Hogyan teszi tönkre környezetünket a nukleáris energiától való félelem

"Nem a tiszta energia forradalmában, hanem egy tiszta energia krízisben élünk," mondja a klímapolitikai szakértő, Michael Shellenberger. A helyzetre való megoldása meglepő: a nukleáris energia. Ebben a szenvedélyes előadásban elmagyarázza, miért van itt az ideje, hogy túltegyük magunkat a technológiától való régi félelmeken, és hogy miért hiszi ő és más környezetkutatók, hogy ideje a nukleáris termelést, mint életképes és kívánatos tiszta energiaforrást figyelembe venni.

Hallották a híreket?

A tiszta energia forradalmát éljük.

Nálunk, Berkeley-ben, Kaliforniában

szinte minden nap újabb tetőkön
jelennek meg napelemek.

új kocsibeállókon elektromos autók.

Németország időnként energiájának
felét napenergiából nyeri,

és India elhatározta hogy 2022-ig

tízszer annyi naperőművet épít,

mint amennyi Kaliforniában van.

Úgy tűnik, még a nukleáris
energia is visszatér.

Bill Gates Kínában
mérnökökkel együttműködve,

40 különböző cég bevonásával,

a világ első hulladékkal működő
reaktorának fejlesztésén dolgozik,

amelyik nem olvad le,

és olcsóbb, mint a szén.

Akkor talán felmerül a kérdés:

A globális felmelegedés problémáját

talán sokkal könnyebb lesz megoldani,
mint azt bárki képzelte?

Erre a kérdésre kerestük a választ,

így a kollégáimmal eldöntöttük,
hogy fejest ugrunk az adatokba.

Egy kicsit szkeptikusok voltunk

ezzel a "tisztaenergia-forradalom"-dolog
egyes részeivel kapcsolatban,

de meglepő dolgokat találtunk.

Az első, hogy a tiszta energia
részaránya növekszik.

Ez a tiszta energiából származó
elektromos áram 20 éves kimutatása.

De amikor a tiszta energiaforrásból
származó elektromos áram

globális részarányát nézzük,

az látjuk, hogy valójában 36-ról
31 százalékra csökkent.

Ha törődünk a klímaváltozással,

akkor az ellenkező irányba kéne mozdulni,

azaz hogy az elektromosság 100%-a
tiszta energiaforrásokból származzon,

méghozzá minél hamarabb.

Most azt kérdezhetik:

"Ne már, mennyi lehet a globális
elektromosság öt százaléka?"

Nos, kiderült, hogy elég sok.

Egyenértékű 60 Diablo Canyon
-méretű atomerőművel,

amely Kalifornia legújabb atomerőműve,

vagy megfelel 900 Topaz
méretű napelemfarmnak,

amelyik a világ -
de legalábbis Kalifornia -

egyik legnagyobb napelemfarmja.

Ez valószínűleg azért van,
mert a fosszilis üzemanyagok aránya

gyorsabban nő a tiszta energiánál.

És ez érthető is.

Rengeteg szegény ország van,

melyek még mindig fát, trágyát
és faszenet használnak

fő energiaforrásként,

és modern üzemanyagra van szükségük.

De valami más is történik,

méghozzá az egyik tiszta energiaforrással,

amely abszolút értékben is visszaesett,

nem csak a többihez képest.

És ez az atomenergia.

Láthatjuk, hogy a termelés
hét százalékot esett

az utóbbi 10 évben.

A nap- és a szélenergia hatalmas
lépésekkel tör előre,

tehát sokat hallhatunk arról,
hogy ez nem is igazán számít,

mert a nap és a szél majd
kiegyensúlyozza ezt a különbséget.

De az adatok valami mást mondanak.

Ha a szél és a nap által termelt
áramot összeadjuk,

láthatjuk, hogy alig a felét teszi ki
annak, amivel a nukleáris csökkent.

Nézzük meg közelebbről
az Egyesült Államokat.

Az utóbbi néhány évben -
valójában 2013-ban és 2014-ben -

idő előtt nyugdíjaztunk négy atomerőművet.

Szinte teljes mértékben fosszilisekkel
helyettesítettük őket,

azaz végül kisepertünk majdnem annyi
tiszta energiát a rendszerből,

amennyit a napenergiából nyerünk.

És ez nem csak nálunk van így.

Kaliforniát sokan a tiszta energia
és a klímavédelem élharcosának tartják,

de amikor ránéztünk az adatokra,

akkor azt találtuk, hogy valójában

Kalifornia lassabban
csökkenti a kibocsátását,

mint az országos átlag
2000 és 2015 között.

No és Németország?

Ők rengeteg tiszta energiát termelnek.

De amikor az adatokra nézünk,

a német kibocsátás 2009 óta emelkedett

és igazából senki nem tudja megmondani,

hogy 2020-ra tudják-e teljesíteni
a klímakötelezettségüket.

Az okot nem nehéz megérteni.

A nap és a szél az idő körülbelül
10-20%-ában működik,

ami azt jelenti, hogy attól,
hogy a nap nem süt,

a szél nem fúj,

a kórházaknak, az otthonoknak,
a városoknak, a gyáraknak

még szükségük van áramra.

Bár az akkumulátorok nagyon szép
fejlődésen mentek keresztül mostanában,

az igazság az, hogy soha nem lesznek
olyan hatékonyak,

mint a villamos hálózat.

Minden alkalommal, amikor áramot
töltünk egy akkumulátorba

és azt onnan felhasználjuk,
akkor 20-40%-os az energiaveszteség.

Ezért van az, hogy Kaliforniában

próbáljuk felhasználni az összes
megtermelt napenergiát -

jelenleg körülbelül az áram
10%-át termelik napelemek -

mert amikor a nap lemegy,
és az emberek hazaérnek,

bekapcsolják a légkondijukat,
és a tévéiket

és minden más eszközt a házban,

rengeteg földgáz-rásegítésre
van szükségünk.

Tehát folyamatosan feltöltöttük

nagy mennyiségű földgázzal
egy hegy oldalát.

Ez egy darabig egész jól működött,

de múlt év végén elkezdett szivárogni.

Ez itt Aliso Canyon.

Annyi metángázt eresztettünk ki,

mintha félmillió autót
tettünk volna az utakra.

Ez alapvetően tönkre is tette az egész
évre vállalt klímakötelezettségünket.

Nos, mi a helyzet Indiával?

Néha el kell utazni helyekre,
hogy a helyes adatokat megszerezzük,

úgyhogy pár hónapja elutaztunk Indiába.

Találkoztunk a legfelsőbb vezetőkkel:

nap-, nukleáris- és egyéb energia
területéről, és ők azt mondták:

"Nekünk komolyabb problémáink vannak,

mint Németországnak,
vagy Kaliforniának együttvéve.

Nálunk nincs tartalék;
nekünk nincs földgázunk.

És ez csak a jéghegy csúcsa.

Mondjuk 2022-re szeretnénk
elérni a 100 gigawattot.

De múlt évben csak ötöt értünk el,

és az előtte való évben is csak ötöt."

Szóval nézzük csak meg közelebbről
a nukleáris energiát.

Az ENSZ Éghajlatváltozási
Kormányközi Testülete

megnézte a különböző
üzemanyagok széntartalmát,

és a nukleáris igen alacsonyra jött ki -
alacsonyabbra, mint a napenergia.

Az atomerőmű egyértelműen
rengeteg energiát termel -

napi 24 órában, a hét minden napján.

Egy év alatt egy erőmű az idő 92%-ában
képes rendelkezésre állni.

Az az érdekes, hogy ha megnézzük
az országokat,

amelyek különféle megújuló
erőműveket telepítettek,

csak néhány olyan van,

amelyik ezt a klímaváltozással
összhangban teszi.

Tehát a nukleáris erőmű
elég jó lehetőségnek tűnik,

de van vele egy nagy probléma,

amiről biztosan mindenki halott,

vagyis hogy az emberek
nem nagyon szeretik.

Körülbelül fél éve készült egy tanulmány,

egy felmérés, amelyet
szerte a világon kitöltöttek,

nem csak USA és Európa polgárai.

Azt találták,

hogy a nukleáris energia
az egyik legnépszerűtlenebb.

Még az olaj is népszerűbb,
mint a nukleáris energia.

Bár a nukleáris lekörözi a szenet,
a helyzet az,

hogy az az emberek nem félnek a széntől
úgy, ahogy a nukleáris energiától.

ami csupán a tudatalattink játéka.

Tehát mitől is félünk?

Igazából három dologról van szó.

Egyrészt az erőművek biztonságáról -

a félelem, hogy leolvadnak
és károkat okoznak.

A másik: a keletkező hulladék.

A harmadik: a fegyverekhez társítják.

Azt gondolom, érthető,

hogy a mérnökök foglalkoznak ezekkel a
kérdésekkel és megoldásokat keresnek.

Ezért fejleszt Bill Gates Kínában
új típusú reaktorokat.

Ezért dolgozik 40 különböző
vállalkozó ezen a problémán.

Én személyesen nagyon várom az eredményt.

Készítettünk egy jelentést:
"Nukleáris energiát olcsón?"

A tóriumos reaktor kifejezetten
sok lehetőséget hordoz.

Tehát, amikor a klímakutató James Hansen

megkérdezte, hogy akarok-e
vele Kínába menni,

és megnézni a kínai
haladó nukleáris programot,

már ugrottam is.

MIT-s és UC Berkeley-s
mérnökökkel voltunk ott.

Az jutott eszembe,

hogy a kínaiak képesek megvalósítani
a nukleáris területen is azt,

amit sok más dologgal -

vagyis elkezdenék futószalagon gyártani
a kisméretű atomreaktorokat,

mint az iPhone-okat, vagy a MacBookokat,
és szállítanák őket mindenhová a világon.

Kaphatnék én is egyet
otthonra, Berkeley-be.

De ehelyett némileg mást találtam.

A prezentációk mind nagyon
izgalmasak és ígéretesek voltak.

Többféle reaktoron is dolgoznak egyszerre.

Aztán előjött a tóriumos reaktor
és sokan nagyon izgatottak lettünk.

Aztán végigmentek a prezentáción,
elértek a határidőkhöz,

és azt mondták:

"A folyékony sóolvadékos tóriumreaktor

megvásárolható lesz az egész világon

2040-re."

Erre én: "Tessék?"

(Nevetés)

A kollégáimra néztem olyan fejjel:

"Elnézést --

nem tudnátok ezt egy kicsit felgyorsítani?

Mivel mi most épp egy
klímakrízis közepén vagyunk.

És a városaitok amúgy elég szennyezettek."

Erre ők válaszoltak, valahogy így:

"Nem tudom, mit hallottál
a tóriumos programunkról,

de a költségvetésünk harmadát
sem kapjuk meg,

és az energiaügyi minisztériumotok
nem nagyon segít eljuttatni az adatokat

a ti tesztreaktoraitokról."

Erre én: "Nos, van egy ötletem.

Tudjátok, tíz év múlva akarjátok
bemutatni, hogy működőképes a reaktor.

Hagyjuk azt a részt,

és ugorjunk rögtön a forgalmazáshoz.

Pénzt és időt takarít meg."

És a mérnök csak rám nézett és azt mondta:

"Hadd kérdezzek valamit:

Vennél olyan autót, amit
még soha nem teszteltek le?"

Mi a helyzet a többi reaktorral?

Van egy, ami éppen kész,
az eladása most van folyamatban.

Ez a magas hőmérsékletű gázreaktor.

Nem tud leolvadni.

De igen nagy és otromba azért,
hogy biztonságos legyen,

és senki nem gondolja,
hogy valaha is olcsóbb lesz,

mint a mostani reaktorok.

Jó ötlet lenne a hulladékot felhasználó
reaktorok alkalmazása, de az igazság az,

hogy egyelőre nem tudunk ilyet csinálni.

Van esély rá, hogy végül
több hulladékot termelünk,

és a legtöbben azt gondolják,

hogy ha a hulladékot
is számításba vesszük,

akkor összességében az egész
berendezés jóval többe kerül,

és csak hozzáadtunk egy bonyolult lépést.

Az igazság az,

hogy a valódi kérdés, hogy ezekből
mi mindent fogunk megvalósítani.

Elmentünk Indiába, megkérdeztük
őket a nukleáris programról.

A kormány a párizsi klímabeszámolók
előtt azt mondta,

hogy körülbelül 30 új
nukleáris erőművet építenek.

De amikor odamentünk
és megkérdeztük az embereket,

és megnéztük a belső dokumentumokat,

most azt mondják, hogy ötöt építenek meg.

És a világ nagy részén,
főleg a gazdag részén,

nem is beszélnek új reaktorok építéséről.

Sőt, leállítjuk a reaktorokat,

még az üzemidejük lejárta előtt.

Németország ezért még nyomást
is gyakorol a szomszédaira.

Említettem az Egyesült Államokat -

a következő 15 évben a
reaktoraink felét elveszíthetjük,

ami a Tiszta Villamosenergia-tervben
vállalt kibocsátáscsökkentést

40%-kal visszavetné.

Igaz, hogy Japánban minden
nukleáris erőművet leállítottak,

szénnel, földgázzal,
olajjal helyettesítették,

és maximum az erőművek
harmadát-kétharmadát fogják újraindítani.

Amikor végigmentünk a számokon,

és összegeztük -

hány erőművet fog Kína és India indítani

a következő 15 évben,

és hányról látjuk, hogy
valószínűleg be fogják zárni -

ez volt a legnagyobb megdöbbenés.

Azt találtuk, hogy a világ könnyen
négyszer annyi tiszta energiát veszíthet,

mint amennyit az elmúlt
tíz évben vesztettünk.

Más szavakkal: mi nem egy
tiszta energia forradalomban vagyunk.

Egy tiszta energia krízisben
vagyunk éppen.

Tehát érthető, hogy a mérnökök
technikai megoldást keresnek

az emberek nukleáristól való félelmére.

De amikor figyelembe vesszük,
hogy ez mekkora kihívás,

és hogy hosszú időbe telik
ezeknek a megoldása,

felmerül egy másik probléma:

Ezek a technikai megoldások tényleg
megoldják az emberek félelmeit?

Vegyük a biztonságosságot.

Tudják, annak ellenére,
amit az emberek gondolnak,

nehéz kitalálni, hogyan legyen
biztonságosabb a nukleáris energia.

Minden orvosi újság, ami ezt vizsgálja -

ez a legfrissebb tanulmány
a brit "Lancet" laptól,

ami a világ egyik legelismertebb újságja -

a nukleáris termelés a legmegbízhatóbb
és a legbiztonságosabb.

Mindenki a balesetektől fél.

Nézzük meg a baleseti adatokat -

Fukushima, Csernobil -

a WHO mindig ugyanazt találja:

a legnagyobb kárt a pánikoló
emberek okozzák,

akik pánikolnak, mivel félnek.

Más szóval,

a kárt tulajdonképpen nem a gépek,

vagy a sugárzás okozza.

A félelmeinknek köszönhető.

És mi a helyzet a hulladékkal?

A hulladék mindenkit zavar.

Az érdekesség a hulladékkal az,

hogy milyen kevés is van belőle.

Ez csak egy erőműből van.

Ha az USÁ-ban előállított összes
nukleáris hulladékot nézzük,

és feltesszük egy focipályára,
feltornyozzuk,

csak 6 m magas lenne.

És azt mondják, hogy mérgező,
vagy csinál valamit -

nem, csak ül ott és
megfigyelés alatt tartják.

Nincs belőle nagyon sok.

Ellentétben a hulladékkal, amit
nem ellenőrzünk az energiatermelésnél -

"légszennyezés"-nek hívjuk,
és hétmillió embert öl meg évente -

és nagyon súlyos szintű
globális felmelegedéssel fenyeget.

Az az igazság, hogy még ha üzemanyagként
tudnánk is használni ezt a hulladékot,

még így is maradna meg belőle fölösleg.

Vagyis mindig lesznek, akik
szerint ez egy nagy probléma,

méghozzá olyan okokból, amiknek nincs
olyan sok köze a valódi hulladékhoz

mint elsőre gondolnánk.

Nos, mi a helyzet a fegyverekkel?

Talán a legfurcsább az,
hogy nincs rá példa,

hogy nukleáris energiával
rendelkező országok

egyszer csak "Hopp!",
fegyvert akarnak belőle.

Valójában ez fordítva működik.

Azt találtuk, hogy az egyetlen út

megszabadulni nagy számú
nukleáris fegyvertől az,

ha a robbanófejben lévő plutóniumot

atomerőművekben használjuk el,
üzemanyagként.

Tehát ha azt szeretnénk, hogy a világ
megszabaduljon az atomfegyverektől,

akkor sokkal több
atomerőműre lesz szükségünk.

(Taps)

Amikor elhagytam Kínát,

a mérnök, aki odahívta
Bill Gates-t, félrehívott,

és azt mondta, "Tudod Michael,
méltányolom az érdeklődésed

a különböző nukleáris technológiákban,

de van egy sokkal alapvetőbb probléma,

nem elég nagy rá a globális igény.

Úgy értem, mi gyárthatjuk ezeket
a gépeket nagy számban,

tudjuk, hogyan csináljuk meg olcsón,

de nincs elég ember, aki akarná őket."

Szóval fejlesszük a nap- és szélenergiát
és legyünk hatékonyak és ne pazaroljunk.

Gyorsítsuk a nukleáris
programok fejlesztését.

Szerintem meg kéne triplázni
az erre szánt pénzt.

De azt hiszem, a legfontosabb dolog,

ha túljutunk a klímakrízisen az,

hogy észben tartsuk,
hogy a tiszta energia krízisének oka

nem a gépeinkben keresendő,

hanem saját magunkban.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)