Egy rossz feminista vallomásai

Amikor Roxane Gay író "rossz feministának" nevezte magát, viccelt, vagyis elismerte, hogy nem tud eleget tenni a feminista mozgalom tökéletességre irányuló igényére. Azt is belátta, hogy a vicc üresen cseng. Mély és provokatív előadásában a feminizmus összes ízének a befogadására hívja fel a közönséget, a kis választások fontosságát emeli ki, amelyek sokaságukban vezetnek majd talán tényleges változáshoz.

Sem nőként, sem feministaként

nem vagyok tökéletes.

Szenvedélyesen hiszek
a nemek egyenlőségében,

de, ha, elfogadnám
a "feminista" címkét,

az nem lenne igazságos.

Mert nem egy jó feminista vagyok.

Ó, szóval, rossz feminista vagyok.

Írtam egy esszét, és aztán

megírtam a "Rossz Feminista"
című könyvem.

Úgy kezdtek hívni -- a "rossz feminista".

(Nevetés)

És az, ami saját kis viccemként,

és szándékos provokációnak indult,

életre kelt.

Ha visszatekintek,

fiatal koromban,

többnyire kamaszként és huszonévesen,

furcsán képzeltem el a feministákat:

szőrös, dühös,
férfi- és szexgyűlölőként,

valami rossz dologként.

(Nevetés)

Manapság,
ha a nők helyzetét nézem,

főleg a haragot érzem
a legésszerűbbnek.

De fiatal lánykoromban,

az emberek hangszíne akasztott meg,

amikor feminizmusomat sugallták.

A feminista címke vádként hangzott,

egy csúnya szitokszó volt.

Szabálytalanul játszó nő
voltam a szemükben

túl nagy elvárásokkal,

aki túl sokat gondol magáról,

és egyenlőnek hiszi magát a férfiakkal.

Nem akartam egy
lázadó nő lenni addig,

amíg rá nem jöttem --
nagyon is az vagyok,

és nem képzelhetem el magam másként.

Ahogy korosodtam, kezdtem elfogadni,

hogy én igenis
egy büszke feminista vagyok.

Bizonyos igazságok evidensek számomra:

a nők és a férfiak egyenlőek,

egyenlő munkáért
egyenlő bér jár a nőknek,

Joguk van ott élni, ahol akarnak,

erőszaktól és zaklatástól szabadon,

joguk van az elérhető és olcsó,

fogamzásgátláshoz.

A testükkel való önrendelkezéshez,

a jog és a hit tanától szabadon.

Jogunk van a tisztelethez.

És van még más is.

Amikor a nők szükségleteiről beszélünk,

másféle identitásunkra is gondolnunk kell.

Nem csak nők vagyunk.

Különbözik a testünk,

nőiességünk, hitünk, szexualitásunk,

hovatartozásunk, képességeink,
és még sok minden.

Nézzük meg a különbségeket,

és azok ránk kifejtetett hatását,

minthogy a közös vonásainkat is.

Enélkül semmit sem ér a feminizmusunk.

Számomra ezek evidenciák, de tisztázzuk:

csupa zavar vagyok,

tele vagyok ellentmondással.

Sokféleképpen vagyok
nem elég jó feminista.

Be kell valljam,

a kocsiban nagyon durva
rap-et hallgatok

(Nevetés)

Akkor is ha a szöveg a nőket,
semmibe veszi

és mélységesen bántó.

A Ying Yang Twins "Salt Shaker"-t pl.

Csodálatosnak tartom.

(Nevetés)

"Dolgozd meg a vizes pólóddal.

Addig rázod szuka, háj,
míg a tőgyed nem fáj!"

(Nevetés)

Csak gondolj bele.

(Nevetés)

Költészet, ugye?

A saját ízlésem készít ki teljesen.

(Nevetés)

Erősen hiszek abban, hogy van
férfimunka,

mindaz, amit nem szeretek csinálni.

(Nevetés)

Minden házimunka,
továbbá: a szemétkihordás

rovarirtás, fűnyírás
jármű-karbantartás.

Egyikben sem szeretnék részt venni.

(Nevetés)

Kedvenc színem a rózsaszín.

Élvezem a divatlapokat
és a szép dolgokat.

Nézem a romantikus komédiákat,

hiszek a tündérmesékben.

Néhány kihágásom
ennél is botrányosabb.

Ha egy nő a férje nevét veszi fel,

ez az ő választása.

Ha egy nő a gyerekeinek szenteli életét,

ezt is elfogadom.

Nem az a baj, hogy döntése
kiszolgáltatja.

Hanem az, hogy társadalmunk
a döntését a nő

ellen fordítja és anyagilag aláveti.

Foglalkozzunk a kérdéssel.

(Taps)

Elutasítom a feminizmus főcsapását,

ami történetileg torzított a színes bőrű,

munkás, leszbikus, stb. nők
szükségletein,

a fehér, hetero,
középosztályúak érdekében

Ha ez mind jó feminizmus,
én rossz vagyok.

(Nevetés)

Ehhez még hozzátartozik,

hogy feministaként
nyomás nehezedik rám.

A látható feministákat felmagasztaljuk.

Elvárjuk tőlük a tökéletességet.

És amikor csalódunk,

vígan rántjuk le őket a sárba.

Ahogy említettem zavaros az életem,

mielőtt felmagasztalnak

mérlegeljenek a hibáimmal együtt.

(Nevetés)

Túl sok nő,

főleg úttörő és vezető egyéniség,

tart a feminista címkétől.

Nem vállalják fel azt, hogy feministák.

Félnek a címke mögött
lévő jelentésektől,

mert félnek a túlzott elvárásoktól.

Vegyük pl. Beyoncét, az Istennőt.

(Nevetés)

Látható feministaként
tűnt fel nem túl rég.

A 2014 MTV VMA-n

3 m magas "feminista" felirattal
adott elő.

Bámulatos volt, ahogy ez a popsztár

megtestesíti a feminizmust

és közvetíti a fiatalok felé,

hogy feministának lenni érték.

A kritikusok aztán vég nélkül
azon vitáztak,

feminista-e valójában Beyoncé
vagy sem.

Méricskélték feminizmusát ahelyett,

hogy felnőtt és kiteljesedett nőként
látták volna.

(Nevetés)

(Taps)

Tökéletességet követelünk
a feministáktól,

mert még olyan sok küzdelem vár ránk,

olyan sokat akarunk,

olyan sok hiánnyal küzdünk,

hogy messze túllépünk
az építő kritikán

és boncolgatjuk az adott
nő feminizmusát.

Addig, amíg nem marad belőle semmi.

Nincs erre szükség.

A rossz feminizmus a kiindulópontunk.

És mi jön azután?

A tökéletlenségünk elfogadása

és a nagyobb felelősség vállalása.

Ha nőket degradáló zenét hallgatok,

egy igényt kreálok, amit a szerzők

boldogan és készségesen elégítenek ki.

A szerzők akkor változtatnak

majd a nőkről való beszédmódjukon,

amikor a bevételeik esése
megsürgeti azt.

Persze, ez nehéz.

Mitől olyan fülbemászó egy ilyen dal?

(Nevetés)

Ami megnehezíti a helyes döntést,

és annyira megkönnyíti az önigazolást.

De --

a rossz választások megindoklása

eltéríti a nőket az egyenlőség elérésétől,

az egyenlőségtől, amit megérdemlünk,

és ezt be kell lássam.

A három- és négyéves unokahúgomra
gondolok.

Csodálatos, makacs, ragyogó lányok.

Tele vannak bátorsággal.

Értékesnek kell lássa őket a világ,

ahol fel fognak nőni.

Rájuk gondolok,

és hirtelen jobb választásra
leszek képes.

Mindnyájan képesek vagyunk erre.

Válthatunk csatornát,
amikor a TV műsorban

sportként kezelik a a szexuális erőszakot,

a Trónok Háborújában pl.

Válthatunk rádió adót,

amikor a dalszöveg
semmibe veszi a nőket.

Olyan filmre is válthatunk jegyet,

amely nem csak díszítő tárgyként

kezeli a nőket.

Felhagyhatunk azon
sportok támogatásával,

ahol az atléták boxzsákként
kezelik egymást.

(Taps)

Más módon, főleg a
fehér, hetero férfiak

mondhatják "Nem publikálok
a folyóiratodban

nem veszek részt a projektedben,

míg nincs benne
megfelelő számú nő is,

résztvevő és döntéshozó pozícióban.

Nem dolgozom veled,
amíg a kiadványod,

vagy szervezeted szűk csoportot szolgál."

Azok közülünk, akik alulreprezentáltak

és meghívást kapnak
hasonló projektekbe,

visszautasíthatják a meghívást.
Addig,

míg mások is átjutnak
az üvegplafonon,

és jelentőségre nem tesznek szert.

Ilyen erőfeszítések nélkül,

e normák nélkül,

a teljesítményünk nem jelent sokat.

Ha elég bátrak vagyunk ezt meglépni,

van remény arra, hogy elérjük

a szerkesztőket,
film- és zeneproducereket,

vezérigazgatókat, jogalkotókat --

azt, aki nagyobb és bátrabb
választásra képes,

aki maradandó és jelentős
változást hoz.

Bátran lehetünk jó, rossz vagy "köztes",

feministák.

A "Rossz Feminista" könyvem
utolsó sora -

"A semminél a rossz
feminizmus is jobb."

Ez több oknál fogva is igaz.

Elsősorban azért mondom ezt,
mert egyszer

valaki elrabolta a hangom,

és a feminizmus révén
kaptam azt vissza.

Egy incidensről van szó.

Annak nevezem,
vagyis viselem a súlyát.

Néhány fiú megtört engem,

fiatal voltam és nem tudtam,

mit követhetnek el a fiúk egy lánnyal.

Úgy bántak velem, mint egy senkivel.

Elhittem, hogy egy senki vagyok.

Elrabolták a hangom, és aztán

nem mertem elhinni,

hogy a szavam számít.

De --

írtam.

És visszaírtam magam az életbe.

Az írás segített hozzá az erősebb énemhez.

Olvastam azoktól a nőktől,

akik megérthették azt, ami velem történt,

és a hozzám hasonlóktól is,

és megértettem, milyen
színesbőrűként élni.

Azt olvastam ki, hogy
igenis vagyok valaki.

Megtanultam úgy írni, mint ők,

aztán megtaláltam a hangom
az írásban.

Visszakaptam a hangom,

hinni kezdtem hangom
határtalan hatalmába.

Az írás és a feminizmus

ébresztett rá - a kis bátor tettemet

a nők észrevehetik és felismerhetik azt,

hogy egyikünk sem jelentéktelen.
Bármit is

akar ránk erőltetni a világ.

Egyrészt, képes vagyok bármilyen
teljesítményre.

Másrészt, alázattal

fogadom el, hogy csak egy nő vagyok.

Rossz feminista vagyok,

jó ember vagyok,

javítani akarok a gondolkodásom-,

szavaim- és tetteimen anélkül,

hogy minden emberit magamban
elutasítsak.

Remélem, erre mindenki képes.

Remélem, egy kis bátorságra
mindenki képes.

Akkor, amikor a legnagyobb szükség
van rá.

(Taps)