe vetett hit.

Különösen nálunk, a mai Amerikában,

nyomasztóan alacsony szinten van

az állampolgári ismeretek,
az elkötelezettség, a részvétel,

a tudatosság.

Az egész politikai tevékenység

egy csoport profira korlátozódik,

pénzemberekre, közvetítőkre,

a sajtóra, kutatókra.

Mi, többiek amatőrnek érezhetjük magunkat,

a szó balek értelmében.

Érdektelenné vált számunkra,
hogy többet tudjunk arról,

hogy hogyan működnek a dolgok.

Kezdünk kimaradni.

Ez az a probléma, ez az a feladat,

amivel mindenképp szembe kell nézzünk.

Azt hiszem, az ilyen

közömbösség, szándékos tudatlanság.

egyszerre lesz oka és következménye

annak, hogy kialakulhasson
a vagyon,

és a politikai hatalom
említett koncentrációja,

ez a mélységes
állampolgári egyenlőtlenség.

Emiatt olyan fontos a mi időnkben
épp most, hogy újragondoljuk

az állampolgári ismereteket,
mint a hatalom megismertetésének módját.

Talán soha ilyen fontos nem volt

még az életünk során.

Ha az emberek nem ismerik meg a hatalmat,

ha nem ébrednek fel,

és ha nem ébrednek fel,

akkor kimaradnak.

Nos, a hatalom gyakorlása
részben azt jelenti,

hogy felébredni, és hallatni szavunkat.

de azt is, hogy van küzdőterünk

ahol gyakorolhatjuk a döntéshozatalt.

Az állampolgárság végül is
egy egyszerű kérdésbe sűríthető,

hogy ki dönt,

és ezt valahol, a küzdőtéren

kell kiharcolni.

És ez vezet el a harmadik ponthoz,
amiről ma beszélni akarok,

hogy egyszerűen nincs jobb küzdőtér

manapság gyakorlatot
szerezni a hatalomban,

mint a város.

Gondoljunk csak arra a
városra, ahol élünk,

ahová valósiak vagyunk.

Gondoljunk a saját városunk
mindennapjainak problémájára,

lehet az valami apróság,

mint, hogy hová kéne
kerüljön az utcai világítás,

vagy egy közepes,
hogy mely könyvtárnak

kéne meghosszabbítani
vagy lerövidíteni a nyitva tartását,

esetleg valami nagyobb,

mint hogy a lepusztult partszakaszból

országút legyen, vagy sétány,

vagy hogy a város minden vállalkozása

fizessen-e iparűzési adót.

Gondoljunk a változásra,
amit el akarunk érni városunkban,

és arra, hogy hogyan érhetnénk el,

mit tehetünk, hogy megtörténjék.

Vegyük leltárba a hatalom
összes összetevőjét,

ami szerepet játszik a városunk esetében:

a pénz, természetesen, igen az emberek,

az elképzelések, az információ,
a félreinformálás,

erőszakkal fenyegetés,
az előírások kényszere.

Ezek az eszközök
mind szerepet játszanak.

Hogyan aktiválhatnánk

vagy közömbösíthetnénk
a hatalom e különféle eszközeit.

Ez nem afféle Trónok harca

birodalmi szintű kérdésgyűjtemény.

Ezek olyan kérdések, amelyek mindenütt

előjönnek bolygónkon.

Csak két történetet mondok el gyorsan

a közelmúlt legérdekesebb hírei közül.

Boulderben , Coloradoban,

nemrégiben a szavazók jóváhagyták,

hogy egy magántulajdonban
lévő elektromos cég

-- az Xcel -- helyett

egy közösségi tulajdonú, non-profit közmű

szolgáltassa az áramot,

ami több figyelmet
fordít a klímaváltozásra.

Az Xcel visszavágott,

és most az Xcel népszavazást
kezdeményezett,

ami alááshatja, meg nem történtté teheti

ezt a kisajátítást.

Így a városi aktivistáknak

meg kellett küzdeniük a hatalommal

az elektromos áramért.

Tuscaloosában, az Alabama egyetemen,

van a kampuszban egy szervezet,

amit fenyegetően úgy hívnak, hogy a Gép,

ami jórészt a kampusz fehér hallgatóinak

lakóközösségeiből toboroz.

Évtizedek óta a Gép a legerősebb

a hallgatói önkormányzati választásokon.

Mostanában a Gép kezdett

részt vállalni a városi

aktuálpolitikában,

megszervezték egy volt Gép-tag

beválasztását,

egy frissen végzett,
üzleti szemléletű fiatalemberét.

a Tuscaloosa-i városi iskolaszékbe.

Ahogy mondom, ez csak két példa,

szinte véletlenszerűen
kiválasztva az újságcikkekből

Naponta ezernyi hasonló van.

Lehet szeretni vagy utálni az ilyen

törekvéseket, amiket felhozok itt

Boulderból vagy Tuscaloosából,

de csak csodálni lehet

a résztvevők jártasságát,

hatalom-ismeretét.

Nem tehetünk mást, mint
tudomásul vesszük és elismerjük

profizmusukat az

az állampolgári jogokkal

kapcsolatos alapvető kérdésekben:

hogy mi a cél, mi a stratégia
és mi a taktika,

mi a terep, kik az ellenfelek,

kik a szövetségesek?

De térjünk vissza

saját városunk problémájához,

lehetőségeihez és feladataihoz,

és hogy min akarunk javítani,

vagy mit akarunk alkotni városunkban.

Kérdezzük meg önmagunktól,

képesek vagyunk-e ezeknek az
alapvető hatalmi kérdéseknek a kezelésére?

Tudnánk-e alkalmazni a gyakorlatban,

mindazt, amit tudunk?

Ez a feladat és a lehetőség számunkra.

Olyan időket élünk, amikor

a globalizáció dacára,

vagy talán éppen miatta,

az állampolgári érdeklődés egyre

fogékonyabb a helyi problémákra.

Valóban, korábban nem
tapasztalt mértékben

áramlanak a lehetőségek a városokhoz.

Itt, az Egyesült Államokban,

a kormány kezét megkötik a pártharcok.

Az állampolgári kezdeményezések
és újítások

a helyi ökoszisztémából bukkannak fel,

és innen terjednek el.

Ez az új jelenség,

a lokálpatriotizmusnak ez a nagy hulláma

most érkezik meg.

Észrevehető az emberek étkezési
szokásaiban,

munkájukban, ahogy vásárolnak, mozognak,

és élik mindennapi életüket.

Ez nem afféle finnyás bezárkózás,

visszavonulás az elszigeteltségbe, nem.

Ez most van feljövőben.

A mai idők lokálpatriotizmusa
erős hálózat.

Nézzük csak például

azokat a stratégiákat,
amelyek arra irányulnak,

hogy a városokat
kerékpáros-baráttá tegyük.

Ezek gyorsan terjedtek Koppenhágától

New York-ig, Austinig,
Bostonig, Seattle-ig.

Gondoljunk csak a
részvételi költségvetés-készítésre,

ahol az egyszerű polgárok

lehetőséget kapnak, hogy beleszólhassanak

a városi források felhasználásába.

Ezek a kísérletek Brazíliából,
Porto Alegre-ből

jöttek ide, New York-ba, Chicago felé.

A bevándorló munkások Rómától
Los Angelesig

és sok más városban

sztrájkokat szerveznek,

hogy emlékeztessék városuk lakóit,

hogy milyen is lenne egy napjuk
a bevándorlók nélkül.

Kínában országszerte

az Új Állampolgári Mozgalom tagjai
kezdenek

aktivizálódni és megszervezni

a hivatali visszaélések és
korrupció elleni harcot,

és kihívják a hatóságok haragját,

és egyben felhívják a figyelmét

a világ korrupcióellenes aktivistáinak.

Seattle-ben, ahová én valósi vagyok,

egy, nagy világméretű hálózat
részévé váltunk,

és most együtt dolgozunk,

teljesen megkerülve a kormányt,

a nemzeti kormányokat,

azért, hogy próbáljunk megfelelni
Kyotó-i egyezmény

CO2-korlátozozási normájának.

Ezek az állampolgárok együtt

egy hálózatot képeznek,

a lehetőségek óriás szigettengerét,

amellyel el lehet kerülni

az irányítás elégtelenségét
és kizárólagosságát.

Az most a feladatunk, hogy
felgyorsítsuk ezt a munkát.

Az a feladatunk, hogy egyre több embert

hozzunk össze erre a munkára.

Ezért hívott életre egy új
kurzust a Citizen University,

az a szervezet, ahol dolgozom,

az átlagemberek számára,

az állampolgári lehetőségekről.

A kurzus azzal a három ponttal indul,

amit az imént mondtam az értékekről,

rendszerekről és készségekről.

Felkérném Önöket, hogy

segítsenek megalkotni a tantervét,

történeteikkel, tapasztalataikkal és

azokkal feladatokkal, amelyeket átéltek,
amelyekkel szembetalálkoztak,

hogy valami ütőset alkossunk közösen.

És különösen meg szeretném hívni
Önöket,

hogy kipróbáljanak egy egyszerű
gyakorlatot

ami a kurzus keretében készült, korábban.

Azt szeretném, hogy írjanak
egy történetet,

egy történetet városuk jövőjéről.

Helyezhetik mától egy évnyire, öt évnyire,

egy évtizednyire,

vagy a következő generációba.

Írják meg esettanulmányként,

visszatekintve arra a változásra

amit szeretnének a városban,

visszatekintve az ügyre, amiért küzdöttek,

és írják le, hogy miként
történt a változás,

mi volt a siker oka.

Írják le, hogy polgártársaik milyen

értékeit mozgósították,

és azokat az erkölcsi célokat,
amelyeket meg tudtak mozgatni.

Vegyék számba az összes különböző módot,

ahogyan kapcsolatba léptek
a kormányzati,

a piaci,

a szociális, a vallási

és a hírközlési szervekkel.

Vegyék számba az összes felhasznált
készséget,

hogy hogyan kell tárgyalni,
támogatást szerezni,

felépíteni a dolgokat,

kezelni a konfliktusokat,

mindazokat a készségeket, amelyek az

emberek mozgósítását lehetővé teszik,

és amivel leküzdhető az ellenállásuk.

Ha megírják azt a beszámolót,

akkor felfedezik, hogyan kell
tanulni a hatalmat

és közben hogyan kell
megtölteni tartalommal.

Szóval, tegyék közkinccsé, amit írtak,

és tegyék is meg, amit leírtak,

azután tegyék közkinccsé,
hogy mit csinálnak.

Arra biztatom Önöket, hogy
tegyék közkinccsé

a beszámolót, amit csináltak

a Citizen University Facebook oldalán.

De még ezen kívül,

mai beszélgetésekben is,

szerte a világban, a párhuzamos
összejöveteleken,

amelyek történetesen mind
erről a szólnak éppen.

Gondolkodjanak el, hogy hogyan válhatunk

egymás mesterévé és tanítványává
a hatalom kérdésében.

Ha ezt megtesszük, akkor újra vonzó lehet

állampolgárként viselkedni.

Együtt közkinccsé tehetjük a demokráciát,

és újra biztonságossá az amatőrök számára.

Együtt létrehozhatjuk a városok
hatalmas hálózatát,

ami a valaha volt leghatékonyabb
közös kísérleti laboratórium

az önkormányzatiság számára a bolygón.

Meg van hozzá a hatalmunk, hogy megtegyük.

Köszönöm szépen.

(Taps)