Van okostelefonod? Indítsd az adást!

2011-ben Bruno Torturra újságíró egy São Paulo-i tüntetésről tudósított, amely idővel eldurvult. Könnygázzal fújták le, s ez a tapasztalata mélyrehatóan megváltoztatta a munkájáról vallott fölfogását. Kilépett a munkahelyéről, hogy online, szerkesztetlen módon sugározhasson nyers élményeket. Lebilincselő előadásában közöl néhány módszert, amit a világhálóra történő sugárzással kapcsolatban kísérletezett ki. Szól arról is, hogy eközben hogyan hozott létre egy nagyon korszerű médiahálózatot.

Érte már a jelenlévők valamelyikét
könnygáz?

Könnygáz? Valakit?

Sajnálattal hallom. Akkor bizonyára
tudják, hogy nagyon mérgező.

De talán nem tudják, hogy ez egy
nagyon egyszerű molekula,

bár a neve kimondhatatlan:

Úgy hívják, hogy:
klórbenzilidén-malonitril.

Na, csak kimondtam.

Évtizedek óta létezik, de csak az utóbbi
időben jött divatba a rendőrségnél

világszerte,

és úgy tapasztaltam, mint aki
kényszerűen belélegeztem a gázt,

hogy a könnygáznak két teljesen
ellentétes hatása van.

Az egyik, hogy égeti a szemet,

a másik, hogy segít
fölnyitni a szemet.

A könnygáz biztosan segített
rányitni valamire a szemem,

ezt pedig szeretném önökkel megosztani:

hogy a weben élőben sugárzott
független tudósítások ereje

átalakíthatja az újságírást,

a mozgalmakat, és véleményem
szerint a politika közbeszédet is.

A gondolat 2011 elején
kezdett érlelődni bennem,

amikor egy São Pauló-i
tűntetésről tudósítottam.

Ez olyan marihuána-menet volt,

amelyen a nép a vadkender
engedélyezését követelte.

Amikor a tömeg nekiindult,

a rohamosztag gumilövedékekkel,
bombákkal,

azután könnygázzal ment neki.

Egy szó mint száz,

a felvonulásba egy ismert olyan folyóirat
főszerkesztőjeként kapcsolódtam be,

ahol már 11 éve dolgoztam,

és a könnygáz nem kívánt hatásának
következményeként úgy hagytam ott,

mint újságíró, aki új módszerekre
szánta el magát,

hogy a nyers élményeit adja át: milyen,
benne lenni az eseményekben.

A következő héten ismét
ott voltam az utcán,

de már nem mint valamely
média munkatársa,

hanem függetlenként, aki élőben közvetít.

Csak egy kölcsönkért
berendezés volt nálam,

egy szimpla kamera, és a
hátizsákomban 3G-s modemek.

Megvolt a web-kapcsolatom a
közösségi médián keresztül,

rákapcsolódhattam
bármely weboldalra.

A tiltakozás simán lezajlott.

Nem volt erőszakoskodás.

Nem voltak botrányos jelenetek.

De történt valami igazán izgalmas,

mert távolról láttam
a tudósító tv-csatornákat,

amelyek nagy közvetítő kocsikkal,
stábbal és kamerákkal vonultak ki,

én pedig lényegében
ugyanazt közvetítettem,

és mindössze egy hátizsákom volt.

Ez pedig igazán izgalmas
volt egy újságírónak,

de a legérdekesebbet akkor
tudtam meg, amikor hazaértem,

mert kiderült, hogy a tudósításomat

több, mint kilencvenezren nézték,

aztán százával kaptam az üzeneteket:

érdeklődtek, hogyan csináltam,

hogy lehetett ilyen dolgot összehozni.

Még mást is megtudtam:
ez volt az első eset,

hogy élőben, streaming technikával
utcai tüntetést

közvetítsen valaki az országban.

Ez tényleg megdöbbentett,

mert nem vagyok számítógépes
vagy műszaki guru,

de az összes berendezés
már rendelkezésemre állt,

mert könnyen megszerezhető volt.

Rájöttem, hogy egy határmezsgyét
léptünk át,

egy nagyon fontos határt,

amely megváltoztatta a perspektívát,

és hogy a webet tényleg használhatjuk,

és használtuk is, mint valami
óriási, ellenőrizhetetlen

és teljesen anarchikus
tévécsatornát, tévéhálózatot,

és bárki, csekély szaktudással és
szerény felszereléssel,

még a hozzám hasonló botladozó is,

szükség esetén, egy kis türelmet kérek,

még a hozzám hasonló fickó is
lehet tudósító.

Mindez forradalmian hangzott számomra.

A következő néhány évben

kísérletezni kezdtem az élő
streaming technológiával,

nem csak az utcán, de többnyire
stúdiókban és lakásokban,

egészen 2013, azaz a múlt év elejéig,

amikor megalakítottuk a
Mídia NINJA nevű csoportot.

A NINJA egy betűszó,

a Narrativas Independentes
Jornalismo e Ação rövidítése,

lefordítva: független tudósítás,
újságírás és akció.

Ez olyan média csoport volt, ami
nem rendelkezett átgondolt tervvel.

Nem volt semmilyen pénzügyi szervezetünk.

Nem terveztük, hogy pénzt látunk
belőle, ami bölcs dolog volt,

mert ma meg se próbálj
újságírással pénzt keresni.

De szilárd és világos volt
a meggyőződésünk,

hogy a közösségi média
kapcsolatokkal átszőtt környezete

lehetővé teszi, hogy megszilárdítsuk

itthon a kísérletező újságírók hálózatát.

Először Facebook-oldalt indítottunk,
aztán egy kiáltványt,

majd a legegyszerűbb módon
tudósítani kezdtünk az utcákról.

De aztán olyasvalami történt,
amire nem számítottunk,

amit senki sem láthatott előre.

São Paulóban utcai tüntetések
robbantak ki.

Helyi tüntetésként indult,
világos céllal.

A városi buszjegy árának
fölemelése ellen tiltakoztak.

Itt egy busz.

Rajta az áll: "Lopás"

De a tüntetések szaporodtak,
tömegessé váltak,

és egyre ismétlődtek.

A tüntetések ellen bevetett rendőrök
is egyre erőszakosabbakká váltak.

Akadt még más konfliktus is,

olyan, ami talán
még fontosabb volt.

Ez pedig a beszámolók mikéntjével
volt kapcsolatos.

A tényekről a mainstream média
olyan változatban adott hírt,

amit bárki, aki jelen volt az utcákon,
könnyen megkérdőjelezhetővé tehetett,

ha elmondta, mit látott ő,
mi és hogyan történt a helyszínen.

Ez a látvány és a beszámolók
összecsapása volt,

ami az országban a tüntetéseket
hosszú időre

politikai számháborúvá változtatta,

ahol több százezer ember,

talán még egymilliónál is több ember

vonult ki országszerte az utcákra.

De már nem a buszjegy árának
fölemeléséről volt szó.

Már minden másról is.

A nép követeléseiről,
az emberek elvárásairól.

Az okok, amiért ellepték az utcákat

sokszor annyira különbözőek voltak,
mint amilyen ellentmondásosak.

Ha el tudnák olvasni, megértenének.

Ebben a helyzetben, hogy az ország

átment egy politikai
katarzison, benne volt,

hogy tenni kell valamit a politikával,

de tenni kell a szervezkedésnek
ezzel az új formájával is

az újfajta kommunikáció révén.

Azért emelkedett ebben a környezetben

a Mídia NINJA a szinte teljes
ismeretlenségből országos jelenséggé,

mert a megfelelő eszközt használtuk.

Mi nem használunk nagy kamerákat.

Alapvetően ezt használjuk.

Okostelefont használunk.
Ez pedig lehetővé tette,

hogy láthatatlanok maradjunk
a tiltakozások közepette,

de lehetővé tette, hogy valami
mást is megtegyünk:

hogy megmutassuk, milyen az,
benne lenni a tiltakozásokban.

hogy megmutassuk az otthon ülőknek
a szubjektív nézőpontot.

Volt még valami,

ami a felszerelésünknél is fontosabb.

Ez pedig gondolkodásmódunk,

mert mi nem hírgyárként viselkedünk.

Nem versenyzünk a hírekért.

Mi bátorítani Igyekszünk az embereket,

ösztönözni és tanítani őket:
hogyan kell

ezt csinálni, hogy ők is
tudósítókká válhassanak.

Ennek döntő szerepe volt a
Mídia Ninja létrejöttében,

hogy egy maroknyi csoport
hetek alatt

sokszorosára duzzadt,
rohamosan növekedett országszerte.

1-2 hét alatt, ahogy a
tiltakozások folytatódtak,

már százával voltunk, mi, fiatalok,
akik a hálón keresztül

az egész országban kapcsolatban
voltunk egymással.

Több mint 50 városból
tudósítottunk egyidejűleg.

Erre semelyik tévécsatorna
nem képes.

Ennek köszönhetően hirtelen
a közösségi média

valamiféle fővonalbeli médiájává váltunk.

A Facebook oldalunkon
sok ezer követőnk támadt,

és hamarosan már negyed
milliónyian követtek bennünket.

Posztjainkat és videóinkat hetente

több mint 11 milliónyian töltötték le.

Többen, mint amit bármely újság
vagy folyóirat valaha is elérhetne.

Ettől a Mídia Ninja megváltozott,

többé vált egy média projektnél.

Majdnem közszolgálattá vált

az állampolgárok, a tiltakozók

és az aktivisták számára.

Hiszen nagyon egyszerű,
hatékony és békés eszközük volt,

amellyel szembesíthették a
rendőrséget és a médiahatóságot.

Anyagainkat kezdték átvenni a
hagyományos tévécsatornák.

Amikor a dolgok tényleg eldurvultak,
élő streamjeinket

a hagyományos tévécsatornák is
sugározni kezdték.

Hála képeinknek, kihozhattunk
a börtönből jó pár embert,

akiket igazságtalanul tartóztattak le,

hamis vádak alapján. Be tudtuk
róluk bizonyítani, hogy ártatlanok.

Ezáltal sajnos a Mídia NINJA hamarosan

a zsaruk szemében már-már
ellenséggé vált,,

elkezdtek minket is bántalmazni,
majd végül letartóztatni.

Sokszor megtörtént.

De ez is hasznunkra vált, mert
továbbra is jelen voltunk a weben,

és az segített kirobbantani egy
fontos vitát az országban:

Mi nálunk a média szerepe,

és milyen nálunk
a sajtószabadság helyzete?

A Mídia NINJA azzá fejlődött

és végül olyanná szilárdult meg,
amilyennek szerettük volna:

több száz fiatal országos hálózatává,

akik helyben szervezkednek,

hogy társadalmi és emberi jogi
ügyekről tudósítsanak.

Nem csak politikai véleményt mondanak,

de tudósítóként is kifejezik magukat.

Mivel a Mídia NINJA már egy
önszerveződő hálózat,

ez év elején elkezdhettem

egy más projekttel foglalkozni.

A neve Fluxo, ez a „stream”
portugálul.

Ez egy újságíró stúdió
São Paulo belvárosában,

ahol az élő streammel kísérleteztem,

s ezt a tévé utáni
formának nevezem.

De próbálkozom olyan módszerekkel,
hogy a független újságírást

közvetlenül finanszírozza a közönség,

egy aktív közönség,

mert tényleg abból szeretném
megkeresni a mindennapit,

amit annak idején a könnygáz
hatására kitaláltam.

De van itt még valami, egy sokkal
lényegesebb

és bizonyosan hangsúlyosabb
a személyes példámnál.

Az élő stream a webet óriási
tévéhálózattá változtathatja,

de úgy hiszem, más hatása is van,
mert ha megfigyeljük

az élőben közvetítő
embereket, nem csupán tudósítanak,

de politikailag is kifejezik és
szervezik magukat.

Az élő stream a kiberteret
világméretű politikai küzdőtérré

változtathatja, ahol
bárki szóhoz juthat,

valóban beleszólhat mindenbe.

Az élő stream a politikai
eszmecsere monopóliumát kiveszi

a politikai párbeszéd verbális kereteiből,

a politikusok és a szakértők
kizárólagos illetékességéből.

Lehetővé teszi, hogy a polgárok ezt a
közvetlen, spontán lehetőséget használva

tapasztalatot cseréljenek és
párbeszédet folytassanak.

Képessé teszi őket, hogy kérdezzék
és befolyásolják a hatóságot

azon a módon, amit épp most
mutatunk be.

Azt hiszem, ennek hatására történik
még valami sokkal fontosabb is:

az egyszerű technológia egyesíti az
objektivitást és a szubjektivitást,

csöppet sem mentesen a politikától,
ahogy én látom,

mert segíti a közönséget,
a polgárokat,

hogy a világot
más ember szemével lássák,

Így segít a polgároknak, hogy
beleképzeljék magukat

mások helyzetébe.

E gondolat megvalósítása kell, hogy
a célja legyen

a jó újságírásnak,
az aktivisták működésének,

de mindenek előtt
minden politikai tevékenységnek.

Köszönöm szépen.
Megtiszteltetés, hogy meghallgattak.

(taps)