3 szabály a tanulás motiválásához

Egy életveszélyes állapot késztette Ramsey Musallam-ot 10 évnyi ál-tanítás után, hogy megértse az oktatók valódi szerepét: a kíváncsiság felkeltését. Egy vicces és személyes elbeszélésben Musallam 3 szabályt ad arra, hogyan indítsuk be a képzeletet, sarkalljunk tanulásra és csigázzuk fel a tanulókat arra, hogy érdekelje őket, hogyan is működik a világ.

Kémiát tanítok.

(Robbanás)

Jól van, jól van.

A kémia nem csak robbanásokból áll,

a kémia mindenhol ott van.

Volt már, hogy egy étteremben azon kapták magukat,

hogy elbambulva ezt csinálták újra és újra?

Látom néhányan bólogatnak.

Nemrég ezt mutattam a diákjaimnak,

és megkértem őket, hogy magyarázzák el miért történt.

Az ezt követő kérdések és beszélgetések

csodálatosak voltak.

Nézzék meg ezt a videót, amit a harmadik órámról

Maddie küldött nekem aznap este.

(Csörömpölés) (Nevetés)

Természetesen, Maddie kémia tanáraként

imádom, hogy hazament és folytatta a kísérletezést

ezzel a nevetséges demonstrációval kapcsolatban,

amit órán csináltunk.

De még inkább lenyűgözött Maddie kíváncsisága,

ami egy új szintre vitte őt.

Ha belenéznek a mérőpohárba,

egy gyertyát láthatnak.

Maddie a hőmérséklet segítségével ezt a jelenséget

teljesen új szintre vitte.

Tudják, a Maddie-éhez hasonló kérdések és kíváncsiság

mágnesként szolgálnak, ami a tanárainkhoz vonz minket,

meghaladva minden technológiát

vagy felkapott kifejezést az oktatásban.

De ha ezeket a technológiákat a diákok érdeklődése elé helyezzük,

megfoszthatjuk magunkat

a tanárok legnagyszerűbb eszközétől: a diákjaink kérdéseitől.

Például, egy unalmas lecke áthelyezése a tanteremből

egy mobil készülék képernyőjére

lehet, hogy oktatási időt spórol meg,

de ha ez a diákjaink tapasztalatának a fókusza,

akkor ez ugyanaz az elhidegült karattyolás,

csupán díszes ruhába öltöztetve.

De ezzel ellentétben, ha van merszünk

összezavarni és meghökkenteni a diákjainkat,

és igazi kérdéseket kiváltani,

akkor mi tanárok ezen kérdésekkel információhoz jutunk,

amit felhasználhatunk a vegyes oktatás erőteljes

és tájékozott módszereinek átszabására.

Szóval, félretéve a 21. századi értelmetlen szaknyelvi halandzsát,

az igazság az, hogy már 13 éve tanítok,

és egy életveszélyes helyzet kellett ahhoz,

hogy kizökkenjek 10 évnyi ál-tanításból,

és ennek segítségével rádöbbenjek, hogy a diákok kérdései

a csírái minden valódi tanulásnak,

nem pedig egy írott tanterv,

ami csak kóstolókat adott nekik véletlenszerű információkból.

2010 májusában, 35 évesen,

egy kétéves gyerekkel és egy másodikkal, aki épp úton volt,

egy nagy ütőértágulattal diagnosztizáltak

a mellkasi aortám alapjánál.

Ez nyitott szívműtéthez vezetett. Ez itt az eredeti e-mail,

amit az orvosomtól kaptam.

Na most, amikor ezt megkaptam, akkor -- nyomják meg a Caps Lockot --

teljesen kiborultam, értik?

De meglepően nyugtató pillanatokra leltem

a sebészem magabiztosságában.

Honnan szedte ez az ember a magabiztosságát, az elszántságát?

így, amikor megkérdeztem, három dolgot mondott nekem.

Először azt mondta, a kíváncsisága hajtotta,

hogy nehéz kérdéseket tegyen fel az eljárással kapcsolatban,

arról, hogy mi az, ami működött, mi az, ami nem.

Másodszor, megragadta az alkalmat, és nem félt

a próbálgatás piszkos folyamatától,

a próbálgatás elkerülhetetlen folyamatától.

És harmadszor, intenzív elmélkedéssel

összegyűjtötte a szükséges információt ahhoz,

hogy megtervezze és átvizsgálja a folyamatot,

és aztán biztos kézzel megmentse az életemet.

Sokat felszívtam ezekből a bölcs szavakból

és mielőtt ősszel visszamentem volna a tanterembe,

leírtam a saját három szabályomat,

amiket még ma is használok az óráim tervezésében.

Első szabály: A kíváncsiság első helyen van.

A kérdések ablakokként szolgálhatnak a nagyszerű oktatáshoz,

de fordítva nem működik.

Második szabály: Ragadd meg a zűrzavart!

Mind tanárok vagyunk. Tudjuk, hogy a tanulás kellemetlen.

És csak azért, mert a tudományos módszer

a mindannyiunk által átugrott első fejezet 1.2-es

bekezdésének ötödik oldalán található,

a próbálgatás még mindig egy nem hivatalos része lehet annak,

amit minden nap csinálunk

a Sacred Heart Cathedral 206-os szobájában.

És a harmadik szabály: elmélkedj!

Amit teszünk fontos. Megérdemli a figyelmünket,

de ugyanakkor megérdemli azt is, hogy átgondoljuk, javítsunk rajta.

Lehetünk az osztályunk sebészei?

Mintha csak amit teszünk, egy nap életet mentene.

A tanulóink érnek ennyit.

És minden egyes eset más.

(robbanás)

Jól van. Bocsánat.

A bennem lévő kémia tanárnak szüksége volt rá, hogy

mielőtt továbblépünk, ezt kiengedjem.

Szóval ők a lányaim.

Jobb oldalon láthatják Emma-Lou-t -- déli család.

És bal oldalon Riley-t.

Most már Riley nagy lány lesz pár héten belül.

Négy éves lesz,

és bárki, aki ismer négyéveseket,

tudja, hogy ők imádják azt kérdezni, hogy "Miért?"

Igen. Miért.

Bármit taníthatnék ennek a kisgyereknek

mert kíváncsi mindenre.

Ebben a korban mi is mindannyian azok voltunk.

De a kihívás valójában Riley jövőbeni tanáraié lesz,

akikkel még csak most fog találkozni.

Hogyan fogják hizlalni ezt a kíváncsiságot?

Szerintem Riley minden gyermek metaforája,

és azt gondolom, hogy az iskolából kibukás sokféle alakot ölthet

-- kezdve azzal, hogy a végzős tanuló már akkor kijelentkezik, amikor a tanév még el sem kezdődött,

vagy akár egy városi középiskola osztálytermének üres hátsó padja.

De ha mi oktatókként magunk mögött hagyjuk

az egyszerű leckeleadó szerepét

és új szerepet öltünk

mint a kíváncsiság és az érdeklődés magvetői,

talán kicsit több értelmet hozhatunk

a tanulók iskolai napjaiba és felcsigázhatjuk a képzeletünket.

Köszönöm szépen.

(taps)