Hogyan irányítsuk mi a szabadidőnket

168 órából áll egy hét. Hogyan találunk időt arra, ami a leginkább számít? Az időgazdálkodás szakértője, Laura Vanderkam, azt tanulmányozza, hogyan töltik szabadidejüket az elfoglalt emberek, és rájött, hogy sokunk drasztikusan túlbecsüli a kötelességeit hetente, míg a magunkra fordítható időnket alulbecsüljük. Néhány praktikus stratégiát ajánl, melyekkel több időnk lehet arra, ami számít nekünk, azaz "olyan életünk lehet, amilyet szeretnénk, annyi időben, amennyi rendelkezésünkre áll."

Amikor az emberek megtudják,
hogy az időgazdálkodásról írok,

két dolgot feltételeznek.

Az első, hogy én mindig időben vagyok,

de nem vagyok.

Négy kicsi gyermekem van,

és rájuk kenhetném
az előforduló késéseimet,

de néha egyszerűen nem az ő hibájuk.

Egyszer késtem a saját előadásomról,
amit az időnk beosztásáról tartottam.

(Nevetés)

Álljunk meg egy pillanatra,
hogy érezzük a helyzet iróniáját.

Másodszor pedig azt feltételezik,
hogy sok tippem és trükköm van,

hogy itt-ott spóroljak egy csipet időt.

A magazinokban néha megtalálom
ezeket a sztorikat arról,

hogy hogyan találjanak az olvasóik
egy plusz órát minden napban.

Az az ötlet, hogy a mindennapi dolgainkból
lecsippentünk egy kis időt,

összeadjuk ezeket,

és több időnk lesz a jó dolgokra.

Megkérdőjelezem az egész feltételezést,
de azért mindig kíváncsi vagyok,

mivel próbálkoztak,
akik megkeresnek engem.

Néhány a kedvenceimből:

úgy intézzük az ügyeinket,
hogy csak jobbra kelljen kanyarodnunk.

(Nevetés)

Megfontoltan használjuk
a mikrohullámú sütőt:

ha 3-3,5 percet ajánl a csomagoláson,

akkor mindenképp
az alsó értéket választjuk.

És az én kedvencem, amiben
végül is van valamennyi logika:

vegyük fel a kedvenc sorozatainkat, hogy
majd a reklámokat átpörgetve nézzük meg.

Így nyolc percet spórolunk félóránként,

így egy kétórás tévénézésnél

találunk 32 percet sportolásra.

(Nevetés)

Ami igaz.

Tudják, mi a másik módja,
hogy legyen 32 percünk sportolni?

Ne tévézzünk két órát egy nap, ugye?

(Nevetés)

Az ötlet az, hogy csipetnyi időket
megspórolunk, ezek összeadódnak,

és végül mindenre jut időnk,
amire szeretnénk.

De megvizsgálva, hogyan töltik
a sikeres emberek az idejüket,

és látva óráról-órára az időbeosztásukat,

azt hiszem, ez a gondolkozás
teljes mértékben túlhaladott.

Az életünket nem időspórolással alakítjuk.

Hanem csak éljük az életünket,

és az időnk alkalmazkodik hozzá.

Nézzük, hogyan értem.

Mostanában készítettem időnapló projektet.

1001 napig vizsgáltam
rendkívül elfoglalt nők életét.

Kihívásokkal teli munkájuk volt,
néha saját vállalkozásuk,

gyerekek, talán szülők,
akikről gondoskodniuk kellett,

közösségi kötelezettségeik -

nagyon elfoglalt emberek.

Egy hétig nyomon követték az idejüket,

megnézhettem, mennyit dolgoztak, aludtak,

és interjút készítettem velük
a stratégiáikról a könyvemhez.

Az egyik nő közülük

elment szerda éjjel valamiért.

Arra jött haza, hogy elromlott a bojler,

és ezért a pincéjében állt a víz.

Ha bármikor történt önökkel ilyen,

akkor tudják, ez milyen mértékben
káros, ijesztő, elázott káosz.

Szóval küzdött az éjszaka
közvetlen következményeivel.

A következő nap
vízvezeték szerelők jöttek,

majd profi takarító csapat
hozta helyre a tönkrement szőnyeget.

Mindezt rögzítette az időnaplójába.

Végül összesen hét órát
vett ez igénybe a hét folyamán.

Hét órát.

Mintha minden nap talált volna
plusz egy órát.

De biztos, hogyha hét elején
megkérdezik tőle:

"Tudnál találni hét órát,
hogy triatlonra eddz?"

"Tudnál találni hét órát,
hogy hét embert mentorálj?

Biztos, hogy a válasza ugyanaz
lett volna, mint sokunknak:

"Nem - nem látod,
mennyire elfoglalt vagyok?"

Amikor mégis találnia kellett hét órát,

mert tele volt a pincéje vízzel,

akkor talált hét órát.

Ez pedig azt mutatja,
hogy az idő nagyon rugalmas.

Nem tudunk több időt csinálni,

de az idő rugalmasan alkalmazkodik
ahhoz, aminek szerintünk bele kell férnie.

Tehát az a kulcs a jó időbeosztáshoz,

hogy a prioritás-meghatározást

a meghibásodott bojlerhez
hasonlóan kezeljük.

Ennek megértéséhez

az interjúk egyik legelfoglaltabb
emberének mondatait szeretném idézni.

Elfoglalt, mert van vállalkozása

12 alkalmazottal,

és hat gyermeke szabadidejében.

Kapcsolatba léptem vele,
hogy összehozzuk az interjút,

azzal a mondattal:
"hogyan képes mindenre".

Emlékszem, csütörtök reggel volt,

és nem értem el, hogy beszéljünk.

Hát persze, ugye?

De ennek az volt az oka,

hogy éppen kirándult,

mert egy gyönyörű tavaszi reggel volt,

és kirándulni akart.

Természetesen ez még kíváncsibbá tett,

és amikor végül beszélni tudtam vele,
így magyarázta el nekem:

"Figyelj Laura, minden, amit csinálok,

minden percem az én választásom."

Ahelyett, hogy azt mondja:

"Nekem nincs időm x, y vagy z-re,"

azt mondta: "Nem foglalkozom x, y
vagy z-vel, mert nem az a prioritásom."

A "nincs időm" gyakran azt jelenti,
hogy "nem az az elsődleges".

Ha belegondolnak, ez tényleg
sokkal inkább ezt jelenti.

Mondhatom, hogy nincs időm
kitisztítani a függönyeimet,

de ez nem igaz.

Ha fizetnének nekem százezer dollárt érte,

elég gyorsan meglennék velük.

(Nevetés)

Mivel ez nem fog megtörténni,

elismerem, hogy nem
az idő hiányáról van szó;

hanem nem akarom megcsinálni.

Ez emlékeztet minket arra,
hogy az idő döntés kérdése.

És az biztos,

hogy szörnyű következményei lehetnek
különböző döntéseknek.

Ezt elismerem.

De okos emberek vagyunk,

és hosszú távon biztosan

be tudjuk hozni az életünkbe
azokat a dolgokat,

melyek helyet érdemelnek benne.

Tehát hogyan tehetjük ezt?

Hogyan állítjuk fel a prioritást

az elromlott bojler esetéhez hasonlóan?

Először ki kell találnunk,
mik számítanak nekünk.

Két stratégiát akarok mutatni
ennek az átgondolásához.

Az első: a szakmai szempontú.

Biztos, hogy az év végéhez közeledve

sokan adnak vagy kapnak
éves teljesítményértékelést.

Visszanézünk az idén elért sikereinkre,

"fejlődési lehetőségeinkre".

Ez megfelel a célnak,

de úgy látom, hogy hatásosabb,
ha ezt előre tekintve tesszük.

Tegyenek úgy,
mintha a következő év vége lenne.

Teljesítményértékelést adnak maguknak úgy,

hogy egy abszolút
csodálatos szakmai évük volt.

Mi az a három-öt dolog,
mely csodálatossá tette?

Tehát megírhatják a következő
évi teljesítményértékelést most.

Megcsinálhatják ezt a magánéletükre is.

Biztos, hogy decemberben
önök közül is sokan

kapnak összehajtott színes
üdvözlőkártyákat

családi ünnepi köszöntéssel.

(Nevetés)

Kis szerencsétlen
irodalomi alkotások arról,

milyen csodálatos mindenki a háztartásban,

vagy még sziporkázóbb,

hogy milyen elfoglalt
mindenki a háztartásban.

De ezek a levelek egy célt szolgálnak,

hogy elmondják a barátainknak
és a családunknak,

mit tartottunk fontosnak
magánéletünkben az év folyamán.

Szóval az évnek szinte vége,

de tegyenek úgy,
mintha a következő év vége lenne,

és ez egy abszolút csodálatos éve volt

önöknek és szeretteiknek.

Mi az a három-öt dolog, melyek
ezt az évet csodálatossá tették?

Megírhatják a következő évi
családi ünnepi köszöntést most.

Ne küldjék el.

(Nevetés)

Kérem, ne küldjék el.

De megírhatják.

A teljesítményértékelő és a családi
ünnepi köszöntő listán levők között

szerepel hat-tíz olyan cél,
melyken a következő évben dolgozunk.

Ezeket le kell bontanunk
megvalósítható lépésekre.

Talán családi történelmet akarunk írni.

Először elolvashatjuk más családokét,

hogy megérezzük a stílusát.

Utána végiggondolhatjuk a családtagoknak
szánt kérdéseinket,

időpontokat egyeztethetünk interjúkra.

Vagy le akarunk futni öt kilométert.

Ehhez neveznünk kell egy versenyre,
ki kell találnunk egy edzéstervet,

és kibányászni a cipőket
a szekrény hátuljából.

Majd - és ez a kulcs -

a prioritásainkat az elromlott bojlerrel
egyenértékűként kezeljük úgy,

hogy azokat írjuk be
először a naptárunkba.

A megvalósításhoz végiggondoljuk
a hetünket, mielőtt még elkezdődne.

A péntek délutánok pont megfelelőek erre.

A péntek délutánt egy közgazdász talán

az "alacsony alternatív költségű"
időnek nevezné.

Legtöbbünk nem úgy ül
ott péntek délután, hogy:

"Izgatott vagyok, hogy haladjak előre

a szakmailag és magánéletben
fontos dolgokkal

éppen most."

(Nevetés)

De hajlandók vagyunk gondolkozni
hogy mik legyenek azok.

Szóval szánjunk kis időt
a péntek délutánból,

hogy három kategóriában
rendszerezzük a prioritásainkat:

karrier, kapcsolatok, magánélet.

A háromkategóriás lista
emlékeztet minket,

hogy tennünk kellene valamit
mindhárom kategóriában.

Karrierről gondolkodunk;

kapcsolatokról, önmagunkról -

nem igazán.

De csak egy rövid lista,

mindenhol kettő-három elemmel.

Majd tekintsünk a következő hetünkre,

és nézzük meg, mikor férnének bele.

Rajtunk múlik, hogy hova tervezzük.

Tudom, hogy ez bonyolultabb
lesz néhány embernek.

Úgy értem, hogy néhány ember élete
egyszerűen nehezebb, mint másoké.

Nem lesz könnyű időt találni
a versíró tanfolyamra,

ha több gyermekről gondoskodunk egyedül.

Tudom.

És nem szeretném senki
küzdelmét lekicsinyelni.

De úgy gondolom, hogy a következő
számok motiválóak lesznek.

168 órából áll egy hét.

Huszonnégyszer hét az 168 óra.

Az nagyon sok idő.

Ha teljes munkaidőben dolgozunk,
az 40 óra hetente,

nyolc órát alszunk, ami 56 óra hetente -

és 72 óra marad más dolgokra.

Az nagyon sok idő.

Lehet, hogy valaki 50 órát dolgozik,

talán egy főállás és egy mellékállás.

Akkor 62 óra marad más dolgokra.

Lehet, hogy valaki 60 órát dolgozik.

Akkor 52 óra marad más dolgokra.

Lehet, hogy valaki több
mint 60 órát dolgozik.

Biztos benne?

(Nevetés)

Volt egy tanulmány,
mely összehasonlította az emberek

becsült munkaheteit az időnaplóikkal.

Kiderült, hogy az elvileg 75 vagy
több órát dolgozó emberek

körülbelül 25-tel tévedtek.

(Nevetés)

Kitalálhatják, melyik irányba, ugye?

Tehát egy héten 168 óra alatt

szerintem találunk időt arra,
ami fontos számunkra.

Ha több időt akarunk
a gyerekeinkkel tölteni,

többet akarunk tanulni egy tesztre,

három óráig akarunk edzeni
és két óráig önkéntesként dolgozni,

megvalósítható.

Még akkor is, ha sokkal többet dolgozunk,
mint a teljes munkaidő megkövetelné.

Szóval rengeteg időnk van, ami szuper,

tudják miért?

A csodálatos dolgok nem is igényelnek
olyan sok időt.

De amikor néhol van kis szabadidőnk,
akkor mit csinálunk?

Elővesszük a telefonunkat, ugye?

Elkezdünk e-maileket törölni.

Különben pedig piszmogunk valamit otthon

vagy tévét nézünk.

De az apró pillanatok jelentősek lehetnek.

Használhatjuk a csipetnyi időket

csipetnyi örömökre.

Dönthetünk úgy, hogy valami
csodálatosat olvasunk

a buszon munkába menet.

Amikor munkahelyemre két busszal

és egy metróval utaztam minden reggel,

a könyvtárba mentem hétvégenként,
hogy olvasnivalót szerezzek.

Az élményt szinte élvezetessé tette.

Munka közbeni szünetekben
meditálhatunk vagy imádkozhatunk.

Ha a családi vacsora elmarad
a sűrű munkahelyi napunk miatt,

talán a családi reggeli
jól helyettesítheti.

A teljes időnket figyelembe véve

kell lehetőséget találni a jó dolgokra.

Őszintén hiszek ebben.

Van idő.

Még ha elfoglaltak is vagyunk,

van időnk a fontos dolgokra.

És amikor arra koncentrálunk,
ami számít,

olyan életet alakíthatunk ki,
amilyet szeretnénk.

annyi időben,
amennyi rendelkezésünkre áll.

Köszönöm.

(Taps)