Terek formálása -- belül és kívül
-
0:01 - 0:05Arról fogok beszélni, hogy miért is lettem szobrász,
-
0:05 - 0:07és azt gondolhatják, a szobrászok
-
0:07 - 0:12anyaggal foglalkoznak, tárgyakkal
-
0:12 - 0:15és testekkel,
-
0:15 - 0:20de azt hiszem, ami a leginkább érdekel,
-
0:20 - 0:24az a téralkotás, ezért is választottam a mai témát:
-
0:24 - 0:26Terek formálása.
-
0:26 - 0:31A bennünk,
-
0:31 - 0:33és a rajtunk kívül levő tér formálása.
-
0:33 - 0:37Gyerekkoromban,
-
0:37 - 0:39nem tudom, önök közül hányan nőttek fel az '50-es években,
-
0:39 - 0:44de engem általában felküldtek egy-egy kényszersziesztára.(Nevetés)
-
0:44 - 0:48Igazán rémes ötlet. Mármint tudják, ebéd után,
-
0:48 - 0:51hatévesen inkább fára akarnánk mászni.
-
0:51 - 0:53De nekem fel kellett mennem egy picike szobába,
-
0:53 - 0:54amit valójában egy régi erkélyből alakítottak át,
-
0:54 - 1:00szóval hihetetlenül forró, szűkös és világos volt,
-
1:00 - 1:03és ott kellett feküdnöm. Nevetséges volt.
-
1:03 - 1:06Bárhogy is, valamilyen okból megígértem magamnak,
-
1:06 - 1:08hogy nem mozdulok,
-
1:08 - 1:10és azt fogom tenni, amit anyukám
-
1:10 - 1:12elvár.
-
1:12 - 1:15Így ott voltam, feküdtem az apró szobában,
-
1:15 - 1:22meleg, sötét, klausztrofób, gyufásskatulyányi az elmémben,
-
1:22 - 1:26de különös módon, ahogy ez így ment még
-
1:26 - 1:33napokon, heteken, hónapokon át, a tér lassan kitágult,
-
1:33 - 1:36sötétebbé és hűsebbé vált,
-
1:36 - 1:41mígnem tényleg vágyakoztam a másfél órányi
-
1:41 - 1:45kényszermozdulatlanság és pihenő után,
-
1:45 - 1:50és valóban vártam, hogy bemehessek abba
-
1:50 - 1:52a sötét térbe.
-
1:52 - 1:55Nem bánják, ha kipróbálunk valami teljesen mást?
-
1:55 - 1:57Behunyhatnánk a szemünket egy percre?
-
1:57 - 1:59Nem lesz ijesztő.
-
1:59 - 2:00Ez most nem valami misztikus dolog. (Nevetés)
-
2:00 - 2:03Egyszerűen csak szeretném, ha mind ott lennénk.
-
2:03 - 2:06Szóval én is csinálom. Mindannyian ott leszünk.
-
2:06 - 2:09Hunyják be a szemüket egy percre.
-
2:09 - 2:13Itt vagyunk, egy térben,
-
2:13 - 2:20a szubjektív, kollektív térben, a test sötétségében.
-
2:20 - 2:24Úgy gondolok rá, mint a képzelet terére,
-
2:24 - 2:27a lehetségesére,
-
2:27 - 2:30de milyen is ez?
-
2:30 - 2:36Tárgytalan. Nincsenek benne dolgok.
-
2:36 - 2:42Dimenziótlan. Határtalan.
-
2:42 - 2:46Végtelen.
-
2:46 - 2:49Oké, nyissák ki a szemüket.
-
2:49 - 2:53Ez az a hely, amivel szerintem a szobor --
-
2:53 - 2:56ami kissé paradox, mivel egy szobor lényege
-
2:56 - 2:59az anyagi alkotás --
-
2:59 - 3:01de azt hiszem, ez az a tér,
-
3:01 - 3:06amivel egy szobor összeköthet minket.
-
3:06 - 3:10Képzeljék el, hogy Amerika közepén vagyunk.
-
3:10 - 3:13Alszanak. Felébrednek,
-
3:13 - 3:16és anélkül, hogy felemelnék fejüket a földről,
-
3:16 - 3:22a hálózsákjukról, belátnak száz kilométert.
-
3:22 - 3:25Ez egy száraz tómeder.
-
3:25 - 3:29Fiatal voltam. Épphogy befejeztem a művészeti iskolát.
-
3:29 - 3:32Olyasvalamit akartam végezni, amivel közvetlenül
-
3:32 - 3:37dolgozhatok a világgal, közvetlenül a hellyel.
-
3:37 - 3:40Csodálatos hely volt, mert ez volt az a táj,
-
3:40 - 3:42ahol elképzelhettem,
-
3:42 - 3:44hogy én érintem elsőként.
-
3:44 - 3:49Ez volt a hely, ahol semmi sem történt igazán.
-
3:49 - 3:52Mindegy is, tartsanak ki,
-
3:52 - 3:56felkaptam egy ökölnyi követ,
-
3:56 - 3:58olyan messzire dobtam, ahogy bírtam,
-
3:58 - 4:00mintegy 22 méterre.
-
4:00 - 4:07Aztán összeszedtem a köveket ebben a sugárban,
-
4:07 - 4:11és egy halomba raktam.
-
4:11 - 4:13Ez pedig a halom, egyébként.
-
4:13 - 4:16Majd felálltam a rakásra,
-
4:16 - 4:20és ismét elhajítottam a köveket,
-
4:20 - 4:26és íme, az átrendezett sivatag.
-
4:26 - 4:28Mondhatnák, nos, hogy nem különösebben lett más,
-
4:28 - 4:30mint amikor elkezdtem.
-
4:30 - 4:31(Nevetés)
-
4:31 - 4:32Mi ez a felhajtás?
-
4:32 - 4:34Valójában, Chris aggódott és azt mondta,
-
4:34 - 4:35"Figyelj, ezt a diát ne vetítsd le,
-
4:35 - 4:37mert azt fogják gondolni, hogy te is csak egy újabb
-
4:37 - 4:40őrült modern művész vagy, aki nem igazán csinál semmit."
-
4:40 - 4:42(Nevetés)
-
4:42 - 4:49De a valóság az, hogy ez bizonyítéka
-
4:49 - 4:52egy élő test hatásának más testeken,
-
4:52 - 4:58kövek, amikre földtani képződményekként tekintünk,
-
4:58 - 5:03az erózió tárgyaiként, az idő lenyomatának bizonyítékaiként.
-
5:03 - 5:06Ez egy hely, amire én csupán
-
5:06 - 5:09szeretném, ha másként néznének,
-
5:09 - 5:13az itt történtek ismeretében,
-
5:13 - 5:15az emberi esemény tudatában,
-
5:15 - 5:19és ami csak annyit kér tőlünk, hogy lássuk
-
5:19 - 5:21a világunkat kissé eltérően attól
-
5:21 - 5:24a világtól, amelyben osztozunk egymással,
-
5:24 - 5:27a technológiai világtól,
-
5:27 - 5:32hogy figyeljünk újra az elemi világra.
-
5:32 - 5:37Az elemi világ az a tér, ahol mindannyian élünk,
-
5:37 - 5:42ahol az imént együtt jártunk, a test sötétségéé.
-
5:42 - 5:45Ismét ezzel a környezettel akartam kezdeni,
-
5:45 - 5:49a meghitt, szubjektív térrel,
-
5:49 - 5:53amelyben mindegyikünk él, azonban a látható
-
5:53 - 5:55túloldaláról megközelítve.
-
5:55 - 5:58Tehát itt a stúdió napi tevékenysége.
-
5:58 - 6:02Láthatják, nem csinálok sok mindent. Csak állok ott,
-
6:02 - 6:04újra lehunyt szemmel, amíg mások
-
6:04 - 6:09megformáznak, ez egyértelmű.
-
6:09 - 6:12Indexikus leképzése ez a megélt pillanatnak,
-
6:12 - 6:16egy időben létező test pillanatának.
-
6:16 - 6:21Vajon feltérképezhetjük ezt a teret a neutrínók nyelvével,
-
6:21 - 6:26a kozmikus sugarakéval, a test behatárolt mivoltát véve
-
6:26 - 6:32e tér korlátjaként, azonban teljesen fordított módon, mint
-
6:32 - 6:34ahogy a hagyományos görög ábrázolás tette?
-
6:34 - 6:38A régmúlt időkben fogtak egy halom pentelikoni márványt,
-
6:38 - 6:43és megvésték a felületét, hogy leképezzék a bőrt,
-
6:43 - 6:44a megjelenést,
-
6:44 - 6:47amit Arisztotelész úgy határozott meg, mint
-
6:47 - 6:49anyag és megjelenés különbségét,
-
6:49 - 6:52a dolgokat láthatóvá tevőként,
-
6:52 - 6:56de mi most a másik oldalról dolgozunk.
-
6:56 - 7:00Vagy elérhetnénk ugyanezt egy exkluzív membránnal?
-
7:00 - 7:06Ez egy ólomtok aköré a tér köré vonva,
-
7:06 - 7:09amit a testem elfoglalt, de immár üres.
-
7:09 - 7:13A munka címe "Megtanulni látni".
-
7:13 - 7:19Ez valamiféle éjszaka,
-
7:19 - 7:24nevezhetnénk 96 százalék gravitációnak,
-
7:24 - 7:27amit nem ismerünk, sötét anyagnak,
-
7:27 - 7:31térbe helyezve, bárhogy is, ez az emberi tér egy újabb verziója
-
7:31 - 7:34az általános térben, de nem tudom látják-e,
-
7:34 - 7:40a szemek is szerepelnek, lehunyva.
-
7:40 - 7:43A címe "Megtanulni látni", mert egy tárgyról szól,
-
7:43 - 7:47ami remélhetőleg reflexíven működik, és arról a
-
7:47 - 7:51látványról beszél, vagy arról a kapcsolatról a test sötétségével,
-
7:51 - 7:56amit én a lehetőségek terének tartok.
-
7:56 - 7:59Elérhetnénk-e ezt máshogy, az atommag körüli
-
7:59 - 8:03részecskék nyelvén, és beszélhetnénk-e a testről,
-
8:03 - 8:04mint energia központról?
-
8:04 - 8:08Immár nem szobrokon keresztül: mentesítve a testet
-
8:08 - 8:11az állás feladatától, lemondva az álló emberi testről,
-
8:11 - 8:14vagy az álló szoborról, engedjék meg neki,
-
8:14 - 8:18engedjék, hogy energiamező legyen, tér a térben,
-
8:18 - 8:25ami az emberi életről beszél, az entropizálódás és
-
8:25 - 8:30a valamiféle koncentráció között,
-
8:30 - 8:35a lehetőségek emberi tere, az általános térben.
-
8:35 - 8:39Megközelíthetjük máshogy is?
-
8:39 - 8:45A sötét anyag most a horizonttal kerül egy síkra.
-
8:45 - 8:49Ha az elmék testekben élnek, a testek pedig ruhákban,
-
8:49 - 8:52majd termekben, majd épületekben,
-
8:52 - 8:58majd városokban, vajon nekik is lehet egy végső bőrük,
-
8:58 - 9:00és lehet ez a bőr érzékelhető?
-
9:00 - 9:03A horizont.
-
9:03 - 9:05Vajon a művészet lényege, hogy
-
9:05 - 9:11megpróbálja elképzelni, mi rejlik a láthatáron túl?
-
9:11 - 9:20Használhatjuk-e a testet egy üres katalizátoraként
-
9:20 - 9:25valamiféle empátiának
-
9:25 - 9:30a téridő tapasztalata iránt úgy, mint ahogy itt állok
-
9:30 - 9:35önök előtt, megpróbálván érezni és létrehozni egy kapcsolatot
-
9:35 - 9:39ebben a téridőben, amin osztozunk,
-
9:39 - 9:42használhatjuk-e a test memóriájaként,
-
9:42 - 9:45egy emberi térként a térben, egy tapasztalat
-
9:45 - 9:49katalizátoraként, ismét, elsőkézbeli tapasztalatának
-
9:49 - 9:52az elemi időnek.
-
9:52 - 9:56Emberi idő, ipari idő, kitéve
-
9:56 - 9:59az árapály idejének, amelyben ezeket az emlékeit
-
9:59 - 10:04egy adott testnek, ami bármilyen test lehet,
-
10:04 - 10:09megsokszorozva a mechanikus reprodukció idejében,
-
10:09 - 10:14számtalanszor, 8 négyzetkilométeren elhelyezve,
-
10:14 - 10:17másfél kilométerre a tengerben,
-
10:17 - 10:22amint eltűnik, az éjjelek és nappalok váltakozásában.
-
10:22 - 10:25Nézzék ezt a művet. A Mersey torkolatánál áll,
-
10:25 - 10:28Liverpool határán.
-
10:28 - 10:31Megfigyelhetik, hogy is fest a liverpooli tenger
-
10:31 - 10:34egy tipikus délutánon.
-
10:34 - 10:37A darabok megjelennek és eltűnnek,
-
10:37 - 10:39de talán még ennél is fontosabb --
-
10:39 - 10:43ez az északi látvány az installáció közepéről --,
-
10:43 - 10:47egy mezőt alkotnak: mezőt, ami magában foglalja
-
10:47 - 10:53az életet és a helyettesítő testeket, egy egyfajta kapcsolatban,
-
10:53 - 10:58egy köztük létesült kapcsolatban, és relációban azzal a korláttal,
-
10:58 - 11:02a határral, a horizonttal.
-
11:02 - 11:04Visszatérve, lehetséges volna
-
11:04 - 11:09venni ezt a gondolatot, az elméről, a testről, a test építéséről,
-
11:09 - 11:12és kiszorítani vele az elsődleges testet,
-
11:12 - 11:14a biológiai szervezetet, és vele a másodikat,
-
11:14 - 11:17az építészet testét, és az épített környezetét?
-
11:17 - 11:22A mű címe "Terem az ausztrál Nagy Homoksivatagnak".
-
11:22 - 11:23Meghatározatlan helyen van,
-
11:23 - 11:27és sosem tettem közzé, pontosan hol is.
-
11:27 - 11:28Ez egy objektum az elmének.
-
11:28 - 11:32Úgy gondolok rá, mint egy 21. sz.-i Buddhára.
-
11:32 - 11:34Ismét, a test sötétsége,
-
11:34 - 11:37ezúttal egy bunkerformába foglalva,
-
11:37 - 11:40azon minimális pozícióban, amit egy testnek elfoglalnia szükséges,
-
11:40 - 11:42egy zsugorított test.
-
11:42 - 11:45Egy-egy lyuk az ánusz, pénisz szinteken.
-
11:45 - 11:48Lyukak a füleknél. A szemek helyén nincsenek.
-
11:48 - 11:52Nyílás a száj számára. Hat és fél centiméter vastag
-
11:52 - 11:55beton, üres belsővel.
-
11:55 - 11:59Ismét egy tökéletesen sík helyszín,
-
11:59 - 12:04360 fokos horizonttal.
-
12:04 - 12:08Ugyanazon kérdést veti fel,
-
12:08 - 12:13mintha mi látnánk először,
-
12:13 - 12:17hogy mi is az emberi kivetülés kapcsolata
-
12:17 - 12:21idővel és térrel.
-
12:21 - 12:24Úgy tekintve e motívumra, mintha
-
12:24 - 12:29a test sötétségének átültetése volna az építészetbe,
-
12:29 - 12:33felhasználhatjuk-e az építészeti teret másként, mint életteret,
-
12:33 - 12:35úgymint metaforát,
-
12:35 - 12:38és alkalmazhatjuk-e a szisztolés és diasztolés
-
12:38 - 12:43kisebb-nagyobb tereit arra, hogy egyfajta
-
12:43 - 12:49elsőkézbőli szomatikus narratívát nyújtsanak egy utazásra,
-
12:49 - 12:52téren, fényen és sötétségen át?
-
12:52 - 12:58Néhány részecske és némi súly munkája az,
-
12:58 - 13:03ami a testet várossá teszi, sejtek aggregációjává,
-
13:03 - 13:05ahol minden összekapcsolt,
-
13:05 - 13:10és ami megenged némi vizuális hozzáférést
-
13:10 - 13:13bizonyos részeihez.
-
13:13 - 13:19Az utolsó munka, amit meg akartam önökkel osztani,
-
13:19 - 13:23a "Vak fény", amely talán
-
13:23 - 13:26a legnyíltabb mű,
-
13:26 - 13:29és e radikális nyitottság eszméjében,
-
13:29 - 13:33talán a legradikálisabb, ami valaha leszek,
-
13:33 - 13:37fényt és a vízpárát használva alapanyagaimként.
-
13:37 - 13:39Itt van egy doboz,
-
13:39 - 13:43152 kilopascal légnyomáson megtöltve
-
13:43 - 13:47egy felhővel, és nagyon erős fénnyel.
-
13:47 - 13:50Amint az egyre nyíló bejárata felé sétálunk,
-
13:50 - 13:58eltűnünk, mind önmagunk, mind mások számára.
-
13:58 - 14:00Ha kinyújtanánk a kezünket magunk elé,
-
14:00 - 14:02nem látnánk.
-
14:02 - 14:05Ha lefelé nézünk, a lábainkat sem látjuk.
-
14:05 - 14:12Tudattá válunk, tárgy nélkül,
-
14:12 - 14:16megszabadultan attól a dimenzionális
-
14:16 - 14:22és mérhető módtól, amellyel az élet kapcsol minket a
-
14:22 - 14:25a kényszerűhöz.
-
14:25 - 14:30De ez egy tér, ami valójában tömve van emberekkel,
-
14:30 - 14:32testetlen hangokkal,
-
14:32 - 14:36és ebben a környezetben,
-
14:36 - 14:40amikor az emberek közelebb kerülnek a testi szféránkhoz,
-
14:40 - 14:44igazán közel, csupán reprezentációk érzetét keltik.
-
14:44 - 14:47Amikor feltűnnek, közel a határhoz,
-
14:47 - 14:51reprezentációk, ábrázolások, amelyben
-
14:51 - 14:55a nézők válnak megtekintetté.
-
14:55 - 15:01Számomra a művészet nem tárgyak monetáris cseréjéről szól.
-
15:01 - 15:06Arról szól, ahogy megerősítjük első kézből szerzett tapasztalatainkat
-
15:06 - 15:09jelen időben.
-
15:09 - 15:13Ahogy John Cage mondta,
-
15:13 - 15:18"Nem valamely cél irányába haladunk.
-
15:18 - 15:22A célnál vagyunk, ami velünk változik.
-
15:22 - 15:29Ha a művészetnek van szándéka, az az, hogy ráirányítsa a tekintetünket e tényre."
-
15:29 - 15:31Nagyon köszönöm.
-
15:31 - 15:35(Taps)
- Title:
- Terek formálása -- belül és kívül
- Speaker:
- Antony Gormley
- Description:
-
A legendás szobrász, Antony Gormley megeleveníti a teret és az emberi formát. Művei azt a belső teret fedezik fel, melyet önnön testünkben érzünk, és az ezt körülölelő külső teret, annak tudatában, hogy nem vagyunk mások, csak pontok: térben és időben.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 15:56
Krisztian Stancz approved Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Krisztian Stancz edited Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Krisztian Stancz commented on Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Krisztian Stancz edited Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Melissa Csikszentmihályi edited Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Melissa Csikszentmihályi accepted Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Melissa Csikszentmihályi edited Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without | ||
Krisztina Bota edited Hungarian subtitles for Sculpted space, within and without |
Krisztian Stancz
13:26 and in a conference of radical openness -> és e radikális nyitottság eszméjében,
13:28 I think maybe this is as radical as I get, -> talán a legradikálisabb, ami valaha leszek,