Elferdített képek, amik fejük tetejére állítják a sztereotípiákat

Uldus Bakhtiozina fényképek segítségével űz tréfát szülőhazája, Oroszország társadalmi normáiból. Bepillantást nyerhetünk az orosz ifjúság kultúrájába és egy rövid, vicces emlékeztetőt kapunk, hogy nem kell túl komolyan venni magunkat.

Jó napot!

Uldusz vagyok.

Fényképekkel dolgozó művész
vagyok Oroszországból.

Hat évvel ezelőtt kezdtem el

ironikus önarcképekkel

sztereotípiák bemutatását

nemzetiségekről, nemekről

és társadalmi problémákról --

["Orosz vagyok. Drogot, fegyvert és pornót árulok gyerekeknek!"]
["Vodka = víz. Imádom a vodkát!"] --

a fényképezés segítségével.
["Vegyél el, szükségem van a vízumra."]

Manapság is kamera elé állok

és próbálok olyan bátor lenni,
mint a Csodanő.

Igyekszem megtalálni az egyensúlyt
a jelentőségteljes üzenet,

az esztétika, a szépség, a kompozíció,
némi irónia és a műalkotás között.

Ma a Kétségbeesett Romantikusok nevű

projektemről fogok beszélni.

Ezek a saját műalkotásaim és festmények

a Preraffaelita Testvériség
korabeli Angliából

a XIX. század közepéről.

A festményeket felruháztam

új, kortárs jelentéssel,

amelyek az engem Oroszországban körülvevő

problémákról mesélnek,

olyan személyek segítségével,
akik nem modellek,

de van egy érdekes történetük.

Ez a fiú profi táncos,

még csak 12 éves,

de a középiskolában titkolja a táncóráit,

és az erőszakosság álarcába bújik,

hogy beilleszkedhessen az osztálytársai közé,
mint egy rohamosztagos,

akinek nincs valódi személyisége.

Ám ennek a fiúnak céljai és álmai vannak,

de elrejti őket, hogy elfogadja
a társadalom,

mert másnak lenni nem könnyű dolog,

különösen nem Oroszországban.

A portrék metaforikusan értelmezhetőek.

Ő itt Nyikita,

biztonsági őr egy bárban,

Szentpétervárban.

Gyakran mondja, hogy
"Nem szeretnéd, hogy mérges legyek!"

idézve Hulkot a filmből,

de még sosem láttam mérgesnek.

Érzékenységét és romantikus oldalát rejtegeti,

mert az orosz férfiak között

nem menő romantikusnak lenni,

nem úgy, mint agresszív behemótnak tűnni,

akit körülvesznek a nők.

Néha, a projekt során

fogom a festményt,

és új értelmet adok neki

és új vonzerőt.

Van, hogy arcvonásokat hasonlítok össze,

vagy a szavakkal játszom:

Vasember, vasaló ember.

Az alkotásaimon keresztül

a társadalmi problémákat,

amelyek körülvesznek Oroszországban,
a beszélgetésekbe csempészem.

Érdekes tény Oroszországból a házasságról,

hogy a legtöbb 18-19 éves lány

már készen áll, és álmodozik arról,
hogy megházasodik.

Gyerekkortól kezdve halljuk:

sikeres házasság = sikeres élet,

ezért a legtöbb lány már-már harcol,

hogy jó férjet szerezzen.

Na, és én?

27 éves vagyok.

Az orosz társadalomban vénlánynak számítok,

és reménytelen,
hogy valaha is megházasodjak.

Ezért láthattok mexikói harcos maszkban,

esküvői ruhában, kétségbeesetten a kertben.

Ne feledjétek, a kulcs az irónia,

és valójában a lányokat
szeretném motiválni,

hogy harcoljanak célokért, álmokért,

és változtassanak a sztereotípián.

Légy bátor! Légy ironikus! -- segít.

Legyél vicces, és alkoss
valami varázslatosat.