Miért olvassuk el Tolsztoj Háború és békéjét? – Brendan Pelsue

Teljes leckét lásd: http://ed.ted.com/lessons/why-should-you-read-tolstoy-s-war-and-peace-brendan-pelsue

Háború és béke. Vaskos kötet. Nehéz olvasmány, nem ágyban olvasásra való, mert ha elalszunk rajta, agyrázkódást okozhat. Így van? Csak részben. A Háború és béke terjedelmes könyv, de a történelem izgalmas elemzése is egyben, és reálisabb, összetettebb szereplőket keresve sem lehetne találni. Brendan Pelsue mindent elmesél, amit érdemes tudni a klasszikus könyv elolvasásához.

Lecke: Brendan Pelsue, animáció: Patrick Smith.

A Háború és béke

vaskos kötet,

nehéz olvasmány,

nem ágyban olvasásra való,
mert ha elalszunk rajta,

agyrázkódást okozhat, nemde?

Csak részben van így.

A Háború és béke terjedelmes könyv,

de a történelem izgalmas
elemzése is egyben,

és reálisabb, összetettebb szereplőket
keresve sem lehetne találni.

Ha a hossza megfélemlíti, képzelje el,
szegény Tolsztoj hogyan érezhette magát.

1863-ban politikai másként gondolkodóról
szóló kisregénybe kezdett bele,

aki szibériai száműzetéséből tér vissza.

Öt évvel később elkészült
az 1200 oldalas eposz

szerelmes történetekkel,

csataterekkel,

bukásokkal,

kivégzőosztagokkal,

vallási nézetekkel,

Moszkva leégésével,

és egy félig megszelídített medvével,

száműzetés vagy politikai
másként gondolkodók nélkül.

A következőképpen történt ezt meg.

A robbanékony szellemiségű Tolsztoj

1828-ban született hírhedten
különc nemesi családban.

30 éves korára már otthagyta
a Kazáni Egyetemet,

elkártyázta a családi vagyont,

bevonult katonának,

emlékiratokat írt,

és elutasította az irodalomban
szokásos európai utazást.

Ezután Jasznaja Poljanában
települt le ősei birtokán,

hogy a dekabristák visszatéréséről írjon,

előkelő származású forradalmárokról, akik
30 év után, 1856-ban nyertek kegyelmet.

De Tolsztoj azon tépelődött,

hogyan írhatna a dekabristák
száműzetésből való visszatéréséről,

anélkül hogy ne mesélne 1825 történetéről,

amikor fellázadtak
a konzervatív nézetű I. Miklós cár ellen?

Hogy tehetné ezt 1812 elmesélése nélkül,

amikor Napóleon katasztrofális
oroszországi betörése

kiváltotta az önkényuralmat,
amely ellen a dekabristák fellázadtak?

De elmondhatná-e 1812 történetét,
ha nem beszél 1805-ről,

amikor az oroszok először szembesültek
Napóleon fenyegetésével

az austerlitzi csata elvesztése után?

Tehát Tolsztoj elkezdett írni

a történelem nagy eseményeiről,

és az ezeket megélő kis életekről.

A nemesekre összpontosított,
az ő osztályukat jobban ismerte.

A könyv csak néha-néha foglalkozik

az orosz nép többségének életével,

parasztokkal vagy jobbágyokkal,

akik kötelesek voltak
a földesurakat szolgálni.

A Háború és béke a francia-orosz
háború előestéjén kezdődik.

Bálban mulató nemesek a fenyegető
erőszak miatt nyugtalankodnak,

de később visszatérnek az őket mindig
érdeklő megszokott témáikhoz:

a pénzhez,

a szeretkezéshez

és a halálhoz.

Az első jelenet szemlélteti,

ahogy a regény ide-odapillant

a politika és a személyes sorsok
egyre szélesedő festővásznán.

A Háború és békében
nincsenek főszereplők.

Helyettük az olvasó egyből bekerül

a kapcsolatok és kétségek
szövevényes hálójába.

Vajon a gróf törvénytelen
és boldogtalan fia

elveszi-e a szép, de alamuszi hercegnőt?

Vajon túléli-e a fiú egyetlen barátja
az ausztriai csatamezőket?

Mi lesz a csinos fiatal lánnyal,
aki egyszerre mindkét férfibe szerelmes?

Történelmi személyek találkoznak
kitalált szereplőkkel,

néhányszor Napóleon is megjelenik,

sőt mellékszereplőként
Tolsztoj egyik őse is feltűnik.

Jóllehet a szereplők
és lélekábrázolásuk lebilincselő,

Tolsztoj nem restelli
megszakítani a történetet

jelentős történelmi kérdésekkel.

Miért alakulnak ki háborúk?

Melyek a jó harci taktikák?

Nemzetek fejlődnek és hanyatlanak-e
ún. nagy emberek, pl. Napóleon hatására,

vagy őket nagyobb kulturális
és gazdasági erők befolyásolják?

Részben e terjedelmes kitérők teszik

a Háború és békét átfogó műalkotássá.

Pár 19. századi kritikus szerint

a Háború és béke egyáltalán nem regény.

Henry James szavaival: "óriási,
zabolátlan, suta szörnyeteg",

ezzel Tolsztoj alapjában véve egyetértett.

Neki a regény nyugat-európai
irodalmi formát jelentett.

Az orosz írók másképp kell írjanak,
mert az oroszok másképp élnek.

"Mi is hát a Háború és béke?" –
tette fel a kérdést.

"Sem nem regény,

sem nem poéma,

s még kevésbé történelmi krónika.

A Háború és béke olyan mű,
amelyben a szerző

olyan formában kívánt mindent kifejezni,
s képes is volt rá, amilyenben kifejezte."

Más szavakkal: az eredmény
Tolsztoj képzelőerejének összessége,

és nem kevesebb.

A Háború és béke végére

Tolsztoj visszaviszi szereplőit 1820-ig,

36 évvel korábbra a regény eseményeinek
megírni tervezett időszakához képest.

Megpróbálta megérteni korát,

ezért beleásta magát az előző időszakba.

Az eredményeként nagy történelmi,

kulturális,

filozófiai,

lélektani kérdésfeltevések születtek,

és az, hogyan reagál a háborúra az ember.