The Great Economic Problem

In this video, we discuss how different markets are linked to one another. How does the price of oil affect the price of candy bars? When the price of oil increases, it is of course more expensive to transport goods, like candy bars. But there are other, more subtle ways these two markets are connected. For instance, an increase in the price of oil leads to an increase in demand for oil substitutes, like ethanol. And when the supply of oil falls, oil should shift to higher-valued uses. But, which uses? How do we decide where to use less oil?

This brings us to the great economic problem: how to most effectively arrange our limited resources to satisfy our needs and wants. Which approach — central planning or the price system — is better at solving this problem? Join us as we explore this question further.

Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/princ...

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/economic-problem-central-planning-70s-oil-crisis#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/information-problem-economics-hayek

- Az árrendszerre vonatkozó első beszélgetésünkben azt vizsgáltuk, hogy a piac hogyan kapcsolja össze a világot.

Hogyan kapcsolódik a piac térben, földrajzilag.

Ma meg fogjuk nézni, hogyan

kapcsolódnak a különböző piacok egymáshoz, és ez nagy betekintést ad nekünk

ahhoz, hogy a piac hogyan oldja meg a nagy gazdasági problémákat.

Korábban megvizsgáltuk, hogy az olaj ára milyen hatással van a rózsák piacára. Íme

egy másik példa. Hogyan befolyásolja az olaj ára az édességeket? nos, van egy

nyilvánvaló módja annak, hogy ezek hogyan kapcsolódnak. Az olaj magasabb ára, magasabb

szállítási költséget jelent, ebből adódóan, bármi, amit szállítasz, kicsit drágább

lesz. De ami az eszemben van az tulajdonképpen sokkal apróbb

és fontosabb kapcsolat.

Ki tudod találni, hogy mi lehet az a képről? A magasabb olajárak növelik a

keresletét a helyettesítő termékeknek, mint az etanol. Az Egyesült Államokban az etanolt többnyire

kukoricából állítják elő. De a világ legtöbb részén, beleértve Brazíliát, cukornádból

készül. A magasabb olajárak azt jelentik, hogy a cukornád nagyobbik részét

etanollá alakítják, a kisebbik részét pedig a cukor előállítására használják

fel. Ez azt jelenti, hogy a cukor kínálata csökken. Ez növekedést jelent a cukor

árában, és ez növeli a költségét a cukorkák gyártásának.

Ki gondolta volna, hogy egy módja annak, hogy igazodunk az olaj magasabb árához, az

hogy kevesebb cukorkát eszünk, mégis pontosan ez az, ahogyan az árrendszer működik. A változás

egy erőforrás árában mindenütt megbolygatja a világgazdaságot, sok különböző

árunak megváltozik a fogyasztási mintázata első-, a másod- és

harmadsorban.

Mindent annak érdekében, hogy megpróbálja megtalálni a legjobb módját annak, hogy válaszoljon a

forrás lecsökkentett mértékére.

Hogyan igazodunk a kevesebbhez? Igazítunk sok-sok különböző kulcson melyek

az árrendszeren keresztül működnek. Itt egy másik példa, hogyan hat az árváltozás egy piacon,

végighullámozva az egész világgazdaságon, megváltoztatva az árakat,

fogyasztási és termelési döntéseket, ösztönzőket és választásokat az

egész világon. Megmutatjuk, hogy az olaj ára

hogyan befolyásolja az utak építését.

Egy hordó olajat benzinre finomítottak, de sok más termékké is, mint például

repülőgép üzemanyagra, kenőanyagokra és aszfaltra is. Az aszfalt valójában az ami megmaradt

miután a többi terméket kivonták. Határon belül a finomítok képesek

kiválasztani minden egyes termékből, hogy mennyi legyen, amit kivonnak. A gázolaj magasabb ára

miatt a finomítók rendkívül keményen dolgoznak azért, hogy több gázolajat tudjanak kivonni

egy adott hordóból, mint ahogy másképp tennék.

Ez azt jelenti, hogy ahogy több gázolajat vonnak ki, kevesebb aszfalt képződik, és

ez magasabb aszfaltárat jelent. Így, amikor valaki arra gondol, hogyan burkolja

az autóutat, érzékelni fogja az aszfalt magasabb árát. Szóval helyette

inkább beton, macskakő, tégla, vagy más helyettesítőt fognak használni. Ki

gondolta volna, hogy ez a beton helyettesítheti az olajat? Nos, valóban igen.

Ezt teszi a piaci rendszer. Arra késztet minket, hogy átrendezzük a lehetőségeinket, annak

érdekében, hogy a lehető legértékesebbet nyerjük ki az erőforrásainkból. Ez pedig magában foglalhatja

az olaj helyettesítését betonnal. Tehát itt a nagy kép. A nagy gazdasági

probléma az, hogy hogyan lehetne megszervezni a korlátozott erőforrásainkat,

úgy, hogy a lehető legtöbb szükségletünk kielégüljön.

Az erőforrások nem ugyanolyan értékesek minden felhasználásban, ezért el kell döntenünk, hogy hova helyezzük ki

erőforrásainkat, annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki ezekből az erőforrásokból.

Ha az olajellátás esik, mi az olajat szeretnénk, nagyobb értékű felhasználásokra áthelyezni, de

milyen felhasználásokra? Hogyan fogjuk kiválasztani, hogy hol használjunk kevesebb olajat? Kevesebb

olajat kell valahol használnunk, de hol? És hogyan fogjuk meghozni ezt a döntést? Itt van

néhány lehetséges módszer. Használhatnánk egy központi tervezőt,

vagy használhatnánk az árrendszert.

A nagy gazdasági válság megoldásának egyik módja a központi tervezésen keresztül valósul meg. Tegyünk

meg egyetlenegy hivatalos cárt, vagy a bürokráciát, felelőssé a korlátozott

erőforrásaink kihelyezéséért, a különféle felhasználásokra. Ez volt a megközelítés, amit

a kommunista országok használtak a központilag tervezett gazdaságokban. Ez működik? Ez nagy, nagy

nehézségekbe ütközött. Az információval kapcsolatos és az ösztönzők problémáiba.

Nézzük az információkat először. Gondoljunk először az olaj többféle felhasználási módjára.

Olajat használnak acél előállítására és zöldségtermesztésre is. Ha kevesebb

olajunk lenne, melyiket kéne jobban csökkenteni? Az acéltermelést vagy a zöldségtermesztést? Azt gondolhatod, hogy

ez egyszerű, hiszen az acél jobban megéri, mint a zöldség. Lehet, de akkor is,

ha ez igaz, lehet, hogy nagyon jó helyettesítők léteznek az olajra amikor

acélgyártásra használják. De nincs jó helyettesítője az olajnak

a növénytermesztésre. Ebben az esetben eretnénk visszavenni az acélgyártást és

folytatni az olaj használatát a zöldségtermesztésben.

Gondoljuk végig az összes lehetőséget, amelyeket az olaj árának megnövekedésénél láthattunk.

Az emberek kevesebb cukrot használtak, kevesebb cukorkájuk lett, lemondtak az aszfaltozásról és

az utcáik és úthálózataik burkolatát betonra és téglára

cserélték. Képes bármilyen bürokrácia, akár egy hatalmas bürokrácia szilárd informatikai

erővel, képes az olaj összes-összes felhasználási, és helyettesítési lehetőségét ismerni ezeknek a

a felhasználóknak a számára? És a helyettesítők helyettesítőit?

Képes meghozni ezeket az apró döntéseket?

A jelenetet, amit a piac megvalósít, azt nagyon valószínűtlen. Az információs problémát

még jelentős számítástechnikai felszereltség esetén is nagyon nehéz megoldani. Ráadásul, ha

össze tudnánk gyűjteni ezeket az információkat,

ezeket a szétszórt információkat,

emberek milliói és milliói számára, és ha ki tudnánk kalkulálni,

a leghelyesebb döntést ezekkel az információkkal, vajon mindenkiben meglenne az

ösztönző hatás arra, hogy helyesen hasznosítsa? Lenne az emberekben elég ösztönző, hogy

az igazsággal válaszoljon a bürokráciára? Nem, mindenki azt mondaná: "Úgy a legértékesebb,

ahogy én használom. Használatomban nincsenek jó helyettesítői

az olajnak." Akkor is, ha éppen arra használják hogy az úszómedencéjüket fűtsék.

Láthattuk, hogy a valóságban mi történt az Egyesült Államokban, mikor az Energia Hatóság

megpróbálta központilag megtervezni az olaj elosztását a '70-es években. Voltak

olajfúró szigetek Kalifornia partvidékén, amelyek még a saját működtetésükhöz sem tudtak elegendő olajat termelni.

Más szóval, a központilag megszervezett olajelosztás ideje alatt

az erőforrások kihelyezése kis hatékonyságú volt. Ugyanezt láthattuk

az erőforrások rossz kihelyezését nagyobb mértékben az irányított gazdasági rendszerekben, mint a

a kommunizmus ideje alatt a Szovjetunióban vagy Kínában.

A központi tervezés nem jó megoldás a nagy gazdasági kihívásra

az információk és az ösztönzők problémája miatt. Jobb megközelítésre van szükségünk.

Ha tesztelni szeretnéd magadat, kattints a kérdések gyakorlására,

vagy ha készen állsz a továbblépésre kattints a következő videóra.