Hogyan hoztuk napvilágra a szpinoszauruszt?

Egy 15 méter hosszú ragadozó vadászott áldozataira a folyókban 97 millió évvel ezelőtt, a szpinoszaurusz, „az ősi sárkány”. Nizar Ibrahim őslénykutató és csapata a marokkói Szahara sziklái között új kövületekre bukkant, amelyek segítségével többet tudhatunk meg az első úszó dinoszauruszról — ami lehet, hogy a létező legnagyobb ragadozó dinoszaurusz volt.

Ezek az ősi sárkányok lenyűgöző élőlények.

Különösek,

gyönyörűek,

és nagyon keveset tudunk róluk.

Ezek jutottak eszembe,

amikor az első dinoszauruszos
könyvem oldalait lapozgattam.

Öt éves lehettem akkor,

és elhatároztam,

hogy paleontológus,
azaz őslénykutató leszek.

A paleontológia segítségével
összekapcsolhattam az állatok szeretetét

a világ eldugott szegleteibe való
utazás vágyával.

És most, néhány évvel később,
számos expedíciót vezettem

bolygónk leginkább eldugott szegletébe,
a Szaharába.

Azért dolgoztam a Szaharában,
mivel egy kiküldetésben voltam,

hogy egy fura, óriási ragadozó
őshüllő új példányaira bukkanjak.

Ez a szpinoszaurusz.

Az állat néhány csontját

Egyiptom sivatagjaiban találták,

és egy német paleontológus
írta le a hüllőket egy évszázada.

Sajnos ezek a szpinoszaurusz-csontok
megsemmisültek a második világháborúban.

Így csak néhány rajz és feljegyzés
maradt számunkra.

Ezen rajzokból tudjuk,

hogy az állat, amely kb. 100 millió éve élt,

hatalmas volt,

kirívó tarajjal a hátán,
amely egy tekintélyes vitorlát formált,

és a krokodiléra hasonlító
hosszúkás, karcsú állkapcsában

kúp alakú fogak sorakoztak,

amelyeket feltehetőleg fürge zsákmány,
például halak elejtésére használhatott.

De ennél többet nem tudtunk meg róla

a rákövetkező 100 évben sem.

A terepmunkám Marokkó és Algéria határán,

egy Kem Kem nevű helyen végeztem.

Nem a legkedvezőbb hely a munkára.

Homokviharok, kígyók és skorpiók
állják az ember útját,

és rendkívül nehéz
érdekes kövületeket találni.

Azonban a kemény munkánk kifizetődött.

Számos lenyűgöző leletre bukkantunk.

Itt látható a legnagyobb csont,

amelyet a Szahara ezen részén
valaha találtak.

Megtaláltuk hatalmas ragadozó dinók,

közepes méretű ragadozó dinók,

és hét- vagy nyolcféle krokodilszerű
húsevő dinó maradványait.

Ezek a leletek egy folyórendszerből
kerültek elő.

A folyórendszer adott otthont
egy óriási, autóméretű maradványhalnak,

egy termetes fűrészhalnak,

és az eget pteroszauruszok,

repülő hüllők tarkították.

Elég veszélyes hely volt hajdanán,

nem ide utaznának, ha lenne időgépük.

Tehát számos olyan állat
lenyűgöző kövületeit találtuk meg,

amelyek egy időben éltek a szpinoszaurusszal

azonban a szpinoszaurusz
remeknek bizonyult a bújócskában.

Csak darabkákat találtunk

és abban reménykedtem, hogy
egy részleges csontvázra bukkanunk.

Végül nemrég

sikerült felkutatnunk egy lelőhelyet,

ahol egy helyi kövületvadász számos
szpinoszaurusz-csontot talált.

Visszatértünk a helyre,
és több csontot gyűjtöttünk.

Tehát 100 év után végre ennek
a fura lénynek hozzájutottunk

egy újabb részleges csontvázához.

És sikerült rekonstruálnunk is.

Mára tudjuk, hogy a szpinoszaurusz feje

krokodilszerű volt,

s rendkívül eltérő más
ragadozó őshüllőkétől,

rendkívül eltérő a T. rexétől.

Azonban az igazán érdekes dolgok
a csontváz más részeiből derültek ki.

Gerinc, hosszú tarajjal,

amely egy nagy vitorlát formált.

Megvoltak a lábcsontjai, koponyacsontjai,

széles, uszonyszerű talpai

— ez is szokatlan,
egyik őshüllőnek sincs ilyen talpa —,

úgy gondoljuk,
hogy puha üledéken járhatott,

vagy evezésre használta a vízben.

Szemügyre vettük a szpinoszaurusz-csont
finom mikrostruktúráját,

a csontok belső szerkezetét,

és kiderült, hogy nagyon
tömörek és sűrűk.

Ismételten, ilyet olyan állatoknál látunk,
amelyek sok időt töltenek a vízben,

ez elősegíti a felhajtóerő irányítását.

CT-nek vetettük alá az összes csontot,
és egy digitális csontvázat építettünk.

Amikor a digitális csontvázra néztünk,

rájöttünk, hogy egyedülálló
dinoszaurusszal van dolgunk.

Nagyobb, mint a T. rex,

és igen, a fejéről lerí, hogy „halevő”,

valamint az egész csontvázról,
hogy „vízszerető” —

tömör csontok, uszonyszerű talp
és kisebb méretű hátsó végtagok,

ezek olyan állatokra jellemzők,

amelyek jelentős időt töltenek vízben.

Tehát felépítettük a szpinoszauruszt —

izomzattal és bőrrel láttuk el —,

és rájöttünk, hogy folyami szörnnyel
van dolgunk,

a T. rexnél nagyobb ragadozóval,

az ősi folyók óriásainak urával,

amely az ez előtt bemutatott
vízi lényekkel táplálkozott.

Ettől ilyen lenyűgöző ez a felfedezés.

Egy egyedülálló dinoszaurusz.

Egyesek mondták, hogy "ilyen fölfedezés
csak egyszer adódik az életben.

Nem sok fölfedezhető dolog
maradt a világban.”

Azt hiszem, hogy ennél távolabb
nem állhat semmi az igazságtól.

A Szahara még mindig
bővelkedik kincsekben,

és amikor valaki azt mondja,
hogy már nincs semmi felfedeznivaló,

akkor a híres dinoszaurusz-vadászt,
Roy Chapman Andrews-t szoktam idézni:

„A kaland mindig csak
kéznyújtásnyira van tőlünk —

csak ki kell nyújtanunk
a világ felé a kezünket.”

Ez igaz volt évtizedekkel ezelőtt,

amikor Roy Chapman Andrews ezt írta.

Sőt, a mai napig igaz.

Köszönöm.

(Taps)