Ezek az ősi sárkányok lenyűgöző élőlények. Különösek, gyönyörűek, és nagyon keveset tudunk róluk. Ezek jutottak eszembe, amikor az első dinoszauruszos könyvem oldalait lapozgattam. Öt éves lehettem akkor, és elhatároztam, hogy paleontológus, azaz őslénykutató leszek. A paleontológia segítségével összekapcsolhattam az állatok szeretetét a világ eldugott szegleteibe való utazás vágyával. És most, néhány évvel később, számos expedíciót vezettem bolygónk leginkább eldugott szegletébe, a Szaharába. Azért dolgoztam a Szaharában, mivel egy kiküldetésben voltam, hogy egy fura, óriási ragadozó őshüllő új példányaira bukkanjak. Ez a szpinoszaurusz. Az állat néhány csontját Egyiptom sivatagjaiban találták, és egy német paleontológus írta le a hüllőket egy évszázada. Sajnos ezek a szpinoszaurusz-csontok megsemmisültek a második világháborúban. Így csak néhány rajz és feljegyzés maradt számunkra. Ezen rajzokból tudjuk, hogy az állat, amely kb. 100 millió éve élt, hatalmas volt, kirívó tarajjal a hátán, amely egy tekintélyes vitorlát formált, és a krokodiléra hasonlító hosszúkás, karcsú állkapcsában kúp alakú fogak sorakoztak, amelyeket feltehetőleg fürge zsákmány, például halak elejtésére használhatott. De ennél többet nem tudtunk meg róla a rákövetkező 100 évben sem. A terepmunkám Marokkó és Algéria határán, egy Kem Kem nevű helyen végeztem. Nem a legkedvezőbb hely a munkára. Homokviharok, kígyók és skorpiók állják az ember útját, és rendkívül nehéz érdekes kövületeket találni. Azonban a kemény munkánk kifizetődött. Számos lenyűgöző leletre bukkantunk. Itt látható a legnagyobb csont, amelyet a Szahara ezen részén valaha találtak. Megtaláltuk hatalmas ragadozó dinók, közepes méretű ragadozó dinók, és hét- vagy nyolcféle krokodilszerű húsevő dinó maradványait. Ezek a leletek egy folyórendszerből kerültek elő. A folyórendszer adott otthont egy óriási, autóméretű maradványhalnak, egy termetes fűrészhalnak, és az eget pteroszauruszok, repülő hüllők tarkították. Elég veszélyes hely volt hajdanán, nem ide utaznának, ha lenne időgépük. Tehát számos olyan állat lenyűgöző kövületeit találtuk meg, amelyek egy időben éltek a szpinoszaurusszal azonban a szpinoszaurusz remeknek bizonyult a bújócskában. Csak darabkákat találtunk és abban reménykedtem, hogy egy részleges csontvázra bukkanunk. Végül nemrég sikerült felkutatnunk egy lelőhelyet, ahol egy helyi kövületvadász számos szpinoszaurusz-csontot talált. Visszatértünk a helyre, és több csontot gyűjtöttünk. Tehát 100 év után végre ennek a fura lénynek hozzájutottunk egy újabb részleges csontvázához. És sikerült rekonstruálnunk is. Mára tudjuk, hogy a szpinoszaurusz feje krokodilszerű volt, s rendkívül eltérő más ragadozó őshüllőkétől, rendkívül eltérő a T. rexétől. Azonban az igazán érdekes dolgok a csontváz más részeiből derültek ki. Gerinc, hosszú tarajjal, amely egy nagy vitorlát formált. Megvoltak a lábcsontjai, koponyacsontjai, széles, uszonyszerű talpai — ez is szokatlan, egyik őshüllőnek sincs ilyen talpa —, úgy gondoljuk, hogy puha üledéken járhatott, vagy evezésre használta a vízben. Szemügyre vettük a szpinoszaurusz-csont finom mikrostruktúráját, a csontok belső szerkezetét, és kiderült, hogy nagyon tömörek és sűrűk. Ismételten, ilyet olyan állatoknál látunk, amelyek sok időt töltenek a vízben, ez elősegíti a felhajtóerő irányítását. CT-nek vetettük alá az összes csontot, és egy digitális csontvázat építettünk. Amikor a digitális csontvázra néztünk, rájöttünk, hogy egyedülálló dinoszaurusszal van dolgunk. Nagyobb, mint a T. rex, és igen, a fejéről lerí, hogy „halevő”, valamint az egész csontvázról, hogy „vízszerető” — tömör csontok, uszonyszerű talp és kisebb méretű hátsó végtagok, ezek olyan állatokra jellemzők, amelyek jelentős időt töltenek vízben. Tehát felépítettük a szpinoszauruszt — izomzattal és bőrrel láttuk el —, és rájöttünk, hogy folyami szörnnyel van dolgunk, a T. rexnél nagyobb ragadozóval, az ősi folyók óriásainak urával, amely az ez előtt bemutatott vízi lényekkel táplálkozott. Ettől ilyen lenyűgöző ez a felfedezés. Egy egyedülálló dinoszaurusz. Egyesek mondták, hogy "ilyen fölfedezés csak egyszer adódik az életben. Nem sok fölfedezhető dolog maradt a világban.” Azt hiszem, hogy ennél távolabb nem állhat semmi az igazságtól. A Szahara még mindig bővelkedik kincsekben, és amikor valaki azt mondja, hogy már nincs semmi felfedeznivaló, akkor a híres dinoszaurusz-vadászt, Roy Chapman Andrews-t szoktam idézni: „A kaland mindig csak kéznyújtásnyira van tőlünk — csak ki kell nyújtanunk a világ felé a kezünket.” Ez igaz volt évtizedekkel ezelőtt, amikor Roy Chapman Andrews ezt írta. Sőt, a mai napig igaz. Köszönöm. (Taps)