Hogyan vezet az unalom a legjobb ötleteinkhez

Veled is megesett már, hogy a legkreatívabb ötleteid mosás, mosogatás vagy épp semmittevés közben törtek rád? Ez azért van, mert amikor a tested robotpilótára kapcsol, az agyad új idegi kapcsolatok kiépítésén szorgoskodik, melyek ötleteket kapcsolnak össze és problémákat oldanak meg. Tanuld meg szeretni az unatkozást, amint Manoush Zomorodi elmagyarázza a kapcsolatot a kikapcsolódás és a kreativitás között.

A fiam és az iPhone három hét
különbséggel születtek

2007 júniusában.

Miközben az azonnali
felhasználók sorban álltak

arra várva, hogy kézbe vegyék
ezt az elképesztő szerkezetet,

otthon ragadtam, teljesen
leterhelve valami mással,

ami folyamatosan üzeneteket küldött:

(Nevetés)

egy elesett, hasfájós csecsemővel,

aki csak egy mozgó babakocsiban
és teljes csöndben aludt.

Napi 16-24 km-t gyalogoltam,

és visszaszereztem szülés előtti súlyomat.

Ez volt a dolog jó oldala.

De emberek, halálra untam magam!

Az szülés előtt újságíró voltam,

aki rohant tudósítani,
mikor a Concorde lezuhant.

Az elsők között voltam Belgrádban,

amikor kitört a szerb forradalom.

Most kimerült voltam.

A sétákat hetekig folytattam.

Egészen három hónapos korig,
amikor valami megváltozott.

Ahogy mentem a járdán,

az elmém is elindult.

Képzelődni kezdtem, mit tennék,
ha végre ismét aludnék.

Szóval a hasfájás elmúlt,

és végre kaptam egy iPhone-t.

A sétákkal töltött órák alatt
megvalósítottam az ábrándjaim.

Megalkottam álmaim
rádióműsor-vezető állását.

Nem volt több háborús zónába rohangálás,

de az okostelefonomnak köszönhetően

anya és újságíró lehettem.

Egyszerre lehettem
a játszótéren és Twitteren.

Nos, igen, miközben ezen gondolkodtam,

mikor a technológia átvette a hatalmat,

ekkor ütköztem falba.

Képzeljétek el:

éppen műsort vezettek,
és bizonyítanotok kell,

hogy megéri befektetni
egy drága közrádióba

csak miattatok.

Az volt a célom,
hogy megtízszerezzem a hallgatottságot.

Egy napon leültem ötletelni,

ahogy ti is,

és eredménytelenül végeztem.

Más volt, mint egy írói válság.

Nem olyan mintha valaminek
felszínre kellett volna törnie.

Nem volt ott egyáltalán semmi.

Ezért visszagondoltam:

Mikor támadt utoljára jó ötletem?

Igen, amikor azt a szánalmas
babakocsit tologattam.

Most minden szabad percemet
mobilozással töltöttem.

Megnéztem a híreket,
míg a lattémra vártam.

Aktualizáltam a naptáramat,
amíg a kanapén ültem.

SMS-ezés esélyt adott
minden szabad percben,

hogy megmutassam a kollégáimnak
és a drága férjemnek,

hogy milyen felelősségteljes ember vagyok,

vagy legalábbis egy esélyt arra,

hogy egy újabb tökéletes mellékletet
töltsek fel Pinterest-re.

Felismertem, hogy sosem unatkoztam.

Egyébként. nem csak
az unalmas emberek unatkoznak?

Csodálkozni kezdtem:

Mi történik velünk, mikor unatkozunk?

Vagy még fontosabb:
Mi történik, ha sosem unatkozunk?

Mi történne, hogy teljesen eltűnne
ez az emberi állapot?

Ideggyógyászokkal és pszichológusokkal
kezdtem beszélgetni,

amit mondtak, egyszerűen lenyűgözött.

Kiderült, hogy mikor unatkozunk,

az agy egy alapállapotnak
nevezett hálózatot kapcsol be.

Testünk robotpilótára vált,
amíg a ruhát teregetjük,

vagy épp munkába megyünk.

de igazán agyunk ekkor a legelfoglaltabb.

Ő itt Dr. Sandi Mann, unatkozáskutató.

Dr. Sandi Mann: Amint ábrándozni kezdünk,

és engedjük, hogy elménk elkalandozzon,

egy kicsit a tudatosságunkon túl
kezdünk gondolkozni,

kissé tudat alatt,

amely új, más jellegű
kapcsolatokat engedélyez.

Tényleg király.

Manoush Zomordi: Teljesen király, ugye?

Ez az agyam egy fMRI-felvételen.

Megtudtam, hogy alapállapotban teljesen
eltérő gondolatokat kapcsolunk össze,

megoldjuk a nyűgös dolgainkat,

"önéletrajzi tervezés"-nek nevezett
tevékenységet végzünk.

Ez az mikor visszatekintünk életünkre,

feljegyezzük a nagy pillanatokat,
személyes narratívát fűzünk hozzájuk,

és célokat tűzünk ki,

kigondoljuk az elérésükhöz
szükséges lépéseket.

De mostanság, mialatt a kanapén pihenünk,
Google dokumentumokat töltünk fel

vagy e-mailekre válaszolunk.

Amit úgy nevezünk "mindennapi rutin",

de Dr. Daniel Levitin ideggyógyász szerint

a következőket csináljuk valójában.

Dr. Daniel Levitin: Minden alkalommal,

mikor valami másra fordítjuk a figyelmünk,

agyunk egy neurokémiai váltást
kell végrehajtson,

ezért az agy tápanyagot használ fel.

Ezért, amikor „multitasking”-gal
próbálkozunk,

egyszerre 4-5 fele irányuló
figyelemmel járó feladatot végzünk,

akkor valójában
nem egyszerre csináljuk őket,

mivel az agy nem így működik.

Helyette csak gyorsan
váltogatunk közöttük,

kimerítve idegi erőforrásainkat.

MZ: Váltás, váltás, váltás,
glükóz, glükóz, glükózfogyasztás.

DL: Pontosan, és korlátozott mennyiség
áll csak rendelkezésünkre.

MZ: Egy évtizeddel ezelőtt
munkahelyi figyelmünket

három percenként váltogattuk.

Mára ez 45 másodperc lett,

és ez így megy egész nap.

Egy átlagember napi 74-szer
nézi meg az e-mailjeit,

és a számítógépén naponta

566-szor vált feladatot.

Dr. Gloria Mark informatika-professzor

osztotta meg velem
ezeket az információkat.

Dr. Gloria Mark: Azt találtuk,
hogy mikor az emberek stresszesek,

akkor sokkal gyorsabban
váltogatják a figyelmüket.

Azt is felfedeztük, furcsamód,

hogy minél kevesebbet alszik valaki,

annál valószínűbb,
hogy megnézi a Facebook-ját.

A szokások ördögi körébe kerültünk.

MZ: Meg lehet szakítani
ezt az ördögi kört?

Mi történne, ha megszakítanánk?

Talán a hallgatóim segíthetnek kideríteni.

MI lenne, ha visszaszereznénk
az elvesztegetett időt?

Segítene beindítani a kreativitásunkat?

A projektet "Unalmas és briliáns"-nak
neveztük.

Körülbelül pár száz résztvevőre
számítottunk,

de ezrek jelentkeztek.

Az okaik között szerepelt,

hogy aggódtak a telefonjukkal
létrejött kapcsolatuk miatt,

mondjuk úgy "társfüggők" lettek.

Férfi: A kapcsolat egy gyermek
és a plüssmacija között,

vagy a gyermek és kispárnája között,

vagy egy gyermek,
aki az anyja ölelésére vágyik,

amikor egy idegen tartja kezében,

(Nevetés)

ilyen kapcsolat van köztem
és a telefonom között.

Nő1: A telefonomra
a hatalom eszközeként tekintek:

rendkívül hasznos, de veszélyes is,
ha nem megfelelően használom.

Nő2: Ha nem figyelek oda rendesen,

arra eszmélek, hogy egy órát
is elvesztegettem,

úgy hogy képben sem voltam mit csinálok.

MZ: Ok, de hogy mérjük a javulást,

adatok kellenek, nem?

Mert ma ezt csináljuk.

Összeálltunk néhány applikációval,

melyek mérik, mennyi időt használjuk
a telefonunkat naponta.

Ha belegondolsz elég ironikus,

megkértünk embereket,
hogy töltsenek le egy app-ot,

hogy kevesebb időt töltsenek
a telefonjukon lógva:

igen, de ott kell elérni
az embereket, ahol vannak.

(Nevetés)

A kihívás hete előtt,

átlagosan két órát mobiloztunk naponta,

60-szor vettük fel,

tudod, gyorsan megnézzük,
hogy kaptam-e új e-mailt?

Tina a Bard Collage hallgatója,

a következőket fedezte fel önmagán.

Tina: Eddig körülbelül

150-200 percet mobiloztam naponta,

és kb. 70-100 alkalommal vettem kézbe.

Eléggé zavaró,

mivel ez rengeteg idő,
amit tölthettem volna

sokkal produktívabb, kreatívabb,
magamra fordított dolgokkal,

mert amikor mobilozok,
nem csinálok semmi fontosat.

MZ: Mint Tina, mások is figyelni kezdték
saját viselkedésüket.

Felkészültek a kihívás hetére.

Azon a hétfőn,

e-mailben kapott utasításokra
ébredtek fel,

egy próbatételre.

Első nap:

"Tedd a zsebedbe."

Tedd le a telefont a kezedből.

Nézd meg, hogy ki tudod-e küszöbölni
a reflexet, hogy folyton megnézd,

csak egy napig.

Ha könnyűnek hangzik,

meg sem próbáltad.

Egyik hallgatóm Amanda Itzko.

Amanda Itzko: Nyughatatlan vagyok.

Kicsit örülten érzem magam,

észrevettem, hogy felveszem a telefonom,

amikor csak egyik szobából
a másikba megyek,

amikor beszállok a liftbe,

de még akkor is - és az zavar a legjobban,

hogy hangosan kimondjam -

amikor autóban vagyok.

MZ: Hűha!

Nos igen, de amit Amanda megtudott,

az a nyugtalanító érzés,
valójában nem az ő hibája.

A technológiát pontosan azért tervezték,
hogy kiváltsa belőlünk ezt a viselkedést.

(Nevetés)

Komolyan, nem?

Íme a korábbi Google designer,
Tristan Harris.

Tristan Harris: Ha Facebook, Netflix
vagy Snapchat vagyok,

mérnökök ezreivel rendelkezem,

akiknek az a dolga, hogy még több
figyelmet szerezzenek tőletek.

Nagyon jó vagyok ebben,

és nem akarom,
hogy bármikor is leálljatok.

Tudjátok, a Netflix vezérigazgatója
mondta nemrég,

"Legnagyobb versenytársaink
a Facebook, Youtube és az alvás."

Úgy értem, millió dologra
irányíthatnád a figyelmed,

de háború folyik a megszerzéséért.

MZ: Ismered azt az érzést:

"Transparent" egy remek része véget ér,

és máris kezdődik a következő,

és úgy vagy vele: ok, legyen,
és maradsz, megnézed.

Vagy a LinkedIn teljesítménymérő,
ami azt mutatja,

ilyen közel vagy a tökéletes profilhoz,

ezért hozzáadsz még
egy kis személyes információt.

Ahogy egy UX-tervező mondta nekem:

azok, akik a vevőiket
felhasználóknak hívják,,

a drogkereskedők és az informatikusok.

(Nevetés)

(Taps)

A felhasználók, mind tudjuk,
sok pénzt érnek.

Ő itt a Facebook volt termék menedzsere
és szerző egyben

Antonio García Martinez.

Antonio García Martinez: Azt mondják,
ha egy termék ingyenes,

akkor te magad vagy a termék,
a figyelmed a termék.

De mennyit ér a figyelmed?

Ezért minden alkalommal,
mikor megnyitsz egy oldalt,

nem csak a Facebookon, bármely appon,

azonnal árverést tartanak,
napi több milliárdszor,

pontosan azért,
hogy mennyit ér az az egy hirdetés.

MZ: Apropó, egy átlagos ember élete során

két évet tölt Facebookon.

Térjünk vissza a kihívás hetére.

Azonnal láttuk,
hogy egy kis kreativitás ütött be.

Íme a New York-i Lisa Alpert.

Lisa Alpert: Unatkoztam, azt hiszem.

Hirtelen felnéztem a lépcsőn,
ami az állomás tetejére vitt,

arra gondoltam,

hogy épp hogy lejöttem a lépcsőn,
de máris fel tudnék menni,

aztán lejönnék, így edzenék egy kicsit.

Így hát megtettem,

később kicsivel több időm volt,
így megtettem újra és újra,

és végül 10-szer megcsináltam.

Egy teljes kardió edzést végeztem.

Végül kissé fáradtan
szálltam fel a vonatra,

de, hűha, ez még sosem jutott eszembe.

Hogy lehet ez?

(Nevetés)

MZ: A kreativitás, ahogy megtanultam,
mindenkinek különböző dolgot jelent.

(Nevetés)

De mindenki a 3. napi kihívást
találta a legnehezebbnek.

Úgy neveztük: "Töröld le az alkalmazást"

Figyeld az alkalmazást - tudod melyiket;

amelyik mindig elkap, beszippant -

távolítsd el a telefonodról,

hacsak egy napra is.

Letöröltem a Two Dots nevű játékot,
és majdnem sírtam.

(Nevetés)

Igen, Two Dots játékosok
tudják miről beszélek.

De a gyötrődésemnek jó társasága volt.

Férfi 2: Itt Liam Los Angelesből,

letöröltem a Twitter-t, Facebook-ot,
Instagrammot, Tumblrt, Snapchatet és Vinet

a telefonomról

egy csapásra.

Elsőre kényelmetlen érzést tapasztaltam.

Furcsán hatott látni a zárt kijelzőt

új értesítések nélkül.

De jólesett magamnak eldönteni,

mikor lépjek be a közösségi oldalaimra,

és nem adom meg a telefonnak a hatalmat,
hogy eldöntse helyettem.

Köszönöm.

Nő 3: Twitter törlése nagyon szomorú volt,

úgy érzem talán, az utóbbi néhány évben,
amíg a Twitteren voltam,

függőség alakult ki bennem,

és ez a "Unalmas és briliáns" kihívás
segített ezt észrevennem.

Egy rövid, szörnyű megvonási
tünetekkel teli időszak után,

mely olyan volt mint egy
koffein-hiányos fejfájás,

most nagyszerűen érzem magam.

Csodásat vacsoráztam a családommal,

és remélem tovább folytatom,
ezen hatalmas eszközök használatát.

Nő 4: Nincs bűntudatom,

akkor volt, amikor a telefonomra
vesztegettem az időt.

Talán elkezdek kihívásokat
és emlékeztetőket adni magamnak

minden reggel.

MZ: Igen is, ez haladás volt.

Alig vártam, hogy lássam
mit mutatnak a számok

mire elérjük a hétvégét.

De amikor kijöttek az adatok,

kiderült, hogy a csökkenés mértéke

átlagosan,

csak 6 perc --

a napi 120 telefonon töltött percből,

114-lett

Yeah, Whoop-de-do.

Kissé letörten visszamentem a kutatókhoz,

akik csak nevettek rajtam,

és azt mondták,
hogy az emberek viselkedését

megváltoztatni ilyen rövid idő alatt

nevetségesen nagyra törő cél,

és amit elértél több,
mint amit lehetségesnek hittünk.

Mert a számoknál fontosabbak voltak
az emberek történetei.

Erőteljesnek érezték magukat.

A telefonjuk átalakult

munkafelügyelőből,

vissza eszközzé.

Végül megtudtam mit találnak
a fiatalok a legnyugtalanítóbbnak.

Néhányuk elmondta,

hogy pár érzelmet fel sem ismertek,

ami rájuk tört a kihívás hete alatt,

mivel ha jobban belegondolunk,

sosem ismerték az állandó
kapcsolat nélküli életet,

sosem unatkoztak.

Aminek lehetnek következményei.

USC kutatói tinédzsereket vizsgáltak,
akik fent vannak egy közösségi oldalon

mialatt beszélgetnek a barátaikkal,

vagy a házi feladatot írják,

és két év elteltével kevésbé voltak
kreatívak vagy ötletesek

a saját jövőjüket illetően,

vagy társadalmi problémák megoldásában,
mint pl. a szomszédban történő erőszak.

A következő generáció fontosabb,

hogy olyan nagy problémákra koncentráljon,

mint a klímaváltozás,
gazdasági egyenlőtlenség,

súlyos kulturális különbségek.

Nem csoda, hogy a vezérigazgatók
egy IBM kutatás alapján

a kreativitást tették meg
a vezetői képességek legfontosabbjának.

Ok, itt vannak a jó hírek:

Végül 20 000 ember csinálta meg
az "Unalmas és briliáns" hetet.

90%-uk csökkentette
a telefonon töltött idejét.

70%-uk több időd töltött gondolkodással.

Mondták, hogy jobban tudnak aludni.

Boldogabbnak érezték magukat.

Kedvenc visszajelzésem egy fickótól jött,
aki úgy érzete mintha,

egy szellemi hibernációból
ébredt volna fel.

Néhány személyes adat
és pár idegtanulmány

kicsit több offline
szabadidőt biztosított,

és egy kis unalom egyértelműséget hozott,

és segített célokat kitűzni.

Úgy értem, talán az állandó kapcsolódás

nem lesz menő pár év múlva.

De mialatt embereket,
főleg gyerekeket tanítunk,

hogyan tegyék jobbá életüket
a technikával,

az önszabályozás is legyen része

a digitális képzésnek.

Ezért legközelebb
mikor lecsekkolod a telefonod,

emlékezz, hogy ha nem döntöd el,
hogy használod a technológiát,

a platform fogja eldönteni helyetted.

És kérdezd meg magadtól:

Mit is keresek valójában?

Mert ha e-maileket olvasol,
legyen, csináld meg és kész.

De ha azért csinálod,
hogy eltereld a figyelmed

a mélyebb gondolatoktól,

tarts szünetet,

bámulj ki az ablakon,

és tudd, hogy semmittevés során hozod elő

a legtermelékenyebb
és legkreatívabb énedet.

Elsőre talán furcsa és kényelmetlen lesz,

de az unalom tényleg
zseniális ötletekhez vezet.

Köszönöm.

(Taps)