-
Amikor még csak kislány voltam,
megkérdeztem anyám
-
"Milyen leszek? Csinos leszek?
-
Csinos leszek? Csinos leszek?!"
-
Mi jön ezután?
-
Ja igen, "gazdag leszek?"
-
Ami majdnem csinos,
attól függően, hogy hol vásárolsz.
-
És a csinosság kérdése
a fogantatástól megfertőz,
-
vért és lélegzetet küldve a sejtekbe.
-
A szó anyáink szívéről csügg
-
az aggodalom harsány reflektorfényében.
-
"Leszek kívánatos? Érdemes? Csinos?"
-
De a pubertás egy vidámparki görbetükör
hármasával hagyott:
-
sci-fi szögekben álló fogak,
görbe orr,
-
arcom hosszú, mint egy lóé,
és himlőhelyes,
-
ahol a hormonok ujjukkal festettek.
-
Szegény anyám:
-
"Hogy történhetett ez?
-
Porcelán bőröd lesz, amint el tudunk
menni egy bőrgyógyászhoz.
-
Szoptad a hüvelykujjad.
-
Azért néznek ki így a fogaid!
-
Arcon talált egy frizbi hat éves korodban.
-
Anélkül az orrod rendben lett volna!
-
Ne aggódj. Mindet kijavíttatjuk!"
-
mondta ő, megragadva az arcom,
-
eltekerve ebbe, majd abba az irányba,
-
mintha egy káposzta lennék,
amit esetleg megvenne.
-
De ez nem róla szól.
-
Nem az ő hibája.
-
Őt is arra nevelték, hogy elhigyje
-
hogy a legértékesebb dolog, amit
esetlen kicsi lányára hagyhat,
-
az egy eladható külső.
-
Tizenhat éves koromra kenőcsökkel,
gyógyszerekkel, peroxidokkal pácoltak.
-
Fogaim acél ágakba zárva.
-
Egy kórházi ágyban feküdve,
az arcom gézzel borítva,
-
hogy kipárnázza a vadonatúj orrot,
amit a sebész faragott.
-
A hasam tele a liter vérrel,
amit az altatás közben lenyeltem,
-
és a zsigereim minden
görcsös csavarodása,
-
mintha a testem belülről kifelé
sikoltaná nekem:
-
"Mit engedtél tenni magaddal!"
-
Közben ez a soha véget nem érő
refrén búg és búg,
-
mint az infúziós tű, ami folyékony
szépséget csöpögtet a vérembe:
-
"Csinos leszek? Csinos leszek?"
-
Mint az anyám, aki
kibontja a csomagolást,
-
hogy felfedje a lány-csokrot, amit
tízezer dolláron vett magának?
-
Csinos?
-
Csinos.
-
És most már tíz éve, hogy
nem láttam a saját arcom.
-
Tíz éve, hogy nem láttam a saját arcom,
de ez nem rólam szól.
-
Ez arról az öncsonkító cirkuszról szól,
amibe bohócokként festettük magunkat.
-
Nőkről, akik végigjárnak harminc üzletet,
hat bevásárlóközpontban,
-
hogy megtalálják a megfelelő koktélruhát,
de akiknek fogalma sincs,
-
hogy hol találjanak kiteljesülést,
vagy hogyan hordjanak örömet,
-
egy bevásárlószatyorhoz láncolva
bolyonganak át az életen,
-
ama két csinos szótag
zsarnoksága alatt.
-
Férfiakról,
akik bárszékeken tespednek,
-
siváran gyakorolva a csábítást,
-
és mindenkiről,
akik hazasodródtok ma éjjel,
-
csüggedten, mert nem elég vadidegen
talált megfelelően baszhatónak.
-
Ez... ez a saját majdani lányomról szól.
-
Amikor odajössz hozzám,
-
máris önbizalomhiánytól marva,
könyörögve,
-
"Anya, csinos leszek?
Csinos leszek?"
-
Letörlöm a kérdést a szádról,
mint olcsó rúzst, és azt válaszolom:
-
"Nem!"
-
A csinos szó méltatlan mindarra,
ami leszel,
-
és nem tűröm, hogy egyetlen gyermekem is
öt betűben legyen összefoglalva.
-
Nagyon intelligens leszel,
-
nagyon kreatív, nagyon bámulatos.
-
De sosem leszel
-
pusztán
"csinos".
