Legyél lehetőség-teremtő!

Mindannyian arra szeretnénk használni a tehetségünket, hogy valami jelentőségteljeset vigyünk véghez az életünkben. De hogyan kezdjünk hozzá? (És... mi van, ha félénkek vagyunk?) Az író, Kare Anderson megosztja velünk saját történetét a krónikus félénkségről, és hogy hogyan nyitotta ki a világát azzal, hogy más embereknek segít használni a tehetségüket és a szenvedélyeiket.

Úgy nőttem fel,

hogy betegesen félénknek
voltam elkönyvelve,

és hasonlóan kb. 20 másik emberhez

itt a teremben,

dadogós voltam.

Vannak olyan bátrak,
hogy felemelik a kezüket?

És ez nyomot hagy bennünk.
Ennek nyoma marad,

mert amikor így kezelnek minket,

néha láthatatlannak érezzük magunkat,

vagy hogy átnéznek rajtunk,
vagy félreértenek bennünket.

Ahogy elkezdtem figyelni az embereket,

szinte csak ezt csináltam,

észrevettem, hogy néhány ember

valóban figyelmet és elismerést akart.

Emlékszem, fiatal voltam akkoriban.

Hogy mit tettek?

Amit néha túl gyakran
még most is csinálunk.

Magunkról beszélünk.

De vannak más emberek is,
akiket megfigyeltem,

akikben megvolt az, amit én
kölcsönösségi szemléletnek hívtam.

Minden helyzetben megtalálták a módját
annak, hogy magukról beszéljenek,

és megalkották a "mi" gondolatot.

A világ újratervezésére az az én ötletem,

hogy lássuk azt, hogy mindannyian

nagyobb lehetőség-teremtők vagyunk
másokkal és másokért.

Nincs nekünk annál nagyobb lehetőség

vagy cselekvésre buzdítás most,

mint hogy lehetőség-teremtőkké váljunk,

akik gyakrabban használják
együtt a tehetségüket

egy nagyobb és jobb célért,

és olyan dolgokat valósítanak meg,
amiket nem tudtunk volna egyedül.

Erről szeretnék beszélni önöknek,

mert az adásnál is fontosabb,

az adásnál is fontosabb

a képességünk, hogy valami
okosabbat csináljunk

együtt a nagyobb jóért,

ami mindegyikünket felemel

és nagyobbá tesz.

Ezért vagyok most itt.

De még valamit szeretnék kiemelni:

Önök közül mindenki

jobb mindenki másnál valamiben.

Ez ellentmond annak a közhiedelemnek,

miszerint ha te vagy a legokosabb
ember a teremben,

akkor rossz teremben vagy.

(Nevetés)

Engedjék meg, hogy meséljek

a hollywoodi partiról, ahova
évekkel ezelőtt mentem,

és találkoztam ezzel a
feltörekvő színésznővel,

akivel hamar elkezdtünk
beszélgetni valamiről,

amiért mindketten lelkesedtünk:
köztéri művészetről.

Az ő meggyőződése szerint

Los Angeles minden új épületében

jelen kéne legyen a köztéri művészet.

Ezt rendeletbe akarta foglaltatni,

és szenvedélyesen elkezdett -

ki van itt Chicagóból? -

szenvedélyesen elkezdett beszélni

ezekről a bab formájú
visszatükröző szobrokról

a Millennium Parkban,

hogy az emberek odasétálnának,

mosolyognának a visszatükröződésében,

pózolnának, mutogatnák,

selfie-ket csinálnának vele,

és nevetnének.

Ahogy erről beszélt,
eszembe jutott egy ötlet.

Azt mondtam: "Ismerek valakit,
akivel találkoznod kell.

San Quentin börtönéből szabadul
néhány héten belül" -

(Nevetés) -

"és hozzád hasonlóan
szenvedélyesen vallja,

hogy a művészetnek elő kell mozdítania
az emberi kapcsolatokat.

Öt évig elvonultan élt.

Azért találkoztam vele, mert
beszédet tartottam San Quentinben,

és ő világosan beszél

és kellemes a szemnek, mert izmos.

Volt egy edzésprogramja,
amit minden nap csinált.

(Nevetés)

Azt hiszem, ennél a pontnál felfigyelt.

Azt mondtam: "Váratlan szövetséges lenne."

És nem csak ő. Ott van James,

aki építész és egyetemi tanár,
és imádja a területkészítést,

és az a területkészítés, tudják,

vannak azok a kis mini plázák
és azok a városi sétányok,

amik illusztrációkkal tarkítottak,

ahol az emberek rajzolnak,
odajönnek és néha beszélgetnek.

Azt gondolom, jó szövetségesek lehetnek.

Valóban azok voltak.

Találkoztak és felkészültek.

Beszéltek a Los Angeles-i
Városi Tanács előtt.

A tanács tagjai nem csak
elfogadták a rendeletet,

a tanács fele lejött, és kérték,
hogy fényképet csinálhassanak velük.

Megdöbbentőek voltak,
lenyűgözőek és hitelesek.

Ez nem megvásárolható.

Arra kérem önöket, hogy fontolják meg,

milyen lehetőség-teremtőkké
tudunk mi válni,

mert több a gazdagságnál

vagy a jól csengő címeknél,

vagy a kapcsolati hálónál
a képességünk, hogy összekapcsoljuk

jobbik oldalunkat és kihozzuk
belőle a legjobbat.

Nem mondom, hogy ez könnyű,

és biztosan önök közül sokan
rossz irányba indultak el,

hogy kivel kerülnének kapcsolatba,

de azt szeretném javasolni,

hogy ez egy lehetőség.

Elkezdtem gondolkodni róla,

amikor még riporter voltam
a Wall Street Journal-nél,

és Európában trendekről
kellett tudósítanom,

trendeket, amik felülmúlták az üzletet,

vagy politikát vagy életmódot.

Szóval kapcsolatokat kellett gyűjtenem

a magamétól teljesen eltérő világokban,

mert máshogy nem tudtam
felfedezni a trendeket.

És harmadszor, meg kellett
írnom a történetet úgy,

mintha az olvasó bőrébe bújnék,

hogy láthassák, hogy ezek a trendek
hogyan befolyásolják az ő életüket.

Ezt csinálják a lehetőség-teremtők.

És itt van egy különös dolog:

egyre több amerikaival ellentétben,

akik olyan emberekkel dolgoznak,
élnek és játszanak,

akik pont olyanok, mint ők,

mert akkor merevvé és
szélsőségessé válunk,

de a lehetőség-teremtők
aktívan keresik a helyzeteket

tőlük különböző emberekkel.

Kapcsolatokat építenek,

és mivel ezt teszik,

megbízható kapcsolataik vannak,

ahol ki tudják alakítani
a megfelelő csapatot

toborozni őket, hogy egy-egy problémát
jobban és gyorsabban megoldjanak

és megragadjanak több lehetőséget.

Nem sértődnek meg a különbségeken,

hanem elkápráztatják őket,

és ez egy hatalmas szemléletváltás,

amikor egyszer megérzed,
sokkal többször akarod érezni.

A világ értünk kiált, hogy legyen
egy kollektív gondolkodásmódunk,

és ebben hiszek.

Ez különösen fontos most.

Miért fontos éppen most?

Mert olyan dolgok hozhatók létre,
mint a drónok,

drogok és adatgyűjtés,

és több emberrel hozhatók létre,

és olcsóbban, jótékony célokért,

és akkor, ahogy minden nap
hallhatjuk a hírekben,

ezek használhatók veszélyes célokra is.

Értünk kiált, mindannyiunkért,

egy magasztosabb célért.

De itt van a hab a tortán:

Ez nem csak az első lehetőség,

amit valaki mással csinálsz,

hanem ami valószínűleg a legnagyobb,

mint intézmény és mint egyén.

Miután megvolt ez a lehetőséged,

és megbíztok egymásban.

Ezek a váratlan dolgok,

amikből később létrehozhatsz

olyan dolgokat, amik megjósolhatatlanok.

Például, Marty a férje
a színésznőnek, akit említettem,

és nézte őket gyakorlás közben,

elkezdett beszélgetni Wally-val,

a büntetett előéletű barátommal,

a kialakított edzéséről.

És ő arra gondolt,

van néhány teniszpályám.

Ez a pasi tudná tanítani.

Sok ott dolgozó ember tagja a pályáimnak.

Gyakran utaznak.

Tudnának gyakorolni a hotelszobájukban

minden felszerelés nélkül.

Így vették fel Wally-t.

Sőt évekkel később

még mindig teniszt tanított.

Évekkel később pedig

tanította a teniszoktatókat.

Azt javaslom, hogy amikor
hasonló érdeklődési körű

emberekkel találkozunk,

akkor hozzászokunk, hogy váratlan

dolgok fognak történni a jövőben,

és azt hiszem, ez az, amit keresünk.

Nyitottak vagyunk ezekre a lehetőségekre,

és ebben a szobában a
technológia kulcsszereplői vannak,

a kulcsszereplők, akik
egyedülállóan képesek ezt tenni,

hogy rendszereket és projekteket
vigyenek véghez közösen.

Erre kérem én önöket.

Emlékezzenek a lehetőség-teremtők
három jellemzőjére.

A lehetőség-teremtők folyamatosan
élesítik a legnagyobb erősségeiket,

és mintakeresőkké válnak.

A magukétól különböző világokba
kapcsolódnak be,

ezért megbíznak bennük,
és látják azokat a mintákat,

kommunikálnak, hogy
kapcsolatot teremtsenek

a közös érdeklődési pontok körük.

Szóval amit önöktől kérek,

hogy a világ éhes.

Igazán hiszek abban saját
tapasztalataim alapján,

hogy a világ éhes arra,

hogy lehetőség-teremtőkként összefogjunk,

és felülmúljuk azokat a magatartásokat,

ahogy önök közül már sokan teszik -

első kézből tudom -

és újragondoljuk a világot,

ahol a tehetségünket a
legjobban használjuk együtt

gyakrabban, hogy nagyobb
dolgokat valósítsunk meg együtt,

mint amikre egyedül képesek lennénk.

Csak emlékezzenek arra,

ahogy Dave Liniger egyszer mondta,

"Nem lehetsz sikeres,

ha a piknikre csak egy villával jössz."

(Nevetés)

Nagyon szépen köszönöm.

Köszönöm. (Taps)